laughing Morphinist

God smiled upon me

2012-01-10T09:54:00.000+01:00

I had a preety solid idea what a miracle is. But what actually happened to me is nothing short of a miracle. The institute has a policy in which rules are laid so there will be no mix up. I read when it came out, but I believed that it works as the AE1 does. If one has an unsuccesful part of the exam, then one has to retake it. However, after one could not deliver the satisfying level then one has to retake the whole exam.

Yesterday, I went in to sit all part of the AE2 exam. Today one of my teachers told me that I only had to sit the Essay Writing part since that was my unsuccessful part. I was quite startled to say the least, but I managed to pull myself together and to say thank you.

The moral of the story would be the following: Always read the policy and hope for the best!

I know I promised that I am not going to write here any personally related post but I cannot miss this. My apology!

Top 10 2011-ben

2011-12-31T15:58:00.000+01:00

Az a meggyőződésem, hogy a 2011-es év nagyszerű volt zenék tekintetében. Ha az ember nem tud más támaszt találni, akkor mindig nyúlhat a füles után, ami elrepíti, repteti őt, elfelejtve búját, baját vagy éppenséggel hatványozza örömét.

1 - Thy Catafalque - Rengeteg

Amikor megjelent a lemez, kicsit elhamarkodottnak ítéltem meg Tamás tempóját s sokáig ezen a véleményen is voltam, azonban mostanában ez változni látszik. Első ami feltűnt, az az, hogy nem láthatóak annyira az emlékek, amik Róka Hasa Rádiót olymértékben meghatározták. Nem láthattuk, hogy kinyitja az almáriumot s előveszi az emlékeit, szétteríti az asztalon majd mesél róluk. Erről itt szó sincs. Nincs „lekvár [...] éjszakára”, megették. Elhagyva ezen különbség taglalását, áttérnék arra, hogy milyen közös pontokat fedeztem fel a két lemez közt. Elsődlegesen nem zenei megoldásokra gondolok, úgy hiszem, hogy a Róka Hasa Rádió felettébb más, mint a Rengeteg. Előbbiben tetten érhetőbbek a kísérletek, bele lettek törölve a hallgató fülébe, míg utóbbi többszöri hallgatásra enged utat az üllőnek, a kalapácsnak és a kengyelnek.

Ismételten előkerül a test, valamint az anyag, a fizika, a természet, az űr és a lét. Bővebb elemezgetést talán egy másik posztban fogok eszközölni, bár az is lehet, hogy nem én, hanem megkérem Alfonzot, hogy piszmogjon egy kicsit a szövegek felett, a dilemmám csupán annyi, hogy lefejtsem-e róla a zenét vagy sem.

Tamás, ilyenkor érzem azt, hogy büszke vagyok arra, hogy téged eredetiben olvashatlak. Köszönöm!

Nézz rám, jó nap anyám, nézz rám,
járd át a gyökerem, a vénám,
töltsd színig szívemet fénnyel,
lüktessen a fekete földdel.

Fond össze levelem, cérnám,
járd át a gyökerem, a vénám,
töltsd színig szívemet fénnyel,
dobbanjon a fekete földdel.

2 - Ghost Brigade - Until Fear No Longer Defines Us

A finn Ghost Brigade új korongját először lankadt érdeklődéssel vártam. A tavalyi évben hallhattam őket élőben, tetszettek, de a lábamról akkor még nem vertek le. Ez az album viszont erőteljesen megváltoztatta a róluk kialakított képemet. Zenéjük melankóliája bizonyos keserűséget ébreszt bennem, ám ez inkább jóleső, semmint negatív. Hozzátenném, ez az önostorozó szövegvilág feltételezhetően utat talált hozzám, ezáltal válva az év második lemezévé. Újra és újra végigpörgetve, belefúrja magát a csontjaimba, így előredőlésnél megreccsennek a csigolyáim. Dallamvilágára annyit mondanék, hogy szép. Az akusztikus átkötések, az ének, a várakozás arra, hogy az énekes elszabadítsa a hangjában meghúzódó fájdalmat emelték ebbe a pozícióba, ahol most van.

3 - Harcsa Veronika - Lámpafény

Visszatérve a melankóliára illetve, hogy mi volt nekem nagyon kedves az évben némi agytornáztatás után egyből eredményt hozott a dobogó harmadik fokát illetően. Nem más a befutó, mint Harcsa Vera és zenekara. Huszadik századi költők /Weöres Sándor, József Attila, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, Nemes-Nagy Ágnes a kedvencek/ kevésbé ismert verseit zenésítették meg, hogy kiket, abba most nem mennék bele, lehet kihagynék valakit, az pedig nem fair. Azonban az év egy olyan időszakában tettem szert a CD-re, ami ború volt, ők mégis képesek voltak ezt, hacsak néhány szám erejéig is, derűvé változtatni. S a kedvencem:

4 - Primordial - Redemption At The Puritan’s Hand

Az írek, akik át tudnak törni minden ajtót az emberben, szabadon nyargalnak bennem, bármikor rám tudják hozni a libabőrt. Akinek van füle, hallja! /Mt. 13:9/

5 - Darkest Era - The Last Caress Of Light

Szintén szigetországbeli csapat, mint a Primordial. Ezen debütálás dilemma elé állított, lévén lentebb fel fog bukkanni még egy első korongos duó, minő véletlen, ők skótok, azonban némi hezitálás után az íreket hoztam ki győztesként. Nyolcvanas évekbeli dallamos heavy metál oldódik történelemre, hitvilágra reflektáló szövegekkel, néha felüti fejét a doom és a black metál is, ám ez elenyésző. A Primordial "kapott" egy unokaöcsöt. Promó videó:

6 - Myrath - Tales of the Sands

A tunéziai srácok harmadik albuma egyrészt amiatt került be, hogy egy jóízűt szentségeljek még az idén a saját ostobaságomon, hogy végül nem mentem el megnézni őket december elején. Mea culpa, mea maxima culpa. Zenéjük különlegessége, hogy azt arab zenei motívumokkal díszítik, minek progresszív metál a háttere. Nem utolsósorban az is fontos szempont volt, hogy vidám a nóták színezete, így nagyon tudtam élvezni a hangszeres játék mellett a pozitív hangulatokat. Szentimentális vagyok, igen, tudom!

Megosztott helyek következnek, lévén nem tudtam szívem szerint dönteni, hogy melyik is legyen a nyerő, ugyanakkor több lemezt tudok sűríteni tíz helyre, éljen.

7 - Farsot - Insects

Német avant-garde progresszív black zörgés. Határozottan nehéz fülelnivaló, azonban a hangbejátszások apokaliptikus víziókat gyújthatnak az emberben, ami mindezek ellenére sem negatív. Talán a borító barnasága az oka, de mégsem érzek hidegséget, arcomba fújó, szememből jégcsapot kifacsaró szelet. A melankólia számomra tompít a mondanivalón, holott akár hatványozhatná is azt.

7 - Klabautamann - The Old Chamber

Még egy hasonló cipőben császkáló csapat. Németek, prog black-et játszanak. Szigorúan néznek, valahogy így. Összevetve az előző csapattal, esetenként hajszálnyival kevesebbet adtak, mint a Farost.

8 - Sólstafir - Svartir Sandar

Igazándiból nem élveztem annyira ezt az albumot, mint az előzőt, a Köldöt. Lehetséges, hogy azért, mert itt nincsenek angol számok. Nem tudom. Azt mégis hozzátenném, hogy a gejzírek kigőzölgéseinek szippantgatása után ezek az izlandi tarackok egy nagyszerű lemezt barkácsoltak össze.

8 - Oranssi Pazuzu – Kosmonument

Mikor megjelent az első hanganyaguk, kíváncsian figyeltem őket, hogy vajh lesz-e belőlük cserebogár. Lett, bár mélységesen mélyen pesszimista és lehúzó zenét művelnek. Bogyó azt mondta róluk, hogy ha ő összetenné a jazzt és a black metált valami hasonlót játszana. Vagy az a Shining volt? Részletkérdés.

9 - Slim Cessna's Auto Club – Unentitled

A goth mivoltom az oka. Ha nagyon bepöccenek, fejembe nyomom a kalapomat, vállamra kapom a bendzsót, bepattanok egy SUV-be és ledöngetek a Appalache-hegységbe és addig vonyítok Faulknert és Flannery O'Connort versbe szedve, amíg a tüdőm bírja. Mikor megunom, akkor pedig ezt a lemezt teszem be a lejátszóba. Ők az egyetlen nem megosztott hely, kicsit úgy érzem, hogy előrébb lenne a helye.

10 - Leprous - Bilateral

Ihsahn zenészei unatkoztak, így ezúttal másodszor iss úgy gondolták itt az ideje a világra szabadítani agymenésüket. Néhol a megboldogult A7X klasszikus albumára, a City of Evil-re emlékeztetnek a dallamok. De ezt nem pejoratív felhanggal emlegetem, szerettem azt az anyagot. Progresszív metál hallhatunk nagyon-nagyon magas színvonalon, egyetlen szívfájdalmam, hogy január nyolcadikán nem láthatom őket az Amorphis előtt.

10 - uneXpect - Fables of the Sleepless Empire

Egy újabb megjelenés illetve koncert, utóbbi elmulasztása újfent szitkozódásra adhat okot nekem, azonban eltekintenék a bűzös szavak köpködésétől. Helyette arról értekeznék röviden, hogy míg első hangok után olyan érzésem támadt, hogy lenyúlták a Diablo Swing Orchestra játékosságát, de tüzetesebb vizsgálat után konstatálnom kellett, hogy tévedtem. Hegedű, kilenc (!44!) húros basszusgitár, üvöltés, bábozás, éneklés, gyorsulás, lassulás. Mindent bemutatnak, amit hozhat az élet.

In Treatment

2011-09-28T21:00:00.000+02:00

Gabriel Byrne plays the leading role of a new American drama series of HBO an adaptation or rather a remake of an Israeli series BeTipul. His acting makes the character of Dr. Paul Weston authentic. The series is about a psychologist who is counselling with completely different individuals throughout a week. He sees four patients, on Friday he has to undergo the same treatment he usually gives others at the end of the first week.

His office is part of his house, still this closed space has a different atmosphere than other parts of the house. Most of the characters look at it as a shelter. The therapy, the speaking stresses this feeling. I am thrilled over the acting, this sort of chamber play is one of the most difficult thing to conceive as actor. The closeness limits the action, but what counts here is the chemistry. Whether the two or three characters work well together or not.

I am tired of writing this. Or even anything.

The Body Farm

2011-09-14T19:04:00.000+02:00

Yesterday a new BBC crime drama series kicked off. I was startled first noticing that the whole series will be about body farms. After coming around the idea, I was curious which perspective would the makers choose. Obviously, they may have chosen another, a more fascinating point of view to present the notion of body farms, but they have focused rather on the investigation part of the story.

The team built up by four members. One of them, Oggy, which immediately reminded me of the cartoon, is a bit on edge, has to take medicament in order to deal with his psychological (?) problems. He seemed as he were the grey matter of the team, his character sometimes has Sherlock Holmes-like sentences. There is an afro-american girl, who helped to push the investigation farther and sticked to the her ideas. That much about the younger side of the team, I think, is enough. The older generation appeared a bit different. The man is more like an obedient type, his character is a bit flat compare to others. The woman, so to say, the leader of the team is Dr. Eve Lockhart from Waking the Dead. Therefore, the series is a spin-off.

Personally, I found it more interesting if the creators let more gory pictures/scenes into the first episode, but nevertheless, it was worth to watch. I just hope that the tiny hints that were insinuated throughout the episode will be clarified, specified because the idea is splendid.

I am looking forward to the other episodes. According to the BBC, it will last for six episodes, that is for sure. I hope you do not mind that I did not write anything particular about the first episode. My main aim was to recommend this series not to ruin it with spoilers. Beneath actors are talking about the series, I cannot find a proper trailer.

Dirk Gently

2011-09-06T00:37:00.057+02:00

BBC Four has decided to adapt Douglas Adams' Dirk Gently's Holistic Detective Agency. However, as I looked for some comparative opinions about the the book and series, I concluded they had nothing in common. I did not read the previously mentioned novel, but I did read The Salmon of Doubt and I have to admit that I did not have any kind of expectation toward these series. Except I know Douglas Adams, thus I prepared for something funny.

Dirk Gently is an expelled student from university who happened to come across with his old fellow-student, Richard Macduff. The story kicks off when Dirk agreed to investigate in a case of a missing cat, called Henry. An old lady, Ruth Jordan, misses him. After leaving the premises of Mrs. Jordan, Dirk notices a burglar. He identifies the muggler as Richard Macduff, he calls the apartment and scolds his old friend. After Richard came out, he admits that the apartment belongs to his girlfriend with whom he was about to break up. He gave another thought of that idea and decided not to break up with her. He stole her laptop, but to get into her e-mail account, he has to hack it. Dirk offers his help if Richard has any information about the whereabouts of Henry the Cat. They went to a warehouse which was later blown into pieces. Inspector DI Gilks comes and remarks that a billionaire is missing.
The case is set, what is a connection between the missing person and Henry the Cat. How is Richard's girlfriend is related to the missing ones? Every questions are answered within that hour.

I feel somehow awkward about this series. It is my understanding that it would not like to have strong ties to DA, but either the talk is too simple to become a laughing matter or it is too culturally based. Whichever the case, I do not find Dirk Gently particularly funny. There were good moments, no doubt, but as a whole it is not humorous.
It is rather a detective story with all its mandatory ingredients: a genius detective with a peculiar method, a helping hand, an always grumpy not being paid secretary and the mystery itself. Dirk's method is interconnectedness. Which reminds me of the notion of six degrees of separation. Dirk mentions another famous experiment, the Schrödiger's cat.

The series is nice but it would better if the audience do not expect anything Douglas Adams-like because the social criticism, the shrewdness and the eerie atmosphere are not present.

To Whom it may concern

2011-08-19T16:52:00.001+02:00

Quite honestly, it was never my intention to do away with this blog. The name itself grew on me, the stories that I may have forgotten now light has to be shed on them to figure out what was the original meaning.

The triggering event faded away, still I decided to remove my laments over the matters of life and most of my visitors may not give a fig whether I draw my eternal breath or not.

This is besides the point, what is important is the following I will carry on my writings about films, music, series and book.

Have a nice day!

Ps.: I have opened another blog for that matter, ask after it in comments! See you around. Before I forget I have to remind myself that there is a post, that has been recently updated so to say. Enjoy!

Grand récit

2011-05-25T14:47:00.002+02:00

The rest is silence.

Mész és festék a körmöm alatt

2011-05-21T09:11:00.003+02:00

Az elmúlt majd' két hétben a hangulatom a hokedlin ücsörgött s azon törte magát, hogy akár csak egy arasznyit is felemelje az alfelét erről az alacsony ülőalkalmatosságról.

A testem lassú léptekben, de kezd felzárkózni, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az agyam kimenőt ad a kérdéseknek. Legalább úgy tűnik, hogy átmeneti sikerrel vészelem át a késztetéseimet, hogy írjak.

Kedden mit láthatott, halvány fogalmam sincs. Látszódhatott rajtam az eltelt egy hónap, feltételezem.

Arra a megállapításra jutottam újfenn, hogy akadnak dolgok, amik csak más jelenlétében oldódnak fel igazán. A héten is bámultam, hogy mi történt, de sokat nem tudtam vele kezdeni.

Talán nem kellene zavartatnom magam amiatt, hogy jön-e ide vagy sem. Nem fog.

Tegnap nagyon hiányoztál.

The age of tranquillizers

2011-05-08T13:58:00.003+02:00

Újabban megint nem tudok végigaludni egy éjszakát. Visszafogytam 66 kilóra. Ami valahol mókás, csak 19 évesen voltam utoljára annyi, azóta pedig eltelt 6 év. S a konklúzió az, hogy nem, nem mókás.

Hiába eszem, nem esik jól, eszem, mert különben összecsuklanék, mint egy bábu. Erőt körülbelül annyit merít belőle a szervezetem, ami a mindennapi vegetáláshoz kell, tehát plussz erőt nem ad. Most az ebédnél megszállt az a gondolat, hogy rosszul vagyok az evéstől, nem akarom folytatni, mert csak rosszabb lesz.

Az egész testem feszes volt már, mint húr, ha pattan, s elborzadva figyelem, ahogy az egész leépül, mert pillanatok alapján működik, nem hosszú távon. Nem érdekli, hogy nekem erre még szükségem lehet, nem bosszantja az, hogy tíz nap múlva nekem bizonyítanom kell. Nem, nem.

Ő azt érzi és látja, hogy az egész idegpályarendszerem egy merő csőd. S hiába nyugtató tea ide vagy oda, a kezem meg-megremeg, a gyomrom összefonnyad. Ilyenkor már csak a fohászra futja.

Fvck yov, April!

2011-04-29T09:37:00.005+02:00

Egyszer fenn, egyszer lenn, tartja a mondás. Ha úgy tetszik, Isten adta, Isten elvette.

Az április hónap az elmúlt két évben mindig arról szólt, hogy valami változás állt be az életemben. Az utóbbi két év a pozitív oldalát villantotta meg a változásnak.

Így, a hónapról kilógatva a lábomat egy óvatlan pillanatomban azt találtam mondani magamnak illetve néhány embernek a környezetemben, hogy elértem a mélypontot s innentől felfelé vezet az út. Hiba volt ez az elbizakodottság. Ahogy összekötözgetem a szálakat, úgy döbbenek rá, hogy ismételten hülyét csináltam magamból.

A történet ott kezdődött, hogy április elején kaptam egy yoko gerit és egy mae gerit meglepetésből, amik miatt féloldalam még mindig béna. Én a helyében ezek után nem aggódnék, hogy nem megy.
Értékes és értelmes emberek vagyunk?! Te igen, ebben nem is kételkedem s én ezt közvetítettem feléd. Úgy érzem, hogy te nem így csináltad. Ha valóban annak tartottál volna, akkor értékes lettem volna annyira, hogy elém állj a gonddal időben s értelmesnek tarthattál volna annyira, hogy fel is fogom, amit mondasz. Nem ez történt.

Talán másnapra rá jön az e-mail, hogy van egy jó hírem és egy rossz. Olvasta, de nem tetszik, másrészt nincs is befejezve. Valóban nincs. De ilyen ütemezésű életvitelnél nyárnál előbb esély sem mutatkozik arra, hogy leüljek ezekkel foglalkozni. Nem most.

Pályázat. Voltak könyvekkel a hátuk mögött jelentkező szerzők is. Igazából csak nagyon, nagyon mélyen, agyam félig működő dúcában reménykedtem abban, hogy lesz némi esélyem azok ellen a nevek ellen. Nem volt.

Továbbtanulás. Ahol csak lehetséges, ott zátonyt fogtam. A specializációm nemes egyszerűséggel semmire nem jó. Igen, a tudás megmarad, a kreditek is, de gyakorlati haszna egyenlő a nullával. Magyarán mondva, ezzel a tudással nem tudok felvételizni magyar MA-ra. Nézhetem úgy, hogy egy hellyel kevesebbre kell menni felvételizni vagy egy eséllyel kevesebb, hogy bekerülök MA-ra. Nem akkora az esély.
Ilyenkor elindul bennem a tehetetlen keserűség, hogy miért basztam el két évemet olyasmire, aminek az égegyadta világon semmi haszna nincs. Borzasztóan lehangoló, hogy az ember több, mint 2 év után szembesül döntése értéktelenségével.

A hónap kétségtelenül a keserű pirulák hónapja volt. Nyelni és újra nyelni. Elviselném, ha lenne bármilyen pozitív visszaigazolás a környezetemből, hogy jó vagy, csak tartsd magad szorosan az elképzeléseidhez. Nincs.

Szomorúság, keserűség. S kibombázott módon elegem van az erkölcsi győzelmekből. A hajamra kenhetem, köszönöm.

Phrases, key terms of Septem

2011-04-22T13:05:00.012+02:00

CookieMonster. szeretlek. Sütibaba illat. Cider. Túrórudi. Mesél az erdő meséskönyv-sorozat. Macska. Kávé. Ez de "szar" volt. Jóízű nevetésed. Az érzés bennem, hogy van ki miatt mosolyogni. Kiegészítjük egymást. Szóviccek. Resistance Group. The IT Crowd. Ursus. Mentás milka. Sport tuning. Esti mese. Méz és hajnali teák. Who nose? She knows it. Paradicsomos spagetti. Retek,retek,retexis. Főzünk egy jó kocsonyát és megnézünk egy karatés videót. Perec. Szundi-vekker. Szikra. Csillagom. Grumpy bear.

Soha nem gondoltam, hogy a
barna és a fekete mennyi
színt fog vinni az életembe.

Septem

2011-04-18T07:48:00.008+02:00

A múlt héten adtam inni az egereknek. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy mi lehetett az oka.

Mert az kiderült számomra, hogy már terhet jelentettem neki. Amikor jószerével nem válaszolt egyik, ezen irányba tapogatózó kérdésemre sem, akkor világlott ki, hogy felesleges vagyok az életében. Egy olyan kolonc, amivel jelen helyzetében nem tud máshogy megbirkózni, csak így.

Hogy megijedt volna tőlem? Ezt kétlem, elvégre amiket csináltam, azokat ő kérte. Igaz azonban, hogy egy sajátos értelmezést adtam neki. Úgy gondolván, hogy ha több kell, akkor ragadjak meg mindent kínálkozó alkalmat arra, hogy több legyen. Ez sok volt neki, dacára annak, hogy heti kettő vagy három alkalomról volt szó s akkor sem teljes napokról, inkább naptöredékekről.

Ahogy visszaolvasom az általa írt sms-eket, rájövök, hogy ez az én sajátos értelmezésem nagyon megkeserítette az életét. Sok problémát, lelkiismeretfurdalást okoztam neki ezzel. Éppen ezért ebből a szempontból - feltételezem - nem sajnálja, hogy vége van. Nyugodtabb. Az más kérdés, hogy mindketten elvesztettük a másik által nyújtott hajtóerőt.

Visszakanyarodva. Kétségtelen, hogy időnként nagyon nehéz lehetett elviselni. Ha néhány reakcióm számomra teljesen világos volt, ő értetlenül nézett szembe velük. Nem tudta mire vélni őket, én pedig nem voltam túlságosan készséges és ügyes magyarázó, hogy világossá tegyem őket. Ha mégis sikerült, akkor azt kaptam meg, hogy ez faszság.

Veszekedéseinket említi. Nekem nem tűnt úgy, hogy sok veszekedésünk volt a hét hónap alatt. A csütörtökinek egy része volt sárdobálás. Amikor módszeresen felhánytorgattunk néhány ballépésünket és a másik fejéhez vágtuk. Én úgy érzem alkalmazkodtam amennyire csak tudtam. Ő is ezt tette, azonban valami - erre nem jöttem még rá, hogy micsoda - meggátolta azt, hogy a fennálló problémáit elmondja.

Nem túl rózsás a kedvem amiatt sem, hogy mindössze egy kiugró alkalom volt, amikor leengedte a pajzsot. Utóbbi kifejezés tőle származik. Borzasztóan ügyetlennek könyvelem el, hogy ennyit tudtam neki nyújtani egész idő alatt. Akkor láttam az igazi őt.

Felvetődött mások részéről a kérdés, hogy nem lesz-e eredeti állapot visszaállítása. Erre annyit válaszoltam csak, hogy ha vége is lesz ennek vizsgasorozatos agyrémnek, nem olyannak ismertem meg, mint aki meggondolja magát. Nyílván nem azért rágódott a döntésen ennyit, hogy aztán később megváltoztassa azt.

