Leltár 2009-ről

Tépelődések hosszú sora vezetett ehhez az összegzéshez, lajstromhoz. Nem számadás ez, nem vagyok juhász, se pásztor.
Ha van kedved, gyere velem ebbe a cicomátlan maskaraforgatagba.

Január

Goth lettem
és
befejeztem a vizsgaidőszakot.

Február

Erre már jobban emlékszem. Az első látogatásomra, az első beszélgetésre.
A második Volbeat koncertre.
Elmélyült egy ismeretségem, barátsággá terebélyesedett. S azóta nőttön nő.
Egy irodalmi példaképre is sikerült szert tennem ebben a hónapban, azóta bővültek a róla való ismereteim.
Az első olyan tudományos visszajelzést is megkaptam magamról.

Így visszatekerve az időt, rájöhetek, hogy nagyon elhagyatott voltam februárban, akármennyire is nem úgy tűnt.

Március

Normális vagyok vajon? - röppent a fejem végig a kérdés agyam girbegurba sikátorain.
Zuhanás, menekülés, betyárélet.

Április - a jégolvasztó

Az elején csak karistolás volt, később lyukat ütött rajtam egy jégcsákány.
A hónap elején megköszöntem valamit, akkor nem is jutott eszembe, hogy még találkozni fogunk.
Mindig csodáltam azokat az embereket, akik több hittel vannak felvértezve, mint én.
Április tizenöt - a legszebb pillanat, ami az elmúlt huszonhárom év alatt történt velem.
Elindulás után kisvártatva megfogták a kezemet.

Május

Elutazott s én összementem. Hihetetlennek, egy csodának könyvelem el
Naponta kétszer tudtunk beszélni, eleinte. Későbbiekben csak egyszer. Vizsgák. Bukások, felkelések.
S Én pedig szépen lassan megtanulom, hogy nem szabad önzőnek lenni és az az érzésem, hogy diétázni fogok.

Június

Itt már megvolt a fene. Ette bele magát a kötelékbe, ami nap nap után egyre kevesebb szállal kötött össze bennünket.
Alulértékelésben felülmúlok bárkit.
Megérkezett egy ajándék, egy almáriumnyi emlék, aminek korong alakja van. Emlékek, múltnak fuvallatai söpörtek végig az agyam szobáin. A hónap közepén már bizonyosságom is volt. A fejemben mindenképp. Toporzékoltam, rimánkodtam, személy nélkül. Vae Victis.
Azért félév távlatából csak derűsebbnek tűnik az az esemény, hogy nem csaptak ki az egyetemről s szeptemberben, legnagyobb meglepetésemre, ösztöndíjat is kaptam. Megkedveltem Bob Dylan-t. Olvasd el, hogy megértsd miért! A hónap vége egy jóslatba tornyosult, ami valósággá cseperedett az én beleegyezésem nélkül.

Július

Kiszöktem a horizontomból a színek, csak a szürke maradt. Dombos Fest, később mosolyogtak rám. Hálás voltam, mérhetetlenül hálás. Kirángatott egy kátyúból.
Zenta: az örök, a vad, a féktelen. Ahová hazaérek minden évben.

Augusztus

8 strigula. Beváltatlanok maradnak. Tegnap délután eszembe jutottál. Szinezet nélkül, de előkavarodtál az emlékek füstfelhői mögül s felsejlettél. Ismételten s megint.

Fekete Zaj fesztivál két napban. AzFeszt, utolsó napról jöttem el. Végül SZIN. Erről nem készült részletes jegyzőkönyv. Lett egy félreértett mondat, aztán találgatások kétfelől.
És a nyárértékelőm

Szeptember

Lakásavató. Találtam egy macskát, adtam neki enni. Megkarmolt. Bajt is sikerült hozni többek fejére. Viszont ezt:

hát, ő nem egyszerű eset

:)

jól van, mert az eddigi visszajelzések alapján én sem:]

:D

tudom

Még mindig nem tudom megfejteni. A kettő meg kettő az egyszerű, egy humanoid nem az.

Felkerült az első galériám.

Október

Ad Astra bemutató - félblamázs; hiszed-e, nem hiszed-e? Nem hiszed. Szegedi csavargók motzorognak. Az őszi szünet tanulással telt.

November

Eljutottam kettőszázig. Draught vanished the candlelight, I am not going to light it again for a while. Eltettem a gyufát. Szétnéztem egy ismerős helyen, hátha történt változás. Elindultam a rend felé.

December

Utolsó hónapról felesleges olyan nagy konklúziót vonnom, lentebb scrollolsz s elolvasod. Mindenesetre azonban felszabadultam.

S néhány okosság a végére ~

A lélek világa, mint mondja, a nyitott könyvek könyvtára: nyitottak a másik számára. /John Donne/

a vereségben kéretik értelmesen beszélni /Németh Andor/

a férfi nő révén váltatik meg

(TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...)

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
[...]
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
[...]
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Rakonca

Pattogok így, vizsgaidőszak közepén, most azonban mégis úgy tűnik, le kell ülnöm s írnom kell.

Régen morzsáztam már ide valamit, s egész használható ötlet jutott az eszembe, hát álljon itt, mindeneknek okulatjára!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy bölcsészkar. Ama bölcsészkarra járt hősünk, kinek nevét e helyütt nem írom kifelé, mert nem volna kifejezetten túl jó ekhója illetve az ázsiómat sem akarom kifejezetképpen rombolni. Elég az hozzá, hogy beoldalog ez a valaki vizsgázni. Szigorú vizsga volt, jaj de szigorú. Kilencre jöttek Tengelengiék, csordástól. Hangos viháncolásuk betöltötte a folyosót, szerencse, hogy egy oktató sem járt arra. Későbben erre lófrált Ló Flóra is. Elégedetten nyihogott egyet, majd megrázta üstökét. Jobbról is, balról is kisébb odébb léptek tőle, nem óhajtván, hogy hosszú lobonca beleakadjon szemüvegükbe s vaskosan megkötött sáljukba.
Befutott a professzor. Hóna alatt papirosok, nosza, osztotta serényen s elmondta, hogy nem szeretne szekundát. Mindenki boldogan fordította a lapot, de amint végigfutották a kérdéseket úgy tűnt számukra, valami hibádzik. Csalé lett a leosztás, kérem szépen! Hát a szegény Pilinszkyt miért hagyták ki? Sebaj, néhány rafinált egyén dörgölni kezdte a papírt, hátha előtűnik az előbb emlegetett ember neve.
Egyikük szétsandít, meginti őt felügyelőnk: Nem serte-perte, szedte vette teremtette! Remekelt. Nevettek.
Gyorsan véget ért a vizsga, kósza ötven perc. S már jöhettünk is haza.

