Őszből lepárlódott gondolat

Szeptember elején engedtem meg magamnak azt a mondatot, miszerint "helyre áll a rend". Vitatható, hogy akkor megtörtént-e, ami azonban biztos, hogy majdnem öt hónap elteltével kezd úgy is tűnni, hogy ez a mondat belekapaszkodott a valóságba és nem hajlandó elengedni. Érvényesülni akar.

Más.

A szombati Dalriada bulija egészen egyszerűen addig tágította a tűréshatáromat, amíg meg nem állapítottam, hogy utoljára néztem meg őket saját bulin. Jobban jártam volna, ha maradok egy kicsit tovább a Múzeum körút antikváriumainak környékén.

Néhány mondat péntekről

Elreppent a pénteki koncert. Főattrakció a Sear Bliss volt, idén ünnepelte 20. születésnapját.

Megfejthetetlen volt számunkra, hogy a két előzenekar milyen funkciót volt hivatott betölteni, mert a jelenlévő közönség nem átallotta ignorálni produkcióikat. Borzasztó volt ez a mondat.

 

Egy tekintettalálkozás, semmi több.

Berúgás, sör, egy whisky. Egy kis beszélgetés, bevallom, sok. Képeket pedig majd alkalom adódtával feltöltöm, ha használhatóak.

FSE & Úzgin Űver

Varázslat, csoda, öt vonal közé csúfolt életerő, jókedv.

Samhain Feszt

Tizenegy napja, hogy volt a fenn említett össznépi folk metál összeborulás. Talán az első az, ami szembetűnt, hogy határozottan kevesen voltak. Négy évvel ezelőtt még a PeCsában kapott volna helyszínt az ilyen nagyságú rendezvény.

Azonban elég a múltból, térjünk a lényegre. Délután három (sic!) volt a kezdési időpontja az első együttesnek. A legelső kettő fellépőt (Ankh, Tales Of Evening) annak rendje s módja szerint le is késtem.

A Club 202-ről annyit érdemes tudni, hogy korábban WigWam névről lett átkeresztelve a jelenlegire. A világítás eleddig is rossz volt az én gyengébb kaliberű gépemnek, így a kezdeti próbálkozás után, hogy fényképezzek, feladtam. Nem érdemes. Elmosódott, rossz beállítású képekkel nagyon nem megyek semmire.

A Niburta dübögött a színpadon. Nem sikerült őket behangolni, a hangzás olyan is lett. Következő csapat pedig Bandiék voltak. Továbbra is tartom azon elképzelésemet, hogy mind ez, mind pedig a januári színpadra állás hakni volt. Ennek tetejébe jöttek különféle morgások, hogy Gubi és Choofie levágatták a hajukat. Erről lehetne egy egész posztot kanyarítani, talán ha lesz időm meg is csinálom, azonban visszakanyarodva elmondhatom, hogy az első sorban pattogva nem volt borzasztó a hangzás. Ezután a Virrasztók lépett fel. A klub hátuljában tökéletesen úgy tetszett, mintha dobozban játszanának. Erőtlen és puffogó hangzást sikerült összeókumlálni.

A magyar muzsikusok közül egyedül a Dalriada maradt főműsoridőre. Így az ír Darkest Era telepedett meg a színpadon. Hogy mennyire gender tudatosak, azt mi sem jellemzi jobban, mint két lány jelenléte a csapatban. Amikor odaléptem a két gitároshoz és szóba elegyedtem velük, nem sokat kerteltem, hogy miért jöttem a bulira. "Miattatok." Mi a jó bennük? Az a tény, hogy szemtelenül fiatalok s iszonyat energikusak; hogy olyan precizitással adják vissza a Primordial hangulatát heavy/doom metálba oltva, hogy leesik a fejem. Nagyon klassz bulit vártam. Annyira meggyőztek, hogy az utolsó forintjaimat összekaparva vettem meg a korongot. Bár a pultos lány megkérdezte, nem akarok-e pólót is, erre csak azt tudtam mondani, hogy nincs rá keret.