Hogy mikor észlelte először, hogy nem jó a kapcsolatunk, nem tudom. Nem nyilatkozott erről, de világos, hogy sokáig húzta. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy ha én nem akadok ki a késésén, ő nem hozakodott volna elő vele. Azonban ez már spekuláció.

Ami miatt nagyon haragszom az a következő: egy alkalommal úgy kellett kipumpálni belőlem, hogy mi bajom van. Ekkor ő és lakótársa kórusban harsogták az ilyenkor helyes eljárást, hogy: Néma gyereknek az apja faszát!
Ezután én ehhez tartottam magam, mondtam ha baj van, gond van. Ugyanakkor azt hittem, hogy ezt magára is alkalmazza. Ha úgy érzi, hogy gond van, akkor szóljon. Ezt meg is kérdeztem tőle csütörtökön, hogy miért nem szólt, azt a választ kaptam, hogy nem akart veszekedni. Valahogy úgy érzem, hogy nem is akarta szóvá tenni a problémákat. Ez felettébb negatív hozzáállás részemről, azonban nem hiszem azt, hogy annyira korlátolt tuskó lennék, hogy ne hajlanék közös nevezőre, különösen igaz ez, ha a barátnőmről van szó.

Borzasztóan rossz ilyen miatt kosarat kapni, tetőzve azzal, hogy nem is tudom egészen pontosan, hogy mi is volt a probléma. Zavarta a kötődésem, elálltam a nyitott a kaput az életre.

Valószínű, hogy kicsit elhamarkodottan követeltem vissza a nála maradt dolgaimat. Azonban, ha engem kívül akar tudni az életéből, akkor nem látom konkrét okát annak, hogy egyes tárgyak tovább emlékeztessenek rám.

S tudod mi zavar még? Hogy azt mondta nem változott. Hét hónap olyan nyomtalanul suhant át rajta, hogy nyomot sem hagyott, változást nem okozott. Nem hagytam benne nyomot. Ez az, ami elkeserít.

Adore & admire

2011-04-11T20:22:00.003+02:00

Nagyon régen volt alma nagyságú a gyomrom. Legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy egy lelki folyamat ilyen mértékű hatással bír majd az egész biológiai rendszeremre.

Csütörtök óta nem tudok normálisan aludni. Hánykolódom, ha egy kicsit elcsendesedem, egyből eszembe jutnak a mondatok. A félelmetes az, hogy ezek nekem is egytől egyig megjelentek. Vizualizáltam mindahányukat. De ez se akkor, se most nem segít/segített.

Az evéssel is gondjaim vannak. Érzem, hogy ennem kell, mégsem tudom rávenni magamat, hogy egyek. Nem látom értelmét. Szövegelni könnyű, ám amikor benne vagy fülig, az piszok szar.

A nyelés nehezemre esik. Gombóc van a torkomban, s mindez azért. Nem tudok nyelni, mikor magam elé idézem, ahogy elindulnak a vízgombócok a szeméből, kipréseli magából a bánatot, melynek a fő felelőse ott ül előtte. Haszontalannak érzem magamat.

Nem akartam, hogy elmenjen, hogy kimenjen az ajtón.

Édes Istenem, adj már csendességet.

LEVEGŐT!

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Hóka teendők

2011-04-05T19:09:00.002+02:00

Szombaton eljutottunk végre odáig, hogy a két rekamiét felvitettük a lakásba. Továbbá fúrtunk és faragtunk. Felkerültek a törölközőtartók, a fogmosópohár, a pipereszekrény valamint az előszobában a fogas és a kötelezően mellérendelt tükör. Utóbbi kettő ferde lett, majd kijavítjuk.

Hazaesve Pestről lefárasztott, nem aludtam ki magamat, habár ez nem szállásadónk - utólag is köszönjük - hibája. Állandó az ezt csináld, azt intézd el, nap végére kellően leeresztek, dolgozni sincs kedvem. Legalább annyit elértem, hogy egy pályázatra leadtam egy prózai művet. Nagyon örülnék, ha kihoznának nyertesnek. Azonban nem hiszem, hogy ez lehetséges. A pénzem vészesen fogy, a teendők csak gyarapszanak, nem látom az egésznek a végét. A távolban ácsorgó nyár nem különösen kecsegtet semmivel, diák nem lévén kiváltképpen. Ötleteim lennének, hogy mennyi fog belőle megvalósulni, halvány ötletem sincs.

Valamint bosszant az az általam generált ostobaság, hogy igyekszem mindenkinek megfelelni, ugyanakkor ezen iparkodásomnak nem túlságosan látom eredményeit. S most, hogy jöttem hazafelé, rájöttem, hogy nem szeretek felnőttnek lenni. Így esett le nálam a húszfillér.

Érdemes elmosolyodni

2011-03-24T21:14:00.002+01:00

Vannak pillanatok, amikor érdemes elmosolyodni. Ilyen volt a ma délutáni 15:45-től 15:46-ig tartó időintervallum. Van nekünk az egyetemen egy hallgatói szerveződésünk, akik minden félévben átlagosan kettő, jobb -rosszabb - esetben három összeröffenést készítenek elő, amit tanult volt kollega annyival méltatott, hogy még arra sem érdemes, hogy az ember tisztességesen leigya magát a sárgaföldig. Ezzel együtt jár az is, hogy ilyenkor műsort adnak elő.

Legtöbbször 20-30 perces pörformansznak lehetünk szem- és fültanúi, a legutóbbit én bojkottáltam. Ennyit elöljáróban.

A fenn említett időpontban arra lettem figyelmes, hogy a fali újságon egy plakát díszeleg, amiben ez a csoport arra hívja fel az ügyeskezű fiatalokat, hogy adjanak be pályaműveket. Erre önkéntelenül el kellett, hogy mosolyodjak. Állati kíváncsi vagyok, vajh milyen irományokat kapnak. A beküldési határidő most vasárnap, szóval aki ilyesmire adná a fejét, ne habozzon, de kiemelném, hogy csak SEMMI szofisztikáltság, bonyolult megfogalmazás, mert az az egyetemista gyomrát megfekszi. Éppen eleget olvas ilyesmit, nem kell még szegény ott is ilyesmi háborgatni.

(Ha nekem nem sikerült, igaz, csak "adaptáció"ban jelent meg az egész ostobaságom, akkor nosza ragadj tollat te is, pajtás!)

Emiatt húzódott a szám sarka a fülem közelébe. Kárörvendő disznó vagyok.

Power of Metal @ Budapest

2011-03-16T10:48:00.000+01:00

Nagyon vártam az estét, ugyanis több olyan banda lépett fel, akiket már szerettem volna megnézni élőben.
Elsőkörben az amcsi Symphony X és a dán Mercenary mozgatott volna meg, de a csomagban ott lapult még további három banda, amelyek közül kettő szintén érdeklődésre adott okot. Egyik az újra összeállt, kilencvenes években turnézó, pszichedelikus prog legenda, a Psychotic Waltz, a másik pedig a mostanában progban nagyokat alkotó Nevermore.

Igazságtalan voltam a fentebbi leírásban, az egészre való ráhangolódást egy finn power metál csapat kezdte, a Thaurorod. Jól játszottak, számomra azonban kilógtak. Tényleg korrekt módon tolták a gallopos, szólós, pózolásra ingerlő muzsikájukat, azonban úgy éreztem, hogy ebből én már kinőttem. Mostanában egyre kevesebbet hallgatok ilyesmit egyrészt, másrészt kétlem, hogy én lettem volna a megcélzott közönség.

Itt egy példa, hogy mégis mit kell elképzelni. Semmi újat nem tesz le, jó úgy, ahogy kitalálták. Azonfelül pedig, a tagok ránézésre korombeliek voltak s ha már most így játszanak, elképzelhető, hogy a jövőben máshol, mást másoknak fognak játszani. Hat nótát prezentáltak, mint a setlist.fm elárulja.

Következő csapatot még amerikai kinntartózkodásom idején szerettem meg. Akkoriban nagyon eltaláltak az The Hours That Remain szövegei. A dán Mercenary-re gondolok természetesen. Ide már nem hatan, hanem négyen érkeztek, előadásuk dinamikus volt, de mégis hiányoztak azok a reptető dallamok valamint a szinti. Nagyobb mozgás lett volna a színpadon. Ettől függetlenül állatul játszottak, bár néhol túlzásba vitték a pozőr ökörségeket, azonban ezt még szőrmentén elnézem nekik.

Az új album elég morcosra sikeredett, toltak is róla tisztességesen számokat.

Hét nótát adtak elő, visszatapsolás után, ha jól emlékszem, hogy volt, pedig a Firesoul-t játszották el, majd elhagyták a deszkákat. Amikor érdeklődtem a merch standnál, hogy mikor jönnek ki, szerettem volna dedikáltatni a már emlegetett albumot, akkor a lány kedvesen annyit mondott, hogy itt szoktak flangálni és a kezembe nyomott egy plakátot, ami az új korongot hirdeti.

A teremben hirtelen felment az átlag életkor, a fiatalabbak kimentek nézelődni. Néhány igazán kordbársony nadrágos fiatal maradt benn illetve az idősebb generáció. Gyönyörű volt a háttér, amit kitettek. A A Social Grace vigyorgó napkorongja és danse macabre-át járó páros kettőse feszült a zenészek mögött. A lemezek hallgatva izgalmas előadásnak lehetünk tanúi. Nem állítom, hogy hc-rajongójuk lennék, ennek dacára közel merészkedtem a kordonhoz, hogy láthassam őket. Dalaik nehezek, élőben még nehezebben hatottak, azonban a műsoruk vége körül megindított valami, ami miatt rendkívülinek tudtam elkönyvelni a fellépésüket. Devon, énekes, folyamatosan köszöngette a jelenlévők szeretetét, állandóan V-ben állt a keze, ami zavaró volt, hogy ki-kiment a színpadról. Alapvetően furcsa a zenéjük, ehhez hozzájárul Devon néhol Rob Halfordot megszégyenítő sikolya, ami így látva meghökkentő volt a számomra, de végülis túltettem magamat az első megütközésen. Számlistájuk.

Utánuk jött a Nevermore. Ők visszajáró vendégek Pestre. Nagyon nagy showt csináltak, ledózeroltak, mint egy úthenger. Velük játszott Vörös Attila is, aki mostanában a másodgitárosi szerepet tölti be náluk. Számlistájuk.

Utolsóként a Symphony X játszott a közönségnek. Őket borzasztóan régóta hallgatom, talán zöldfülű metálos korom óta. A V albummal ismertem meg őket, 2004 elején terveztem is, hogy megnézem őket a Stratovarius-szal, végül pajti híján nem mentem. Nem gondoltam volna, hogy hét év múlva jönnek csak vissza. Tőlük vártam a legtöbbet s emberileg ők okozták a legnagyobb csalódást. Az énekes, Allen, állati jól dalol, de részeg volt, folyton visszatántorgott újratölteni. Ezenfelül zavart a ripacskodása és az, hogy az embereknek az arcára mászott. Idegesítő volt. Agresszív stílusukkal nem nyerték el tetszésemet.

Bookletekkel felszerelkezve érkeztem, hogy majd aláfirkantják, ezt azonban meghiúsította az a tény, hogy képtelenek voltak kitolni az orrukat a backstage-en kívül. Sőt, ha rosszmájú akarok lenni, akkor arrogánsak voltak, elvileg az ő nevüket nyomtatták a legnagyobb betűkkel a plakátra. Számlista.

Éjfél után kicsivel kipateroltak mindenkit a PeCsából. Nem tudtam eldönteni, hogy ez házi szabályzat vagy törvények szabta korlát. Orsinak írtam még sms-t, hogy egészben vagyok, ő annyit írt, hogy haladt a szakdolgozatával, aminek én örültem.

Vittem fényképezőt, de nem kattingattam túlságosan sokat, amik azonban készültek, azok vagy homályosak vagy sötétek.
Fotók:
Mercenary
Psychotic Waltz
Nevermore
Symphony X

Demonlord @ Garaboncziás

2011-03-15T12:51:00.002+01:00

Először lépett fel a Demonlord Szegeden. Elsődlegesen azért mentem, hogy kicsit visszahozzam a tizenhat-tizenhét kori élményeimet. Talán ahogy ez lenni szokott, még köszönőviszonyban sem volt a kettő.

Az estét a Libra kezdte. Jól játszottak, bár az tény, hogy a nagy heggesztésen - szerintem - nem csak a fuvolával lehetne lazítani, hanem néhány szólóval illetve azzal, hogy értjük a szöveget.

Talán tíz óra is elmúlt már, mire mindent bepöttyentettek a DL-nál, kezdődhetett a fellépés. Idén adtak ki egy új korongot, a várakozásaim alatt teljesített. Nagyszerű lett volna más néven kiadni, mintsem rombolni a már kialakult státuszukat. Tizenhat számból mindössze öt szám szólt az első két albumról, mely kamaszkorom meghatározó lemezei, ötöt a Hellforgedról, a többi mind új szám volt. Értetlenül szemléltük az egészet, leszámítva talán azt a tényt, hogy csak lemezbemutatóval álltunk szemben.

Így, Demonlordból nem kérek.

Psycho Mutans @ Garaboncziás

2011-03-13T11:39:00.008+01:00

Restellem, de el vagyok maradva a blogolással. Amit azonban írhatok, hogy jövő hét szombaton költözöm. Végre!
Több, mint egy hónapja volt már a fellépés, amiről írni szándékozom, talán nem akkora baj mégis, hogy megteszem, ha késve is.

A pécsi Psycho Mutants (bár lehet, hogy most már egybeírják?!) zenéjére akkor kaptam rá, mikor közelebbi ismeretségbe kerültem az alt-countryval. Röviden, nem most. Néhányszor jártak már Szegeden, én kétszer vagy háromszor láttam őket itt, egyszer pedig még AzFeszten volt hozzájuk szerencsém.

Második korongjuk lemezbemutatóját - Tango With Me - tartották a Garaboncziásban, egy 80-as partival karöltve. Utóbbinak nem nagyon örültem, bár a Johnny Cash szám közvetlenül a fellépésük előtt, határozottan jót tett a hangulatomnak.
Korábban is játszottak már új nótákat, például a Tango with me-t, amire klipp is készült.

Túl sokat nem érdemes beszélnem arról, hogy milyen volt. Tetszett, mint mindannyiszor, ahányszor van szerencsém látni őket. A basszusgitáros csóka jófej volt, felismert, még az általam először látott fellépésükkor lepacsiztunk.
A továbbiakban beszéljenek a képek!

(El)Havazás

2011-02-26T10:43:00.002+01:00

Nem voltam túlságosan léha a héten.
Hétfőn volt az első KRESZ oktatáson, megcsináltam a fényképeket, valamint az orvos alkalmasnak nyilvánított. Valahonnan ismerős volt a pacák. Másnap délelőtt elintéztem minden számlát a Vedres utcával kapcsolatosan, lemondtam a Roosevelt téri lakásban lévő mobilinternetet, szerda ismételten Szegeden ért, kihagytam a német órát, helyette Kreszen ültem.
Csütörtökön nem mentem KRESZ-re, reggel voltam fodrásznál, délután pedig Essay Writing-on.
Szerdáról csütörtökre és csütörtökről péntekre nem aludtam többet 6-6 óránál. Tegnapról mára legalább kialudtam magamat.

Öröm-görcs

2011-02-20T09:12:00.004+01:00

Kiváltó szituáció: /megjegyzem, végre ki tudtam magam aludni; fél tizenegytől háromnegyed kilencig húzni a lóbőrt az tetemes mennyiség nálam/

Reggelihez készülődöm, sőt már az első kenyeret majszolom, mikor betoppan öreganyám. Félgúnyosan, bár meg mernék kockáztatni, hogy némi humor is bújkált a hangjában, odaveti nekem a kérdést: Jól vagy? Mintegy körmönfontan jelezve azt, hogy számára nyílvánvaló, hogy én tegnap szeszt fogyasztottam, mi több, tudni véli, hogy én másnapos vagyok.
Erre annyit löktem oda válasz gyanánt: Nem vagyok másnapos, ha erre gondolsz.

Ezzel megelégedett s kiment a konyhából.
Szeretem a rokonaimat.

Csengetnek a raktár ajtaján. Férfi, fülére húzott sapkával kidugja a fejét a portásablakon.
Mit akar? - pöffenti a kérdést a fiatal férfi elé, aki mintha kissé tanácstalanul ácsorogna a hatalmas épület előtt.
Itt vannak a lelkek? - kérdezi halkan, de határozottan.
Itt. - vakkantja a másik. - De úgy nézem, magának van egy különben nem jött volna ide. Mindig az ilyen galamblelkű tuskók kajtatnak ide vissza.
Vissza akarom cserélni az enyémet! Selejtes. - jelöli meg jövetele okát a fiatalabb.
Mi baja vele?
Érzékeny.
A szuflé is az, mégis milyen sokan szeretik.
Én nem szeretem a szuflét!
Ha szeretné, nem jött volna vissza.
Kérem, adjon nekem másik lelket!
Ez nem áruház. S a lelkek nem garanciásak.
Nem érdekel, hogy azok-e vagy sem. Vigyék el tőlem ezt a görcsöt!
Görcs? Nem látnám, hogy meghajolna, mint egy fűzfa.
Ostoba fajankó, engedjen be az épületbe, keresek egyet, ami nem olyan mint a jelenlegi s már itt sem vagyok!
Sajnálom, erre nincs felhatalmazásom. Hanem, tudja mit? Igyon, kártyázzon, drogozzon, butítsa magát! Az használ. Én sem lennék itt, hanem ezeket tettem volna.
Célravezető?
Hány évesnek tippel?
45?
33.
Ugrat!
Nem, biz'Isten. Ha ilyesmikkel él, egy-kettőre a társadalmi pázsit szélén találja magát, ahol a mocsár van. S ha már féllábbal a mocsárban cuppogunk, akkor már felesleges a lelkünk hibás töréstesztjéért aggódnunk. Nincs igazam?
De, de pontosan így van. Akkor üvegre fel!
Köszönöm az útbaigazítást. Jó napot!
Mi sem természetesebb. Jó napot!

Én nem hiszem, hogy normális vagyok

2011-02-19T20:37:00.002+01:00

Egy idő óta csak a saját elképzeléseimnek hiszek. Na jó, beismerem, csak annak hiszek. Akárki, akármit hajtogat, nem hiszek neki. Még akkor sem, ha jóhiszeműen mondja. Abban az esetben különösen nem.

Feltételezhetően fel fogok fúvódni, mint valami marha a lucernától s szétszaggat a belső feszültség. Ugyanis az jön. Amikor amiatt igyekszem összepréselni a gondolataimat, hogy elkerüljem azt, hogy akár egy is kiszökjön s galibát okozzon nekem, szégyenszemre, ott már igen-igen elütötték a huszonöt órát. Se baj. Jön a régi nóta. Ezúttal azonban nem fogom azt mondani, hogy ne, ne adjon.

Egy telefon, de feltehetőleg csak márciusban lesz foganatja.

Hogy mit fogok mondani? Mindent, hogy szakadt a gát, elöntött a víz s az iszaptól megfulladtam, mert így volt helyes, nem tudtam úszni. Holott ez nem igaz, tudok úszni.

Szorosra kell(ene) zárnom a számat, orromon venni a levegőt.

Egy tetű vagyok.

Mielőtt teljesen kétségbeesne mindenki, a cím a Kibédi Ervin dalból jött, de tecsőn nincs fenn.

Murphy visong

2011-02-18T22:37:00.006+01:00

Úgy tűnik, hogy a mai nap Murphy rendesen kihúzta a lábam alól a talajt. Ma 10 és 12 között szerelők jártak nálunk. Pista elment, nekem szintén volt dolgom, otthagytam nekik a kulcsomat, mondván, hogy ha végeztek csak dobják be a postaládába.

Ez így elgondolva nem is olyan problémás. Azonban Mr. M. csak bele kell, hogy köpjön a már amúgy is zavaros levesembe. Miután hazaértem, Anyám közli, hogy másnap reggel kora délelőtt érkezik a bútor az új lakásba, vegyem már át. Jó, német után irány Szeged. Háromnegyed tíz volt, mikor felcsengettem nálunk, bízva abban, hogy van otthon valaki. Nem volt. Telefon egy, nem vagyok otthon, telefon kettő, nem vagyok otthon. Fantasztikus! Kizártam magamat úgy, hogy miattam csinálták az ágyat. Valahol magamat okolhatom a hanyagságomért, hogy nem szóltam senkinek, hogy jövök vissza.

Másnap elbandukoltunk Orsival a Somogyi könyvtárba. Ott kapásból legomboltak rólam 200 forintot, még jó, hogy fizetem a tagdíjat és az ideit már be is fizettem, azon a jogcímen, hogy a napi jegy. Halkan mormogom csupán, hogy az éves bérlet 650 forint. Le kell vonnom ismételten a konzekvenciát.

A két nap folyamán állandóan viaskodtam magamban. Ha rossz irányba terelődtek a gondolataim, elképzeléseim, akkor ráripakodtam magamra, bár ebben a verbális "lesújtásban" nem voltam olyan hatékony, mint esetlegesen más dorongolásában.

Köszönöm, hogy levetted a rendszeres olvasást.

Jó volna, ha nem csak
a negatív tulajdonságaidat
tartanád számon, hanem
a pozitívakat is.

Teljes a bolondok háza

2011-02-17T15:18:00.003+01:00

Fel s alá rohangálok, mint akinek ráléptek a farkára. Ezt intézd el, ennek vigyél szerződést, amannak kéne ruhaszárító, de ezt vagy amazt a pénzt hogyan intézzük el, hányan fizessük! Küldd el az előzőeknek a számlát, fogadd a bútort szállítókat! A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, nem tudom számba venni, mennyi mindent kellett/kell majd megcsinálnom.

Mindennek tetejébe jön a német, heti három alkalommal három órában, aminek egyenes következménye, hogy a ledarált agyamat bedobom a párnám alá, hátha reggelre megszilárdul. Jövő héttől indul a "Szerezz jogosítványt!". Valamint múlt héttől elkezdtem ismét egyetemre járni, látogatásaimmal az Essay Writing című kurzust tisztelem meg. Az egyetlen előnye, hogy senkit sem ismerek személyesen, legfeljebb köszönőviszonyban vagy még abban sem vagyunk.

Előre látom már, miként fogok viaskodni az ütközések pókhálójában, hosszasan töprengve azon, hogy melyiket hagyjam el az adott hétre. Kanyarban van a Kátai projekt is, neki is kellene szedelődzködni, ugyanakkor a Rushdie fordítás előkészületeiből is már csak az esszé elolvasása van, mielőtt hozzálátok a fordításhoz.

Ebben most van valami ironikus...

Kayo Dot Szegeden

2011-02-13T19:05:00.006+01:00

A Kayo Dot egy amerikai avant-garde zenei társulat. Zenéjüktől kivert a víz, mintha János jelenései materializálódtak volna hangokká, robajjá. Ezt hivatott - talán? - felerősíteni a sok fúvós hangszer.
Számomra ezért hagyott maradandó élményt, ha nem is kellemeset.

Kátai projekt II.

2011-02-07T19:17:00.002+01:00

A munka fordított mintát mutat. Tamás megkért, hogy a Távolodó, távolodóból vegyünk ki néhány verset. Mint mondta, azokat már nem érzi annyira erősnek.