Aki komolyan venné a fentebbi szöveget, az meg is érdemli!

az értelem égő lámpája kezében,
megvetve, mi barbár, mindazt,
mi hazugság.
/Kosztolányi/

Hattyúdal

Megtörtént a beszélgetés. Előzőleg úgy gondoltam, hogy az volna a legideálisabb, ha monológként jön felém az információ, végül csak párbeszéd lett. Próbáltam törekedni arra, hogy mindennemű nosztalgiától, ujjal mutogatástól s bűnbak-kereséstől mentes legyen ez az egy, utolsó óra amit 'együtt töltünk'. Nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt az elhatározást maradéktalanul teljesítettem.

Hónapok marcangolása lett a tisztítótűz martaléka. Iszonyatosan szükségem volt erre az egy órára. Én akkor lettem könnyebb, nem miután vége lett. A vég csak kérdőjeleket hagyott s üres foltokat, amiket össze kellett pacáznom most illetve az idő spriccelt rá némi festéket ami rászáradt később.

Végeredményben miként zárhatnám ezt le? Igaz, hogy nem köszöntem el, ahogy te tetted, akkor nem is akartam, okkal. Nem rosszindulat vezérelt vagy az, hogy árgus szemmel csapjak le nyelvbotlásodra - néha az volt a meglátásom, hogy ha körültekintőbben olvasom, mint akkor, akkor még több kérdés vetődik fel bennem -, hanem mert abban az egy órában nem éreztem volna őszintének.

Összefutunk-e még? Kétlem. Egymásra találásunk is egy merő véletlen volt, következő találkozásunkra is cirka ekkora odszot adok.

Én is hasonló jókat kívánok és Bon Voyage!

Hiszen a szerelmesek menten megbánják, ami jót tettek, ha vágyuk megszűnt. /Platón - Phaidrosz/

INFJ

The Protector

As an INFJ, your primary mode of living is focused internally, where you take things in primarily via intuition. Your secondary mode is external, where you deal with things according to how you feel about them, or how they fit with your personal value system.

INFJs are gentle, caring, complex and highly intuitive individuals. Artistic and creative, they live in a world of hidden meanings and possibilities. Only one percent of the population has an INFJ Personality Type, making it the most rare of all the types.

INFJs place great importance on havings things orderly and systematic in their outer world. They put a lot of energy into identifying the best system for getting things done, and constantly define and re-define the priorities in their lives. On the other hand, INFJs operate within themselves on an intuitive basis which is entirely spontaneous. They know things intuitively, without being able to pinpoint why, and without detailed knowledge of the subject at hand. They are usually right, and they usually know it. Consequently, INFJs put a tremendous amount of faith into their instincts and intuitions. This is something of a conflict between the inner and outer worlds, and may result in the INFJ not being as organized as other Judging types tend to be. Or we may see some signs of disarray in an otherwise orderly tendency, such as a consistently messy desk.

INFJs have uncanny insight into people and situations. They get "feelings" about things and intuitively understand them. As an extreme example, some INFJs report experiences of a psychic nature, such as getting strong feelings about there being a problem with a loved one, and discovering later that they were in a car accident. This is the sort of thing that other types may scorn and scoff at, and the INFJ themself does not really understand their intuition at a level which can be verbalized. Consequently, most INFJs are protective of their inner selves, sharing only what they choose to share when they choose to share it. They are deep, complex individuals, who are quite private and typically difficult to understand. INFJs hold back part of themselves, and can be secretive.

But the INFJ is as genuinely warm as they are complex. INFJs hold a special place in the heart of people who they are close to, who are able to see their special gifts and depth of caring. INFJs are concerned for people's feelings, and try to be gentle to avoid hurting anyone. They are very sensitive to conflict, and cannot tolerate it very well. Situations which are charged with conflict may drive the normally peaceful INFJ into a state of agitation or charged anger. They may tend to internalize conflict into their bodies, and experience health problems when under a lot of stress.

Because the INFJ has such strong intuitive capabilities, they trust their own instincts above all else. This may result in an INFJ stubborness and tendency to ignore other people's opinions. They believe that they're right. On the other hand, INFJ is a perfectionist who doubts that they are living up to their full potential. INFJs are rarely at complete peace with themselves - there's always something else they should be doing to improve themselves and the world around them. They believe in constant growth, and don't often take time to revel in their accomplishments. They have strong value systems, and need to live their lives in accordance with what they feel is right. In deference to the Feeling aspect of their personalities, INFJs are in some ways gentle and easy going. Conversely, they have very high expectations of themselves, and frequently of their families. They don't believe in compromising their ideals.

INFJ is a natural nurturer; patient, devoted and protective. They make loving parents and usually have strong bonds with their offspring. They have high expectations of their children, and push them to be the best that they can be. This can sometimes manifest itself in the INFJ being hard-nosed and stubborn. But generally, children of an INFJ get devoted and sincere parental guidance, combined with deep caring.

In the workplace, the INFJ usually shows up in areas where they can be creative and somewhat independent. They have a natural affinity for art, and many excel in the sciences, where they make use of their intuition. INFJs can also be found in service-oriented professions. They are not good at dealing with minutia or very detailed tasks. The INFJ will either avoid such things, or else go to the other extreme and become enveloped in the details to the extent that they can no longer see the big picture. An INFJ who has gone the route of becoming meticulous about details may be highly critical of other individuals who are not.

The INFJ individual is gifted in ways that other types are not. Life is not necessarily easy for the INFJ, but they are capable of great depth of feeling and personal achievement.

Disgrace - Szégyenfolt

John Malkovich egy olyan kaliberű színész, akit nagyon tisztelek. Megvan benne az, amiért a vásznon a nők olvadoznak, a férfiak szemében pedig tekintélyt parancsoló személyiség. Sokoldalú, merész vállalkozásokba fogó ember.

J.M. Coetzee 1999-ben kiadott regényének adaptációja ez a film, ami a napjainkban játszódik a Dél Afrikai Köztársaságban. Maga a regény és vele együtt a film is, sikár, kopár, úgyszólván jellegtelen. Az emberi élet megfeneklik itt, nincs előre, nincs hátra, teljes a mozdulatlanság, amit előidéz a meleg és az agyműkődés tunyasága.

A film két ember kálváriáját meséli el. Az egyik saját maga hozza fejére a bajt, a másik elszenvedője csak. A teljes történetet botorság volna elmesélni, annyit azonban említenék, hogy előbb vedd kezedbe a regényt, mert akkor látod a teljes szövevényét ennek az interpretációnak. Ráadásul nem is hosszú, potom száznégy oldal. Drámával van dolgunk, ahol az események többnyire az emberi tudat legmélyén mennek végbe. Ezért is olyan kiemelkedő Malkovich és a lány, Jessica Haines. Nincs pörgés, néhány esemény van pusztán, ami meghatározza a teljes történet hangulatát.

Az egész film olyan, mint a bennünket körülvevő világ. Pőre, mentes minden jellegű romantikus felhangtól. Semmi tisztaság nem rejlik benne s a film illetve könyv végére az ember rádöbben, hogy a karakterek által felállított értékek talán nem is olyan helytállóak.