Számlista: 

1. An Ancient Fire Burns

2. On the Crest of Doom

3. Heathen Burial

4. To Face the Black Tide

5. Poem to the Gael

6. The Last Caress of Light

7. The Morrigan

Megkaptam amire vágytam, akár haza is oldaloghattam volna. Mégsem tettem. Igaz, nem a stílus iránti elkötelezettségem bírt maradásra, sokkal inkább a társaság. Bele-belenéztem az Arkonába és a Dalriadába. Igaz, utóbbi tízes skálán 4 és 6 között tett le az asztalra. A cseh Silent Stream of Godless Elegy nagyon jó death-doom keveréket játszott egy leheletnyi gothic-kal, amolyan régi Tristania stílusban. Viszont hulla voltam, így irány haza.

Dombos Fest 2012

Alfonz Hegyesen járt s erről számolt be a Tiszatájonline-on:

0. nap

1. nap

2. nap

3. nap

4. nap

5. nap

6. nap

Én hogyan éreztem magamat? Néha kutyául, néha pedig nem. Az azonban szent igaz, hogy ez minden volt, csak nem pihenés. Előfordult, hogy enni sem volt időm, mert annyira haladnom kellett mind az írással, mind azzal, hogy eleget teszek annak a kérésáradatnak, ami felém ömlött, hogy ide gyere, oda gyere, ezt csináld, azt csináld. Piszkosul fárasztó.

Feltételezhetően ideszúrok még majd néhány keresetlen mondatot, amint időm adódik rá, ami jelenleg luxuscikk.

Top 10 2011-ben

Az a meggyőződésem, hogy a 2011-es év nagyszerű volt zenék tekintetében. Ha az ember nem tud más támaszt találni, akkor mindig nyúlhat a füles után, ami elrepíti, repteti őt, elfelejtve búját, baját vagy éppenséggel hatványozza örömét.

Kayo Dot Szegeden

A Kayo Dot egy amerikai avant-garde zenei társulat. Zenéjüktől kivert a víz, mintha János jelenései materializálódtak volna hangokká, robajjá. Ezt hivatott - talán? - felerősíteni a sok fúvós hangszer.
Számomra ezért hagyott maradandó élményt, ha nem is kellemeset.

Alpine MusicSafe Pro teszt

Zenészként már sokszor fordult velem elő az, hogy egy-egy buli vagy próba után erősen zúgott a fejem. Nem nyugtatott az a gondolat sem, hogy zenésztársaim is ugyanezt érzik, és simán beletörődnek az egészségük károsodásába. Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy ha valaki ilyen körülményeknek van kitéve, akkor maradandóan romolhat a hallása!

Nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy sérüljön a hallás. Elegendő az is, ha az ember szeret koncertekre, klubokba, vagy esetleg olyan szórakozóhelyekre járni, ahol valamilyen formában zene szól! Legyen az akár egy koncertterem hátsó sora, vagy akár egy átlagos egyetemi szórakozóhely.

From Russia with love

Kérem szépen, némi metálság mindenkibe!

Metálságok

2010. január 25-e. Az új Orphaned Land lemez megjelenik. Folytatás->

- Hivatalos oldal az elején némi előzetessel (?) az új lemezről

A Symphony X leszerződött a Nuclear Blast-tel. Folytatás ->

így

"Don't turn your back on me, don't ever let me down"
She said, "I picked you up each time before you hit the ground
Your selfish face is now erased when someone mentions you
And the darkness that you left is overstepped aside
Will disappear in clouds, the sun arrives

AzFeszt leszámoló

Idén harmadszorra ugrottam neki, hogy az agyam szakítószilárdságát próbára tegyem. Ezúttal már rezgett a léc. Ha úgy vesszük, el is tört, lévén az utolsó napról eljöttem.

Augusztus 19, szerda

A négy és fél órás utazás kimerítő volt. Kellemes meglepetésben volt részem, mert a vonatállomástól a fesztivál helyszínére ingyenes buszjárat ment. A busz ezt az ingázást napi tizenkétszer tette meg óránként. A legnagyobb leküzdendő probléma mindig azzal volt, hogy vajon felférünk-e.
Első nap még nem volt akkora mozgolódás zenei fronton, engem egyedül a Paddy and the Rats érdekelt. A Nagy Színpadon tízórás kezdettel az Enter Shikari játszott, utánuk pedig az Anti-Flag Amerikából.
A miskolci csapat éjfél után kezdte meg a zenélést a Kemping színpadon. Képeket nem csináltam, inkább buliztam, ez a jelenség a későbbiekben megfigyelhető majd a Russkaja, Volbeat esetében is. De ezekről majd később.