Beleegyeztem, övé az ultima manus, nem pedig az enyém.

Ma délután átküldte a verseket. Huszonhárom oldal. Akad közte próza is, habár jobbára verses formájúak. Néhány visszaköszön a Gireból vagy T.C.-ból.

Jó tudni, hogy nem tette félre az írást.

Kátai projekt I.

2011-01-31T15:47:00.002+01:00

Kátai Tamásról a szegedi undergroundban jószerével csakis szuperlatívuszokban beszélnek. Elsősorban a Gire-ral összefüggésben emlegetik, néhányan a szólólemezét, az Erika szobáját is hallották, még kevesebbek előtt ismeretes a Thy Catafalque című zenei kirándulás s a legelenyészőbb azok száma, akik őt úgy ismerik, mint kötettel rendelkező költőt.
2003-ban jelent meg magánkiadásban a Távolodó, távolodó című kötete, melyből összesen száz példány látott napvilágot.

Tamással szeptemberben beszéltem azzal kapcsolatban, hogy mit szólna ahhoz, hogy ezt a 62 oldalt digitalizálom. Az ötlet tetszett neki, így most időt is tudok szakítani rá, hogy elkezdjem.

Játék

2011-01-30T08:59:00.003+01:00

Néha nem akarok hinni a fülemnek. Különösen akkor, ha valamelyik apai ágon rokonom van az hallgató zónán belül. Olyanokat mondanak, hogy a hajam égnek áll. Ilyenkor legcélravezetőbb az alkalmi süketség, mert az esetenkénti felháborodás sem elegendő arra, hogy beláttassam a beszélővel, hogy mekkora szamárságot beszél.

Voltaképpen ez is a felháborodás bizonyos formája, kellően XXI. századi. Ennyit a bosszankodásomról.

Úgy képzeltem el az
igazi szerelmet, mint a
művészi tökéllyel ki-
szívott tajtékpipát,
mely hosszas használat-
tól nyeri el valódi
ízét és értékét.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Tehermentesen

2011-01-28T09:34:00.002+01:00

Az eltelt hétben nem nyomorgattam magamat, amit azért nagy dolognak könyveltem el. Nem bosszantottam magamat kifejezetten semmilyen dologgal. Rest voltam.

Azonban akarva-akaratlan rászaladtam probléma-gócpontokra. Megtanultam kis dolgoknak is örülni. Írtam egy Life.cfg-t, azon pontok szerint alakítom a napjaimat. Nem torkolom le magamat, azért mert keveset csináltam meg egy nap.

Megnyugodtam, kifújtam magam, még a fennálló körülmények ellenére is.

A félelem, hogy Orsolyát elveszítem,
kioltotta a közönyt. Éreztem,
ahogy súlyosbodom, megtöltő-
döm valami jóval. [...]
Újra tudtam, hogy voltaképp
boldog vagyok.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Alpine MusicSafe Pro teszt

2011-01-25T15:40:00.015+01:00

Zenészként már sokszor fordult velem elő az, hogy egy-egy buli vagy próba után erősen zúgott a fejem. Nem nyugtatott az a gondolat sem, hogy zenésztársaim is ugyanezt érzik, és simán beletörődnek az egészségük károsodásába. Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy ha valaki ilyen körülményeknek van kitéve, akkor maradandóan romolhat a hallása!

Nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy sérüljön a hallás. Elegendő az is, ha az ember szeret koncertekre, klubokba, vagy esetleg olyan szórakozóhelyekre járni, ahol valamilyen formában zene szól! Legyen az akár egy koncertterem hátsó sora, vagy akár egy átlagos egyetemi szórakozóhely.

Ezek tudatában úgy döntöttem, hogy megkeresem azt az eszközt, amivel sokáig megőrizhetem hallásom épségét amellett, hogy tovább látogatom a koncerteket és bulikat.

A különböző vatták és gyárban használatos hallásvédelmi füldugók csak arra késztettek, hogy hagyjak fel a zenéléssel és bulizásokkal, ha azt szeretném, hogy az esküvőmön majd érthetően halljam az „Igen, akarom!” szavakat! Így megtartva maradék reményemet, tovább keresgéltem.

A fő szempontok tehát a következők voltak:
~ elsősorban szűrje meg a hangot úgy, hogy az ne sértse a hallásomat
~ maradjon a zene ugyanolyan élvezhető (ne szűrjön egyik hangszerből, vagy
~ tartományból sem többet a kelleténél, rontva ezzel a hatást)
~ kényelmes legyen a viselése
~ ne legyen kellemetlen a használata

Természetesen könnyű volt rájönni, hogy egy olyan speciális füldugóra volt szükségem, amely eleget tesz e négy szempont mindegyikének, és persze a pénztárcámnak se legyen megterhelő.

A tökéletes megoldást a Hangszita Kft juttatta el hozzám. Pontosan erre a célra kifejlesztett MusicSafe Pro füldugóival végre megnyugodhatok a hallásomat tekintve.

Lássuk, miről is van szó!

Egy igazán csekély összeg ellenében, már hazánkban is bárki hozzájuthat egy ilyen szetthez, melynek tartalma:
~ 1 pár füldugó (+1 db tartalék)
~ 3 pár speciális, egymástól különböző szűrő
~ 1 műanyag implikátor csövecske
~ 1 kulcstartó-tok

Alig vártam az első adandó alkalmat, amikor kipróbálhattam végre a füldugókat. A behelyezés számomra egyáltalán nem okozott problémát. A kiváló minőségű, speciális füldugó olyan anyagból készült, mely a hallójáratba való behelyezés után szinte azonnal felveszi a test hőmérsékletét és meglágyul.
Így az általam is tapasztalt kezdeti kényelmetlenségek is gyorsan elmúltak, és viselése észrevehetetlenné vált.
Egyetlen apró szokatlanság gyötört az első használatkor, mégpedig az, hogy ha beszéltem valakihez a füldugó használatakor, akkor a fejembe hallom a saját hangomat. Viszont ez hatalmas előnyt jelentett számomra az éneklések gyakorlásánál, ugyanis a hangos háttérzene mellett tökéletesen hallhatóvá válik a fejemben az képzett hang, ami nagymértékben megkönnyíti a tiszta éneklést is!

Fülbe helyezve semmiféle negatív látványt nem tapasztaltam. Mások által egyáltalán nem vehető észre a használata. Ha valakinek mégis picit jobban kiállna a füléből a szűrő, akkor lehetőség van a szárból egy kisebb darabot lecsippenteni ollóval, így még jobban el lehet takarni. De számomra a legkevésbé sem a viselése érdekelt, hiszen nem a viselete ciki, hanem ha felelőtlenül kiteszed magad a halláskárosodásnak.

Már csak egy dolog hiányzott a boldogság beteljesedéséhez. Megbizonyosodni arról, hogy valóban ez az a termék, amire szükségem van.

A tesztelés során mindegyik szűrőt bevetettem azért, hogy megértsem, mire gondolt a cég, amikor kitalálta, hogy legyen három különböző szűrő. Előzetesen ennyi információról tájékoztatnak a szűrőről, amit az alábbi táblázat reprezentál.

Nem kellett mérnöki diploma ahhoz, hogy rájöjjön az ember, melyik szűrő hatása intenzívebb a másiknál. Mindenesetre arról meg kellett bizonyosodnom, hogy milyen körülményekhez szolgálnak az egyes fajták.

Minden zenész valamilyen formában szokott rögzíteni otthon saját hanganyagot, vagy éppen olyan szinten próbál zenét hallgatni, melynek egy meghatározott hangerején optimálisan ki lehet hallani azokat a frekvenciatartományokat (és ezzel az egyes hangszereket, dallamokat, effekteket), amelyeket szerkeszteni kívánunk, vagy csak meghallgatni. Ugyanakkor a zárt szobámban a viszonylag magas dB-t is elérhető hangerőn való egész délutános zenélgetés után nem ritka, hogy estére belefájdul a fejem.

Az alacsony zaj-áteresztésű Low Protection szűrő tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy elkerüljem a kellemetlen fizikai fájdalmakat amellett, hogy szép, tiszta stúdió-hangzás maradjon, és ne vágjon le hatalmasat az egyes frekvencia tartományokból rontva ezzel a minőséget.
Összegezve a Low Protection szűrőt, stúdiómunkáknál és egyes élő zenés bárokban használom!

A próbatermi zenélések és az élő zenés kocsmák már ennél sokkal nagyobb zajjal járnak. Itt már nem csak a fejfájásra tudtam panaszkodni, hanem a fül bedugulására, rosszabb esetben pedig akár másnapig tartó hallás tompulására. A Medium Protection szűrővel már ez a kellemetlen hatás nem zavar többé. Itt tapasztaltam meg először, hogy a füldugó nemcsak megvédi a hallást, de a sok-hangszeres élő zenében gyönyörűen, érthetően szétválasztja az egyes hangszerek játékát, így biztosítva a remek hangzást.

De nemcsak a próbákon volt érdemes használnom ezt a szűrőt. Legutóbbi szilveszterkor volt alkalmam részt venni egy szórakozóhely bulijában, ahol több zenekar is ünnepeltette velünk az újévet. A barátnőm is jelen volt, akinek még nincs füldugója. Közölni akartam vele valami megjegyzést a zenekarral kapcsolatban, de ő nem igazán értette amit mondok, míg én tökéletesen hallottam mindent anélkül, hogy beleordított volna a fülembe. Kellemetlen volt számomra az, hogy mikor kivettem egy pillanatra a füldugót a fülemből, hogy megnézzem miért nem hallja amit mondok, ordított a zene, és én csak egy dologra tudtam koncentrálni, mégpedig arra, hogy azonnal helyezze be a füldugókat, mert fájt végignézni és hallgatni amit átélt. A legfurcsább az egészben az, hogy amíg nem próbálod ki, addig a világ legtermészetesebb dolgának tűnik füldugó nélkül hallgatni. Csak akkor tudod meg igazán, hogy miről is van szó, ha már használtál ilyet.

Összegezve a Medium Protection szűrőt, zenekari próbákon, koncerteken és más szórakozóhelyeken használom!

Előfordult már olyan koncert is, mely után nem csak füldugulás, de erős sípolás is gyötört. Nemrégiben alkalmam adódott részt venni egy ilyen hatásokkal ígérkező koncerten - egy fővárosi szórakozóhelyen - ahol kőkemény metál muzsika dübörgött a helyszín hangládáiból. Hihetetlen érzés volt számomra, mikor fülembe helyeztem a füldugót a High Protection szűrővel. Még sosem tapasztaltam ehhez foghatót. Röviden úgy tudnám jellemezni, hogy a zene élvezhetősége a tízszeresére ugrott! Megkímélt fülekkel már a koncert maga nagyobb örömöt okozott, mint eddig bármely másik zenekar. Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nem fáraszt le annyira egy koncertet végignézni a füldugóval, mint nélküle.

Összegezve a High Protection szűrőt, nélkülözhetetlen eszközévé vált az igazán hangos, zárt-termű szórakozásaimnak!

Az élettartama a füldugóknak nagymértékben növelhető, ha rendszeresen tisztán tartjuk és megtartjuk bolti állapotát.

A tisztításához elegendő langyos víz és egy kis szappan. Természetesen a füldugó rendeltetésszerű alkalmazása esetén növelhető élettartama és megtartható hatékonysága.

Az apróbb alkatrészek tárolására és cipelésére tökéletesen alkalmasnak találtam azt a tokos-kulcstartót, amit még a termékhez adnak.

A tesztelésem során sikerült abszolút meggyőződnöm a termékről alkotott leírások és vélemények hitelességéről! Bátran merem ajánlani azoknak az embereknek, akik igazán tudják, hogy a hallás mekkora kincs!

Készítette:
Lőrincz Máté

Suprise, suprise

2011-01-24T22:53:00.002+01:00

Sohsem lehet tudni, hogy hol érhet meglepetés. Számomra kissé meglepő volt ez s talán, ha nem lenne annyi időm nézegetni FB-on, akkor el is siklott volna felette a figyelmem.

Nem tudom, hogy "leépítés" volt vagy éppenséggel "vírus", de határozottan szó nélkül maradtam, mikor megláttam.

Seprés volt, bár nem abban az értelemben

2011-01-23T20:17:00.003+01:00

Leállamvizsgáztam, azonban a záróvizsgám nem sikerült, így nem kaptam diplomát.

Szövevényes az egész történet, aminek a végén persze én jöttem ki szarul.
12-én elmentem záróvizsgázni, délelőtt volt két része, délután a harmadik.
Dél körül elengedtek bennünket ebédelni. Kaja közben check-oltam az e-maileket, mert időszerű lett volna, hogy megkapjam az értékeléseket a szakdogámra. Meg is jöttek.
Olvasom az opponensi véleményt, a nő megvágott, 7/20-at kaptam nála, a konzulensem 18/20-at adott. Elég rendesen összecsináltam magamat, hogy most ilyenkor mi van. Visszamentem nagy adag gyomorideggel megírni a harmadik részt. Egy csoporttársam mondta közben, mert erről dumáltunk, hogy ki milyen jegyeket kapott, hogy ilyenkor van 3. olvasó is. Nekem az nem jött meg.

Másnap érdeklődtem a tanszéken először, mondták, hogy keressem a MAT Commitee-t, mondtak két nevet, de jelenleg államvizsgáztat mindkettő. e-mail, oké.
Szóbeliztem is ezen a napon, a záróvizsga szóbelije. Átmentem.
Átfutottam közben megnézni, h mikor van fogadóórájuk. Aznap volt az egyiknek, bele is írtam az e-mailbe, h nem mehetnék-e be hozzá a szakdoga miatt. Szóbeli után jön ettől a nőtől az e-mail, hogy ma már nem, mellesleg most látja, hogy tegnap lemaradt a csatolmányban a 3. olvasó véleménye, így most csatolja, de az sem lett valami fényes, 12/20.
Péntek reggel hirdették ki a záróvizsga eredményeit, 26-ból 9 ember ment át. megvágtak egyből. a szabályok szerint nem mehet védeni az, akit záróvizsgán valamiből megbuktatnak. délelőtt beszéltem ezzel a nővel és ő mondta ezt. nah, fasza, délután vissza a tanszékre megkérdezni, h tuti így lesz-e, mert tavaly is tömeges buktatás volt, csak akkor annyira, hogy balhé is volt belőle házon belül és újraírás lett a vége. de most nem engedtek újraírást. rebesgettek olyat is, hogy ha ötnél többen kérvényezzük, hogy újraírhassunk egy részt, akkor megengedik, de ez nem volt benne a TVSZ-ben.
jó, lenyeltem a békát, nem mentem át semmiből, viszont abban reménykedtem, hogy legalább azokat a részeket nem kell újraírnom, amik sikerültek. ezt egyelőre nem tudják megmondani, majd február folyamán kiderül. bassza meg.

a tényállás az eleddig az, hogy se csütörtökön, se pénteken nem készültem a védésre. szombaton megmondtam a témavezetőmnek, hogy mi a szituáció, sajnálta a dolgot, s kérte, h készüljek fel jól júniusra. Bementem Orsihoz, mert születésnapja volt. szombat kiesett, vasárnap is.

hétfő délben jön Facebook-on az üzenet, hogy aki elbukott bármelyik részen az Academic English 2-nek jelenjen meg a védésen. A védés szerdán volt. van másfél napom felkészülni, válaszolni 6 kérdésre illetve kialakítani egy taktikát, hogy megvédjem a dolgozatomat.

nekiálltam, olyan is lett, bármennyire is igyekeztem. mindenki - tanár -, akivel összefutottam, azt hitte, h menni fog. hát, végül is ment, átmentem, a prezentációja a dogának 3, a védés kettes lett.
az elmúlt 5 év alatt a második legrosszabb produkciómat nyújtottam.

végeredmény: ja, az nincs, majd csak júniusban, miután sikeresen, 60% feletti abszolváltam bukott vizsgarészt.

Konklúzió: No more gender lecture on the agenda, unless it is obligatory...

Unalmas post pt. XII-XIV

2011-01-14T08:14:00.003+01:00

Hamarosan megtudom, hogy mi lett az AEII eredménye illetve érdeklődök afelől is, hogy miként fog majd kinézni a védésem...
Meglepetés, úgy hiszem, nem történt.

Unalmas post pt. XII

2011-01-12T16:33:00.003+01:00

A pánik, ami tegnap eluralkodott rajtam átváltozott. Nem rettegéssé, sokkal inkább szkepticizmussá. Kaptam egy harmadik véleményt s ennek olvasása közben az bújkált bennem, hogy az egész izzadságszagú. Kicsit olyan, hogy ha már produkálok egy tizenegy pontos különbségű értékelést, akkor a harmadik személy lőjje be a kettő közti számintervallumot, aztán kalap-kabát.
Borzasztóan rosszul - talán? - nem jártam, a pasas elsőben tanított szemináriumon, azonban kétlem, hogy emlékezne rám. Meglőtt zenerajongó, ennek fényében intézte hozzám kérdéseit. Mielőtt elfelejteném, 12/20 lett az értékelése.
S komolyan megfordult a fejemben, hogy van-e értelme - ezek után kiváltképp - továbbtanulni, dacára a bátorításoknak. Tudom, minden kezdet nehéz etc., ugyanakkor ekkora pofára esést is régen produkáltam már.

Ps.: Jah, valamint hármast kaptam AEII szóbelire.

Unalmas post pt. XI (ami nem is annyira unalmas)

2011-01-11T17:14:00.004+01:00

A mai napot kissé ambivalensnek könyvelhetem el. Írtam egy aránylag jól sikerült Academic English II-t, leszámítva az Essay Writing-ot, hogy miért arra mindjárt ki is térek. Megvettem az új Rushdie könyvet, megjöttek az Anyám által rendeltek is. A hírt ebéd után olvastam, haza engedtek bennünket ebédelni, tehát a Use of és a Reading egybe volt tartva, külön az Essay Writing-tól, ami egykor vette kezdetét.

Igazándiból sok mindenre gondoltam, de erre nem. Sohsem jutott eszembe, hogy megbukhatok. Megtörtént, az opponensem megbuktatott. "Zagyva, nem tudományos, átláthatatlan, nem logikus felépítésű, nem jó forrásokat használ, nem jók az igeidők, alany-állítmány egyeztetés nem jó" stb. Sorolhatnám, amíg be nem telik az oldal. Gyakorlatilag semmi pozitívumot nem talált a lekörmölt harminc oldalban, ami azért valljuk be szép teljesítmény tőlem, hogy képes voltam huszonnyolc oldalt halandzsázni. Ez 7/20-ra volt elég.

Talán komikus, talán szándékos, de a témavezetőm ilyen arányban húzta fel. Ő megdicsért, hogy úttörő vagyok, nem vicc, komolyan kiemelte, hogy mennyire jó, hogy a MP's FC-t ilyen perspektívából elemzem. Bár a címmel nem tudott mit kezdeni. Enyém -> How to Recognise Different Parts of Homosexuality, MP's FC epizódrész cím -> How to Recognise Different Parts of the Body
Ez 18/20-ra volt elég.

Egy szónak is száz a vége, holnap belátogatok a tanszékre s meglátom, hogy mit tudok tenni ennek érdekében.

Unalmas post pt. IX & X

2011-01-10T10:15:00.002+01:00

Tegnap a Phrasal Verb-ös könyvemet néztem át, sajnos a teljesség igénye nélkül, azonban ráakadtam egy igazi gyöngyszemre:
let off - to allow gas to escape from your bottom Szép eufémizmus, nemde? Példamondat: There's an awful smell in here. Who's let off?

Ma leadtam az Abszolutóriumot, visszaadtam Übü papa kalandjait a könyvtárba. A tanulás azonban nem állhat meg, jelenleg is azon iparkodok, hogy befejezzem a könyvet még délelőtt.

Unalmas post pt. VII

2011-01-07T20:18:00.003+01:00

Péntek van, még négy nap, ha úgy vesszük, bár legyen inkább három. Reggel kissé ügyetlenül ébredtem, furcsa érzések, megfigyelések csuszolódtak ide-oda a gondolataimban.
Délelőtt tanultam tisztességesen, de kora délután bementem Szegedre, mert jöttek volna megnézni a nagyobbik lakást, mellékelten megjegyzem nem jöttek. Potyára vixeltem ki a mosdókagylót a fürdőszobában.
Később belemélyedtem még egyszer a könyvbe, de már csak darabosan, egy leckét mégis meg tudtam csinálni. Holnap és vasárnap lesz az igazi hajrá. Nagyon nem szeretnék olyat álmodni, mint ma hajnalban. Édes jó Istenem!

Unalmas post pt. VI

2011-01-06T23:53:00.003+01:00

Tegnapi nap sem telt el eredménytelenül. Tökéletesen felpaprikáztam magamat azon, hogy látszólag az a huncut két pont elérése piszok nehéz hadművelet. Nem sikerült teljesítenem, rendesen el is kenődtem emiatt. Orsi próbált meg vigasztalni, de eléggé pokróc módon válaszolgattam neki.
Este Choofie-nál megittunk egy sört, aztán rágyújtottunk a whiskey-kóla kombóra. Hazafelé elvágódtam a jégen, nyugtázva ezzel a napi mozgásadagomat.
Rendesen felpörögve ültem le a gép elé, kész szerencse, hogy ezt nem úgy írom. Jól felhergelve nekiestem Orsinak MSN-n. Szégyellem magamat emiatt.

Hajnal ötkor, azért tudom, hogy ötkor, mert kimentem inni illetve kiengedtem a macskát, pedig azt álmodtam, hogy idegösszeroppanásom volt. Pulz utca, hurrá!

Unalmas post pt. V

2011-01-05T20:22:00.002+01:00

Újabb nap, újabb teleírt oldalak. Még hat nap.
Más. Tegnap feltettem iWiW-re apróhirdetésnek a lakásban a nagyszobát, ma délelőtt már írtak is. Pénteken jön megnézni az illető.
Ismételten más. Ma egy éve, hogy megírtam a listámat. S van egy olyan meglátásom, hogy nem először bámultam az ottani vakolatot.
Kísért a múlt. Szeretnék el sem köszönni a kapufélfától, csak egyszerűen megrándítani a vállamat, magam mögött hagyni az egész eddigi életet s közben ez szólna. Azután pedig azon töprengenék, hogy miként szabadulhatnék magamtól.

Mára be kell fejeznem a blogolást... úgy hiszem. Itt kártékonykodom.

Unalmas post pt. IV

2011-01-04T18:00:00.003+01:00

Azazhogy, talán annyira nem is unalmas. Akár felfoghatnám az egész történetet humorosan is, de a kedvmutató jelenleg a negatívban ácsorog, ennek eredményeként pedig meglehetősen hűvösen kezelem a következő történetet:

Egyfelől jó dolog, hogy még azok a csoporttársak sem tudnak rólam jószerével semmit, akik felvettek FB-on. Másfelől kiábrándító az a tény, hogy ennyire antiszociális vagyok.

S hogy mit csinálok egész nap? Gyakorlom azt, ami esélyes, hogy elő fog fordulni AC2-n.

Unalmas post pt. III

2011-01-03T18:01:00.002+01:00

Sajnos el vagyok maradva a posztokkal, sok ücsörög talonban, azonban, amint vége mindennek, megírom őket. Addig is leírom, hogy végre sikerült a mai napra meghatározott mennyiséget, nyolc oldal Use of English-t, teljesítenem.
Nem nagy kaland, de eszméletlenül fárasztó. Szinte természetes, hogy akadtak megakasztó tényezők. Ez így szokott lenni.