@ youtube

Tabu

Nem igazán tudok visszaemlékezni, hogy valaha is tabuként kezeltem volna egy szót. Azonban ehhez is elértem. Ahogy csütörtök este beszéltünk, felelevenedett előttem, hogy eképpen kezeltem ezt az egy szót. De már nyáron is egy beszélgetésben. Teljesen oda nem illő szót használtam, holott tudtam az volna a megfelelő, hogy azt ne mondjam, norma.

Nem kell visszaolvasnom a nyár elejétől felvitt bejegyzéseimet, hogy tudjam, ritka volt az olyan, amelyik mentes volt felemlegetéstől. Akár burkolt formában, akár egészen nyíltan.

Előzőleg meg voltam győződve arról, hogy amit én neveztem el először afelett van hatalmam. Bármikor visszavehetem, elvégre az én szüleményem volt, én találtam ki. Amint a kötél elszakadt, a szó értelmét veszti, hisz' azt volt hivatott jelezni, hogy közöttünk kapcsolat áll fenn. De már efeletti ellenőrzésem létjogosultságában is kételkedem. Vajon annak is van hatalma az adományozott név felett, aki kapta vagy csak annak aki adományozta?

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
/Weöres Sándor/

Didergő király a homokviharban

Alapvetően igyekszek számításba venni minden lehetséges fejleményt, sőt, amit most nagyjából elhadarok arra is számítottam, igaz az időzítés is ezúttal is hagy némi kívánnivalót maga után. Tisztában voltam azzal, hogy előbb-utóbb visszaköszön a múlt.

Nem vagyok egy olyan vérszomjas ember, hogy ne lehessen velem beszélni.

Nem zártam el semmilyen információcsapot.

Az igazi problémák ott kezdődnek, amikor másnapos vagy tőlük. Ezzel feküdtem, ezzel keltem. Mondta, tizet egyből ugrott a vérnyomásom. Próbáltam higgadt maradni, nem ment. Szinte már kiabáltam, amit lehet meg is tettem volna, ha nincsenek körülöttünk emberek s az utcán csak ketten ácsorgunk. Nem akartam ordítozni.

Hajlandóságom van, hogy beszéljek vele, vannak körülmények, amiket csak ő tud megvilágítani.

Eli, Eli! Lama sabaktani?

Fox met foxes - Sally's adventures in the Final Party

I woke up at 9 :30//Thinking I had already missed//The daylight

Az egész ott kezdődött, hogy négy órakor kikecmeregtem az ágyból s hozzáláttam a megírni a beadandókat. Tizenegyre végeztem, majd gyors ebédmelegítés és azt követő mosogatás után összerámoltam a dolgaimat a hátizsákba s nekiindultam a -jobb esetben - fél órás útnak. A könyvtárban nehezen tudtam letenni a magammal hozott poggyászt, néhány perc kóválygás után azonban csak akadt egy szabad szekrény. Visszavittem s ki is vettem könyvet.

Izgágán futottam Modern Magyarra. Nem figyeltem teljes erőbedobással, hogy miről folyik éppen az előadás, pótolnom kellett még a referátumomba. Pinteres órán tökéletesen meg voltam arról győződve, hogy leszerepeltem, a végső levonásnál meglepődtem, mert összejött egy jó jegy.

Kucival összefutva kibaktattunk a karácsonyi vásárba. Elidőztünk mindkét helyen többedmagunkkal.

Később tisztálkodás, majd szakest. And now for something completely different.

I arrived late, however, this deed did not cause any trouble to the security guards and let me in.
I checked the end of the performances and to my great astonishment, Ági walked in. She told me that she had few drops earlier, funny I did not notice that. I got a VBK and sat down.

After I had my glass emptied, a chap came around and said if we would like to join in the back just follow him. Well, alright! We continued our conversation, Ági started to talk about Karinthy. It seemed a bit odd because none of my acquaintances appreciate him as I do. In a nut shell, it was a suprise even to me.

We moved in, I sat next to a girl whose eyes were closed. I tried to be nice and started to chat with her, regardless of the fact that she did not answer any of my question. After a while I got enought, but soon she said: "I'm gonna vomit!" And she did so. Charming expectations for a night...
She puked I hold back her hair.
Would somebody be so kind to bring us a bucket? - I inquiried. No response. Now I said it louder than someone brought us a case.
It would be pointless to narrate how she spewed for an hour and a half. After more than an hour I fed up with the situtation and decided to go home. We could not leave her there, but she was unable to speak and even to mumble. We carried her out, she stopped us she had something left in her tummy. We rushed into the Boys' Lavatory. We left the club, she got better and started an endless chat. I mentioned I got three litres of wein, some of our companions were still thirsty thus I thought it would be a good idea to drop by my flat. We took the elevator upstairs. I opened one bottle of white wine and had a great time. All of them slept there on the floor. I had only two or three hour sleep before they woke up claiming where the heck are we?

It was a pleasure in some way, but next time I definitely not going to invite drunk pillocks to my room.

From Russia with love

Kérem szépen, némi metálság mindenkibe!

A toronyember helyzete

Elérkeztem a második periódushoz. Meséltem erről is, arról is. Kaptam házi feladatot is, tulajdonságaim osztályozása. Bár meglátásom szerint ez többségében kontextus-függő, bár a frász tudja.
A múlt héten arra lettem figyelmes, hogy Anyám fordít egy regényt. Először nem tudtam hová tenni a helyzetet, végül - némi gondolkodás után - arra a megállapításra jutottam, hogy én voltam a kiváltó ok.
Ismételten tengernyi filmet akarok majd megnézni. Colour Me Kubrick: A True...ish Story; Le Temps retrouvé; The League of Extraordinary Gentlemen; Romper Stomper; Rosencrantz and Guildenstein Are Dead; Décalage horaire.

Az udvari bolond különleges fajta volt,
aki megengedhette magának,
hogy bölcseket mondjon és kinevettesse magát;
az igazat megvallva azonban úgy őrizte meg
eszét, hogy közben buta csengők
csilingeltek a fején.
- Igen, a Bolondok bölcsek voltak,
oly bölcsek, mint az óra,
mert annak látták az időt,
ami.

/Salman Rushdie/

Fehér csóka

Wake up, get up you bastard!
I felt my ribs were clunging from the tramples of the boots. Blood flowed out of my lips. Charming.

Ideje volt már, hogy egy kis szünetet tartsak. Ám most, news flash appeared on the screen. Az eltelt időben volt néhányszor 'Lupus in fabula', valamelyiket elég csendesen fogadtam, akadt azonban olyan is, ami néhány perc erejéig bénulást okozott bennem.
Átléptünk decemberbe. Szilveszter várhatólag idén is elmarad, már csak valami fedőszöveget kell kitalálnom lefelé, hogy mégis merre leszek.
Leadtam a témavezetőmnél a szakdolgozat-kezdeményemet, csütörtökön meg is beszéltük, nagyon tetszett neki. Jövő hétre összecsődült néhány beadandó, zh és felelés, az utolsó hétről összességében elmondható, hogy feszített tempójú lesz.