Augusztus 20, csütörtök

Délelőtt többnyire mászkáltam a fesztivál területén, tapasztaltam, hogy milyenek a körülmények. A Tér-Kapcsolat színpad adott otthont a tehetségkutatónak, ezért ott már egy óra után indult a muzsikálás.

Öt órakor indult a program a Nagy Színpadon, az Óriás koncertjével. Az IHM basszusgitáros itt énekel és gitározik. Nekem olyannak tűnt, mintha a háromlemezes banda indie-t játszana. [Audendum: Gogzi világosított fel, hogy "az óriás hamarabb megvolt egyedi petinek mint az ihmbe kerülés."]Kacifántos fogalmazás, egyszerűnek tűnő zene, ám mégis erőteljesen gondolkodóba ejtő. (fát dönteni) Ahogy az oldalukat elnézegettem egy arasznyi komolyság nem szorult beléjük, de bánja kánya. Nem hiszem, hogy SZIN-en megnézem őket. Ettől függetlenül az agyilag beborult bülcsészek kajolni fogják annyi szent! Ha nem elég az egyetemista rockzenekarok bohóckodása, akkor itt az új generáció, az Óriás. Talán a leghelyénvalóbb jelző a petyhüdt.

Reményemet azonban egyből összeszedtem, amikor a Kaukázus lépett a deszkákra. Tévedés ne essék, tőlük sem vártam komolyságot, mégis meglepődtem, hogy mennyire érdeklődőek a világ dolgai iránt, legyen szó akár közelről, akár távolról. Az MR2 orrvérzésig játsza a számaikat, ezért a Teszkó, Anglia, Szalai Éva nóták már nekem is ismerősen csengtek. Furcsamód, mégsem ezek ragadtak meg a fülemben, hanem a globális felmelegedést is érintő daluk, a Pingvin. /Bár ezt talán annak is be lehet tudni, hogy egy kellemes kis szólóval indul./ Nótáikat magadévá tudod tenni az hivatalos oldalukon.


Háromnegyed nyolckor indított a Firkin a Kemping színpadon. Őket már emlegettem egyszer, a károgásom ellenére kíváncsi voltam az élő fellépésükre. Kicsit módosítanám a korábban leírt véleményemet. Lemezen valóban nem egetrengetőek, azonban a zene ereje meggyőzőnek bizonyult már az első hangok után, hogy nagyon jó koncertnek nézünk elébe. Állandóan mozogtak, a fuvolás hol jobboldalt, hol baloldalt bukkant fel. A koncert felétől folyamatos volt a pogó. A buli után megvettem a bemutatkozó anyagukat, a Firkinfull of Beer-t.



Számsorrend:
1. What's Left of the Flag
2. Whiskey
3. Seven Deadly Sins [Flogging Molly cover]
4. The Galway Races
5. Blood For Blood
6. The Irish Rover
7. Eileen 'Og
8. Drunken Sailor
9. Rebels Of The Sacred Heart [Flogging Molly cover]
10. Fuck The British Army
11. Finnegans Wake
12. Within A Mile Of Home [Flogging Molly cover]
13. Bitchin' in the Kitchen /Toura loura lie;/
14. Drunken Lullabies [Flogging Molly cover]
15. Swagger [Flogging Molly cover]
16. Tobacco Island [Flogging Molly cover]
17. Firkinfull of Beer
18. ráadás: Devils Dance Floor [Flogging Molly cover] elmaradt

Összesítésnek talán elég annyi, hogy I am lookin' forward to meetin' you again, you bastards!

Firkin galéria

Az Isten Háta Mögöttbe belenéztem, még hallhattam a Jósolni bélből utolsó taktusait. Aztán valami rapelésbe kezdtek bele [audendum: Élettér-Elmélet], amit egy kis ideig hallgattam, majd otthagytam őket. Akit érdekelne az, hogy miről szövegel Palika, annak ez kánaán lesz.