Nem úgy lett

2010-12-25T20:20:00.002+01:00

Sajnos nem úgy történt, ahogy Orsi gondolta. Kevés ember van az angol szakon, akitől tartok. Természetesen az egyik kaptam opponensnek. Judihuj!
Elég kemény menet lesz január tizenkilencedikén.
Mindazonáltal pedig nem vagyok kreatív, mint azt a bejegyzés címe is jelzi. Egy most egy ilyen periódus.

Befejeztem a BA-t, ha jól sejtem

2010-12-24T08:05:00.003+01:00

Minden véget ér egyszer, befejeztem a BA-t, jövő héten, amilyen gyorsan csak tudom, el akarom intézni az Abszolutóriumot. Nem ilyen jegyeket szerettem volna - tudom, "bután" vagyok maximalista - de ez egy utolsó elköszönés lett volna a szaktól. Remélhetőleg csak jövő szeptemberig.
Az Academic English 2-re való anyagot már letöltöttem, kicsomagoltam - tisztára, mint egy ajándék -s ma még neki is fogok.

Boldog karácsonyt!

Szagest pt.II

2010-12-23T15:52:00.004+01:00

Hosszas taglalásba nem fogok kezdeni, előzetesét elregélem azoknak, akik szeretnék hallani, egyébiránt nem egy nagy kaland. Inkább fókuszálnék arra, hogy mit is láthattam, hallhattam azon az estén.

Ahogy figyeltem - már amikor, bár volt néhány epizód, amire irányítottan nem figyeltem -, akkor az alapötletet azt megtartották. Az alapötlet az én verziómban annyi volt, hogy adott egy egyetemista, aki a szakestjén berúg, kiüti magát s összefut az angol, egy helyen az amerikai irodalom néhány alakjával. Mindez megspékelve intertextusokkal valamint nyúlásokkal az angol humor bödönéből mélyen merítve.

Ami megmaradt s figyeltem is rá, az tetszett. Ami azonban fájt, az az, hogy a babérokat learatták helyettem. Áginak hálás voltam, hogy leült velünk (Orsival voltam) dumálni.

Jó néhány elteltével annyira pirinyónak tűnik az egész esemény, kiváltképpen annak fényében, ami azóta történt velem, hogy el is feledkeztem róla.

Két hét múlva

2010-12-23T15:22:00.002+01:00

Nem tudom, hogy említettem-e, de leadtam a szakdolgozatomat, még huszonkilencedikén kora délután. Meg kell csinálnom három, hátramaradt tantárgyamat - ebből már kettőt abszolváltam - s végül jön az Academic English 2 vizsga, sóval, borssal, minden jóval valamint nádi hegedűvel, hogy ha a delikvens tüsszög, csengjen legalább a füle, ha a prímás hamisan rántja a vonót.

Feszt feszül bennem az ideg, az elmúlt három hétben két nap, pontosabban délután volt, amikor kicsit ki tudtam kapcsolódni. Múlt pénteken a Harry Potter újabb epizódját néztük meg Orsival. Nem hagyott maradandó nyomot.

Nincs karácsonyi hangulatom, nem is volt, tegnap délután, vizsga után eszméltem csak rá, miután elköltöttem cirka hetvenezer forintot, hogy hoplá, ma már huszonkettedike van, holnapután szenteste.

Orsival azon tanakodtunk, hogy vajon kit kapok opponensnek. Mindkettőnknek volt egy álláspontja, aminek részletezésébe nem mennék bele, annyi azonban biztos, hogy jobban örülnék, ha az ő változata valósulna meg, még ha kicsit tartok is az egésztől, mert úgy gondolom, hogy ha valakivel az ember jóban van, annak nehezebb bizonyítani, de ez feltételezhetően csak az én ostobaságom.

Már töröm a fejemet, hogy miként osszam be az időmet februártól, terveim, ötleteim már vannak, hogyan s miként töltöm el az időt. Számomra nem tűnik haszontalannak. Ámbátor, ezt mások nem egészen biztos, hogy így látják.

Temérdek könyv vár arra, hogy leüljek vagy lefeküdjek mellé, felüssem s elkezdjem olvasni. A jelenlegi Neil Gaiman-Terry Pratchett páros alkotta könyvét falom lassacskán befelé, olyannyira megtetszett a kettejük által összevarrt világ, hogy a polcon található másik Terry Pratchett-tel is szemezek, igaz utóbbi angol.

Ezt lehetséges, hogy nem kellene kihagyni az elmúlt hét eseményeiből, hogy vettünk Szegeden egy lakást. Oda fogok idővel eltakarodni, ha végre minden el lesz intézve. Ha jót akarnék magamnak, akkor nem adnám ki albérletbe s nem azért mert kicsi.

"A magyarok mindig a szabadság illúziójáért harcoltak,
a lengyelek mindig a szabadságért"
/Szabó Magda/

Bin-Jip & Barabás Lőrinc Eklektric, Nicola Conte

2010-12-07T11:57:00.007+01:00

Bin-Jip
Barabás Lőrinc Eklektric
Nicola Conte

Ghost Brigade, Orphaned Land, Amorphis @ Diesel Klub

2010-11-22T16:20:00.013+01:00

Már az év elején megtudtam, hogy ismételten lesz Orphaned Land koncert Magyarországon. Nagyon jónak ígérkezett az őszöm, köszönhetően a DT-nek illetve nekik. Az izraeli csapatra cirka öt évet vártam, kettőezeröt nyarán játszottak a Primordiallel, akkoriban nem merültem még el a Mabool-ban annyira, hogy félelem nélkül fel merjek menni Pestre megnézni őket, az sem mellékes, hogy akkoriban azt sem tudtam, hogy mi fán terem a Primordial.

A rendezvénysorozat Forging Europe Tour 2010 Pt. II. néven futott a Last.fm kalendáriumában. Elsőre kicsit drágálltam a jegyárat, végül vállvonogatva, de kifizettem az összeget. A Diesel Klubban eleddig mindig jó volt a hangosítás, annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a lábdob néhol hangosabban szólt a kelleténél.
Az est fellépői:

A fellépőket ismertem, talán a főbanda - Amorphis - volt az, amire legkevésbé voltam kíváncsi, jószerével minden évben megfordulnak valamelyik magyar klubban.
A finn Ghost Brigade nyitotta az estét, fél nyolc után el is kezdték a zenélést, szokatlan ez a pontosság. Szigorú harmincöt-negyven perces blokkot játszottak, válogatva megjelent két korongjukról. Sűrűn és hozzáértően hangszerelt, lassú, melankolikus doom metál muzsikát játszanak, váltogatva a hörgést és a dallamos éneket. Talán élőben jobban ütött a csapat, mint lemezen, utóbbi esetben néhol monotonnak hatnak. Szó sincs arról, hogy mosolyt csaltak volna az arcomra, csak meglepve tapasztaltam, hogy mennyire átüt zenéjükön a sludge iránti szeretetük illetve a hangzásviláguk kialakításában milyen fontos szerepet játszik. Nem is csoda, hogy később, mikor kijöttek "pacsizni" a rajongókkal, egyikükön High on Fire, másikukon EyehateGod póló volt. Előadásuk kifejezetten tetszett, azonban tűkön vártam már a közel-keletieket.

S végül színpadra léptek. Ők. Akiket vártam. Az izraeli Orphaned Land. A The Never Ending Way of ORwarriOR annyira nem talált az elemembe, valahogy nem találtam meg azokat a fogódzókat, amik a Mabool-on voltak. Nem kerül be az évvégi top akármennyibe, nagy valószínűség szerint. A számlistát is megtaláltam. Öt nótát vezettek elő a korábbi albumról, a maradék négy az újra koncentrált. A sajnálatos az, hogy akkora átütő erőt nem éreztem, mint amekkorát vártam. Ez betudható a turné okozta fáradságnak vagy az általam felállított horribilis elvárásoknak. Mindenesetre jól játszottak, de nem kiemelkedően. Sajnáltam is, hogy mindössze ötven percet játszottak.

Az egyik szám alatt a gitáros, Yossi Sa'aron felpattant az előttem magasodó hangfalra s ott ropta jókedvű táncát gitárjával a nyakában.

Úgy éreztem keveset játszottak, akár zenélhettek volna kétszer ennyit is, belefért volna, elvégre '91 óta vannak a színtéren. Mindezektől függetlenül hatalmas élmény volt látni az egyik kedvenc zenekaromat. A buli után váltottam néhány szót a másik gitárossal s megjegyeztem neki, hogy igazán járhatnának erre gyakrabban.

Látható, hogy Kobi Farhi énekes a promófotózás során berögzült fehér leplében énekelt. A többieken nem volt kalap s a leplek is elmaradtak ezúttal. Rutinosan tartották markukban a közönség figyelmét, ha lankadni tetszett a figyelmünk rögtön énekeltettek, ugráltattak bennünket. A Norra El Norra élőben csodálatos, bár nagyon hiányoltam a női éneket, mint az egész koncertjükről.

@ Youtube:
Ocean Land
Norra El Norra
Sapari --> új sláger

Amorphisnak csak egyetlen albumát ismerem, az Elegy-t. Számlista, kedvenc szám, amit nem játszottak ezúttal.

Esőben

2010-11-21T08:52:00.002+01:00

Anyámnak még aznap, nekem meg most tört el a mécses. Azzal, hogy eladta Nagyanyám házát megszüntetett egy biztos pontot ott, ahol születtem. Nem fog többet kiállni a roló elé, ami a hajdani kocsmaajtót lett volna hivatott palástolni, azonban a lépcsők még mindig ott voltak, hiába sarokház, hogy várja, hogy mikor érkezem. Nem fogja többé megkérdezni, hogy sokan voltak-e a buszon, nem érdekli többet, hogy ki volt a sofőr a Gyuri-e vagy a Feri. Nem fogja többet aggódva kérdezni az ebédlőasztalnál, hogy jól laktam-e illetve, hogy miért ettem ilyen keveset.
Nem fog többet azon sopánkodni, hogy mivé lett Jugoszlávia.

Kiabálni lehetett a ház hasában, mikor otthagytuk. S még csak az emlékek sem verik vissza, hogy "Júliám, drága Júliám!"

Ír és a patkányok

2010-11-20T12:38:00.011+01:00

A Paddy & the Rats ismét fellépett a Garaboncziás Borozóban. /Bár számomra kétséges, hogy mennyire borozó mostanság/
Az est ugyanazt a koreográfiát követte, mint május közepén. Hagyományőrzők bemutatót tartottak, mielőtt elkezdődött volna a buli. Egy helyi (?) előzenekar tüzelte fel a nagyszámú közönséget. Nagyon meglepődtem, mikor azt láttam, hogy ennyire sokan vannak. Péntek - gondolta Stirlitz.

Mindazonáltal sikerült befúrnom magam a jobboldali hangszóró elé, ami hosszabb távon azt eredményezte, hogy állandóan be kellett hogy fogjam a bal fülemet, mert a harmóniák átnyargaltak volna az agyamon, átszakítva dobhártyákat s mihelyt elérték a kijáratot fordultak volna vissza.
Egyszóval meg volt az előnye s a hátránya is, hogy ennyire elöl álltam. A közönség ismételten heterogén volt, széles spektrumot ölelt fel. Ennek volt úgyszintén előnye s hátránya. Bár ahogy Orsi mondta, "elég sok volt a baltaarcú ember".

Nem tetszett a tülekedés, tolulás, amit tapasztalni lehetett szinte mindenütt, tapintani lehetett az emberszagot, illetve tévedek a füst elnyomta azt.

Tikk Ász; Örökség - Hagyaték

2010-11-19T07:06:00.002+01:00

Eltelt már némi idő, hogy ide írtam. Sok minden történt, mialatt hanyagoltam az írást, azonban ezekből is most csak azokat akarom leírni, amik nagyon foglalkoztatnak. Nem véletlen a két cím sem, többet akarok most lejegyezni, mint általában.

Tikk-ász:

Meghökkenve tapasztaltam magamon, hogy már az ismeretségeim sem a régiek illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzak, az azokhoz való viszonyom változott meg az utóbbi időben. Az is elmondható, hogy egészen egyszerűen felnőttem s már ragaszkodom minden egyes láncból kötéllé, majd kötélből damillá fogyó kapcsolati hálóhúrhoz. Talán egy hete is van már, hogy egy olyasvalakivel futottam össze, akit előzőleg tudtam, hogy kicsoda - ez is milyen relatív; mikor lehet/szabad azt mondani a másik emberre, hogy én őt ismerem? - s berzenkedtem attól, hogy köszönjek vagy akárcsak ránézzek is. Nagy sokára csak sikerült elmormolnom egy 'Helló!'t az orrom alatt, lehetőleg úgy, hogy csak én halljam. Valahol megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért nem érzek emiatt bűntudatot. Egy éve már, hogy nem beszéltünk, de semmilyen fórumon, ki is esett az összekötő kapocs közülünk s elhajózott a horizontomról.

Örökség - hagyaték:

Anyám eladta a szabadkai házat. Nagyanyám házát. Szerdán voltunk odaát pakolni. A bútorokat gyorsan kivittük és feltettük a Transitba, de a - számomra - neheze még hátra volt. Ami minden gyerek álmainak netovábbja, a padlás. Tisztában voltam vele, hogy a szellemi örökségen túl, a számomra igazán fontos ingóságok odafenn vannak. Hatalmas a padlás egy polgári házban, huzamosabb időbe telt hát míg átkutattam. Közel nem hoztam el annyi könyvet, mint gondoltam, hogy el fogok, de feltehetőleg nem is baj. Ezúttal nem kerített hatalmába semmi rossz érzés, tudtam, hogy az enyéim emlékei közt vájkálok könyékig.

Ps.: Az öreg Byront törölték.

Művészetből nem lehet megélni.
A művészettel csak elviselhetőbbé lehet
tenni az életet.

/Kurt Vonnegut/

Fekete I. Alfonz itt nyugtalankodik

2010-11-07T12:17:00.002+01:00

Feltételezhetően ostoba vagyok, hogy igényelném azt, hogy némi lelkesedéssel viseltessenek mások a munkám iránt, hogy magamon más is értékelje azt, amit csinálok leírok. Rosszul érintett, igaz nem borzasztóan a beszélgetés. Sótlan volt. Amolyan itt ezt írd oda, ott pedig amazt. Valahol hálás is lehetnék azért, hogy ennyire tárgyilagos. De viszonyítva ahhoz, hogy eleinte lelkesen mondta - legalábbis nekem úgy tűnt, hogy az -, hogy mennyire sokat fogok majd írni, mert ez egy jó téma eléggé lehangolt. Én mentem nagy reményekkel s kicsit meglepődtem, hogy ennyire visszafogott lett a fogadtatás. S emiatt nyugtalankodom kicsit. Nem tetszik.

Más.
Héten sor került a félévenkénti Subscribe bulira. Unalmas volt. Lehetséges, hogy a közönség heterogén összetétele zavart vagy az, hogy jócskán üres volt a tankom, de nem tetszett. Nem dobott fel, nem adott semmit. Azért a Trooper és a Beat It jó volt. Huzamosabb ideig nem fogom most őket megnézni klubbulin.

Papírra vetve

2010-10-27T08:20:00.002+02:00

Megfoghatatlan érzés, amikor felemelnek a kánonba. Talán ez túlzás, de mégis így éreztem a pillanatot, amikor kinyitottam az októberi Hidat. Ott voltak az egy évvel ezelőtti írásaim nyomtatásban s egy olyan folyóiratban kaptak helyet, ami 1934 óta jogfolytonosan (?) működik.

Már szerda van, jövő keddig szünet van, azonban dolgozom s őrlöm magamat azon, hogy vajon minden zökkenőmentesen fog-e lemenni a végső vizsgákon. Hátra van még 10 oldal a szakdolgozatból, valamint az, hogy tökéletesen gatyába rázzam illetve felkészülés a vizsgákra. Nem arról a háromról beszélek, amik kötelezőek, inkább a záró-, államvizsgákról.

Szagest

2010-10-20T02:02:00.003+02:00

Érdekes dolog, hogy némi megbeszélés után lecsorgom egy olyan kikapcsolódási pontra, ahol igényelném, hogy valaki fogja a kezemet. Ez nem történt meg mégpedig közös megegyezés után határoztuk ezt el. Nem is azért lett volna üdvösebb ha ott vagy, hogy esetlegesen kísértenek vagy beszólnak, sokkal inkább azért lett volna igényem a jelenlétedre, mert ott álltál volna szorosan mögöttem s abban bíztam volna egész végig, hogy nem is mozdulsz el a hátam mögül, nekisimulsz s ráfeszülsz, ha éppen dőlnék.

Bemutattam az egész darabot, a reakció, talán nem elhanyagolhatóan annyit mondott, hogy intelligens. Tisztában voltam azzal a lehetőséggel, sőt, nem is írtam meg máshogy az egészet, mint arra a maroknyi emberre, aki érteni fogja. Egy tanár "rúgott tökön". S hogy miért?

Annyival kommentálta az egészet, hogy ő háromszor felnevetett, majd a kanapéhoz csapta és elrohant. Beszéltünk arról, hogy át kell vagy éppenséggel újra kell majd írnia. Ahogy a tanár megfogalmazta tartani kell a főbb stratégiát, aztán nem lesz gond. Azonban én tartok tőle, hogy lesz. De még nem is ez volt, ami betette a kaput, hanem a kommentje. Rövid volt, de velős.

"Egy srófra jár az agyatok, néhelyütt." Baszd meg! Csak ennyi villant fel előttem.

A másik ironikus dolog, egy rövid mondat volt. Odajött, közel hajolt s ennyit mondott: "Becsüld meg jól!" Seriously, a világegyetemem közepe vagy.
Büdös rabló hétszentség, akár egy szempontból, akár kettő!

holnap elmúlik az egész,
de most muszáj volt
kipuffantani ide.

Esőtáncos

2010-10-16T20:36:00.004+02:00

Mézer Janót nagyon régóta ismerem, kettő-ezerhét őszén ismerkedtünk meg a HódStock fesztiválon. Mielőtt útjára bocsátotta volna ezt a formációt, megkérdezett, gondolom másokat is, hogy a saját neve alatt szerezzen zenét vagy keressen egy hangzatos nevet. Én akkor az Esőtáncost javasoltam neki.

Három év telt el azóta, sok hordalékot tett le s vitt el a Tisza Szegedről. Egy tárlatot hoztam létre abból a kevés képből és egy Janó által írt versből, melyet meg is zenésített az együttessel.

Üvegcse

Érezd még
zöld és kék
minden mit hoztál

Erdőízű tested lángján
máglyád is voltál

Száz új kép
lopta szét
lelked szűz báját

Szunnyadt vágyú testem lángján
égetted fáját

Egyszer rég
láttam még
megszürkült hamvát

Porból porba feltámadni
tündöklő hangját

Vérző tél
elmentél
tavaszt váró tánc

Foltos rongyaim közt élve
hercegnősdit játssz…

Elveszítve szép
arcod emlékét
üvegcsébe rejtem,
törd hát szét

Hajnal szakadtán
elfeledlek tán
hajszál gyenge karból
elhullván

Setét Csendességben Álmatlanul hánykolódom

2010-10-15T15:36:00.016+02:00

Ha tudtam volna 2007-ben, amikor elmentem a Folk'n'Troll fesztiválra s előtte, utána csendesen szitkozódtam, hogy miért volt előtte egy nappal ugyanott Dark Tranquillity, akkor inkább utóbbira mentem volna el. Kiváltképpen, hogy elkövetkező három évben nem is jönnek Magyarországra. Bár akkoriban még zöldfülű voltam az egész D.T.-hez, mostanra beérett.

Azonban idén eljöttek a Dürer kertbe. Tűkön vártam, hogy végre láthassam őket. Nem is csalódtam semmiben.

Korábban pattantam fel Pestre, jóformán már kötelezően "szórtam" a pénzt könyvekre és folyóiratokra. Bekullogtam a helyszínre, majd bosszankodhattam egyet, hogy elfogyott (sic!) minden műsoros anyaguk. Se CD, se DVD. Maradt a póló. Ági is befutott, még az első, magyar együttes előtt. Inception a nevük, szkeptikusan álltam hozzájuk, mert olyan sokat látott zenekarokat utasítottak maguk mögé, mint a Casketgarden vagy az Agregator.
Epésen megjegyezném, hogy valóban - _számomra_ - nem nyújtottak maradandó élményt.

Következő fellépő már a finn Insomnium volt. Őket ismerem is, külön örültem, hogy játszottak olyan nótákat, amiket tudok, dacára annak, hogy már négy korongot kiadtak. Annyira megtetszett a zenéjük, hogy megvettem a legújabb CD-jüket, az Across the Dark-ot. Nagyszerűen játszottak, a közönséggel jól kommunikált a frontember.

Számlista:
Equivalence
Down With the Sun
Where the Last Wave Broke
The Killjoy
Weather The Storm
The Harrowing Years
The Gale
Mortal Share
Devoid of Caring
Weighed Down with Sorrow

Egy videó a fellépésükről.

Elidőztek az átszereléssel, negyed tizenegykor kezdett a svéd dallamos halál metál egyik alapcsapata, a Dark Tranquillity.

A lehető legnagyobb elismerésem a bandának! Nem véletlenül vezetőek műfajukban, mesterien játszottak, zökkenőmentesen! Mikael Stanne énekes eszméletlen figura. Húzza a közönséget, beszélget, pacsizgat, közben profin vezeti elő a számokat. Tizennyolc év rutinja meglátszódik a csapaton, furcsamód nem volt soha nagy jövés-menés, nem váltogatták egymást a tagok.

Soha nem tapasztaltam ilyen intenzív bulit, mind a deszkákon állók oldaláról, mind a közönség részéről. Állandó mozgás, izgalom, feszültség, de nem az ártó fajtája, sokkal inkább az adrenalin okozta mákonyos delíriumhoz volt hasonlatos, amitől az ember elégedetten elvigyorodik.
S elmondhatom, hogy nem is emlékszem, mikor történt olyan utoljára, hogy a negyedik számtól kezdve fájt a nyakam.

Niklas Sundin

Jószerével teljesen mindegy volt számomra, hogy mivel fogják telibe bombázni a hallójárataimat, elvégre az egyik kedvenc zenekaromról van szó.

Számlista:
At The Point Of Ignition
The Fatalist
Damage Done
Lost To Apathy
Monochromatic Stains
The Gallery
The Wonders At Your Feet
Iridium
Shadow In Our Blood
Focus Shift
Icipher
Dream Oblivion
Misery's Crown
Haven
Punish My Heaven
Final Resistance
Therein
Terminus (where Death Is Most Alive)

Csodálatos élménnyel lettem gazdagabb a fellépésükkel, 2010 legjobb koncertje! Köszönöm szépen az élményt!

Mikael valóban mosolyogva hörög. :)

Képek

Szakdolgozat-görcs

2010-10-10T08:31:00.001+02:00

Köszönöm!

That Was The Week That Was

2010-10-01T07:44:00.004+02:00

Péntek van, kora reggel, nem megyek be órára, de három és fél óra alvás után kihajított az ágy, mindenki alszik a lakásban, ilyenkor mit lehet tenni, mint leül az ember s egy kicsit összekuporgatja a héten vele megtörtént dolgokat. Akár pozitív szaldóra is kihozhatnám az egészet, másrészről még csak péntek van, tehát előttem van még két nap, de a saját, jottányi hülyeségeim nem engedik, hogy egy plusz jel legyen ez előtt a hét előtt.