Nem volna utolsó néhány sorban méltatni a november végi Virrasztók és Kerecsensólyom fellépéseket, de nem most. PKD-t elolvastam, Salman Rushdie is hamarosan erre a sorsra jut - meglehetősen érdekes a stílusa, először meghökkentett, később ráhelyezkedtem az álláspontjára s már folyamatosan a kapcsolatokat keresem másfelé a mondataiban -, A somogyi diákkal is haladok, fele már befejezve, jó volna, ha ma be tudnám fejezni. Mészöly Miklós egyelőre olvasatlanul, de nem beleolvasatlanul sorakozik a polcon.

Metálságok

2010. január 25-e. Az új Orphaned Land lemez megjelenik. Folytatás->

- Hivatalos oldal az elején némi előzetessel (?) az új lemezről

A Symphony X leszerződött a Nuclear Blast-tel. Folytatás ->

Még mindig nem vagyok elégedett

Lezavartam mindent a hétvégén amit csak lehetett, nyitva csütörtökkel, zárva ma reggellel.
Befejeztem két prezentációt, mire hozzákészülnék, hogy befejezem a A halált (ritka egy suta cím, nah mindegy), elfogy a szuflám. Jellemző...

Lett ösztöndíjam, kezdem megkedvelni a Kalligramot.

Salman Rushdie, Philip K. Dick, Mészöly Miklós, Fodor András - nem, nem én -

Up in the air

Közeleg a születésnap, aztán a november vége. Nincs kedvem hallgatni azt, ahogy rágják a fülemet s talán azon kellene törnöm magamat, hogyan tudnám az egésznek az elejét venni. Amióta lekapcsoltam magamat WiW-ről és facebook-ról egyből jobban érzem magamat.

Nincs szimulákrumhiányom. Tetűnek tűnhetek a mai világban...

Valamint le kell állnom, hogy felelőtlenül ígérgetek.

Lehet ám az élet célja az is, hogy szeressünk, de soha ne értsük meg, miért.
/Darvasi László/

Ha már a nap rossz, poén legyen a vége

Nah mi ez? (jelöld ki és megtudod)

KeresztesPoek

Draught & candlelight

Telefon feltöltve. Visszarepültem februárba. Ugyanúgy remegett a hangom, mint akkor. Két hét múlva. Addig meg már féllábon is.

Draught vanished the candlelight, I am not going to light it again for a while.

Ígéret szép szó...

Kedves látogatóim!

Feltehetően tudjátok, hogy az Ad Astra-nál dolgozom szerkesztőként. A mondanivalóm pusztán annyi volna, hogy az első promóciós számunkat itt tudjátok letölteni!

Kellemes olvasgatást! Visszajelzéseket, jókívánságokat, levélbombákat szívesen várok!

Hopla hó!

Gyanús számomra, hogy be kell hogy vezessem a 'drunk post' címkét. Nem először fordult már elő, hogy mákonyos hangulatban ülök le a gép elé s osztok boldog-boldogtalant. Az viszont mindenképpen elismerésre méltó, hogy ezt legalább angolul teszem, igaz néha kimarad néhány betű. Meg azonfelül a legtöbb esetben igazam van. Akkor, abban a pillanatban. Hogy a távlatokról ne is essék szó...

Szerda reggel, kézbe a zárthelyi eredmény, ötössel lettem gazdagabb. Délután kávé, órára sietés. Majd késhegynyi nyugalom. Ismételten futkorászás. Meglepetés zh. Örömtánc ülve.

Este Garaboncziás.


The Fall - Kerecsen Árpi dobok mögött, Libra Dezső basszuson illetve egy csoporttársam pedig a vokálokért felelt. Old school death metal. Ragozás és polír nélkül.

Another Way - békéscsabai hc. Pigs and frogs vokállal. Tarkómon a szőr észak felé mutatott azonnal, amint elkezdték. Brrr. Ami viszont tény, hogy a dobos nagyon technikás valamint amikor a gitáros nyösztette a hangszerét néhányszor még elismerő mosolyt is csalt az arcomra.

Affliction - brazil csoportosulás. Melodikus death/thrash keverékkel. Nem sokra emlékszem belőlük, ergo nem voltak túl maradandóak.

Csütörtök reggel. Vulkanikus centrifuga, véres agyvelő. Nem szívderítő ilyesmire kelni.
And of course, The Birthday Party. (analogy can be discovered with H.P.'s piece of work)

I could be delirious, however I was not. I would like to get over it as fast as possible. Afternoon I bought Darvasi's book to her, I had a hunch that I would be a great present - after it turned out that I was right -. Right on time of my arrival to the flat, I had found out that my roommates caused some trouble. Well, I told to them: You can draw some conclusions, I presume, so I do not have to nervous or upset because you imitated The Great Flood on the 9th floor. Nevertheless, they had to pay the papering of the walls for a chap who lives exactly beneath us.

Than I left to Kuci. She is a friend of mine, she shewed the hat and did a great job! It was our present to Zsuzsi. (Mine, hers, Pötty - Kuci's boyfriend, Choofie & Mara)

I fulminated to Kuci that I was full of doubts about this evening. It could not be written better if someone was an absurd author. After our arrival, I crotched all the time and played the pusillanimous lad to avoid the glances of pries. However, the day was saved by a puppet called Beqr.

Here it is! He is not keen to talk.
I was not in the mood of chitchat. I did my best not to appear as a Grinch. We did talk about films, we watched some horrible Ossian clips and Susogós Mackók clips. Around half past ten we gave the present. Her timbre vanished immediately when she learnt what was in the box. She started weeping. During this I felt awkward and abject. I realised I reached my aim, still I felt no bliss or satisfaction. I smirked for a while waiting what would she going to say. She put it on.

She sobbed more than we hugged her.

I closed my eyes and ears not paying attention what was happening around me. It popped into my mind derisively that it was like a playhouse. Everybody was debauchering around me and I had a role of the ogling person. This is the story of my life.

Most of them became bloody drunk. I was left with the laptop so I did not pay much attention to this huddle around me. This strategy prevented almost everything but I realised that what I seen and heard was more than enough.She did not raise commotion in me. Odd, however, that if I had not gone on Wednesday and had not done the frontal attack on Monday I still would have been a happy person. Poor bloke!

I believe I should return to February as soon as possible and carry on where I dropped the line.

Thank you for your attention, it is appreciated!

200. bejegyzés

Ezt is megértem, el sem hiszem, hogy eljutottam kettőszázig.

Unbelievable, incredible!
Well, what can I tell?! I am lost, but should I care? Should I have to pay attention? Heck not, bastards are those who likely to read my every line, my every single thought. Do you still believe that I am special? Think again! Are not you look for something completely different? Something still and traquil. I am ridiculed, am I not? No reparteee, no cotradiction. No place to them. Do not be a fool! My gullibility is enormus, I accept every single emotion, every single pause. The yardstick is ample, no chance to fullfil mine. What would the point to appear her birthday part? I still own her this present. It was my idea. However, it does not matter anymore, does it? I am out of the circle and I claim that those who contradict me would be an idiot and do not know me at all. That person should be hanged!