Átrohantam Raunchyra. Dániából jöttek, először léptek fel nálunk. Modernebb, mindent bele, amit hallgatnak a tagok metál zene, nem rossz. Egyetlen számukat ismerem, még 2004-ből. Azóta nem tudom, hogy hová fejlődtek, haladtak, egyáltalán tettek-e le valamit is az asztalra. De arra tisztán emlékszem, hogy tetszett akkor amit hallottam. Amint odaértem az általam ismert Watch Out-ot döngették.

Textures. Az ismeretlen csapatok dömpingjéből ők voltak az egyetlenek, akiknek zenéjükbe belehallgattam, mielőtt elindultam volna. Holland poliritmikus sikálás. Nem győztek meg.
Két gitár, basszus, billentyű, ének, dob felállás ígéretesnek tűnt, hogy maradjak. Amit kaptam nem tettem zsebre. Monoton, kakofónikus brutalitás, amit egyszer-egyszer megszakított a pasas éneke. Mintha diót daráltak volna 220 kilóméter/órás sebességgel. Talán majd máskor.



Zselenszky dugatlanul. Török-Zselenszky Tamás az Eleven Hold énekes-gitárosa volt 2007-ig. Félig a sátorból hallgattam az EH szösszeneteket, azokat legalább ismertem.

Augusztus 21, péntek

Belátogattam a városba. Elsősorban a református templomot kerestem fel és a fa harangtornyot, ami erdélyi székely mesterek keze nyomát viseli magán.

A Kemping Színpadon fél hatkor kezdett a Sheket. Ezúttal két táncossal dobták fel produkciójukat. Tetszik, hogy nem ragadtak le a "kimegyünk-zenélünk-ráadást-adunk-majd-lejövünk-a-színpadról" mentalitásnál. Érdeklődve várom a késő őszre beharangozott nagylemezt.


A fiatalokat a pécsi Psycho Mutants váltotta. Életigenlésből és csűrdöngölésből átkúsztunk a sötét felére az életnek. Töprengések, kesergések füstölögtek elő az elképzelt, közép-ausztrál vityillóból. Fehér Jézussal gurguláztunk és néztük a lemenő napot. Szemünk összeszűkült, de nem a portól...
A harmonikás srác - Jehann - az utolsó nótánál a nyakába akasztotta a gitárt, Zoli énekelt. Csak tudnám mi volt...



Számlista:
1 - Balázs
2 - Go Go (Go Go Go!)
3 - Orfű (Orfű Swing)
4 - Get Me Out (Get Me Out)
5 - Jesus (Jesus on the Moon)
6 - Tangó
7 - Spanyol (Somewhere in Mexico)
8 - Psycho
9 - Western (Western Devil) elmaradt
10 - R'n'R 2 ?

Majd tepertem át Russkajára. A tavalyi SZIN óta többször is hallgattam őket. Amolyan tökéletes fesztivál zene címszóval. Nem hazudtolták meg magukat ezúttal sem. Újfenn fülig porosan jöttem ki a tombolás után. Az énekes egy cirlepit-hez hasonló mókát mutatott a közönségnek. Előadta, hogy náluk, otthon Oroszországban az emberek a traktor elől futnak - egyből mondta a spanyol analógiát a bikával -. Fényrizs, SZIN-en megyünk traktorozni! :]


A Replika nagyon elnyújtotta az akusztikus programját, viszont a Lélek útját hallhattam élőben, úgy ahogyan azt az Acoustica-ra feltették.

Ezzel megcsúszott a Zuboly is, sajnos. Ezt azért mondom ilyen sajnálkozva, mert amióta ismerem ezt a formációt azóta szerettem volna látni őket. Dióhéjban talán arról, hogy miért érdemel figyelmet:

A Zuboly turmixgépében opera, operett, popslágerek, hiphop, beatbox-ritmusok, jazz-elemek, népdalok, szájharmonika- és falevél-szólók (!!), nagybőgő, groteszk, népi hagyomány és a modern nagyvárosi folklór kavarog körbe-körbe – a végeredmény pedig élvezetes és lebilincselő.

A hihetetlen az volt számomra, elsősorban, hogy a lemezt teljes egészében hozták. Sajnos csak félórán keresztül tudtam őket figyelni, mert tízkor már a Volbeat kezdett a Nagy Színpadon.

