2008. július 28., hétfő

Késelő vénség

Cut off!

Mindezek után jöhet majd a mindenki által előre begyakorolt 'én ugye megmondtam' szövegszőnyeg. És én nem fogok haragudni, mert nem vagyok olyan. Zavart vagyok, segítségre volna szükségem, viszont ezt egykönnyen s hamar nem lelem fel.

Végezetül annyit tudnék csak idefecsegni, hogy pusztán aktatologatással, perccsepegtetéssel nem lehet szóra vagy cselekvésre bírni senkit sem. Ideje volna már ezt megtanulnom...

Szenvedély!4!

Tegnap éjjel elkezdtem olvasgatni az előző blogomat. Sokatmondó volt így tisztább fejjel olvasni azokat a sorokat, amiket legtöbbször indulatból vagy keserűségből vetettem monitorra. A legnagyobb megdöbbenés talán akkor fogadott, amikor ráeszméltem, hogy a problémáim azóta sem változtak. Csekély mértékbeli eltérés megfigyelhető, azonban az óra körbejár és legtöbbször tizenkettőn áll meg.

Vészhelyzet esetén még mindig be lehet törni az óra üvegét, hogy merő tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, ami velünk történik. Viszont kétlem, hogy foganatja volna a külvilágra illetve úgy egyáltalán.

Most ennyi spanyolviaszt okádtam ide, ideje megtörölni a számat s mélyebben is elgondolkodni az ok-okozati kapcsolatokon és más logikai tényezőkön, előfeltételeken. (és buta képzelgéseken...)

Az ám, hallga csak hogyan verdes a szárnyával! Sok megkurtított és túlnyújtott gondolat jutott az eszembe mostanában.
Véresre kellene dörgölnöm a kezemet, hogy megfogjak valamit. Úgy gyümölcsözőbb volna.

Ismételten a feltételes mód hullámának tarajain szánkázom lefelé egy darab léccel a lábam alatt, melynek igen csúfos bukás a következménye. Hazárdírozni nem kellene! Undorító, mi több elítélendő szokás!
Hozzá kell azt tenni, hogy a figyelemre méltó dolgok csak akkor bukkannak elő ebből a nagy kékségből, ha az ember esik egy irgalmatlanul nagyot s estében beveri a könyökét vagy térdét. Ennek dacára felkel, bár a jóég sem tudja, hogy minek. Fel kell tápászkodni!

Cut!

2008. július 22., kedd

2008. július 20., vasárnap

The Last Stand

Az ellenállás utolsó homokszemét is elsodorta a szél. Lehangoló, hogy ide jutottunk. A legnagyobb meghasonlást magammal kapcsolatban érzem...

Elképzelhetetlennek tartottam eddig, hogy idejussak, s lám, itt vagyok.

2008. július 15., kedd

2008. július 14., hétfő

Hellboy II: The Golden Army

A Hellboy sorozat (nevezhetjük így is, mert ez már a második rész s ki tudja hány rókabőr lesz ebből?!) annak a Guillermo del Toro-nak az alkotása, aki a Pán Labirintusát, a Penge második részét és a Mimic jegyzi rendezőként. Nálunk a mozi csak augusztus 21-én kerül csak bemutatásra, azonban kíváncsiság győzedelmeskedett felettem és engedtem a csábításnak.
A megnézett film képi minősége vetekszik a nyolcvanas években piacra dobott alámondásos VHS kazettákéval. Azonban az vigasztal, hogy sokkal, de sokkal jobb lesz a mozgóképi színvonal, mihelyt színre lép hivatalosan is.

Miről van szó?

Egy szép termetesre megnőtt böszmeség pisztollyal a kezében jófiúként irtja az arra kiválasztottakat. Az előző részben társ talált egy félrefésült frizurájú nőszemélyben, aki ebben a részben Fáklya Johnny útjába lép, csak ő ügyesebben bánik az öngyulladás áldásával. Már ismert szereplőként köszönthetjük a béka- vagy halembert, Abe Sapient, aki a csapat mindentudó ügyeletese, emelett nem nagy fizikai kondícióval rendelkezik. A mostani epizód egy legendára épül, amelyben szerepelnek tündék - igazság szerint inkább drow-k -, goblinok, emberek. Mi robbantjuk ki a háborút - ki más?! -, amire a többi kreatúra úgy felel, hogy felvonulnak nagy, tömött sorokban, hogy mi kardélre hányjuk őket. Hiába, ez mindig beválik! Azonban a hegyesfülűek megelégelik ezt a számukra áldatlan állapotot és egy neves goblin kovácshoz fordulnak "segítségre". Apró szentünk megköpködi mancsait, üllőt kerít és egy szép aranykoronával örvendezteti meg az elf királyt. Eme ékszer azonban nem egyszerű csecsebecse, hanem mentális irányítást engedélyez egy 70x70 robotot tartalmazó hadsereg felett. Ezek a bádogdobozok a lehető legnagyobb pusztítást végzik a sorainkban. A tünde uralkodó látva az öldöklés méreteit, elkeseredik és úgy dönt, hogy három részre bontja a koronát, hogy azt ne lehessen használni többet. Ennyi a mítosz, ebből a cselekménysorozatból indul ki a mozi.

Látványvilág:
Hatalmas terek és monumentalitás jellemzi a filmet. Végig az volt a benyomásom, hogy dark fantasy-t látok kalandozó kibernetikus eszközökkel. (értsd robotok) Kameramozgások néhol - ismételten - a nyolcvanas éveket jutattják eszembe.

folyt. köv.