Marvellous, is it not? Seeing innocent people moving upstairs to the gallows... I would like to make these steps. I do not see the point in this. Do you? Three-times screwed, no revenge, just the disappereance of self-esteem. No trust to no one. I am an idealist. I do believe. I am loser!

I am but a beggar before beauty

Ha már ennyire belemerültem az irodalomban való úszkálásba

Elhunyt Claude Lévi-Strauss

Requiescat in pace

Kutyafuttában

A szünet további része a következőleg leírtakban teljesedett ki:

Csütörtökön már vállamon a táskával szálltam fel a buszra, megengedve magamnak azt, hogy elszabaduljak az itteni dolgaimtól. Otthon Northrop Frye-t olvastam illetve a most megszerzett Roland Barthes kötetet. Előbbit a Bibliás kurzus miatt, utóbbit fakultatíve olvastam.

Péntek, este hat óra. A helyi könyvtárba mentünk le Raczkával Tari István író/költő könyvbemutatóját. Előtte nem ismertem az ipsét, most azonban utánanéztem az életútjának.


Íme:
költő, író, képzőművész. Zenta, 1953. máj. 15. T.: Az általános iskolát és a gimnáziumot Zentán végzi (1973), majd Újvidéken tanul. É.: A Képes Ifjúság újságírója, fotóriportere, szerkesztője (1994-1998), az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör vezetője (1994-1998), Óbecse alpolgármestere (2000-től). F. m.: Térzene a majomszigeten (1979), Ellenfényben (1982), Homokba kapaszkodva (1985), Tépőzár (1987), Elmulatott jövő (1990), Boglya (1993), Fegyvertánc (1994), Napszél (1998), Darazsakkal barátkozom! (2000), Akarsz egy Jugoszláviát? (2002). Önálló tárlatai Adán (1969), Zentán (1973, 1976), és Újvidéken (1976) voltak. Négyrészes művészi dokumentumfilmjét a Kárpát-medence legdélibb magyar szigetéről Az ezeréves határnál címmel 2003-ban mutatták be. Társ. tev.: A VMDK tagja, alelnöke. A Jugoszláviai Magyar Írók Társaságának elnöke, az Aracs folyóirat szerkesztőségi tagja. Díj: Csokonai-díj (1997).

A legszomorúbb talán az volt, hogy magáról a kötetről vajmi kevés derült ki. Napvilágra került az erőteljes patriotizmusa, amit egy ideig elég jól viseltem, a cérna akkor szakadt el, amikor kerek perec kijelentette, hogy a nyugatiak nem értik teszem azt Villont és Shakespeare, mi azonban értjük Balassit. Na kérem, ekkora átvágást is régen hallottam. Kik a nyugatiak? Milyen egy átlag nyugati ember? Milyen olvasottsággal kell ennek az egyednek rendelkeznie? S mi az, hogy nálunk értik? Raczka - aki mellesleg Újvidéken másodéves magyaros - mondta nekem, hogy ő nem érti Balassit, akkor egy egyszerű atyafi hogy a frászba tudná érteni?! Elolvasni egy dolog, értelmet pakolni hozzá már más tészta. Talán ezek miatt, de nem lett szimpatikus a bácsi. -> könyve

Később a névnapomat ünnepeltük. Hárman eltűntettünk másfél liter bort.

Northrop Frye - A metafora táguló világa

A halál s annak "körbesatírozása"

Három szó

Olvasás, írás, tanulás. Ebből lehet sommázni, hogy mi is van. Valamint a ház körüli teendők.
Lemondás, máshol kimondás.

Új cikk

Tessék vigyázni, az ajtók zárulnak!

Az elmúlt héten teljesen el lett terelve a figyelmem, hogy mindjárt itt a november. Némi félsz kavarodott fel bennem emiatt, de leterítettem egy pokrócot s az örvény elült.
Másban bízom, másban hiszek.
Végül az beömlő vízre nagy nehezen sikerült rácsuknom az ajtót. Se ki, se be! So shall it be!

Bird's Lament

ohh, for heaven's sake

A szünet még közel sem kezdődött el, nekem már is sikerült megszabadulnom az októberi pénzem maradékától. Halmokban állnak az asztalomon a könyvek, mind arra vár, hogy elolvassam őket. Többsége kötelező s ahogy Zsombor mondta: állati okos leszek ezzel a töménytelen mennyiségű idegen szóval a hátam mögött, inkább pontosítva fogalmazok, a szókincsemben.

...és csenünk egymástól, nézzük mivé alakul a másik. Tudatosság s rejtegetés. Magabiztosan fogunk mindent, nem ejtünk el semmit. Szándék nélkül.

rets
rets

FRISSÍTVE!

Szegedi csavargók motzorognak /jelenet/

Történik a Tisza mellett, egy felhős nyári/őszi/tavaszi este.
Czickány megjelenik. Felettébb modoros külseje ellenére ápolatlansága szinte tapintható, folyton azzal henceg, hogy látta Ferenc József temetését, holott csak negyvenéves.


cziczkány – Ápolatlan a nénikéd! Meg mi az má hogy kiskezdőbetűvel írsz engem? Emeld ottan azt ki szépen!
Valaki – Rendben, Czickány! Megfelel?
Czickány – Meg, de nem értem, hogy mi a pokolé’ nem tudtad volna rögtön így csiná’ni? Deviszont több vagyok mint 40. Nem negyvenedik, hanem negyven.
Valaki – Jól van, negyvenkettő. Elégedett vagy?
Czickány – Ja. Oszt' hon vannak a többiek?
Valaki – Nem érzed jól magadat egyedül?
Czickány – Dehogysenem. De akkor mér’ pattintottál elő engemet?
Valaki – Ha csendben maradsz meglátod!

Felgomolyog a színpadra Csevegő. Leplei ellepik, lezseren lifeg lajta rajta. Eltoltam az alliterációt!(Bál laccsolnék!)

Csevegő – Látom megint ideevett a fene! Aztán voltál horgászni?
Czickány – Nem, miafenével?Zajlik a folyó, nem látod?
Csevegő – Mi zajlik rajta?

Czickány sóhajt.

Czickány – Én ugyan nem.
Valaki – Lennél szíves nem beleszólni, hogy mit mondok?
Czickány – Kapd be! Van apród?

Felszelel Cybercsöves. Rövid haján végigsimít, megnézi a naptárát. Magában számolgat. Duruzsol.

Cybercsöves – Tiszteletem az uraknak! A világért sem akarnák zavarni, de pont ma három hete, hogy meghalt a barátnőm. Terhes volt. Elütötték a szerencsétlent, cserbenhagyásosan.
Czickány – Megest Pasolinit nézté’? A csaj a múlt héten még halálra fagyott az utcán. Hogy is van ez, akkor?
Csevegő – Előtte való héten meg az apja ölte meg.
Cybercsöves – Nem is találkoztunk a múlt héten, de még azelőtt se. Azt se tudom kik maguk, én csak cigarettát kérnék alássan.