A falevél-szóló

Zuboly galéria

Volbeat mesterhármast sikerült elérnem. A hangosítást viszont iszonyatosan eltolták, a lábdob iszonyatosan hangos volt. Talán féltek, hogy a nyírségi erdő betyárjai ellopják a hangerőt?

Ettől eltekintve újat nem tudok mondani róluk. Ezúttal Slayer-blokkot illesztettek be, nem Mayhem-et vagy Cannibal Corpse-ot. Valamint felmérgeltek, hogy nem hoztak CD-t.

A Yava már javában játszott, mikor ismételten a Kemping Színpad felé vettem az irányt. Még az első felállással láttam őket valamikor 2007 őszén, azóta bőven történt személyi változás a csapat háza táján. Mestyán Ádám kilépett s egy új énekesnővel bővült a tagság. Ádám helyére természetesen találtak más embert. A gitár és a koboz/lant többször hamisan szólalt meg, ezt szóvá is tették, de sietve hozzá is tették, hogy ilyen az igazi punk zene.

Yava galéria

Sohsem voltam core-os. Divatnak tartottam/tartom, annak dacára, hogy nagyon sok minőségi produkció készül ebben a műfajban. S ha néhanapján vaskalaposságomat félre tudom tenni, akkor keresgélek itt. A Darkest Hourt se digitálisan, se más formában nem fogyasztottam még, de a kíváncsiságom úrrá lett rajtam s hajtva a vágytól, hogy valami hamisítatlan amerikait láthassak átgaloppoztam a Nagy Színpadhoz. Amit láthattam azt nem felejtem el hamarjában. Őrült módjára rohangáltak fel s alá, egy pillatnyi időre sem álltak meg. Ugráltak, headbangeltek, gitárt tekertek. Közben aki még nem kapott epilepsziás rohamot annak végül sikerült. A stroboszkóp állandóan járt, fények cikáztak sárgán, pirosan, kéken.
Az egész egy energiabomba volt, ami köpködi a fémszögeket mindenfelé.

Számomra itt ért véget a fesztivál. Aki az utolsó napra is kíváncsi lett volna, az keresgéljen máshol. Én így láttam s éltem meg az egészet.

Róka hasa rádió

Megérkezett, végre! Négy év után ismételten van új Thy Catafalque korong.

Sodrásban feküdtem, átment rajtam a víz, a fény, a buborék, a halak, a békák és a vidra. Én részük voltam, ők nem törődtek velem. Elmosolyodtam. Csigákkal araszoltam, füvek suttogásánál hallgatóztam.
Én voltam a Nap, körülöttem fordul el minden. Láttam ahogy keringtek köröttem a bolygók, rámnéztek és és tovább seregtek másfelé.

ez vagyok én, és ez itt az otthonom.

Kerepeltek fölöttem. Barna volt a táj. S megjelent az út.

(Kátai Tamás képe)

Fordul a gép, Folyik el az élet.

Zsibog, bong. És elindultam, fejem felett tekergett a Hold. Kinyújtottam a kezemet, csevegtem vele.

(Kátai Tamás képe)

Alszom és alszom és álmodom egyre,

Jó volt. Feküdtem a dunyha alatt s mélyeket lélegeztem belőle. Odakintről a kalimpálós óra zaja csurgott be. S meghallottam a tanítónéni hangját.

Mentünk, nagyanyám fogta a kezemet és tolta a biciklit. Elismételtette velem a szavakat, amiket ő mondott. 'ptica'

És meggyújtották, az ünnepre való tekintettel, az utcai lámpákat.


Kerted, ha lenne, felhőt szeretne,
nyirkos ezüstpor, hull a halk eső.
Erdőd, ha volna, mélyén gurulna
sárgán kerek hold, hullna halk eső.
Esti szobádban álmod, ahány van,
fénylik, ameddig hull a halk eső.
Végig amerre elmész sietve
pöttyös a járda, hull a halk eső.

A legszebb, amit valaha is olvastam tőle...

