Komisz(ár)

Felvettek az irodalmi szerkesztő specializációra, aminek tényleg kimondhatatlanul örülök.^^ El is képedtem amikor megnéztem az ETR-ben. Úgy is mondhatnám, hogy leesett az állam, de ezt inkább ne ragozzuk tovább.
Mától jövő hét hétfőig nincs tanítás, hosszú időtartam, hát okosan fogom kihasználni, mert jövő héten három zárthelyit is kilátásba helyeztek, amire mindenképpen készülni kell. Tegnap Parti Nagy Lajos volt a Grand Caféban. Tetszett ahogy bánt a szavakkal, habár váltig állította, hogy "Nem, tényleg nem!"(Egy Mészöly Miklós idézetről van szó, lehetséges, hogy nem jegyeztem meg pontosan.), viszont nekem mégis olybá tűnt, hogy ez egyfelől köntörfalazás, másfelől viszont tényleg nem tudja a célját, ahogy egyikünk sem.

Vészjelzés

El vagyok keseredve. Use of-ból rosszul állok. Nagyon! Nem akarok megbukni. Az előző zárthelyire tanultam, mégsem értem el a bűvös ötven százalékot, sőt még alul is teljesítettem. 42% a végtermék.
Kétségeim vannak, el vagyok kenődve és csak egy kiutat tudok.
A többi tantárgyból legalább ennyire csehül állok, tehát a problémák halmozódnak. Nem fair így játszani!

Arthur "Two Sheds" Jackson

Arthur "Two Sheds" Jackson :+)

Fájdalom

Jáááááj!

Pagan Fest Budapesten

2008. április 14-én, hétfőn elérkezett az a nap, melyre nagyon sokan vártak itthon. A Pagan Fest-nek elnevezett utazócirkusz elérte kishazánkat. Előzetesen lehetett hallani pletykákat, hogy külföldön néhány helyen már elfogytak a jegyek, tehát ez az 5 banda (akik állandó fellépők) igen csak megmozgatta Európa fiataljait és kevésbé fiataljait. A Nuclear Blast rendesen felvásárolta a folk csapatok irányadóit. Előbb felmentem Pestre, találkozni az Fényrizzsel s ennek okán elfogyasztani némi sert. Körülbelül fél ötre értünk ki a Városligetbe, ahol már tekintélyes sor várt bennünket. Arra jutottunk, hogy ismételten a pohár fenekére nézünk, amíg nem oszlik a tömeg. 5 órakor (teaidőben) lett volna kapunyitás, természetesen csúsztak, így háromnegyed hatra befúrtam magamat a PeCsa előcsarnokába, ahol már a színpadon volt a Bornholm.
Black metal muzsikájuk alapján többre hivatottak lennének, de sem a hangzás, se a nyitó együttes szerepe nem volt a legideálisabb számukra. Maroknyi közönség kísérte őket figyelemmel, mindenki a ruhatár felé vette az útját, hogy holmijaitól megszabadulva tovább élvezhesse a fesztivál kínálta örömöket.

Következő fellépő szintén magyar színekben játszik, a Dalriada. Lemezbemutatót tartottak, új korongjuk a keresztségben a Szelek nevet kapta.
Laura a Tavaszi szél népdalra hangolt be, amit az összegyűlt lelkes sereg együttdalolt vele. András azonban fifikásabb volt, ő a Bonczidai menyecskéket énekelte, amit már szemmel láthatóan kevesebben ismertek. Nótáikkal rendesen megdolgoztatták a jelenlévőket, eljátszottak két dalt az új lemezről (Tavaszköszöntő és A Nap és a Szél Háza). Előkerült az általam kevésbé favorizált klippel is támogatott Téli Ének.
Zárásként Arany János örökbecsű soraival távoztak a színpadról. Megjegyezném, hogy ők voltak az elsők, akiket visszatapsoltak, nagy örömünkre újra birtokba vették a deszkákat és nótáztak még tíz percet.