Cybercsöves szeme elréved, majd mintha álomból ébredne, ráfókuszál Czickányra, majd nagyot húz a -kit tudja honnan előkerült- csavaros kifliből.

Czickány – Engem ugyan ne nézzen ez a ganaj ..hallod ne nézzél! De ha mán idenéztél, akkor adjál belölle!
Valaki - Most nekem beszélsz vagy neki?
Czickány – Nem teljesen mindegy, gyökér?! Na, innentől diktálok. Írjad aztat, hogy most megpedrem a bajuszomat, ami láthatóan nincs, de az elégedettség növesztett rajtam egyet, mert így lehordtalak.

[Valaki ad Czickánynak egy partfis-bajuszt.]

Czickány – Mindjárt más!
Csevegő – Milyen fess letté’!

[szünet]

Cybercsöves – Hallottátok mi lett a Möszkéve’?
Czickány – Persze, leugrott onnan e!

[Rámutat a hídra.]

Valaki – Ne a távolabbira mutass te szerencsétlen grafitkopás, hanem a közelebbire!
Czickány – Nono, azé’ ne gorombáskodjunk!
Cybercsöves – Dehogy ugrott, lökték, láttam. Te lökted le!
Csevegő – Én?!
Cybercsöves – Dehogy te! Ez!
Czickány – Én?!
Cybercsöves – A faszomat má’...
Valaki - Cenzúra nincs.
Cybercsöves – Kuss! Pont te voltál az!
Csevegő – Én tegnap találkoztam Möszkével! A Mars téren lébecolt, nem tűnt vizihullának.
Czickány – Pedig nagy kár azé’ a szép dromedár emberé’!
Valaki – Honnan adok én neked a szádba ilyen szavakat?!
Czickány – Nekem ne nyú’káljál a számba! Hékás!
Cybercsöves – Tanakodjuk csak ezt meg!
Czickány – Nosza!

Összedugják a fejüket.

Cybercsöves – Tudod midet dugd össze!
Csevegő – Megvan bikficek!
Czickány, Cybercsöves – Na?
Csevegő – Mondja meg Valaki!
Czickány, Cybercsöves – De ki?
Csevegő – Mondom, Valaki!

[Czickány, Cybercsöves kezdenek kifogyni a béketűrésből.]

Czickány, Cybercsöves – Baszod, elmondod vagy csak ugratsz minket?

[Valaki röhög a háttérben.]

Valaki – Hogy tudnék röhögni, ha éppen beszélek?!
Czickány – Én mondom nem kóser ez így! Ez a valaki a bolondját járatja velünk.
Cybercsöves – Ki ölte meg a Möszkét? Te Csevegő, nem asz’ontad, hogy tegnap belefutottál a Mars téren?
Csevegő – Állítottam én ilyet? Ki ez a Möszke egyáltalán?
Czickány – Az anyád keservit, az előbb erről lafatyoltá’!
Valaki – Csínján a szavakkal, a végén leültetek mindenkit!
Czickány, Cybercsöves, Csevegő – Azt próbáld meg!

[elkezdik Valakit lökdösni]

Valaki – Fejezzétek be! Mit akartok tenni?
Czickány, Cybercsöves, Csevegő (együtt) – Amit már régen meg kellett volna tennünk! Elteszünk láb alól! Csak az utunkban vagy!

[elkezdik ütlegelni Valakit, jajveszékelés]

[Besétál a rendező.]

Halló Mindenség! A helyzet az, hogy kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam hát megmondani az igazat.

Vége van.

Az én országomban mindig esik

Eszméletlen! Alfonz már szinte kiabál velem, hogy le kell ülnie a géphez. Új levéltárcát akarna írni. Nos, egyelőre nem fog. Hülyeségnek tartom, hogy csak azért akarjon írni, mert egész nap esett.
Különben is, az eső előbb vagy utóbb eláll. Legtöbbször utóbb.
Előtte azonban hosszasan áztatja a talajt, ragadós és cuppanós anyagot terítve le.

Drága Jutkám,

Örülnék, ha várnál egy kicsit a sorodra! Hamarost befejezem ezt, addig törpöld ki, hogy miért is írsz megint Jutkának.

Mi az, hogy régen nem írtál már neki?! Talán sűrűn ír vissza? Emlékeim szerint rendre elmaradnak a válaszok, holott te kötöd az ebet a karóhoz, hogy nyílvánvalóan a posta nem hozza. Még címed sincs! Ha volna, talán küldene, de így, mindettől mentesen nehezen fogja neked bárki is kézbesíteni.

Elvonult. [Szerkesztés: Közben elkészültem, megnézed?]

A viharfelhők még nem, mégis van egy olyan halvány derengés ami arra emlékeztet, hogy jobb lesz nemsokára.

menne már haza :]

ki menne már haza?:D

a füles:D

áhh, értem...vagyis nem bántál vele jól

nem erről van szó, hanem honvágya van; egyébiránt lehet, h valóban egyedül volt a gyertya és a 'kötelező' olvasmányom közt

ohh, szerencsétlen

Egy mozgalmas hét után

Ezen a héten többszörösen is el voltam halmozva feladattal, kikapcsolódással, elintéznivalóval. Kezdve azzal, hogy szombaton Goth Bálon bemutattuk az Ad Astrat, továbbítva és bonyolítva a helyzetet azzal, hogy két irodalmi estre is mentem valamint két folk punk koncert is elő volt irányozva.
Kedden történt az első említésre méltó esemény, beszélgetés Krasznahorkai Lászlóval. Murphy az odajutásomat megnehezítette, nem jött a busz, mert miért is jött volna?!, ezért tíz perc késéssel tudtam csak megjelenni a Móra koliban.

Az íróval egy régi barátja, tanárom, Szörényi László társalgott. A főtéma - legalábbis amíg jelen voltam - az újonnan megjelent regénye volt, a Az utolsó farkas. Egy rövidebb jellemzés a műről:

"A farkasokban csodálatos jellem dolgozik…"

Egyetlen, tökéletes rendszerű, gyönyörű mondat, amelyből megrázó erővel és szépséggel bontakozik ki a kor szelleme, az emberi magány és egy drámai történet - ez az összetéveszthetetlen "Krasznahorkai-elbeszélés". A kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának remekműve, kitűnő ajándékkönyv a szerző és az irodalom rajongóinak.

Az est további részén nem vettem részt, kényelmetlen volt így is másfél órát ücsörögni a hideg padlón, mert mire odaértem már nem volt ülőhely. Viszont az alapján, amit hallottam az érdeklődés gyümölcse megérlelődött bennem. Szívesen meghallgatnám újfent, igaz, más körülmények közt.

Szerdán szembe kellett néznem azzal az eshetőséggel, hogy Firkinen berúgok. A csapat nagyon kellemesen odatette magát, ahogy azt Azfeszten is tették.