Képeket Tamás fotós blogjairól válogattam.
1/
2/
3/

Én, a goth

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen kíváncsi tökfilkó, aki szabadidejének nagy részét azzal töltötte, hogy zenék után rohangált pusztán abból a célból, hogy minél jobban kitágítsa horizontját, művelődjék s mögé lásson a függönynek. Néha eléri ezt, néha nem s megreked a felszínen. December tizedikén történt, hogy barátságot kötöttem a Psycho Mutants nevű pécsi formáció basszusgitárosával s aztán magával a zenével is, miután megvettem első nagylemezüket. Tudni kell rólam, hogy szeretem William Faulknert. Amerikában kerültem vele közelebbi ismertségbe, név szerint a A Rose for Emilyvel.

Ebből a futó kapcsolatból tartós érdeklődés támadt. Magával ragadott a karakterek szilajsága, ugyanakkor a földöncsúszó gyávaság és megalázkodás, az antbellum és a Poszt-Rekonstrukciós éra szaga és bűze. Talán ha nem ismerném ennyire az ő történeteit, akkor nem is ejtett volna ennyire rabul a pécsi srácok hangulata. Mert kétség sem férhet ahhoz, hogy ez HANGULAT. Igen, így nagy betűvel.

A fellépésük előtt már túrtam a netet, hogy a myspace-es dalokon kívül halljak mást is. Rá is bukkantam egy kallódó demóra.(Itt) Feltörő kíváncsiságomat nem tudtam kordában tartani, végig kellett olvasnom a többi bejegyzést is. Kincsekre bukkantam! Csillogó szemekkel vetettem bele magam a kutatásba. El is jutottam Jan Munlyhoz.

[Ez ő.]

További áskálódásomat egy blogban fellelt bejegyzés tovább növelte. Nem is térnék ki nagyon erre southern gothic-country stílusra részletesebben, elvégre amit tudok, az a fentebbi link alatt elolvasható s megérthető.

S miért jó? Mert goth, de nem szomorú, csak keserű. Mint Ambrose Bierce.
Közben igyekeztem magam köré gyűjteni az információkat, hogy mik ajánlottak ebben a stílusban. Kiderült, hogy Denver környékéről származik az egész mozgalom s nem kisebb nevek öregbítik, mint a Woven Hand és a 16 Horsepower.

Tény, hogy én egyiket sem ismerem tüzetesen, csak amit néha Fényrizs elnyürrög vagy olvasok róla valami sznob blogon.

Ez a históriája annak, hogy hogyan lettem goth.

Sommázat 2008

1. Enslaved – Vertebrae

Ha jobb lett volna a 2008-as évem, talán a Volbeat állna előrébb, de visszapillantva okkal lett ez a korong a dobogós. Mégis milyen? Ami a neve, csigolya s gerincvelő. Benn van, átsző, irányít, hol élesebben lüktet s fáj, hol pedig gyengéden pulzál a hátadban. Ilyen lett az Enslaved idei albuma s a egyben a legjobb is ebben az évben.

2. Volbeat – Guitar Gangsters and Cadillac Blood

Leírhatatlan élmény volt látni ezt a csapatot színpadon, pláne Szigeten, külön kiemelném, hogy nagy valószínűség szerint a legjobb koncertélményem volt az a nap. Flogging Molly, Volbeat, Kulture Shock triász megtette a hatását. Külön kedvencem erről a nagylemezről az alig kettő perces Back To Prom című szösszenet. S jönnek februárban ismét, ott a helyem! Nagyszerű muzsika!

Volbeat - Back To Prom

Forever and ever, even today and after
I kept our picture forever
Back in the late 50's we went to the prom and kissing
But you went home with Tom Ripley

Throw the guy a meat bone, put him on a train
That's the way it should end
Living the outskirts, to 40 miles away
Where the lonely road ends

Forever and ever, even today and after
I still believe you can hear me
Believer, deceiver, the question lies beneath the
Letter I wrote you in late May

Throw the guy a meat bone, put him on a train
That's the way it should end
Living the outskirts, to 40 miles away
Where the lonely road ends
Where the lonely road ends
Where the guitar gansters sings

3. Starofash – The Thread

Amikor az árnyak vonósnégyesei játszanak s minden kimozdul a helyéből, akkor megérted, hogy mit is alkotott Ihriel, Ihsahn felesége. Kicsit recseg, mint egy bakelit. Garm is közreműködik a lemezen, ami tovább emeli az értékét a szememben. Utaltam már rá, korábban.