Kedden Heiden Fest-en ment a szédelgés alaposan szétnyomkodva alkohol által. Ez volt a kikapcsolódás része a hétnek. Nagyon jól éreztem magamat, egy kisebb kapcsoló fordult át akkor este. Szerdán délután már főtt a fejem, hogy miként leszek kész minden teendővel, ami erre a hétre ütemezve volt. Témaválasztó lap leadása, öt oldal megírása.

Túl sokat aggódom és keveset tudok kikapcsolni. A héten talán ez az első csekélyke idő, ami arról csak rólam szól, szigorúan, zárt keretek közt. Feltételezem észrevehető a jobboldalon a Szegedi Kikötő bannere, amit hétfőn biggyesztettem ki, jószerével mindenhová ahová sikerült.

Szerdáról csütörtökre újfent keveset nyomtam az ágyat, de talán többet, mint máról mára. Reggeli óra arra ösztönzött, hogy kirobbanjak az ágyból, megérte.

Elmondhatatlan a számomra az, amikor valaki bókol. Tapinthatatlan s a pillanatnyi jóérzés után azonnal lecsap a vitriol a gondolataim posványába, hogy "Vajon komolyan gondolta?". A legszomorúbb, hogy ezt eddig semmilyen autoritással rendelkező személy nem tudta felülírni. Kísérteties, hogy a saját önkép(-hiányom) fölébe kerekedik mindennek, amit eddig tapasztaltam.

Utóbbi inkább már csak tegnap este, éjjel jelentkezett, várt vendégként engedtem be, talán még késett is. Nem szóltam érte semmit. Lekabátolt s azzal a személytelen tekintettel méricskélt, amivel férfiak szoktak használati tárgyakat, kizárólagosan szem előtt tartva, hogy hasznos legyen semmint jó megjelenésű az adott dolog.

Papírjaimat leadtam irodákba, gyorsan habzsolták a kartotékok a finom adatokat. Kora este volt az, amit talán másképp látnék, ha nem volnék ilyen búvalbaszott. Tisztában voltam azzal, hogy puding próbája az evés s amikor az ember ráharap egy keserű mazsolára az kellemetlen tud lenni, kiváltképp ha nem is számít rá. Én tudtam, hogy jönni fog, vártam, mert micsoda dolog az, hogy én állandóan boldog vagyok itt az elmúlt hetekben és semmi probléma nem jelenik meg a horizonton. Ha nincs, hát Forest csinál magának, ezzel a jelszóval is jellemezhetnénk a beszélgetés, bár tanácsos inkább monológnak nevezni azt, ami végighallgattam miután bementem a konzulenshez. Olyan megérzés bujkált bennem, hogy a két heti munkám az egy fabatkám sem ér. A helyzet nem ennyire súlyos, csak én látom ennyire torzan, azonban tény, hogy a jövő hetem nem mással fog telni, mint olvasással. Mégpedig primary sources-t fogok bújni egy álló hétig a könyvtárban, ami azért valljuk meg, nem olyan rossz kilátás.

Bíztam benne, hogy némileg biztatást is kapok, de hát ez a feketeleves volt, nem lehet válogatni. Az este egy arasznyival könnyebben telt, mégis olyan aszott képpel masíroztam fel s alá. Nem látszódhatott ám számomra volt ilyen az egész.

Elégedett kellene, hogy legyek, elvégre nagy dicséretet kaptam, mégis titivillus ott ólálkodik a soraimban, arra várva, hogy mikor koccan az állam a mellkasomnak, hogy bele tudjon pacázni ebbe az apró zsebkönyvbe, amit az életemnek nevezek.

Heidenfest 2010 - Duhajkodó trollok

2010-09-29T16:12:00.011+02:00

Nem először fordul meg nálunk az ilyen jellegű folk metál nagycirkusz. Először 2008 tavaszán, majd abban az évben még egyszer láthattunk rikoltó népi hangszereket a színpadon, mégpedig novemberben.

Túl hosszan értelmetlen volna vesézgetni az egyes bandák teljesítményét, minden nagyon szépen hallatszott, néha az Equilibrium alatt a szintetizátor hangja eltűnt a gitárfalban.

Első fellépő a hollandus Heidevolk volt. Két gitár harmóniájára s két énekhangra épülő zenéjük klassz felvezetés volt, bár nótát nem ismertem fel tőlük dacára annak, hogy hallgattam albumaikat.

A következő csapat a kalóz thrash metált döngető, három főt számláló amerikai Swashbuckle volt. Rájuk volt igaz, hogy többet fizettek, mint amennyit értek. Azonban kétségtelen, hogy ezáltal a turné által rendesen megpörgetik a nevüket. Kalóznak voltak felöltözve, állandóan kérték, buzdították a közönséget, hogy mutassák a Flying V-t, de nem nagyon akartak kötélnek állni. Gondolom azért, mert nem igazán vannak otthon ebben a regiszterben. Igazából annyit tesz a 'Flying V', hogy a két középső ujjadat az ujjbegyednél összeérinted és háromszöget formálsz belőle. Valamint megállapíthattam, hogy hárman szinte lehetetlen thrash metált játszani.

Itt már elkezdtem izgulni, mert a német Equilibrium jött a színpadra. Másodjára tették tiszteletüket Magyarországon. Új énekessel s ezúttal hús-vér dobossal érkeztek. Remekül játszottak, ahogy már említettem a szinti néha eltűnt a hangfalban. A buli után velük beszélgettünk a legtöbbet, mi több, még németül is hajlandó voltam beszédbe elegyedni, igaz, némi noszogatás után. Az énekes nagyon jó fej volt, kérte Bandiéktól, hogy küldjenek majd nekik ki CD-t, persze aláírva. Leesett az állam.

Hosszabb átszerelés, átszervezés következett. Majd a finn Ensiferum kezdett zenélni. Choofie-val másnap összeszedegettük, hogy miket is játszottak. Nyitányként ismételten a From Afar szólt.

Ensiferum-ról:
Hero in a Dream
Abadoned
Iron-ról:
Iron
Lai Lai Hei
Victory Songs-ról:
Deathbringer from the Sky (Itt Gaobrt felhívtuk)
Ahti
One more magic potion
From Afar-ról:
From Afar
Twilight Tavern
Stone Cold Metal

Az Ensiferum után kitették a tizennyolcas karikát, a fiatalabb korosztály hazament, a Twilight of the Gods-ra már csak az idősebbek voltak vevők. Ez a Bathory tribute már fellépett Magyarországon a Metal Fest keretein belül. Danival pálinkáztunk egyet s beszélgettünk erről-arról, Néhány számcím ismerős volt, de - sajnos - sok figyelmet nem szenteltem ennek a válogatott gárdának. Bízom abban, hogy hamarosan újra láthatom őket. (A Primordial-t és az Einherjer-t különösen várom!)

Posztmodern

2010-09-19T15:25:00.002+02:00

Ahogy olvasgatom, tanulom az irodalmat, kiváltképp a posztmodernt, feldereng bennem az mélységes kiábrándultság, ami árad a művekből, ezt természetesen nem mindre értem, sokkal inkább azokra, amikhez szerencsém van. Annyi szabadidőm sajnos nincs, hogy állandóan árgus szemekkel figyeljem a folyóiratokat, de amit szoktam (jelenleg tizenhatra rúg a létszám), azokban megdöbbentően ez dominál.
Bár feltételezhetően én vagyok a korlátolt s csak azokat olvasom el, amiket/akiket ismerek. Ez már így vagyon.
Valahogy kihalni látszanak azok az apró szárnycsapások, amelyek felemelték az ember képzeletét s egy kissé elringatták.

Soha nem derítette fel semmi,
de nem érzett szomorúságot sem,
a dolgok közömbösek voltak a számára,
tehát jók.

/KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: Egyszer a 381-esen (novella)/

Dilihopp avagy egy Nobel békedíjas esti mesemondó

2010-09-18T16:07:00.002+02:00

Mindenkinek vannak berögződései, az enyéim általában negatívak. Felülkerekedni ezeken az igazi győzelem, amikor két vállra fekteted saját magadat s mosolyogsz ezen, de nem magadban.
Az elmúlt munkahetet sikeresnek könyvelhetem el, tekintve, hogy betoppant a hír, hogy októberben megjelenek a Hídban. Hosszasan nincs kedvem most szavakat pörgetni, mert piszmogásnak tűnik számomra. Sok minden vár rám még a mai nap, és már negyed öt.

Örömmel tölt el, hogy sikerült rákfenét okoznom. Türelem, odafigyelés, pontos időbeosztogatás, ütemterv-készítés.

Én, a Nobel békedíjas esti mesemondó

Nem lelkendezem annyira Lukács Györgyért...

2010-09-04T08:32:00.001+02:00

de ez a beszélgetés félelmetes.

Már halálos beteg volt [Lukács György], amikor Illyés Gyula találkozott vele. Látván a filozófus szellemi frissességét, megkérdezte: „Mi tartott meg ilyen elevenségben, ilyen hitben?" A válasz: „Az tart meg, hogy nincs benső életem. Mindennel foglalkozom, csak a lelkemmel nem foglalkozom soha." (ÉS)

Reggeli pislákolás

2010-09-03T07:41:00.002+02:00

Szépen elosonok mindenki mellett, az általam létrehozott levegőmozgást pedig igyekszem a legkisebbre összeszorítani. Két dolog fog a szemem előtt lebegni mint valami Grál. Az egyik a szakdolgozat, a másik pedig az írás. S hogy közte mi történik? Nem tud érdekelni.

Az augusztusi túláradások tökéletesen bebizonyították, hogy hosszabb időre szüntessem meg magamat s ennek érdekében célszerű mindent elkövetni, az olyan megjegyzéseket igyekszem felejteni mint példának okáért: " Úgy hiányoztál!". A mondat kimondásának felfogása után gyors iszkolásba fogtam illetve igyekeztem összekapargatni valami értelmes, érzelmileg releváns feleletet. Nekem őszintén szólva senki nem hiányzott.

Míg el nem felejtem. Könyvek, talán keresve sem lehet jobb segítőtársat találni az ilyen esetekben. Bár hosszabb ideig való fenntarthatósága kissé furcsa lesz, lsd. "I got return some videotapes!"

We are what we pretend to be,
so we must be careful about
what we pretend to be.

/Kurt Vonnegut Jr./

2010-09-02T07:33:00.002+02:00

Sherlock Holmes

2010-08-17T19:44:00.012+02:00

Nem volt meglepő húzás a BBC1-től, hogy július végétől műsorára tűzte a Sherlock Holmes sorozatot. A XXI. századi London milliője idézi meg a néző számára a Conan Doyle-i atmoszférát, megbolondítva természetesen azzal a technikai háttérrel, ami nem állt rendelkezésére se az írónak, se karakterének a XIX. század végén.

A detektívet az Atonement liliomtiprója, Benedict Cumberbatch játssza, míg Doktor Watsont Martin Freeman alakítja, aki olyan filmekben válhatott emlékezetessé, mint a Shaun of Dead, Nightwatching vagy éppen a Galaktikus útikalauz stopposoknak.
Három rész gurult ki eddig a futószalagról, egyenként kilencven percesek, ami kicsit meglepő, hogy ilyen hosszúra írták.

Sherlock és Watson viszonya az összeköltözéssel kezdődik, majd a nyomozó - aki ezúttal "detektív tanácsadó" - lenyűgözi az orvost éleslátásával. Apróbb súrlódások már az elején akadnak köztük, ez azonban betudható Sherlock antiszociális és antipatikus karakterének.
Egy ízig-vérig angol férfit ismerhetünk meg, akit az alkotók felruháztak több olyan tulajdonsággal, mely kiemeli őt az emberek forgatagából. Nem feltétlenül a logikájára gondolok, sokkal inkább arra, hogy unalmában a falat lövöldözi, ezért egyfelől - meglátásom szerint - örökölte a Guy Ritchie által megteremtett alak különcségét.

Korunknak megfelelően a főszereplő nem pipázik, ezt a jellegzetes szokását nem vették el tőle, hanem nikotin tapaszokat tapaszt magára, egyszerre kettőt, hármat, mintegy ellensúlyozva a fapipa hiányát. A nagyító megmaradt, mint kellék, csak sokkal kézreállóbb lett. A hegedű is a helyén maradt.
Watson személye számomra egyszerűbb volt, mint a Jude Law által megszemélyesített doktor. Afganisztáni veterán, akit egy pszichológusnő kezel poszt-traumatikus tünetekkel, ennek tetejébe még biceg is az első részben, amitől aztán az adrenalin megszabadítja. A pszichológus javasolja neki, hogy írjon blogot, ami itt olvasható.
A harmadik részben fény derül arra is, hogy Sherlock is gyakran postolgat az internetre, ami szintén elérhető a közönség számára.

Ezt még érdemes megemlítenem. Nem biztos, hogy újdonság néhányunknak, de itt előkerül Sherlock szexuális vonzódása. Többen a szereplők közül furcsálkodva értesülnek róla, hogy Watsonnal költözött össze. Az ügy akkor veszi fel teljes alakját, amikor az orvos faggatja lakótársát, hogy ezt nem érti miért költözne össze két, felnőtt férfi?! A későbbiekben többször is azzal gyanúsítják meg Holmes-ot, hogy Watson a párja. (Irodalomkritikában felbukkant már ez az elmélet illetve néhány filmadaptáció is született ebből.)

Akit érdekel, hogyan festhet a bűnügyek legjobb felgöngyölítője a XXI. században, valamint szereti a zengő diftongusokat, rajong a krimiért és a néhanapján becsempészett angol humorért, annak még nem késő bekapcsolódni.

@ Tecső

Honey & Loyd

2010-07-30T00:01:00.003+02:00

Valahogy eszembe jutott ez a történet. Ahogy mostanában fekszem az ágyban, újra és újra eszembe jut, hogy mi lett volna, ha akkor nem utazik el.

Ő mesélte hátul a teraszon, amikor kávéztunk. Cigarettázott is, nevetett ahogy mesélte. Aranyosan tudott kacagni. Legszívesebben nem engedtem volna levegőt venni. Egyszer sem. Csak amit én szívok be, de nem tüdőzök le abból engedtem volna neki át. Résből résbe. Keresztbe tette a lábát és elmondta.
Gordonnal az állatorvosnál voltunk, tudod, hogy ki akartam heréltetni, hogy szép nagy legyen azután. Egy ismerősömbe ütköztem a rendelőben. Elújságoltam neki, hogy a hátsó tóba Gordon rendszeresen belekapdos. Kérdezte, hogy milyen halak vannak benne. Azt válaszoltam, hogy aranyhalak. Azt javasolta, hogy tegyünk bele sügéreket.
Itt nagyon hahotázott. Én vele.
Nem értette min kuncogok.
Én értem - mondtam.

Miért maradt meg ez? Nem tudom. Talán egyszer elolvasod ezt.

A man who invents itself needs
someone to believe in him,
to prove he's managed it.
[...]
Not only the need to believed in,
but to believe in another.
You've got it:Love.

/Salman Rushdie: The Satanic Verses/

Shelter

2010-07-29T18:29:00.004+02:00

Julianne Moore-t régóta kedvelem, úgyis mint nőt illetve mint színésznőt. Többször van az az érzésem, ennél a mozinál kiváltképpen így tűnik, hogy ő vette át Jodie Foster helyét a thrillerek és horrorok világában. Elég csak a The Forgotten aggódó anyájára /v.ö. Flightplan/ gondolni. A nyomozó karakter sem áll távol tőle: Ridley Scott Hannibal-ja vs. a kilencvenegyes Bárányok hallgatnak Jodie Fosterrel. Mindketten Clarice Starling szerepét játszották. Az elmúlt években játszott még a Blindness-ben illetve a Chloe című drámában, melyben a férjéért aggódó feleséget alakította Liam Neeson oldalán.

A történet:
Talán nem annyira meglepő, hogy a hollywood-i filmesek eleddig posztapokaliptikus környezetbe helyezték a világvégét. /The road, Book of Eli stb./ Mind, némelyik lazábban, van amelyik szorosabban, de kötődött a Bibliához, mint a nyugati civilizáció meghatározó okmányához. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben is erről lesz, csak egy kicsivel rafináltabb megfogalmazásban, beállításban. Ezúttal leszállunk az egyének szintjére, nem kollektív problémával szembesülünk.
Adva van egy a tudomány oltárát rendszeresen látogató pszichológusnő - napjaink papja, ha úgy tetszik -, aki egy, az apjától kapott, telefonhívás után, látogatást tesz nála az intézetben. Egy fiatal srácnak mutatja be. Jonathan Rhys Meyers bújik Adam bőrébe, akinek mint kiderül van még egy lélek a testében. A különbség szembetűnő már elsőre, egyikük tolókocsihoz kötött, míg másikuknak semmi gondja nincs a járással.
A tudományos módszerek - röntgen - igazolják egytől egyig azt, amiben a Jessup doktornő kételkedett, miszerint márpedig lehetetlen, hogy valakiben két lélek legyen. A csigolyák állása különbözik a két felvételen.
Ahogy haladunk előre és göngyölítjük fel az ügyet s annak részleteit akaratlanul is belebotlunk néhány részletbe, ami ha nem is közvetlenül, de közvetve kapcsolódik Istenhez, Bibliához és a hithez. Van egy jelenet, ahol lapok száradnak a szabad ég alatt, többségükön írás, aminek később jelentősége lesz, azonban eltekintenék a spoilerezéstől. Tetszett, hogy azokhoz az orális kultúrákban jobban jelenlévő hagyományhoz nyúltak a film rendezői - egyikük sem amerikai, az imdb szerint legalábbis -, amiket az európai kultúrkör jobban ismer és használ, mint az újvilágbeli. Többször éri vád az óceánon túliakat, hogy nincsenek gyökereik. Dehogyis nincsenek, csak mi, lusta európaiak nem vagyunk hajlandóak észrevenni. Jó néhány jelenetben adódik lehetőségünk arra, hogy ezt meg is tapasztaljuk akárcsak Jessup doktornő. Hol található mindez az ősi tudás? A hillbillyknél. Elő is bukkannak odvaikból, próbálva segíteni - a maguk módján - a válaszok után kutató doktornőn. Felszínre bukik egy XIX. századi történet egy déli tisztelesről, bizonyos Christian Moore, aki a hit erejével próbált gyógyítani a spanyolnátha járvány idején. Bemagyarázta a völgyben lakóknak, hogy kizárólag a hitből táplálkozva meg tudják magukat menteni. Hogy miként és hogy járt, milyen következményekkel járt ez a szónoklata, emiatt kell megnézni a filmet.

Először teljesen sablonosnak gondoltam a filmet, azonban ahogy bontogatja kifelé a csomókat a story, úgy kezd érdekesebbé válni s nem a halmozódó hullák miatt. Kár, hogy csak a vége felé jött be ez a szál, több figyelmet érdemelt volna.

7/10 az osztályzatom így a végére, de ezúttal nem a főszereplőnő miatt.
@ youtube

Pécs

2010-07-29T15:52:00.005+02:00

Pécsi kóborlásaim ideje alatt felfigyeltem arra, hogy a város gyönyörű, legalábbis ez az állítás áll a fő, sétáló utcára. Fényévekkel szebb számomra, mint a szegedi Kárász utca.

Néni, nem ad egy ci-gi?!

2010-07-14T11:20:00.026+02:00

Alig értem haza negyedikén délután Voltról, másnap kora délután már mehettem is tovább Pécsre. Kissé szerencsétlen csillagállásnak néztem elébe, kiváltképp így, hogy fél, legnagyobb jóindulattal is, csak egy nap állt rendelkezésemre, hogy ki-és bepakoljak, összeszedjem a fekete holmijaimat, majd felpattanjak Choofie-ékkal a Szeged felé tartó buszra, hogy később a kettőkor induló pécsi járatot elérjük.

A vicc az, hogy olyan mértéktelenül nem voltam fáradt, mint amire számítottam, sőt vasárnap este furcsa élményt nyújtott az ágy. Nulladik napra is lenéztünk, gondolván arra, hogy ha ennyibe került a bérlet - 5990 Ft -, akkor minden kétséget kizáróan tömve lesz a camping. Hat magasságában értünk be a baranya megyei székhelyre, ekkor Bandi érdeklődött, hogy hol és merre vagyunk, ők már benn vannak, mi több, már a sátort verik le. Mindenen áthaladva hamar megtaláltuk őket, csak Bandi útbaigazítási módszere nem a legpontosabb.

Éhesek és szomjasak voltunk, felvándoroltunk Kökénybe, ahol a helyi becsületsüllyesztőben oázisra találtunk, de nem csak mi. A kocsma tömve volt óbégatással, csaholással, énekszóval, mi letelepedtünk kinn, még ekkor nem volt olyan borzasztóan hideg éjszakánként, erről-arról beszélgetve töltöttük el az időt, míg kicsivel éjfél után megindultunk vissza a szálláshelyre. Idefelé láttunk gyros-ost. Hajnal egykor némi sör és pálinka után az ember éhes. Rendszerint nagyon éhes, így bementünk a házhoz, ahol lehetett gyros-t kapni. A jóemberek, aki közül az egyik kiszolgált, a másik ott téblábolt, mindketten ötven és hatvan között lehettek, erőteljesen spiccesek voltak, de nagyon szépen, egy hangos szó nélkül szolgáltak ki bennünket. A kótyagosságuk abban nyilvánult meg leginkább, hogy mikor kinyitották a hűtőt majd' beleestek.
Korrekt adag korrekt árért. /400 Ft/
Ez volt a nulladik nap, egyéb említésre méltó dolog nem történt.

Első nap:
Ekkor jobban alámerültünk alkoholban oldódó mivoltunknak - azonban túlzásokba ekkor sem estünk -. Az idő nappal pokollá tette az életünket, konkrétan 35 fok volt, mi pedig egy katlanban voltunk, ahol nem volt árnyék. A sátor korán, fél nyolc, nyolc körül kidob, megmaradni nem igen lehetett a vászon háromszögekben. Legalább Volton akadtak fák, amik árnyékot adtak. Kuci és Mara barátnői érkeztek ma. Illetve nagy szerencsémnek könyvelhetem el, hogy a völgyben nincs térerő.
A legelső banda, akiket megnézünk a Veil of Sin volt.Meggyőződésem volt, hogy korai Tristania-t fognak játszani, valahol mintha ilyesmit olvastam volna róluk. Mindenesetre nem voltak rosszak, ügyesen játszottak. /Kritika/

Ezt a képet azért illesztettem be, mert a gitáros itt úgy néz ki, mint Choofie. Röhögcséltünk is rajta. :+)
Az Alcoholra nem voltunk kíváncsiak, közben elkezdett szemerkélni az eső. Lődörögtünk ide-oda, vártuk, hogy valaki olyasvalaki lépjen színpadra, aki érdeklődésünkre számot tarthat. A lányok jóval hét után érkeztek, kimentünk a bejárat elé, hogy megvárjuk őket, segítsük cipelni a csomagokat, de az eső, a hideg és a türelmetlenség engem beparancsolt, így kötöttem ki a Rockerek.hu-n. Csejtey nevű black csapat színvonalasan darálta a közönségnek a dalait. Arcfestéssel, mintha űrporral lettek volna leszórva úgy zenéltek. Choofie megjegyezte, hogy jó értelemben emlékezteti őt a korai Dissection-re. Számomra is maradandót alkottak, hosszú számaik egyáltalán nem voltak unalmasak, azok gyorsasága a középtempó és az igazán gyors közt váltakozott. Állati feszesen játszottak, két gitár, basszusgitár, dob felállásban.