A közönségen érződött, hogy veszik a lapot, sok volt a hózentrógeres, kockásinges, tornacipős egyén. Olyannyira jól sült el a buli, hogy jobb felkarom még mindig be van kékülve, zöldülve. Ki kellene már nőnöm az ilyesmiből!

Csütörtökön ismételten a kultúra nyugodtabb oldalának farvizén csalinkáztunk. Darvasi László Virágzabálók című könyvének ősbemutatójára mentünk el a Grand Caféba. Meglepődtem, mert mikor megérkeztünk, ez háromnegyed hét magassága volt már, s találtunk üres asztalt. A teát és a málnaszörpöt kézbe véve indultunk a moziterem felé, ahol végighallgattuk az eszmecserét Grecsó Krisztián és Darvasi közt. Nem győzöm majd leróni a köszönetemet Anitának, amikor azt ajánlotta, hogy ha jó kortársat akarok olvasni, akkor mindenképpen Darvasi legyen az.



Ahogy hazafelé sétáltunk, megálltunk a színháznál. (előzőekben)


Péntek az élőzene jegyében telt. A miskolci Paddy and the Rats lépett fel a Garaboncziásban, a helyi Atomtorta társaságában. Az összesereglettek többsége teljesen más stílusból került ki, mint a szerdai közönség és ez meg is látszott a koncerten tanusított habitusukon is. Ahogy Marci fogalmazott: "Lehet, hogy Paddy and the Rats-en többen vannak, de Firkin-en minőségibb volt a közönség!"
Ettől a bosszantó körülménytől eltekintve nagyon klassz volt a muzsikájuk! Hívtak, igaz Firkin-ék is, hogy menjek fel huszonegyedikén az I. Irish Punk fesztiválra a Tűzraktérbe.



Szombatra tökéletesen eljutottam arra az álláspontra, hogy az a kevés gyakorlat adta tunya magabiztosság átjárt a közeledő irodalmi esttel kapcsolatban. Ennek ellenére tisztában voltam a korlátainkkal s azzal, hogy a ráfordított idő és az előadás minősége közt egyenes arány fog fenn állni. Nem is csalódtam!
Késtem a próbáról, a gyomrom fel-lemászkált, mert roppantul ötletesnek találta ezt, hogy pont amikor legjobban szükségem volna a hidegvérre és a higgadtságra, akkor hagy cserben. Ami persze ki is ütközött rajtam. Hétre írtak kezdést mindenhová, apróbb időbeli csúszás után megkezdhettük az estét. Sejtettem, hogy korai a hét órára kitrombitált indítás, azonban bíztam abban, hogy ha más nem, akkor az ismerősök, barátok megnéznek bennünket. Külön erre az alkalomra íródott egy jelenet is valamint nyomtatásba került 31 darab folyóirat. (Előbbit közzéteszem majd nagy valószínűség szerint, sőt némi sajátos értelmezést is adok majd neki.)
Utóbbit úgyszintén, amint fenn lesz az oldalon.

Basszus, régóta izgultam ennyire! Zsuzsi, nagyon köszönöm a bátorító szavakat, nagyon jól estek!

A kritikáknak úgyszintén örültem, mind Herbert, mind Zsuzsi részéről.
Amint véget ért az előadás a legénység lelépett, én pedig próbáltam a bennem felgyülemlett izgalmakat oldani. Rengeteg, mostanában keveset látott jóbarát, ismerős bukkant fel. Egyetlen zenekart /October, Drugzone, Autumn Twilight - Janóval az utolsó nótában -/ nem néztem meg, ez az este másról szólt. Öröm volt tényleg!

S éreztem, hogy hónapok óta először boldog voltam, őszintén és igazán! A szöveg purista jellege szándékos.

A,E,E,Á
Let's try the consonants!

Ha a szeneszsák legurul a hegyről

Hétvégén el voltam. Hetvenkedtem, szégyellem is magamat emiatt.

Lazulnak a csavarok ezen a tákolmányon. Még meg tudom őket húzni.

valami értelmes is kerüljön a végére

Különleges...

Eternal Damnation & KerecsenSólyom @ Garaboncziás Borozó

A Garaboncziás Borozó bemutatta:

Eternal Damnation

és
KerecsenSólyom

Szeptember 12, szombat Szeged. A mezőberényi, melodikus black-death metal-t játszó Eternal Damnation lépett elsőként színpadra. Klasszikus felállásban játszottak (két szólógitár, basszusgitár, dob, ének), ahol mindkét héthúrosnak kellő feladat jutott a ritmizálásban és a szólók terén, ugyanakkor a bőgő és a dob sem veszett el a hangorkánban. Az elhangzott nóták többsége feldolgozások volt (Misfits /úgy tűnt, hogy itt a Metallica feldolgozását vették inkább alapul/, Amon Amarth).

A 2004-ben alakult szimfonikus folk metált játszó, eleinte csak projektként működő csapat itt, a Garaboncziásban adta bemutatkozó koncertjét, lévén a tagok többsége helyi illetőségű. A jelenlegi felállás idén kezdett véglegesen körvonalazódni, ami a következőképpen néz ki:

Alkonyat - ének, doromb, csörgő, sámándob, szövegek
Thypad - dob, háttérvokál
Choofie - szólógitár, háttérvokál
Gabriel - basszusgitár, háttérvokál
Bogi - billentyű
Snorre - gitár
Marci - furulya, mandolin, háttérvokál

Ide, ide, jó vitézek!

S gyűltek...

Az Aquileia Ostroma album dalai ismertek voltak már a myspace segedelmével, így a banda magabiztosan látott neki a zenélésnek.
Dúsan hangszerelt dalaik előadása nem vetekedhetett a felvett anyagéval, lévén több mint hét ember rögzítette, ámbátor semmilyen hátulütőt vagy hátrányt nem lehetett felfedezni a kisebb létszám miatt, sőt!
A feltüzelt közönséggel remekül kommunikáló s őt megszólító frontember vezette brigád azonnal bele is vetette magát a Mondák könyvébe.

Számlista:

1/ Aquileia Ostroma
2/ Hősök Mulató Mezeje
3/ Kerecsen
Átvezető (énekelgetés) amolyan közönségtüzelés
4/ Keve ostora
5/ Csatába
Visszataps
6/ Ensiferum - Hero in a Dream (cover)
Visszataps
8/ Csatába
Visszataps
9/ Kerecsen



Mind az összegyűltek, mind a zenészek teljes átéléssel, átszellemüléssel adták át magukat a muzsikának. Az intenzitás ömlött a színpadról, nem csoda hát, hogy teljesen elcsigázva de jókedvvel fejezték be a kicsivel több, mint egy órára nyújtott debütáló koncertet.


- Fotók
- Myspace
- Az általam készített képek

A banda következő fellépése október 22-én lesz, Budapesten a Crazy Mamában!

Naplászat

Zsikiék elutaztak, Nani hazament. Egyedül maradtunk. Megfáztam.
És élvezem, ahogy elönt a munka.