4. Mike Patton - A Perfect Place

Ha a fekete és vörös keveredik s hangokat öntenek belőle egy kicsit noir-szagú gengszter filmhez, akkor kap életre Mike Patton amerikai zenei zseni agya s megalkotja az ehhez tökéletesen passzoló muzikális aláfestést. Hadd lám, mennyire mondtam igazat!

5. Flogging Molly – Float

Annak ellenére, hogy még nagyon régen, mikor még hűséges Offline olvasó voltam, bukkantam rá erre az együttesre, azóta töretlen a kapcsolatunk. Még egy dokumentum dvd-jük is itt pihen a polcomon. Ír folk-punkjuk nagyon kedves nekem, általuk több remekbeszabott bandát találtam meg. Illetve részt vettek azon a bizonyos Szigetes bulin, ha pontos akarok lenni, akkor kiemelem, hogy ők készítették elő azt a hosszú, felejthetetlen élményt. Ígéretüket re mélem megtartják, visszatérnek hamarosan! As Dave King said: We are fucking coming back! My response: I will wait for you, you bastard! (with a rusty Irish accent)

6. Through Your Silence - Whispers To The Void

Ezek az olasz arcok jöttek és taroltak, szántottak, beledöngöltek a földbe. Meg voltam róla győződve, hogy a Deadlock idei kiadványa fog irgalmatlanul leverni mindenkit melodikus death metal színtéren, de az ördögöt! Ezek a csókák úgy tolják a műfajt, mint régebben talán az AtG, mostanság pedig a Dark Tranquillity. Van egy kanálnyi The Haunted is bennük, egy arasznyi metalcore, de szerencsére nem sok, sőt észre sem veszi az én patikamérleg agyam, ami kifejezetten jelezni szokott, mikor metalcore kerül terítékre. Bömbölde a javából, Deadlock, megjött a trónkövetelő!\w/

7. To-Mera – Delusions

Június elsején láttam őket a Pain of Salvation előtt az A38-on, kellemes összeröffenés volt, sokan sem voltak, megérte menni, azonban szálka így is van bennem. Julie pedig élőben is csinos.

„...Lefeküdt a pamlagra, ellazult, fáradtnak látszott. Az álom azonnal elragadta. Veríték verte ki, befordult a fal felé, szívverése felgyorsult, önkéntelen mozgások szakították meg pihenését. Úgy tűnt alszik, ébersége azonban nem múlt még el.

Alámerült a nyugtatólag ható alvásba, mégis nyugtalanság vett rajta erőt. Felriadt a hirtelen, mindent elárasztó fényre. Kéz érintette homlokát, Anyja lesöpörte a rakoncátlan hajfürtöt az arcáról. Nem álmodsz többet rosszat! – ígérte és ujjbegyével felszárította a kisfiú könnyeit. Bátorítólag végigsimított a gyermek nedves karján. A fiú feltekintett. Anyja arcát látta, mely még mindig azt a melegséget hordozta magában, amit sok-sok évvel ezelőtt. Szarkalábai azonban eltűntek.
Gyengéden megfogta a fia kezét és magával vonta a ház többi része felé. Az ebédlőben nagy zongora állt, amelyen apja játszott azokon a vasárnap délelőttökön, mikor esőre állt az idő. Halkan – mintha - fel is hangzottak volna azok a dallamok, amik az édesapja keze alól futottak ki. Elcsigázottá vált, leült egy székre. Vezetője mellé állt s dúdolta a vasárnap délelőtt melódiáját. A nagy, barna szemek a remény szikráját szórták felé. Mégis, nem tudott felnőni apjához. Felpattant és elfutott édesanyja mellől.

Rohant, zihált, a fájdalom belemarkolt a húsába.