Birth of Cthulhu

Kíváncsian belefüleltünk a Moby Dick-be - mintha a Lélekromboló torpedó is felcsendült volna -, lepakoltuk a feleslegeset, ami nálunk volt, majd az Aetherius Obscuritas-t hallgattuk. A külcsín ezúttal sem maradt el, ismételten black-ről van szó, ők azonban nem győztek meg.

A többiek kapacitáltak, hogy átmenjünk Ossian-ra, én kardoskodtam amellett, hogy én olyasmit nem hallgatok józanul, azonban győztek, végignéztük Endrééket.
Choofie-val kamaszkorunk emlékeire való tekintettel visszasereglettünk Casketgarden-re. 2003 piszok régen volt, belegondolni is furcsa, hogy mi minden történt azalatt a hét év alatt. Persze, többször láttuk őket ezalatt, de az elmúlt négy évben talán egyszer vagy egyszer sem. A kihagyás ellenére, várakozással telve vártuk a mosonmagyaróvári bandát a színpadra. Hihetetlenül jól szóltak, lemezminőségben. Páratlan volt a dinamizmusuk is, bár éjfélkor kezdtek s KeszkitPista kissé részeg volt már, de zseniális volt. Minden albumról toltak nótákat, a harmadik, legutóbbi korongot kevesebbet hallgattam.

Rockmaraton Live Footage:
Sulphur Breath Laughter
Open The Casket
Heartwork (Carcass cover)
Alone As God
Song Of Tears
Why the Vultures Cry?

Második nap:
Ez a nap a punk jegyében telt, ennek örömére csapatunk úgy döntött, hogy magába dönt némi szeszt és ellátogatunk Harkányba fürdeni. A hazafele út volt azonban mókás. Hét óra után lehettünk már, ment le a dombok között, szép volt. Bandi kitalálta, hogy csináljunk néhány pozőr képet. Egy aránylag elhagyatott kocsiúton vezetett az utunk be az arborétumba. Egyszer-egyszer elment egy autó. Még az elején jártunk a fotózásnak, mikor megszólaltam, hogy minket sem néznek hülyének. Maroknyi ember masírozik az út szélén, kezükben szatyrok s megállnak merev-hősies pózba fagyva s várják, hogy a vaku elkattanjon. Szerencsétlenségemre pont akkor ment el egy kocsi mellettem, amikor ezeket a szavakat kimondtam. A kereszteződésben megáll, visszatolat. Nem is vettem észre, csak mikor már hallom, hogy egy ismeretlen hang ércesen megszólít, hogy mit mondtam. Nem tudom, válaszoltam. Neki címeztem-e azt, amit az előbb hangosan kimondtam? Nem, egymást között beszélgetünk. Végigmért, majd egy "Na, azért" pillantással elgurult. Majd mindnyájan megállapíthattuk, hogy nem csak ő gurult el, hanem más is.
Ettől eltekintve minden ügy és baj nélkül feljutottunk a sátrainkhoz. Zenekarcsere volt, a német Varg jött a görög Rotting Christ helyére. Gyalultak is böcsülettel, azonban egyetlen egy nótafoszlány sem maradt meg a fülemben, ami furcsa, elvégre viking/pogány/folk metált játszó együttestől elvárnám, hogy emlékezetessé tegye a zenei mondanivalóját.

Néhányan visszavonultak, azonban én és Mara két barátnője azon az állásponton voltunk, hogy kár volna veszni hagyni ezt az estét, ha már kellően rákészültünk délután, akkor folytassuk a szeszfogyasztást és kikapcsolódást. Aránylag korán - hajnal háromkor - támolyogtunk a sátrakhoz.

Harmadik nap:
Csütörtök, Keeper of Dreams. Marci, Kerecsen első gitárosának jelenlegi bandája, tekergetős death/thrash metált játszanak.

Megvártam a kaposvári Morpheus-t ezután. Meglepődtem, mert két énekessel álltak fel. A másik, vendégénekes(?) Nahi volt a Wisdomból. Két albumuk van meg, az elsőt még a kecsói Metalsarokban vettem, nem mostanában. Jó volt hallani, ahogy erőteljesebben szólalnak meg a nóták.

Átpattyogtam a Planet Noir színpadhoz, feltételeztem a műsorfüzet alapján, hogy a Bridge To Solace fog majd játszani. Búcsúturnén vannak, nagyon szerettem volna őket látni. Ehelyett, amikor belépek a rosszul szellőztetett sátorba az IHM ácsorog a színpadon, Palika éppen mutogat valamit. Szívesen néztem őket végig, ismételten volt Aláírhatatlan történelem. /Akit esetleg érdekelne, annak mondanám, hogy megtaláltam a tavalyi Fekete Zajos koncertjét a VHK-nak itt./

Az indiai Kryptos zenekart hallhattam héttől. Sötétebb, malíciózusan megfogalmazva gonosz heavy metált döngettek, egy kis thrash-sel. Choofie-nak csak annyit mondtam, hogy tortaszeletelő metált játszottak, amikor kérdezte, hogy milyen volt.

Következő Blaze Bayley volt. A paliról annyit kell tudni, hogy több mint tíz éve a Vas szűzben énekelt, azóta komolytalanabb szövegekkel bombázza a nagyérdeműt saját magáról elnevezett bandájából. Zeneileg rendkívül jól, már-már dallamos death-be hajló zenével találkozhattunk.

Hosszabb szerelgetés, hangolás következett, a deszkákon a Dalriada csapata. Nem sokban tértek el a Volton prezentált nótáktól, aminek nagyon örültem, az a Zách Klára Arany ballada volt.

Úgy tűnt mintha a hangzás a bolondját járatta volna a fülemmel, mert pokoli kása volt, ami megostromolta a fülemet. Ismételten játszották a Hajdútáncot, két nappal később, Primordial előtt fültanúja lehettem egy beszélgetésnek, melyben Laurát Angela Gossow-hoz hasonlítják. /Arch Enemy énekesnő/Az én szememben ez erősen nevetségesnek tűnt, egyrészt mert az AE is akkor kezdte elveszteni az erejét, mikor Angela-val a második korongot csinálták, a Wages of Sin még tetszett, másrészt amit Laura előadott az inkább sértette a fülemet, semmint hozzáadott volna a muzikalitás élményéhez.
A finn Ensiferum jött a magyarok után. Volt egy törés a fellépésükben, elment közben az áram. Nos, ez EPIC FAIL volt a szervezők részéről. Nem tudom, miként lehetséges az, hogy egy tízéves fesztiválon elvegyék az áramot. Nem először zajongunk ott, a ráadásul a legközelebbi település tíz perc gyaloglásra van. Persze születtek olyan elméletek, miszerint "nem fizették be a számlát", "a punkoknak nem tetszett az Ensiferkó" stb. Akármi volt az oka az áramkimaradásnak, lehűtötte rendesen a kedélyeket. Játszották az Abandoned, Deathbringer from the Sky, Twilight Tavern, Tale of Revenge, Old Man, Into Battle és az ominózus 'hallhatatlan' baki

Negyedik nap:
Ezen a napon gyorsan ránk esteledett. Bandi, Bori, Choofie elmentek. A többiekkel Pécsett mászkáltunk. Az akkor kattintott képeket egy másik bejegyzésben teszem majd közzé. Nem is néztünk meg semmit, talán az újjáalakult Sear Bliss-től láttam két nótát.

Ötödik nap:
Többnyire ökörködtünk, kimentünk a tóhoz, leheveredtünk a fűbe, beszélgettünk, ugrattuk egymást. WMD-re befúrtam magamat. Korai, még demós korszakban született számokat is játszottak. Piros pont. /Húsmágnes EP, Rendszerhiba EP/
Következett az, ami miatt igazából lehúztam ezt az öt napot. Primordial. A lábam reszketett, libabőrös voltam, amikor kijöttem. Kizárólagosan csak a legjobbakat tudom elmondani.

A nótázás után aláírattam velük a To the nameless dead-et. Kezet fogtam mindegyikükkel, a balkezes gitárossal beszélgettünk kicsit a Drudkh-ról. Szóba jött, mert olyan pólóban ült le dedikálni. A későbbiek folyamán összefutottunk még Alannel, dumáltunk is.

Volton vadultam

2010-07-12T11:47:00.022+02:00

Idén is megnyitom a fesztiválozós élményeimmel kapcsolatos posztok sorát. Elsőként az idei Voltról lesz szó. Hosszasan nem kellene ecsetelgetni a dolgokat, röpke hatórás vonatút után sikerült eljutnom Sopronba, majd némi telefonos értetlenkedés után - amit én idéztem elő - sikerült összefutnom Nóriékkal. Nulladik napra érkeztem meg, hogy legyen sátorhelyem vagy -ünk. Többek már hamarabb érkeztek, mint mi, foglaltak nekünk helyet.

Itt az volt a jó, hogy ismeretlenként léphettem be a közösségbe s nem volt kötelezettség-érzetem, hogy elmélyedjek csak amennyire jólesik. Feszengés nélkül szemlélhettem, ahogy összekapnak, zsémbelnek egymással mások, míg én jól érzem magamat, addig a pontig, hogy néhány halk kérdést vagy kijelentő mondatot tegyek afelé vagy afelől, hogy mi volna ha esetleg ezt vagy azt másképp csinálna az adott illető.

Otthon hagytam az útra elkészített kajámat és a hideg ásványvizet, hatórás út után ugyancsak kopogott a szemem az éhségtől, első dolgunk tehát az volt, hogy lecuccoltunk majd megkerestük a kajás standot. Az árak itt valamivel magasabbak, talán 20 vagy 30 forinttal, de ötszáz forint alatt semmit nem lehet kapni. Csapolt Soproni négyszázhúsz, dobozos sör - igaz, hogy Heineken - ötszáz. Találtunk a fesztivál közepén egy hamburgerest, igaz némi árlistavizsgálat után, ott ettünk egy-egy hamburgert és gurítottuk le - azt hiszem - az első fesztiválsörünket. Az este továbbiakban azzal telt, hogy rockdiszkóban táncikáltunk önfeledten, tisztára mint anno az általános iskolában, igaz itt jóval, de jóval színvonalasabb muzsikák öntötték el hallójáratainkat.

Első nap:
Kissé szédelegve ébredtünk, illetve hogy pontosan fogalmazzak, eltartott egy ideig, amíg mindenki összekaparta magát annyira, hogy menetkész állapotba kerüljön és le tudjunk menni Sopronba reggelizni. Általánossá vált ez az elkövetkező néhány nap során. Reggeli kimaradt, ebéddé vált.

Ez azonban nem zavart senkit. Siettünk vissza Hadházira és Kőhalmira. (Megjegyezném, hogy én a képek elenyésző részén vagyok csak rajta - hála az égnek -, így ne nagyon keressetek vagy ha mégis szeretnétek, akkor konzultáljatok a FB fiókommal.)
Mire véget értek a Dumaszínház előadásai megnézhettem, hogy mi illetve kik játszanak az első napon. Elsőként a Twist nevű magyar zenekart néztem meg, őket is azért, mert utánuk játszott a Hollywoodo, akiket kíváncsian vártam már. Az MR2 Akusztik anyaguk nagyon tetszett, így tűkön ültem, hogy vajon játszani fogják-e azokat a nótákat, amiket megszerettem dugatlan formában. Visszatérve az előbbi együttesre, annyi maradt meg, hogy a HS7-es Krisztián énekelt, négyes felállásban játszottak, háttérben pedig Jodorowsky Vakondja ment.
A Taxidermiában szereplő énekes, Trócsányi Gergő vezette Hollywoodoo-t először láthattam színpadon, elvárások nélkül vártam az élményre. Illetve egy olyan elképzelés mégis motoszkált bennem, hogy régóta játszanak együtt, hát rossz nem lesz. Ezekre emlékszem: Kívánj tízet, Erdő, Karmolok, harapok, Jó reggelt-tel zártak, a Forog a kerék bánatomra kimaradt.

Ez után táncolgattunk egy kicsit Vad Fruttikra is. Speciel én nagyon nem kedvelem ezt a hokedli bölcsész zenét, de a társaság miatt ott pattogtam én is.
Látszik ugye, hogy élvezem?! ;+)
Miután kiörömködtem magamat, megnéztem a Zubolyt. Tavaly láttam őket AzFeszten, akkor csak félórányi volt engedélyezett, most ezt pótoltam. Tetszettek az új nóták is, bár a harmóniákat és melódiákat kölcsönözték, de legalább nem átallották bevallani. (Csík zenekar és Quimby)

Valami oknál fogva - gyanítom a közösségi élmény megélése -, de minden racionális elképzelésemnek ellentmondva ott maradtam az OTP Junior Színpadnál és belenéztem a Kiscsillagba, Lovasi agymenésébe. Az agyam az "az én szívem rántott hús" sornál dobta le az ékszíjat s ágyba parancsolt.

Második nap:
Csütörtökön több csapat is volt, ami izgalomra adhatott okot. Ezen a napon jutott egy kis irodalom is a kobakomba. Ötórai kezdettel a Civil Zónában a Kalligram folyóirat főszerkesztője, Mészáros Sándor és szerkesztője, Kukorelly Endre vezette a beszélgetést. Háromnegyed hét után a Converse-be mentem, érdekelt mit művel a Subscribe. Nem ismeretlen számomra élő előadásaik dinamizmusa, elmeroggyantsága. Ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat. Circle pit közepébe jött le a két gitáros a színpadról és ott zúztak el egy számot, míg a többi jómadár fenn a deszkákon pattogott. (Olvasd el a magyar verziót, én padlóztam!)

Fogadkoztam, hogy elmegyek Ossianra is, végül Parov Stelar megakadályozott ebben. Előtte érdemes megemlíteni, hogy ezen a napon fektettünk be némi alkoholos nedűbe többen, így Irie Maffia-n már nagyon kellemesen éreztem magamat. Csápolás, ugrálás, nagybetűs örömködés, mindezt a vodka narancs szponzorálta. Köszönjük!
Parov Stelarra elmúlt ez a csökkentett delírium, de a jókedvem megmaradt, ugyanakkor állati sokan táncoltak az OTP előtt.
Amiket hallani szerettem volna és táncolni, azokat elcsíptem. Zseniális ötlet volt a századfordulós tánczenéket elektronikus alapokra pakolni, mindezt megspékelni élő énekesnővel és szaxofonnal.

A tavalyi évben lemaradtam a Dalriada turnéról, most lehetőségem nyílt kicsit távolabbról szemlélni az új dalokat és a Fajkusz bandával gyarapodott felállást. Hangzásra egy szavam sem lehetett, ragyogóan hallottam mindent, egy új dalt is előadtak, Hajdútánc címmel, ami az októberben megjelenő Ígéret albumon lesz rajta. A játszott nótákon vitatkoznék, de elégedetlenül nem távoztam, de a Zách Klárának örültem volna. De ami késik, nem múlik.

Harmadik nap:
Péntekre belerázódtam a fesztivál menetébe, beállt a napi rutin, mit mikor kell csinálnom és hogyan. Fél ötkor fogott zenélésbe a Bin Jip. A tündéri Harcsa Veronika vezette négyes különös egyveleget játszik. Elektronikus alapokra gitározgat Gyémánt Bálint, ezt egészíti Kaltenecker Zsolt progresszív rockot is megszégyenítő billentyűszólói és Harcsa Vera éneke. Tündéri ez a nő, ahogyan mosolyog, bemozdul a felcsendülő zenére, kis egyberuhájában és sárga cipellőjében. Másodjára láttam őket, először JATE-ban léptek fel, közvetlenül a második koncertjük volt. Októberben jön a debütáló lemez.

The Idoru-ék voltak a következők, akiket megnéztem. A Fonogram díj átvétele után után, nem követtem figyelemmel őket, annyit tudtam, hogy jelentős személyi cseréken ment keresztül a csapat. Nekem tetszett amit műveltek, főleg ez a tesiszerelés mutatott keményen rajtuk, bár erre is kaptunk magyarázatot a frontembertől.

Ezen a napon történt, hogy magamba öntöttem a kelleténél több szeszt. [...] Azt megjegyezném, hogy koncertek után mindig a Converse sátorba mentünk bulizni.

Negyedik nap:
Palikáék zörgésével indult a szombati napom. Volt VHK szám (Aláírhatatlan történelem). Ismét melege volt az énekesnek.
Én személy szerint átkozottul fáradt voltam már ezen a napon. Örültem, hogy nem tettek be semmi olyasmit, amit mindenképpen meg akartam volna nézni.
Soulflyba nosztalgia gyanánt belehallgattam, de a Chaos. Ad-n kívül ismerős számot nem véltem felfedezni, de feltételezhetően én vagyok a botfülű ehhez a muzsikához.

(Marc Rizzo!!)

Este még belekukkantottam Dub FX-be. A tag egyébként nem egyszerű, lásd videó. Nem néztem végig, erőt vett rajtam a fáradtság illetve annak a tudata, hogy másnap hat órát fogok vonatozni.

Egy elmaradhatatlan történet:
Kontextus - Srác és lány jártak kicsit több, mint egy évet, de már nem.
Lány: Ez a francia saláta pezseg. Visszaviszed a Sparba?
Srác: És mit mondjak? Csókolom, a volt barátnőm azt mondta, pezseg. Ja, és nem vagyok papucs!

Köszönöm Nórinak, Zitának, Daninak, Bálintnak, Zsuzsinak és Petinek a felejthetetlen négy napot!

Stux és a három nemes nyár

2010-06-29T08:09:00.006+02:00

Ücsörögtem egy kicsit efelett a téma felett, hogy miként és hogyan kezdjek a lejegyzésébe, ugyanis az tiszta sor, hogy túl kell tennem magamat ezen. Mindig is problémákat generált bennem a 'miért'-ek okozta turbulencia, azonban ha ez a harmadfokú függvénnyé alakul, akkor teljes a csőd. Az eltelt évek alatt azért ez a 'miért'-ek által okozott problémahalmaz csökkent, helyébe lépett a hátborzongató nyugtalanság, aminek a kérdőszavát még nem tudtam megtalálni.

A harmadfokú egyenleteket nem szerettem gimiben sem. Háromváltozós, bosszantó mondatok, melyekben egyetlen stabilizáció létezik, az X. A jelenlét ennél sokkalta bonyolultabb, semmint a három együtthatót együtt tudjuk kezelni, mi több, egymásból ki tudjuk fejezni.

Így néz ki:

A legnagyobb kitevő volt az, akivel legtöbbet törődtem. Viszont a feketében látható fehéret keresni arra engedhet következtetni, hogy az illető nem lát jól.

A második legnagyobb együtthatóról furcsamód többször is szó esett már, szóval túl sok további nyargalászást a gondolatok közt nem érdemel. A beszélgetés után haloványat léptünk csak előre, így hát megtoldottam a gondolkodási és átkötési fázist egy kis olvasnivalóval. Ennek volt foganatja.

Egy kitérő.

Téged kérdezlek, aki olvas vagy a szemeit futtatja a sorokon, valóban olyan nehéz eltalálni az én határaimat? Hol vagyok, mi vagyok, miért vagyok, miért teszem azt amit? Nekem van elképzelésem, hogy hol,mi,ki és miért ez azonban vákuum a legtöbb esetben.

A legkisebb együttható volt a legkedvesebb, de a legtöbb problémát magával rántó.
"egy stabil kapcsolatba jön egy hurrikán, és felkavar ; olyan ez az egész mint hirtelen jött vihar. felemelt és földhöz csapott."

Mindezt az okfejtést ez a cikk szponzorálta, és ez valamint ez segített életre kelteni.

S hogy a konstans? Jelenleg nincs
- látható a képleten is -,
de remélem nem is lesz!

Főzés

2010-06-27T17:49:00.002+02:00

Ha szakácsnak érezném magam, jelenleg úgy van, akkor jól főzöm. Mindenkinek ízlik ami a kezem alól kikerül. Én azonban meg sem tudom kóstolni. Jól néz ki, gusztusos, szépen van tálalva, mégsem tud lecsúszni egy falat sem a torkomon.
Nincs rajta fűszer. Mások szájíze talán nem tapasztalja, de én - sajnos - igen. Ezáltal akármilyen jóízű is az a fogás nem tudom még csak megkóstolni sem. Hiányzik a só, a bors. Nem vagyok képes szeretettel készíteni azt az ételt. Megveszekedhetek, talán már meg is történt, ki tudja?, de akkor sem fogom elérni azt, amit mások igen. Szomorú, hogy ismételten itt tartok. Írtam ezt már tömérdek alkalommal.
Egyszer volt szerencsém olyat főzni, amire tényleg büszke voltam. Mintha nem is én készítettem volna. Olvadt a szájban, omlott a fogak alatt és remekül el lett találva az ízesítés. Félelmetes, hogy azóta nem.
Azt lehet talán gondolni, hogy ez nincs így. De bizony hogy így van. Ha az ember a konyhába megy, lazítani kell, ám határozott mozdulatokkal kell a hozzávalókat vágni és aprítani. Hiába túrom át az egész helységet, akkor sem találok egy csipetnyi sót sem.

És szomorú vagyok, hogy nem
tudok főzni.

Eredmények

2010-06-27T15:42:00.003+02:00

Kurvára meglepődtem. Van néhány tárgy a listán, amiből tényleg azt gondoltam, hogy meg tudom csípni a legjobb jegyet. Tévedtem, előfordul. Az utolsónak beírt jegy azonban kőkeményen pofára ejtett. Kissé tanácstalan vagyok. Követem Ágit, ő sem kapott nála sohsem ötöst. Eleddig én sem. S őszintén szólva nem is érdekel, hogy melyiknél csúsztam el.

Mennydörgés

2010-06-22T14:35:00.002+02:00

Kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben megdöbbentő mennyiséget zeng az ég. Villámlik és szól az égi csinnadratta. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy ide leüljek és elkezdjem a billentyűket egymás után lebillenteni. Ötletem támadt.
Nem kívánok se a Logodi utcába, se máshová ellátogatni hajnalban, különösen nem részegen, de szöget vert a fejembe a mennydörgés. Kíváncsivá váltam, mi is ez a zaj. Hosszasan tervezgettem, hogyan fogom felfejteni ennek a rejtélynek a varrását a Nagyanyámtól kapott varrókészletből elhalászott alkalmatossággal. Valahogy így:
Pufók kerubok dobálják egymásnak a mennyei medicín labdákat. Ezek adnak olyan hangot, mikor puffannak azon a talapzaton, melynek lábazat idelenn található. Érdekes, nem? Lukaskezű angyalok próbálják elkapni ezeket a mannának telt gömböket, amik telve vannak hanggal, fájdalommal. Felfakadnak amint ütköznek valamivel. Robajjal, fülsértően hömpölyög ki az összefércelt mennyei bőrökből a zörej és jajveszék. Származási hely: Kína, ez volna olvasható a címkén. Itt nem.
Hogy mi, és honnan van ez a lamentálás, azt nem tudom, ha jön egy megvilágosodott pillanatom, akkor leírom.