Első külföldi fellépő a Faroe Szigetekről származó progresszív viking/folk alakulat volt, a Týr. Itt többen rosszmájúan /;+)/ megjegyezték, hogy csak a kinézetükkel - értsd meztelen felsőtest- adják el az anyagaikat. Azért ez messziről nincs így, annyit viszont tényleg tudni kell, hogy ők azok akik a legkevésbé illettek ide. Hosszú, érdekes ritmizálási alapokra épülő dallamos számaik nem mozdították be annyira a népet, mint az előtte zenélő magyar brigád.

Ezek után átszerelés következett, engedélyezve mindenkinek egy félórás szusszanást.
Azonban a finn zsiványok, Ensiferum-ék nagy felbolydulást okoztak az összegyűltekben. Finn zászlóba voltak tekerve a srácok, az, hogy a szintetizáros hölgyön mi volt, nem tudom, a dobos pedig nem érdekel. (Új információ: a hölgyemény is magára öltötte a finn nemzeti szineket. Thx to Ákos!) Felkészültek már a magyar közönségből, sokadik fellépésük volt már nálunk. Külön örömre volt Guardians of Fate, Tale of Revenge, Lai Lai Hei. Sőt, még arra is maradt idejük, hogy rekedtre énekeltessék az előttük tanyázó tömeget. Jammeltek is egyet, az improvizáció végén Iron Maiden klasszikusba, a Trooper-be csaptak át, amit személy szerint külön üdvözöltem. Említésre méltó még az is, hogy lemez minőségben szóltak, de még a kórusok is!(sic!!) A basszusgitárosuk pedig egy subát visel a fején, őrület, hogy miket letekert a fejével.

Első ízben talált hozzánk utat a svájci Eluveitie csoportosulás. Új nagylemezzel jelentkeztek az idén, ezért illő volt meginvitálni őket is. Különlegességük az, hogy az északi melodikus death metal-t elegyítik kémiai pontossággal autentikus népi hangszerekkel. (tekerőlant, hegedű, furulya, ír síp, kecskeduda, mandolin) Ha az előttük lévő finn iparosok zúztak, akkor ők hengereltek. Vegyesen játszottak mindkét anyagukról, volt Bloodstained Ground, The Somber Lay, Of Fire, Wind & Wisdom. A göndör hajú dudával felszerelkezett srác próbálta vezényelni a masszát, ami előtte ásítozott, de erre a magyar rajongók még nem képesek, hogy megértsék maradéktalanul az angolul elhangzó utasításokat. Kicsit tanakodtak a színpadon, hogy hogyan is indíthatnák be a pogót, úgy rendesen. A bal felén a színpadnak szerencsére nem volt akkora fékevesztett tombolás, hogy ne lehessen nyugodtan álldogálni. Ezzel ellentétben Dalriada-n mindenki, mint aki megveszett, elkezdte taszigálni a másikat. Természetesen a húsz alatti korosztály tette a szekrénybe a józan eszét... Jöjjenek még vissza, ennyi nem volt elég!

Ekkor már erősen rogyadozni kezdtek a lábaim, ezért a Holdbú muzsikáját a terem végéből mulattam végig. Az első három lemezt jobban erőltették, amit egy ilyen kaliberű megmozduláson várna az ember. Emlékeim szerint egy dal szólt csak a Verisäkeet-ről(-ról), a Jotunheim. Távolmaradásom oka elsősorban a fáradság volt, mint már említettem, másodsorban pedig az, hogy már harmadik alkalommal láthattam őket. A kórusok természetesen gyatrán szóltak.

Utoljára de nem utolsó sorban a harmadik finn csapat, a Korpiklaani került terítékre. Szintén új dalcsokorral jelentkeztek az idén, ez volt talán az egyik oka, hogy felvételt nyertek a Pagan Fest résztvevői közé. Lovak közé csaptak gyorsan, hogy megsergessék a magyar leányokat. Azok sem voltak restek és a kései időpont dacára ropták rendesen. Happy little Boozer, Beer, Beer, Hunting Song, egy énektelen nóta, Jonne sámánkodása, bokázás volt a menü. Ki-ki ízlése szerint válogathatott.