Merítmény

Reggeli időpontokban félhülyén nem szabad kimennem az utcára. Pláne abban a helyzetben, hogy nem ellenőrzöm teljesen az agyammal, hogy kijön szembe, ismerem-e vagy sem, de integetek neki. Legtöbbször a válasz igenlő, de akkoris.

...felpúpozta a hátát, félellipszis görbült végig rajta, hunyorgott. Torka kormosabb részéből szakadoztak le a hangfüggönyök. Először csak rezesen hallatszódott, később erőre kapott s a nyelőcsöve teljes hosszábban pattogott a méreggel telt magánhangzó zacskó. Feljutott a szájába, a kapu kinyílt. Feltört. Haragosan szólt és fájdalmasan.

A gazda egy ideig figyelte a morgó kandúrt, majd elvette tőle a tálat.

Cselekvésképtelen lett. Letették, evett belőle. Visszavették. Talán ha karmolna a jussért? Csak a karma szakadna bele.
A kék tálka... A köré szórt piros falatkák...

A kandúr megnyalta a száját, majd elkezdett mosakodni.

Tegnapi könyvtári bambulásom eredménye az lett, hogy egy - talán ismeretlen, ilyenkor mindig rossz érzés fog el - lány elkezdett integetni felém. Visszaintegettem.
Jelenleg azt a problémát szajkózom, hogy elmenjek-e Félegyházára Dalriada-ra.

I'd rather cut my head off with a razor blade and put it into a Halloween candy bag than have a look at it again.

Leégtél?
Nem, hámlik az orrom, nem iszom elég vizet.

Eszter

Ez a portrésorozat nem jöhetett volna létre Eszter (Stella) aktív közreműködése nélkül s én ezúton szeretném megköszönni a türelmét illetve az, hogy nem harapta le a fejemet, amiért el vagyok maradva ezzel a bejegyzéssel.

Néhány háttér-információ: a képek szeptember nyolcadikán készültek Szegeden. A gép, amit használtam egy OLYMPUS SP550UZ.

Sokáig tervezgettem ezt a sorozatot, az ötlet még télen született meg, akkor vetettem fel Eszternek is a dolgot, egyből igent mondott. Az eltelt hónapok alatt többször előkerült az ügy, de csak húzódott, halasztódott, míg végül valósággá vált.
Eredeti helyszín a Bertalan-híd lett volna, azonban nem messze ettől találtam egy eldugott játszóteret ami megfelelt az elképzeléseimnek. Ismerem Esztert annyira, hogy tudom, hogy nem fog tudni ellenállni a hintának és a mászókának. Az idő kicsit hűvös volt már ekkor.

Mivel első sorozatról van szó - amit közel sem biztos, hogy folytatok -, gyakorlatnak szántam az egész fényképezést. Előtte soha nem dolgoztam modellel, ezért számomra is újkeletű volt az ilyesmi. Láttam Eszteren is, hogy meg van kicsit illetődve, ezért egy olyan munkamenetet ötöltem ki, ahol egy idő után teljesen elfelejti, hogy fényképezem és képes természetesen viselkedni a lencse előtt. Másrészt én a legtöbb esetben koncerteket, fellépéseket szoktam megörökíteni, ezért könnyebb volt nekem is dolgozni.
Tehát nem okvetlenül pózolásról volt itt szó, sokkal inkább arról, hogy beszélgetünk és nekem folyamatosan kattog a kezemben a gép. (Megjegyzem, hogy cirka kétszáz képet lőttem el, ennek mint majd látható, töredéke került csak fel!) Ezért fedezhetőek fel majd mosódások a képeken .

A kezdeti feszélyezettség (mindkét részről) után azt hiszem sikerült viszonylag jó képeket összehoznom.
Íme a galéria:


































Konklúzió: jobban szerettem a közeliket csinálni, mint az egész alakos képeket. Az az érzésem, hogy azok jobbak is lettek. Lehettek volna változatosabbak a pózok, arcmimika úgyszintén.

9

Tim Burton és Shane Acker nagy fába vágta a fejszéjét. Utóbbinak egy 2006-ban készült, 10 perces animációjából egy egész filmet készíteni nagy munka. Ennek ellenére mégsem érzem úgy, hogy elnagyolt és kusza alkotásról lenne szó.

Nem kívánom elmesélni a történetet, azonban néhány fejtegetést megengednék magamnak.
Az első mindenképpen a karakterek egyedisége. Ezek a zsákbábok engem az Oddworld lényeire emlékeztetnek. Ők voltak ilyen esetlenek, Abe-bel az élen. A hangulat is kiköpött mása. Az a hivogató sötétség, a neszek és zörejek, a fények hiánya mind-mind ezeket látszanak megerősíteni. (link)

Szereplőink jellemének kidolgozása nem túl bonyolult, legtöbbjüknél egy-egy tulajdonságot domborítottak ki.


1 - vezető, pap, rendelkezik a tudással, azonban ezt nem hajlandó megosztani másokkal, szemellenzős és bigott
2 - ő az, aki megtalálja 9-t a poszt-apokaliptikus cirkusz közepén, habár rövid ideig, de fényt hozott 9-nak s egyúttal célt ad neki a továbbiakban
5 - orvos, csak jobb szeme van, követő, alávetett, holott rendelkezik a lehetőséggel, hogy kiálljon magáért vagy másokért, azonban kompromisszumot köt a fennálló renddel
6 - a látnok, belezavarodott a tudásba, folyton a film szempontjából kulcsfontosságú szimbólumokat rajzol
7 - a nő, ráaggattak egy amazon attitűdöt, többször menti meg a csapatot
8 - testőr, fizikai erején legfeljebb együgyűsége tesz túl
9 - idealista próféta, aki a fénnyel rendelkezik ebben a sötét időszakban
Twins - a tudós testvérpár, ugyanakkor könyvtárosok is

Furcsa látni, hogy bár külsőleg a társadalom és a civilizáció megszűnt, mégis mekkora lelkesedéssel tartják fenn az utolsó morzsáit is a rendnek. A kialakult hierarchia csúcsán 1 áll. Gyakorlatilag egy teokratikus társadalmat láthatunk a filmben. Ennek - feltételezem? - következményeként kapunk némi kritikát is az egyházakkal kapcsolatban.

9: And you are a blind man, guided by fear.
[something flies by the window, darkening it] (Ami Mihály (?) arkangyalt ábrázolja)
1: Sometimes fear is the appropriate response.

Összegezve: egy iszonyatosan pörgős, üresjáratoktól mentes, kicsivel több, mint egy órás rajzfilmet kapunk, ezúttal romantikus száltól mentesen, kizárólagosan fókuszálva a történetre.
A zenét Danny Elfman és Debroah Lurie szerezte, előbbit felesleges volna bemutatni a Tim Burton rajongóknak.

Linkek:
Az eredeti animáció
A Coheed & Cambria által játszott szám
Hivatalos trailer

But this world is ours now. It's what we make of it.

Vágtázó Életerő Szegeden