Rontom-bontom karakter

2010-06-20T18:56:00.002+02:00

Az óra körbejár. Így tűnik, egyre több jel mutat arra, hogy a szimatom nem csal. Ugyanazokat produkálja, miket láttam már. Ebben a kicsivel több, mint egy évben rájöhettem, hogy nem éri meg.
Tabula rasa, csakis az. Csak tudnám, hogy mit csinálok, ami orron rúgja az alvó szörnyet. Feltételezhetően a jelenlétem az. Szükségem van mérlegelésre, ám nem ezzel kapcsolatban, ez nyilvánvalóan nem kaphatja meg azt.
Csak lenne már július.
Ez egy irgalmatlanul béna bejegyzésre sikeredett, pont ahogyan érzem magamat mostanában.

Lélek-negró

2010-06-15T07:30:00.003+02:00

Amikor februárban - bár lehet hogy az még január volt - letettem a húszfillért amellett, hogy a félévet minden megszakítás nélkül végigtanulom, még nem láttam előre a következő hónapok tartalmát. Elintézhettem volna egyszerűbben is, de nem akartam, így volt a lehető legkorrektebb. Az már természetesen más kérdés, hogy a lelkemet kirázza az a néhány perc. Befejezte, vissza akarja adni nekem.

Irigylem, mértéktelenül irigylem azokat az embereket, akik erősebbek nálam. Megingathatatlan érv egy vitában, hogy én, aki majdnem a legalsó grádicson ücsörgöm, csak nagy belső labirintusbeli bolyongások után jutok el oda, ahová mások sokkalta egyszerűbben. Ha lemegy ez a hét, elmegyek. A közönség megköszöni, hogy láthatott. Ezúttal keserűn fogok távozni, nem úgy, mint a korábbiakban.
Azt érzem, hogy az óra körbejár. Két évet öt hónapba. Én ezt akkor nem tudtam átvészelni, ilyen tempóban még annyira nem fog sikerülni.

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
[...]
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
[...]

Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.

[...]
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
[...]
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
/Ady Endre - Muszáj Herkules/

A Móricz Zsigmond fordította passzust nem találtam

2010-06-04T11:27:00.001+02:00

1.	És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3.	Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4.	Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5.	Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6.	Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7.	Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat.
8.	Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.
9.	Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10.	És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11.	És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12.	És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.
13.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14.	Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.
15.	És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

Ez. 36:1-15

Mit tehetnék

2010-05-28T12:34:00.001+02:00

"A legtöbben annyira boldogok, amennyire elszánták rá magukat." /Abraham Lincoln/

Shutter Island

2010-05-23T21:14:00.003+02:00

Leo DiCaprio-t talán a Revolutionary Road óta kedvelem. Bár tény, hogy A téglában is jól alakít. Ez a 2010-es film egy pszicho dráma, ami az emberi mivolt hármas leosztásának határait feszegeti. Véleményem szerint a dráma, mint kategóriai besorolás nehezebben állja meg a helyét, mint teszem azt egy Bergman film esetében.

A diegesisben gyakran csúsztatások történnek, narratológiailag felettébb összetett. Az idősíkok keverednek, az átúsztatások nem mindig következetesen flashback-ként vannak elővezetve. Az egyik ilyen eszköz a zene volt. Név szerint Gustav Mahler Quartet for Piano and Strings in A Minor-ja (pt. 1,2).

A narratológiai szintek lebontása majd újboli felépítése alapján tudja a néző rekonstruálni az eseményeket, mert a syuzhet nem a legbarátibb több esetben. Három vagy négy szál fut egyszerre, melynek ismeretében többször megkérdőjeleződik a valóság és az illúzió közötti különbség s talán még a kettő közötti árnyékzóna is felsejlik.

A lélek erdejében:
A helyszín megválasztása sem volt teljesen véletlenszerű. Egy elhagyatott börtön sziget, távol a civilizációtól, sűrűn benőve fákkal, bokrokkal, igazi elveszettséget injektál a nézőbe. Ahogy Edward Daniels rendőrbíró vágja át magát a kusza növényekkel benőtt erdőségen, akkor megtorpanunk egy pillanatra és elgondolkodunk, hogy várjunk csak, mit is látunk pontosan.

Žižek(g)és:
Ez alászállás, a lélek bugyraiba, ahonnan nincs menekvés. Mindenkitől el tudunk menekülni, csak attól a bizonyostól nem. Az egész sziget, a tébolyda épülete az ID. Az erdő, a sziklás perem, az őrültek háza, mind-mind azt sugallják, hogy amit látunk, tapasztalunk az esetlegesen nem a valóság, erre látszik ráerősíteni a történetszövés is, hanem képzelgés, kitaláció. A film folyamán több utalás is történik erre. Nem véletlen az sem, hogy a börtönben három szárny van. Egy 'A' a férfiaknak - ők közelebb állnak a Superego-hoz -, egy 'B' a nőknek - ők kevésbé racionálisak, tehát Ego-k lesznek -és egy 'C' szektor - az ID, ahol meglepő módon csak férfiak vannak -.
Amikor Ted belép a tiltott zónába /'C' szektor/, némi bolyongás után a sötét alagutakban megtámadják, a megszemélyesített ID lesz az, aki megkísérti, de bántani - megölni - nem akarja. Az események innentől más irányt vesznek.

Karakterekről beszélve említettem már az ID, az Ego maga Teddy Daniels, azonban a Super Ego kérdése még nyitott. Ezt a szerepet Ted társa, Chuck Aule tölti be, akit Mark Ruffalo alakít.

Ezt a pszichoanalitikai megközelítést erősíti az a tény, hogy maga Freud is megjelenik a mozifilmen, igaz Dr. Nähring néven. Max Von Sydow alakítja a derék bécsi neurológust. Meg kell emlékezni még a világítótoronyról, ami itt fontos szerepet tölt be, illetve a 'C' épületben való céltalannak tűnő kódorgáskor használt gyufákról.

Kellemes kikapcsolódást nyújt a film - amennyiben ez a jelző érvényes lehet egy thrillerre -, miután azonban az ember rájön a dolgok nyitjára, azon kezd el tanakodni - legalábbis én mindenképpen -, hogy meddig lehet csavarni még.

@ youtube 1/2

Túl az első vizsgákon

2010-05-18T13:17:00.002+02:00

Mielőtt elindult a vizsgaidőszak, készítettem egy táblázatot, hogy tudjam követni hogyis állok. Eleddig hét jegyem meg van, ebből egy hármas. A mai vizsgán mondhatni ideges voltam, mitöbb úgy éreztem, mintha herélni vittek volna. Bár ezt inkább betudom annak, hogy első éles bevetés volt, a továbbiak feltételezhetően már nyugodtabban fognak menni. Azonban el nem hanyagolható tény az is, hogy körülbelül két és fél napot készültem.

Szerencsém volt, illetve pofátlan voltam. Talán nem kellett volna...
(Tudom, hogy könnyű megakasztani, hát még zavarba hozni...)

Tan(-e)mese?

2010-05-12T16:13:00.003+02:00

A viaskodók szaga horgonyt vetett az agyamban. Felverte a kakofón hangközöket, azok pedig természetesen rázendítettek. Fülfalfosztó firkák ötsornyi területen. Piszmogok a zavarban, próbálok odafigyelni. Nem megy.

Ahogy jövök felfelé a lifttel és az esernyőre támaszkodom, mint egy modern betyár, közben a liftaknát vizslatom, tornáztatom a húrokat a fejemben, hogy egy tiszta hangzást csikarjak ki. Fejgerinchúros kellene hogy legyek, állapítom meg hirtelenjében. Túl sok volt ez egyszerre.

Rázom a fejemet, hangosan tolul kifelé az orromból a széndioxid. Először szénmonoxidra gondoltam, de nincs ilyen tüdőm. Mindenesetre hallószervemet letakarom a tenyeremmel. Befogom a fülem.

A zsibvásártartás jogát meg kellene vonni tőlem. Visszajőve, hogy állnak a tusakodók. Szemlélet és gyakorlat állnak szemben egymással. Ezért olyan rossz ezt nekem nézni.

Kóc

2010-05-10T23:35:00.004+02:00

Sok minden történt az eltelt tíz napban. Volt halál - itt abszolút nem képletesen beszélek -, volt öröm, volt munka, volt megérdemelt hátbaveregetés, volt izgalom, volt lámpaláz, volt tiszta kép.

Öröm - megtartottuk a II. Irodalmi Estünket a Bibliotéka pincéjében. Érdekes volt látni, ahogyan életre kelnek, dimenziót kapnak azok az ötletek, amiket még tavaly őszön varázsoltam elő a kalapból. Mindezek után elment egy könnyedebbet ünnepelni, bár az eső később közbeszólt, amikor távozni akartunk, de ez mégsem ronthatta el az este hangulatát. Külön örömet okozott, hogy Zsizsi is jól érezte magát.
Munka - Akár tetszik, akár nem, jövő héttől vizsgaidőszak köszönt ránk. Pénteken, tizennegyedikén már vizsgázom, ma adtam le egy esszét Film Adaptációkra. Vár rám még 5 vizsga és egy beadandó.
Hátbaveregetés - Ezt már az Est utáni összeülésen kaptam meg, megmutatta a Kertben. Kuci magára ismert a sorokban, tetszett neki, bár nem voltam teljesen hű a történésekhez. Sebaj, át kell még dolgoznom, mert még be sem fejeztem.
Izgalom - Tűkön ültem, miként fog elsülni a múlt csütörtök. Gyakorlatilag egy árva lélek nem volt ránk kíváncsi. Azok közül, akiket hívtam három ember jelent meg.
Lámpaláz - Rettentő zavarban voltam, amikor a színpadra kellett mennem. Kifejezetten nem szeretem a reflektorfényt, ez fokozottan igaz, ha a szemembe tűz. Zsizsi mondta, hogy áthidaljuk ezt az apróságot, én úgy gondolom, hogy ha tényleg az akarok lenni, amit elterveztem, akkor ez az introvertáltság csak fokozódni fog. Természetesen ezt lehet oldani, ugyanakkor nem volna annyira ínyemre az, ha engem kilökdösnének magamból.
Tiszta kép - lett.

"Műhelymunka"

2010-05-06T14:38:00.003+02:00

Múlt csütörtökön, ma egy hete, hogy meglátogattam a színészeket, akik elő fogják adni a Szegedi csavargókat. Nyolcra mentem egy lakásra, papucsban nyitottak ajtót, vártuk a többieket, később pedig megkínáltak kávéval, ami felettébb jól esett, aznap reggel kimaradt a reggeli a nagy sietségben.

Kicsivel fél kilenc előtt, megérkezett a színész-négyes másik fele, így nekiláthattak a próbálásnak. Figyeltem, hogy miről beszélnek és hogyan. Amikor a Valakit alakító Peti becammogott, tudtam, hogy jó kezekbe került a jelenet. Számomra talán harsány volt, ahogy megjelenítette a szerzőt, de nyílván én nem vagyok mérvadó. Annak örülök, hogy túl tudtam tenni magamat azon, hogy puffogok, mert bele mertek nyúlni a szövegbe.

Így mindjárt másképp festett a helyzet. Mikor végeztek, várták a véleményemet. Rendezői vagy dramaturgiai tapasztalat híján, maradtam a szöveg megközelítésű értékelésnél. Meglepett, hogy azzal, hogy kiemelték a rendező karakterét, nem okoztak sérülést a koherenciában vagy érthetőségben, mert át tudták úgy hidalni, hogy a a szövegemhez viszonyítva talán még bravúrosabb lett. Illetve azt volna inkább szerencsés mondani, hogy előadásra alkalmassá vált. Így vált a puszta szöveg megjelenített világgá.

Kellően abszurd, megfelelően csavart, a gesztusok, amikre én nem is gondoltam akkor olyan olajak, amelyek gerjesztik ezt a tüzet, amit még az őszön gyújtottam.
Megkérdezték, hogy mi járt a fejemben, amikor leírtam ezeket a dialógusokat. Ők úgy mondták, hogy látják maguk előtt a karaktert. Én nem láttam. Most látom őket. Az akkor és most között szakadék van.

Hiába, nem vagyok rendező. Az októberi megmosolyogtató csetlés-botlás után, ez teljesen újszerű. Profibb kiállás, professzionális felkészültségű emberekkel.

Köszönöm a délelőttöt, jól éreztem magam, nekem újdonság volt veletek dolgozni! Úgy hiszem, este ennek a köszönömnek a súlya tovább növekszik.

Hajgumi és mássalhangzó

2010-04-28T23:19:00.003+02:00

Úgy jöttem haza, mint aki részeg. Részben tőle ittasultam meg, valamint Mácsaitól. Irigylem őt s sárgulok Örkény helyzete miatt. Egyiket azért mert mondja s mondhatja, mi több, mondania kell, utóbbit pedig azért mert mondják. Műveltetnek mindketten. Az élő a holt által teszi ezt, a holt az élő által bennünk. Remekül meg van ez konstruálva kérem!

Tegnap megkaptam a hajgumiját. Csekélységnek tűnhet, nekem azonban a köteléket van hivatva meghosszabbítani. Tanulságos az, hogy ezek az alulról felfelé szuszogók és dörömbölők eddig nem törték át a zsilipet, nem szaggatták apró darabokra a szelepet és kerekedtek útjukra, úgy ahogy talán képzelni lehetne. Mégis most végighömpölyögnek az előtérben, érzem a ként, feltúrja magát az agyamig, szívesen prüszkölnék de nem szabad. Illedelmesen ki kell fújnom az orromat, elvégre magamat érzem, én szaglom. Használt dolgaim eregetnek orrtekerően.
Jelenleg a pincémben elalszik a gyertya. Hamarosan eljön az, mikor lemegyünk, de addig szellőztetnem kell. Na nem megszellőztetni, pusztán kiszellőztetni. Ráérősen lesattyogni a grádicson, nézegetni a penészeket a falon mindegyikről eszembe jut(hat)na valami.

Nekem jó. Kérdezte, hogy éreztem-e már, hogy valami ellentmondás nélkül jó? Bennem dolgozik a szkepszis, momentumokra elő-elővillant, de az kevés. Kicsit elfelejtett, inkább elodázott problémák kapnak ismételten fényt. Megoldást kell rájuk találnom. Ezúttal nem idővel, majd később vagy hamarosan. Hanem amilyen gyorsan csak lehetséges.

The Secret of Kells

2010-04-25T16:32:00.010+02:00

Emlékeztek a Belleville randevúra? Didier Brunner finanszírozta azt a rajzfilmet is. A producer személye nem hagy az egyszeri néző számára látható nyomot a munkán, ugyanakkor nem árt fejben tartani, hogy még vannak élesszemű hozzáértők, akik szánnak pénzt az efféle alkotásokra. Dotálják a más persektívák megnyitásának lehetőségét.

Magával a plottal nem kívánok foglalkozni, a rajzfilm hivatalos oldalán el lehet olvasni. Sokkal inkább érdekel az, hogy miként hozott létre egyetlen könyv identitást a IX. században, miként adott reményt a vikingek által sarcolt Albion lakosainak.

A kells-i könyvet ha úgy tetszik Book of Kells-t a kelta szerzetesek készítették a Krisztus utáni kilencedik században. Alapja a Vulgata, tartalma a négy evangélium, előszavakkal és glosszákkal.

Az igazi csodálatra méltó dolog az ebben a kéziratban, hogy ekkoriban a keresztény és a pogány művészet nem vált el élesen egymástól, mint a későbbiekben, így az ornamentikája olyan egyetemes rajzolatokkal büszkélkedhet, hogy nekem többször is a magyar jelképek köszöntek vissza, ami kevésbé véletlen, elvégre tanyáztak a Kárpát-medencében kelták, a magyar törzsek bejövetele előtt. /ha tévednék, lehet korrigálni/ Olyan elegy jön létre, melyben minden kultúra felismerheti egy-egy saját darabkáját.

Feltételezhetően nagyképűség, de érzésem szerint a magyar rajzfilmek, mesék is hathattak a képvilágra. Az égig érőnek tűnő fák, a leegyszerűsített, ám nagyon is szimbolikusan hajló fák, mind-mind ezt az érzést növelik bennem.

Észrevehetőek a román stílusjegyek, ugyanakkor az ég felé törő torony kissé ellentmondásba keveredhet a körötte szétdobált tömzsi házakkal és kunyhókkal, de valahonnan mégiscsak be kell látni az apátságot. Eddig a formákról volt szó, most essen egy kevés a szinekről is. Gyakoriak a kékek és zöldek, mind a elöl lévő, mind a háttérül szolgáló rajzok megalkotásában.

A rajzfilm felvonultat tündérmesékbe illő tulajdonságokat mint például: a lány, aki énekével kiszabadítja a fiú főhőst. (Gondolkodóba ejtő, hogy mennyire ősi ez a mozzanat, igaz, korábban többnyire károkozásra használták - lehet itt az Odüsszeia sziréneire vagy Oscar Wilde The Fisherman and his Soul-jára asszociálni -). Tovább töprengve ezen, az is fejtörést okozhat illetve figyelmet követelő momentum a rajzfilmben, hogy az miként jeleníti meg Brendan és Aisling kötelékét. Miként halad a kezdeti 'kitiltás az erdőből'-ből 'bármikor visszajöhetsz'-ig. Kapcsolatuk fejlődése egy ponton megreked, a férfi karakter kilépdel a nő horizontjából, elveszítik egymást. Később találkoznak, ám míg Aisling tündér, nem öregszik, addig Brendan felnő, szakállat növeszt és a hangja is mélyül. A kettejük közti nyílott szakadék azzal válik igazán nyílvánvalóvá, amikor a viszontlátásnak örülve a férfi hajszolni kezdi a lányt a fák között, de az elinal.

Lehet oktondiság felvetni, de miért nem kérte az akkor még fiú a tündér segítségét a könyv illusztrálásában? A mozi más választ ad erre, elsődlegesen azért, mert a tündér nem érti a könyvet. Mivel halhatatlanok, az emlékeik állandóak, nem felejtenek, ugyanakkor ismereteik tárháza növekedhet. Szó sincs arról, hogy bármilyen formában is megörökítésre kerüljön bármilyen eset, ami Aisling-gel történt, ezért nem érti a fiú buzgóságát, hogy emlékbe zárja magát és népét. Azonban segít neki.
Én inkább a másodlagos magyarázathoz nyúlnék, ami azért mélyebb értelmezést is biztosít. A fiú valamilyen bogyóért ment az erdőbe. Egészen pontosan tölgyfa-bogyóért. Azt már természetesen pusztán kukacoskodás, hogy a tölgyfán legtöbbször makk van, és nem bogyó, de hé, mesében vagyunk, minden lehetséges. A tölgy a férfiasság princípiuma jóformán az egész európai kultúrkör szimbolikájában. Már ezen a mélyebben fekvő értelmezési síkon is ki van zárva, hogy egy nő hozzányúljon a könyvhöz, ha pedig ez tetézve van azzal, hogy nem érti magának a szónak a jelentését, sőt soha nem is látott még olyat, akkor érthető, hogy az ifjú szerzetes miért nem fordul segítségért a leányhoz.

Az okoskodások sora lejárt, itt az idő, hogy ajánljam mindegyikőtök figyelmébe ezt a röpke egy órára rúgó rajzfilmet.
@ tecső

Agytágításomat segítette: Dragon Zoltán és Kérchy Anna
ezért köszönet jár nekik, köszönöm!

Holdudvarban

2010-04-21T17:37:00.004+02:00

Két hete, hogy árva szó sem került ide fel. Nem volt időm, energiám gondolatokat másolgatni ide abból a kerekségből, ami a nyakamon ül.
Beindult az Egyetemi Tavasz Szegeden. Monstrum rendezvény-sorozat, melyen sok mindent láthat az érdeklődő. Bölcsészhez illően (?) többségében kulturális rendezvényeket látogatok. Volt szerencsém már Bódis Krisztához, a Kalligramos írók közül néhányhoz. Utóbbin sikerült beszerezni két könyvet féláron, abszolút grátisz, ha még mellészúrom, hogy dedikáltatni is sikerült, akkor az már tényleg az öröm teljessége.

Jöttek és mentek az események, tőlem szerencsére nem függetlenül, kell némi idő míg helyére kerül minden. Elrontott esetek javítása, új kezdetek sziluettjei rajzolódnak át a naptár fehér lapján.
Satírozgatok, körbehúzom az alakok keskeny széleit.

Nézelődünk egymás holdudvarában. Lelökünk dolgokat, ordítozunk a másikkal, de mindig visszasétálunk. Ez az, amit képtelen vagyok értelmezni. Illetve úgy teszek, mintha nem érteném. Ha elengedné a zablát a jelenleg irányító értelmezési rendszerem, bizony sok mindenre nyernék választ, több dolog más árnyalatot kapna.

Kibomlott. A méregzsák felfeslett.

Lehet, hogy mássalhangzó?

Il Vangelo secondo Matteo - Máté evangéliuma

2010-04-05T16:19:00.008+02:00

Pasolini-t már emlegettem egynéhányszor a blog keretein belül, ha az úrvacsora idén elmaradt, valahogy mégis szerettem volna adózni az ünnepnek, ezért maradt a Biblia forgatása és a Máté evangéliuma című mozi.

Halvány fogalmakkal felvértezve az olasz rendező előző munkáiról, ez az a film, amelyik annak ellenére, hogy látszódik az egész mise-en-scène-en hogy Olaszországról van szó, mégis a rendező elérte azt, hogy a néző tökéletes bizonyossággal hihesse, hogy az új szövetség megköttetésének idejében járunk. A varázs működik, reprezentációval semmi gond.

Vegyük most a Bibliát egy irodalmi terméknek! Miért is ne tehetnénk? Northrop Frye is így vizsgálódott. Tehát, ha ebből a perspektívából nézzük, akkor a szöveg - jelen esetben szent szövegről van szó - átültetése egyik művészi nyelvből a másikba nem maradéktalanul tökéletes.

Az erőteljesen metaforikus nyelvezettel bíró Könyvek Könyve esetében a rendezőnek latba kellett vetni minden képzelő erejét is, ha koherensé akarja tenni ezt a két órát. A már meglévő költői kifejező eszközökön túl, Pasolini ráerősített Júdás karakterének gonosz voltára. Lsd.: A Biblia Máténak tulajdonítható passzusa nem adja az olvasó tudtára, hogy ki volt az, aki megfeddte azt az asszonyt, aki bekente olajjal Jézus haját. (v.ö.: Mt.26:7-10) A film azonban egyértelműen a vöröshajú bűneinek lajstromára veszi ezt a két mondatot.

Rengeteg tableau-val találkozhatunk a megtekintés folyamán. Ezek többnyire nem megállítják a narrációt, sok esetben előrébb lendítik a történetet. Akadnak társadalmi gesztusok is szép számmal. Elég ha csak azokat a jeleneteket hozom szóba, mikor Jézus a főpapokkal beszél.

"...social gest can be traced even in language itself. A language can be gestual, [...] when it indicates certain attitudes that the speaker adopts towards others: 'If thine eye offend thee, pluck it out*' is more gestual than 'Pluck out the eye that offends thee' because the order of the sentence and the asyndeton (a kötőszó elhagyása) that carries it along refer to a prophetic and vengeful situation." (Barthes, Roland: Diderot, Brecht, Eisenstein.)

*Máté 18:9

Az alapanyag is többször ugrik időben, kihagy részeket. A film próbálja tartani ezt a sjuzet-t, sűrűek a vágások, gyakran olyan érzése támadhat a nézőnek, hogy volna még valami a jelenetből, mégis a kép elsötétedik és következik valami más.