Summa summarum: nagyszerű bulinak lehettem szem-és fültanúja, azt azonban kár volna tagadni, hogy ennyi banda iszonyatosan fárasztó volt. -Néha azt érzem, hogy közel a huszonkettőhöz kiöregtem már az ilyesmiből...- Drága is volt minden, kezdve a sörtől a ruhatárig. Apropó ruhatár, külön "örvendtem" annak a ténynek, hogy míg Gogol Bordello-n a kabát és a táska egy árra ment, míg a P.F.-en nem.

Fotók:

Folt, mincs

Folt, mincs mondtam magamnak, miután becsuktam az ajtót. Először úgy értékeltem, hogy ezzel is kevesebb lettem avagy egy teherrel kevesebb. Ilyenkor jöhet az általános felhördülés, hőzöngés, hogy én miért tekintek egy kapcsolatot tehernek, problémának.
Én akkor tekintek rá megoldandó feladatként vagy kihívásként, ami egyébként többször bosszantó is tud lenni, ha úgy érzem, hogy veszély fenyeget. Általában nem releváns itt az a dolog, hogy valós vagy sem, pusztán a saját elgondolásaim alapján cselekszem és ez gyakran vezet(het) kenyértöréshez.

A héten Rejtő voltam. Karomra terítettem a kabátomat, kezembe fogtam a bőröndöt és elindultam. Távozni akartam. Mikor Rejtő lélekszakadva rohant a vasútállomáson a Berlinbe tartó mozdony után, úgy akartam volna én is ugyanezt tenni. Felugrott és fordultában visszaszólt: Adieu Budapest, vár Berlin és Párizs, ahol még egyszer sem haldokoltam.

Drum machines have no soul!

Drum machines have no soul! - írta Eugene Hütz gitárján. Ez a felirat ragadta meg a figyelmemet a számok között.
2008. április 8-a este 8 óra. A dél wales-i Skindred színpadra lép a Csillagok Háborújából ismert Birodalmi induló után. A reggae-t metallal elegyítő együttes zenéje először meghökkentően hatott rám, de végül utat talált és bólogatva zúztam a dalokra, ámbátor egyiket sem ismertem. A fekete énekes egy külön jelenség volt. Megdorgálta a közönséget, mert nem voltunk eléggé hangosak. Sokat konferált, együttélt a jelenlévőkkel. Bár a szájalásait nem mindig vették le, szerintem mulatságos volt, a zene jelentéséről mondottakkal teljesen egyet tudok érteni. A muzsika thrash metal (számomra ahhoz volt hasonlatos) alapokon nyugszik, melyet megbolondítanak a reggae dallamok, amiket a frontember présel ki magából, amikor éppen nem kiabál, vezényli a közönséget. Néha olyan érzés támadt fel bennem, mintha a Soulfly és a Sepultura tolná a riffeket és egy reggae srác adná az emberi hangot hozzá. (Tudtommal a Szuflinak van néhány world music-os metal tétele.)
Egy órán át uralták a megjelentek hallójáratait, majd levonultak, átadva a helyüket a műszakiaknak.
Az átszerelésben beállt "csend"ben mindenféle stílust kaphattunk a keverősöktől. Volt ska, akadt reggae, cigány népzene -amire különösen beindult a B-közép-.

Csak a Gogol Bordello-ra várt mindenki!
Amikor kialudtak a fények, mindenkiből előbújt a kisördög és vad kiabálás kezdődött, hogy "Gogol, Gogol!". Kisvártatva meg is jelent Hütz úr, fején egy piros alsóneműre hajazó fejpánttal. Nemsokára érkezett a cirkusz többi tagja is. A feka basszer, aki végig félrecsapott sapkában futtatta ujjait a vastag húrokon, az énekbe bele-belesegítő, őszülő prímás (Sergei Riabtsev) , az örök ifjú harmonikás, akinek mimikája és mosolya kitörölhetetlenül belevésődött az emlékezetembe. A fiatal gitáros srác hátul foglalt helyet a dob mellett, amit kissé furcsáltam, elvégre több olyan gypsy punk sláger is van, amiben övé a fővonal. Eugene borral köszöntötte az egybegyűlteket és rögtön bele is kezdtek zenéjük prezentálásába. Elsők között szerepelt a Supertheory Of Supereverything című sláger az új albumról. Az I don't read the Bible sor mindenkit ugrálásra késztetett. Ez a bajszos csirkefogó által vezetett banda hihetetlenül képes összerakni két olyan dolgot, ami egyáltalán nem illik össze. Stílusilag, témailag, sebességileg ez ugyanúgy áll rájuk, mint szövegileg. Pellengérre kerülnek a modellek, a dorbézolás örök témája is felszínre bukkan. Mindez humorba ágyazva, a vizulás élményt pedig az őrült öltözékek szolgáltatják.
Az eredetileg ukrán származású zsivány a fiatal lányok modellkedés utáni vágya elé tartott görbetükröt a Zina-Marina című nótában, ahol egy szőke parókában lejtett a színpadon. Legnagyobb sikert azonban a Lila viselet okozta. (Start Wearing Purple) Véleményem szerint jobban is előadhatták volna. Két felvonásnyira duzzadó hanghegy, mely közel két órányi terjedelemben áradt le a deszkákról, ami valljuk be, nem csekélység.
A második felvonás az Alcohollal kezdődött, utána egy, általam Arany Málna-díjra jelölt vegyes felvágott jött, amivel akkor kerültem még távolabbi kapcsolatba, amikor a frontember hühögni kezdett. Nem hasonlított az semmihez, csak értelmetlen ökörködéshez, annak meg is felelt.
Azonban ezt rögtön feledtetni tudták a csodaszép bolgár dallamra támaszkodó következő nótával. A vége felé már csak a fa lépcsőzeten ücsörögve bámultam a mulatozókat. Nagyon bemozgatta a magyarokat ez a nyolcas. Csápolás, bodysurfing, pogó, ugrálás, tánc, éneklés mindez együtt. Az Undestructable alatt fel és alá masírozott a teljes társaság. Férfi szemnek egy kis felüdülés volt a néhányszor két felbukkanó táncosnő, akik tovább emelték az őrült viháncolást odafenn.
Többek szerint nem illett össze e két gyülekezet, én azonban ezt szeretném megcáfolnám azzal a ténnyel, hogy mindkettejükben benne volt a tűz, a mozgalmasság, bár kétségtelen, hogy rizikós volt összehozni, de akinek a zene az zene, nem pedig címkék tömkelege, az jól érezhette magát.

Kinn volt a Kettőnégy műsor, akik interjút készítettek a Skindred-es arcokkal. Itt nézhetitek meg.

Képek:

Tavasz vagyon

Egyre több jel mutatkozik arra a jelenségre, hogy tavasz van. Sokasodnak Szeged utcáin azok a járókelők, akiket a helyik turistának tekintenek. A minap is összefutottam egy angolul beszélő pókkal, épp' a Széchenyi teret kereste, tegnap pedig két anyókával hozott össze a sors az Oskola utcán, akik egy gyógyszertárat kerestek. A második kérdésük pedig az volt, hogy nem tudom-e, hogy hol van az ortodox templom. Erre a kérdésükre nem tudtam válaszolni.

Balzac-ot olvasok jelenleg, bár mást is kellene például fonetikát. Azonban arra is sor kerül majd. Talán majd máskor írok még ennél is többet. Addig is készülődöm Gogol Bordello-ra.

Kell egy forma...

Bűntudat a második legrosszabb dolog a világon. Legalábbis jelen pillanatban így látom. (Az első a másnap, de ehhez kétség sem férhet.) -Persze ez is meg fog változni, ahogy öregszem.-
Tehát, ismételten rossz a lelkiállapotom, mert hülyeséget csináltam. Több alkohol került a szervezetembe, mint amennyit ildomos lett volna adagolni.
"I hope you enjoy the flight"- No, to be honest, I did not enjoy the flight. Because it was deliriant. I can blame myself, and I had to.

Elég volt a lavórból. Kell egy szebb tárolóedény. Most pedig elmegyek és keresek Flat Earth Society-t a blogba. Zene-blog, én vagyok az adminja. Összetrombitáltam néhány ismerőst és egy ismeretlen, hogy csináljunk mi is ilyesmit. Legtöbbet én írok bele. Ez túlságosan is sokat sejtet...