Végül pedig egy kérdés s annak válasza. Miért pont a szinoptikus Máté evangéliuma került megfilmesítésre? A válasz ott rejlik a rendezőben. A puritán külső, a letisztult, szinte tapintható és érezhető jelenetek azok a védjegyek, melyek az olasz rendezőre jellemzőek. Nyilatkozatában így vélekedett erről a választásáról: "János túl misztikus, Márk túlon túl vulgáris, Lukács pedig szentimentális."
Mindazonáltal Máté evangéliuma az egyetlen, amely merev egy kissé a többi evangéliumhoz képest. Megkockáztatom a bigott jelzőt is, habár nem a legszerencsésebb. Ebben szerepel az Úr imája is. (Máté 6:9-13)

Pasolini-nak ebben a filmjében elhallgatnak az emberek. A zene mesél, a szereplők kizárólagosan az evangyéliomból átemelt szövegkönyvet mondják.

Íme egy ateista értelmezése a Bibliáról. Trailer (sajnos színes és angolul beszélnek benne)

No-time Tolouse

2010-04-04T08:51:00.006+02:00

Péntek délben megnéztem a REÖK-ben a neves francia művész litográfiáit és plakátjait. Hosszasan nem volna értelme a ragozásnak, aki szeretne egy kis csomagolt Moulin Rouget szippantani, némi dekadenciát megpillantani ezeken az alkotásokon, az tegye meg, mert a kiállítás május hatodikáig tekinthető meg.

Henri de Toulouse-Lautrec kiállítása kellemes félórát csempészett az életembe, felhívva a figyelmemet arra, hogy a bötűkön kívül az imaginárius elbeszélésben is termékenyek tudunk lenni.
Egy kicsit úgy érzem, hogy belekontárkodom a ceruzával dolgozók anyagába és megjegyzem, hogy a vonalvezetése furcsán hegyes. Úgy értem, ritkán tudtam tetten érni egy gömbölyű formát. Esetlegesen a fülek esetében.

Az imperializmus tobzódásának idején merész vállalkozás, de talán elvárható (?) is, hogy az értelmiség azon rétege, mely műveket készít, nem csak értékel, pellengérre állítsa a fennálló rendszer hibáit, jellegzetességeit. Franciák hosszú arcukról, az angolok keménykalapjukról és állandóan kellékül szolgáló sétapálcájukról, a németek feszes lépéseikről és hátraszegett vállukról ismerhetőek fel.

So I had time to lose.

Mert már a túlélésre...

2010-03-30T00:51:00.002+02:00

játszom, nem pedig arra, hogy jól érezzem magamat. Eddig is észben tartottam, hogy előfordulhat ez a verzió is, de úgy gondoltam, hogy ez a 'worst-case-scenario'. És mondhatjuk, hogy shit happens.

A részletek valóban 'kurva-mindegy'-ek. A mai este konlúziója, hogy nem érdemes beszélni, nem érdemes megfogalmazni, hogy mi van, mert nem értik. Nem fogják fel, hogy az alkalmazásról ne is beszéljek. Bagatell dolgoknak tűnnek, nem azok.

Komolyan azt gondolja akárki is, hogy én feleslegesen nyitom ki a számat és adok 'használati-utasítást' magamhoz. Itt tartok sajnos. "Ha ezt mondod, ezt reagálom, ezért és azért."

Én sajnos még elhiszem, hogy a szavaknak hatalma van, ha kimondok valamit, annak van/lesz foganatja, nem a légüres teret terítem tele széndioxiddal.

Fájdalmas azt látnom, hogy messze nincs így. Fájdalmas vajon a másiknak, hogy nem érti azt, amiről beszélek? Talán. Számomra azonban mégannyira fájó, hogy nem értenek engem. Igen, most húzható még egy rovátka, hogy 'Forest-előadta-a-nagymonológját', de talán el kellene gondolkodnom, hogy ismételten bennem van a hiba.
Én okozok fájdalmat neked? Szerinted engem mennyire tölt el fájdalommal, hogy nem tudsz engem megérteni? Hogy a kezedbe adom a megoldást, de végig kell néznem, ahogy szerencsétlenkedsz, sőt még asszisztálnom is kellene, mert ha nem, hát én vagyok az a gyökér, amit most emelt ki az ásó a földből.

És azért nem nézek a szemedbe, hogy
ne vedd észre az
árvaság szellemét az enyémben.

A Bin-Jipnek köszönöm a felejthetetlen koncertélményt.

A Cock and Bull Story - Bikatöke

2010-03-26T17:29:00.002+01:00

251 éves posztmodern. Nyílvánvalóan elment az eszem, hogy ilyeneket le merek írni. Azonban nem csalás, nem ámítás. Valóban erről van szó.

A The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman című 1759-ben először megjelent majd az azt követő hét kötet valóban hőn szeretett posztmodernünk jellegzetességeit viseli. Laurence Sterne regényfolyama minden tekintetben kiemelkedő alkotása volt korának. Magát az eredetit még nem olvastam, röpke 500 oldal, ha valaki bele akarna tekinteni a fentebbi linken megteheti, de a filmet elnézve feltételezhető, hogy az alma nem esett messze a fájától, tehát narratív szintek egymásra simulásáról, megcsavarásáról beszélhetünk. Megfigyelhető a stream of consciousness (tudatfolyam vagy minek fordították?) valamint a saját magára való reflektálás megjelenése, mint új elemek az elbeszélésben, ami nem került terítékre egészen a XX. század elejéig. A főszereplő először csak a harmadik kötetben jelenik meg, mint felnőtt önmaga, lép színre, ha úgy tetszik, mégis a megelőzőeket is ő beszéli el születése előttről.

Maga a mozi egyszerre játszódik jelenben - igaz akkor is két kettős helyzetben - illetve a múltban, amikor a regény játszódik.
A jelen időben két dolog zajlik, az egyik maga a filmforgatás. A másik a filmbeli szereplők élete, ahogyan forgatnak mindezeket rögzíti egy második kamera. Tényleg gondolkodóba ejt, hogy akkor most igazából melyik is a film? Az-e amelyiket a filmbéli forgatócsoport forgat avagy az-e amelyiket mi, mint nézők láthatunk? Film a filmben. Érdekes, de talán nem is volna muszáj elkülöníteni a kettőt, bár szervesen nem illeszkednek össze időben, a színészek ugyanazok még ha más szerepekben is.

A főszereplő, Steve Coogan három arcát is láthatjuk. Övé a címszerep, Tristam Shandy, ő alakítja Tristram apját, Walter Shandy-t, és megjelenik mint Steve Coogan, a színész. Mindezt a metamorfózist akár egy jeleneten belül is láthatjuk. Rizsporos paróka fel, Walter, le, Tristram, kibújni a XVIII. századi gúnyából: Steve Coogan.

Korabeli kritikák meglehetősen megoszlottak a regénnyel kapcsolatban. Samuel Johnson, akiről tudjuk a Fekete Vipera óta, hogy egy elviselhetetlen, "dagadt, hájfejű trotli" (ez másik részből van, mindegy) volt ennyiben emlékezett meg az ügyről: Semmilyen furcsaság nem fogja sokáig húzni. Nem fogja kiállni az idők próbáját. Ugyanakkor az olyan nagy nevek a kontinensről, mint Voltaire vagy Goethe nagyon elismerően nyilatkoztak a regény írójáról és magáról a műről. Hangsúlyozták humorban gazdag voltát, ami a filmben is helyet kap.

Maga a film egy mockumentary. Első találkozásom volt ezzel a műfajjal. Hosszú konklúziót kár volna vonni belőle.

Néhány megemlítendő dolog még:
Mr. Dylan aka Bernard L. Black ugyanabban a karaktertípusban tetszeleg, mint a Black Books-ban. (amiről hamarosan kanyarítanom kellene egy írást)
Stephen Fry- szintén három karaktert alakít

@ youtube

Ez megteszi a maga hatását

2010-03-23T07:04:00.002+01:00

Talán nem én vagyok az egyetlen, s olyan agyilag elképzelten, kisebb fordulatszámon pörgő processzorral megvert humaniod, aki ha ígérnek valamit, akkor a következő alkalommal aszerint cselekszik, viszonyul, próbál értelmezni. Ez hatványozottan igaz, ha valami számára érdekfeszítő történik.

A probléma akkor jelenik meg, ha nem igazán úgy folynak az események vízcseppjei, ahogyan azt ő elképzelte. Bár ez túlságosan merev kijelentést tartalmazó mondat volt, hadd magyarázzam el! Ha az illető folyamatosan az intellektualitást szajkózza, akkor - feltételezhetően - joggal várnám én azt el, hogy a beszélgetéseink ilyen irányt vegyenek s ne süllyedjenek bele az ostobaság oly' hívogató televényébe.

Nem fogok idézni, mindenesetre megkérdeztem, hogy miért van ez az állandó posvány-iringálás. Igazat adok neki abban, hogy a kelleténél gorombábban adtam elő magamat. Eredmény: sértett elrohanás.

Én úgy gondolom, hogy ha valamit ígérnek, akkor esetlegesen nem olyan meglepő, ha azt a másik megkérdezi, hogy miért nincs úgy.

"ezek a keresztények, Isten óvjon bennünket,
rém hogy mekkora disznók" /Salman Rushdie/

El Topo - A vakond

2010-03-14T21:10:00.003+01:00

Úgy hírlik kultmozi. Azt beszélik nehezen érthető. Tartják róla azt is, hogy mérföldkő a filmtörténetben. A magasságokba repítik, holott csak egy piszkosul nehezen megfogható film?

Alejandro Jodorowsky 1970-ben készült alkotásáról ezeket is el lehet mondani. Meg lehet fogni azonban úgy is, hogy az egész film egy átfogó s kifeszülő szimbólumrendszer, amit át- és átsző az a sajátságos mexikói hangulat, mely a film sajátja. A rendező egyúttal főszereplő, jelmeztervező, forgatókönyvíró, látványtervező, zeneszerző. Igazi 'csináld-magad' pasas. Kis költségvetéssel dolgozott, ami nem hátrány, gondoljunk csak a Pasolini életmű egyes darabjaira.

Nem véletlenül hoztam összefüggésbe az olasz rendezőt és Jodorowsky eme művét. Szimbólumhasználatuk hasonló; mélyen gyökeredzik a Bibliában. Tetten érhető még a hármas felosztás. A Salò hármas egysége itt is megjelenik. Lebontva a mexikóira: I. Prophets, II. Psalms, III. Apocalypse.

Az egész alapvetően roppantul morbid. Western környezetben egy olyan jellegű mészárlás, konvencióktól való elszakadás - szó szerint szembe hugyozza őket - eleddig még nem fordult elő, legalábbis a hagyományos értelemben vett vadnyugati történeteknél.

Linkfal:
Port.hu
Youtube

Egyéb
A lábat mélyen fetishizálják a szereplők. Sok blaszfém jelenettel is találkozhat a néző:

Egy papot felöltöztetnek Szűz Máriának, Vakond komédiásként szamárháton megy be a városba.
Az orosz rulettezők a templomban; a buzgón hívő embereket s azokat átejtő lelki vezetőt gúnyolják a film alkotói.

Bibliai utalások, amiket egy ülés során össze tudtam kaparni:
4 evangélista - 4 túlélő pap
Pásztorok, bárányok folyamatosan jelen vannak.
Eli Eli lama sabachthani is elhangzik.
Stigmák jelennek meg a főszereplőn.
Egy kis apokrif is ~ Júdás meglökte Jézust kecske képében, ahol később a Megváltót a római katona megszúrta a kereszten. Ugyanezen a helyen lövi meg az egyik nő Vakondot.
A bújkáló 'szekta' felfogható akár a kumráni törzsnek is.

Valami itt maradt az előző évből

2010-03-13T21:55:00.002+01:00

elmehetsz a sunyiba, az tény h másokkal csevegtem és csevegek
most mi is a probléma

mostanáig, de akkor is kitartottam 11ig, holott, teljesen agyhalott vagyok
(már kezdődik, komolyan, mint egy mese...)
sztem élvezed és direkt csinálod
a vége mindig az, h én leszek tahó :D
nem
h meghallgathasd újra meg újra

és mi van ha visszamondom?
kár volna
nos megfontolom a dolgokat
amennyiben
na gyerünk kérdezz rá
tehát, amennyiben?
én csak akkor vagyok hajlandó efféle programban részt venni, ha így értelmezzük a dolgokat
mert amennyiben nem ilyen felállás volna az nekem kényelmetlenül érintené a lelkivilágomat

[snitt]

én állati óvatosan közlekedem, többnyire észre sem vesznek, mert így akarom
mert értékes ember vagy és ezért nem akartam hagyni h "elkallódj"

Talán naivságra vall
Azt ugye te sem képzeled, hogy a tegnapi beszélgetés második fele azt csak úgy spontánul jött? :]

Tessék nézni a dátumot, kicsivel vagyok csak elcsúszva.

Nem akarom, hogy a dolgok ismétlődjenek. Ha tovább követem a sémát, akkor hamarosan boldog (?) leszek(?).

Amikor lenyelek egy mosolyt

2010-03-11T11:05:00.004+01:00

Nem tudom elképzelni, hogy hova torkollik mindez, amit jelenleg csinálunk. Nincs kedvem egy áprilisi déja vu-höz. Hogy az utána lejátszódó mizériát fel se emlegessük. Valóban ennyire ciklikusan kellene működnie az emberi szervezetnek?

Próbálom lerázni a nyerget, kiköpni a zablát, de mindig válaszolok. Drótkefe nem használ. Ahhoz képest, hogy "beszéd-embargót hirdetek meg most"ot játszott tegnap éjjel egykor, még a huszonnégy órahosszát sem sikerült kitartania.

(23:12) na kapsz durván fél órát h kiengesztelj amiért olyan durván elbántál velem!

Ugyanakkor, hogy a címhez való kapcsolódás is helyén legyen, tapasztaltam, hogy állati nehezen lehet lenyelni egy mosolyt.

Agora - Egy új vallás felemelkedése és egy régi halála

2010-03-10T22:40:00.003+01:00

Alejandro Amenábar legújabb filmje, Rachel Weisz főszereplésével az ókori Alexandriába repít bennünket nézőket. A történet az első női matematikus, Hypatia életével foglalkozik, ugyanakkor nyomon követi a kereszténység felemelkedését, útját az egyeduralom felé.

Kezdetben a Kelet-Római Birodalom kulturális központját, Alexandriát láthatjuk mikor még egyik hiedelemvilág sem kerekedett felül a másikon. Hypatia az universitáson tágítja a fejeket, a neo-platonista szemlélet jegyében. Először a pogányok között robban ki a patália, hogy mégis mit képzel ez a zsidó szekta, kereszténység, hogy becsmérelni kezdik az ő isteneiket. Nyilvános pogrom robban ki a két felekezet között. A politeisták bezárkóznak a könyvtárba védekezésül, támadásuk ellentámadásba ment át a monoteisták részéről. Érdekes ahogyan a keresztények kihagyják a zsidókat a vérengzésből. A jelenet később megismétlődik, igaz más kontextusban. Ezúttal azonban a szektából kinőtt báty az, aki szítja a harag parazsát.

Hüpatia ennyiben hagyja a dolgot - Euklidész legelső tétele: Ha két dolog egyenlő egy harmadikkal, akkor azok mind egyenlőek egymással.

Nem állhatom meg szó nélkül, de a könyvtári jelenet számomra nem volt teljesen hiteles. Akkoriban nem volt elterjedve a néma olvasás, ergo az lett volna a minimum, hogy a könyvtár látogatók mormognak maguk elé, de legalábbis maguk elé beszélve olvasnak, ne adj ég, fennhangon teszik ezt.

Kifejezetten izgalmas, hogy a főszereplő valóban élő személy volt, habár vajmi keveset tud róla a történelemtudomány. Szünesziosz szintén azok közé a szereplők közé tartozik, aki felbukkan és valóban hatott a történelemre. Oresztész, mint római patrícius veszi ki részét a szereplőgárdából, az ifjú egyház korabeli vezetője Kürillosz igen nagy befolyással van az események alakulására.

Van egy szubjektív vonala is a narrációnak, de az elhanyagolható, ráadásul még torzítja is a valódi történéseket. Számomra inkább tűnt hollywoodi húzásnak, semmint szervesen illeszkedő résznek.

Linkek
Imdb
@ Youtube

Veretes cím - Kollázs

2010-03-07T19:37:00.007+01:00

Erőnek erejével nem megy. Már erőlködni sincs kedvem, ha nem jön, hát nem jön.
Akkor néhány részlet, hogy milyen is vagyok mostanság:

Az egy dolog h igyekszem az agyadra menni, de ez igen aljas húzás h letörölsz az ismijeid közül.../bőg/ hátjó!
pláne h így álltál a dolgokhoz
Kedves és bűbájos András drágaságom!
de te szörnyen galád és lator és gaz és himpellér emberke lévén
Nem harapok nagyot. :D
(na persze te nem ilyen választékos nyelven szólaltál fel)
és fölhorzsoltam a térdecskémet. és fáj. szóval megírhatod neki (térdemnek) részvétedet!
tündérhercegkisasszony

jólvan nem vájkálok a kis érzékeny lelkivilágodban, majd máshol lyuggatom...:D vagy majd egy érzékeny pillanatodban hipnotizállak és kiszedem belőled ezt egyéb kompromittáló adatokkal egyetemben! muhahaha

na kibe? vagy te már öregnek számítasz és rágósnak? akkor kihagyom és friss husi után keresek:D
a térdemnek most van szüksége istápolásra, vagy különben megsértődik. és duzzogni fog, és az jobban fog fájni. és ezt te nem akarhatod.
vagy csak engem töröltél, nem teljesen értem ezt a hibernálás momentumot... ne vedd bóknak ám, pusztán önzésből mondom, mert igénylem az intellektuális társaságot, és ezt se vedd bóknak de azt hiszem többé kevésbé beleférsz ebbe a kategóriába...szóval...
most tessék feltakarodni FB-re és akkor ott könnyebben tudunk kommunikálni, mert szeretnék vkivel vitatkozni, vagy csak piszkálni, de akit van lehetőségem az most épp nincs jó hangulatban.
úgyhogy kapsz egy őszinte mosolyt:) pff remélem nem vetted be ezt a nyálas dumát
te bárdolatlan fatuskó!
nahát mekkora egy gyökér vagy h nem kommunikálsz másokkal!

micsoda csalódás
sejthettem volna h vidéki vagy
hát egészséges állapotodban sem vagy túl szórakoztató, de így
és mert így tudom ápolni a lelkivilágodat és segítek a gyorsabb felépülésben
ápolni a lelkivilágomat?

te?
igen én
lesz folytatás is ha kivárod
igazából nem rád haragszom hanem magamra mert minden bizonnyal nem érzékeltem hol a határ és ezért szeretnék elnézést kérni de azért én igényt tartok a társaságodra ha ez nem ütközik morális v más akadályokba a te szemszögedből
örülök neki, egyre azonban megkérlek a gyümölcsözőbb folytatás érdekében
ne faggass, azzal csak azt éred el, h goromba leszek

nepofázz, hallgassad
mi az, h ne pofázz?

nem, hanem a másfél hónapja tartó befordultság ellenére
hm akkor nem épp a legjobbkor kezdtelek zaklatni:D mindig is jól időzítettem

nem érdekel
se egyik, se másik
mindig ezt csinálod
figyelj csak, nem látom értelmét, hogy "házaspárasdit játszunk"
ahhoz képest elég jól alakítod a nemtörődöm érzéketlen "férjet"
remélem tudod h ez kurvára bántó volt
de én kérek elnézést ha megbántottalak az egész eddig viselkedésemmel
ismerem magamat annyira, h tudom, h mik a hibáim, eddig még nem sikerült olyanra tapintanod, amit nem ismerek
kíváncsi vagyok, mint te is
hogy meddig lehet feszíteni a húrt nálam?
hát gratulálok
pontosan eddig
ügyes fiú
kétlem, h elértem volna a határt
nem a legvégsőt, de a legkülsőt igen na mind1
hálisten h ez nem élőszóban történt
^o)
mert akkor nem biztos h tudnám kontrollálni magamat olyan téren h mit reagálok
ennyi+egy bambi
igen, jól érzed h most neked kell földobni egy témát ami kiengesztelőleg hathat
ehelyett megkérdezem, miért?
azontúl, h ez volna a norma
ja, hát ha a "hallgatás"-t jobban preferálod úgy legyen meg a te akaratod
azt magyarázd el nekem, h miért akarsz egyáltalán beszélni velem? s most nem kifejezetten a rosszindulat beszél belőlem
megmondjam mi az egyik hátulütője az emberi létnek, az h túl sokat agyal, kombinál akkor is ha valami jó történik és ahelyett h élvezné, elfelejt élni mert rohadtul mindent meg kell magyarázni
de
elmondom miért beszélek veled
azért mert jólesik intellektuális emberekkel kommunikálni, és te különösen belesorolható vagy ebbe a kategóriába, nagyon művelt vagy és széleskörű a tudásod (najó nem tudom mennyire még nem feszegettem a határaid ilyen téren). és persze a baráti köröm is ebbe a kategóriába tartozik, de új ilyen személyiségű embert megismerni mindig érdekes, legalábbis azért ha más más a nézőpontunk akkor abból mindenféleképpen bővítheti az ember a rálátását a világra
hát valahogy így
értem
így jobb?
valamicskét
hát nekem kurvára nem, de ez mellékes persze és örvend a lelkem ha sikerült némelyest kielégíteni igényeidet
nem ne haragudj ezt inkább visszavonom
ez nem volt egyértelmű?
de, mindenképpen
kamu, akkor nem kérdezted volna meg és nem rúgtál volna belém
akkor meg miért kérdezted?
hogy lássam mit reagálsz
természetesen csuklóból hazudok
h miért, az már más kérdés
sejtettem mr.pokerface
naigen, könnyű a pókerarc mögött lebzselni főleg ha másikon sikerült egy kis rést ütni

ha az az egyszerű kérdésem úgy kihozott a sodrodból, akkor mi lesz ezután még?!

Jelenleg így fest a kollázsom. Majd ragasztok még rá, ennek még közel sincs vége.

Pushing Daisies 2. évad - Halottnak a csók

2010-03-05T21:21:00.006+01:00

Egyszer már górcső alá vettem ezt a sorozatot, itt lehet elolvasni az első benyomásaimat.

Annyit ezúttal nem szándékozom írni, mint ott, inkább csak a lényegre szorítkoznék. A Halottnak a csók beleesett a forgatókönyvírók sztrájkjának periódusába, ennek rendje és módja szerint a második kör már eléggé heterogén lett, ami a színvonalat illeti.

Az első lényeges változás, hogy hőseink kimozdulnak az Emerson Cod-Halottasház-Pie Hole szentháromságból és világot látnak. Kezdetnek említhetnők Olive kolostorba vonulását /Nunnery angolul, so say hello to Mr. Shakespeare/. Anélkül, hogy spoilerezést követnék el, előadom, hogy szőke szereplőnk két titokkal vonul a magas hegyek közé. Továbbá érdekes az, hogy ez a nyelvi kettősség is megjelenik, ha éppenséggel nagyon vaskalaposan nézzük a történetet.

Nem tudom felidézni, hogy szerepeltek-e az első évadban népmeséből átemelt elemek, azonban itt felbukkannak. Undorítóak a halálnemek. Morbid ellentétet képeznek a sorozat atmoszférájával. Akad egy visszatérő karakter is, ami szintén üde meglepetés volt.

Summa summárum

Még mindig úgy hiszem, hogy egy felettébb szórakoztató sorozat a Pushing Daisies, dacára annak, hogy a befejező tizenharmadik epizód után, az emberben temérdek kérdőjel marad.