Megtorpant, emlékek bukkantak fel. Le-lecsordul egy-egy perc, ahogy a régi élmények közt kormányozza figyelmét. Egymás után jöttek felszínre az elfedettség homályából. Hol gyorsan, hol lassan, ám többnyire gördülékenyen. Hangok szállingóztak alá. ’Őrizze meg a szépséget, mi ezek közül való.’ Átlépett egy küszöböt, a bűntudat termébe érkezett. Fejét meghajtotta, a tett nagyobb volt, mint amit be lehetett volna vallani. Feltekintett bíráira. Majd a padlót tanulmányozta. Beszélni akart, szólásra nyitotta száját. Vicsorított. Jelentéktelennek érezte a saját szempontját, vállat vont. Töprengésbe merült.
Újra a szobájában volt. Labdák, fakockák körötte. Játszani kell, játssz! Régebben nehezebbek voltak azok a kockák. A labda is kisebbnek tűnt. Elgurította s utánaszaladt. Felemelve a karját tapasztalta, hogy eléri az asztalt, sőt még lábujjra sem kell állnia ehhez a mutatványhoz. Örömében körbe-körbenyargalászott a kis területen.

Elesett, beverte a térdét. Az ablakon keresztül nyári szellő fújt be. Álárnyékok vetődtek a függönyre. Véglegesen búcsút kell mondani. Hosszasan gyalogolt az előtte fekvő folyosón. Helyet foglalt a padlón és morfondírozni kezdett.

Dallamok kúsztak elő a sarokból merengése alatt. Elcsúsztak. Disszonáns hangok kerítették hatalmába figyelmét. Két hang szüntelenül váltakozott. Felébredt. Újra kezdődik az alakoskodás. Azonban ami történt mindig vissza fogja csábítani.” (innen)

8. Yava – Folcore

Mi kutyánk kölke, lehetne legyinteni, de kár volna, nagy kár. A több volt VHK-s tagot is felvonultató Yava az idei évben adta ki debütalbumát. Tavaly láttam őket, még Folk'n'Troll-on s azóta érdeklődve lestem a myspace-es oldalukat, hogy mikor várható hanghordozó. S elérkezett a pillanat. Sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a decemberi lemezbemutatóra, biztosan jó volt, de a kötelesség előrevalóbb, mint a szórakozás. Koboz, síp, gitár, basszusgitár, progresszív dobolás (hiába, Szabó Kristóf tud), női-és férfi ének váltogatása. Inkább punk-osabbnak, sőt, hardcore-osnak nevezném az összképet, mint ahogyan ők is. Sok szerencsét, jertek le Szegedre!

9. Orange Tulip Conspiracy - Orange Tulip Conspiracy

Ha hallgatom, úgy érzem magamat, mint Magnum ("Tudom mire gondolnak és igazuk van.") mikor belsd-zik s kiül a birtok napernyői alá nézni a sirályokat.

10. Eksi Ekso - I Am Your Bastard Wings

Úgy tűnik a tavalyi kérésem, miszerint nyitottabb legyek zeneileg teljesült. Meglepőnek hathat, hogy én, aki kézzel-lábbal szoktam hadakozni a post-dolgok ellen egy post-rock debütkorongot választok be a top 10-embe. Felötlik a kérdés, hogy miért? Mert más. Nem alszol el rajta, van benne húzás, igaz nem olyan, mint akármelyik fentebbi alkotásban, de jelen van. Ausztráliából érkeztek, mindazonáltal s egyből elcsípték ezt a helyezést.

Innentől vannak azok az előadók, akik lemaradtak a top 10-ről, de ugyanolyan sokat, ha nem többet, hallgattam őket, mint a fentebbi csapatokat.

11. Equilibrium - Sagas

Demójukat 2003-ban adták ki, a lemezüket már hallgattuk Choofie-val. Emlékszem írta, hogy szedjem, mert lajosozás van benne. Természetesen a Met-re tessenek gondolni, ha ez szóba kerül, esetlegesen. De nem fog. Júliusban mindenki várta a folytatást, az előzetes Blut Im Augen erősre sikerült. Csalódás ezúttal elmaradt, annál inkább volt a novemberi fellépésük, amit elbohóckodtak. Metségükre fel kell hogy hozzam, hogy alsógatya ide, alsógatya oda bitang jól adták elő élőben a számokat.

12. Forefather - Steadfast

A ködös Albion szolgál otthonául a két férfinak, akik 1997 óta szállítják egyre magasabb színvonalú black metal alapú lemezeiket a közönségnek. Mi is ebben a különleges?
A helyzet az, hogy Wulfstan hangjának karaktere, férfias, mély tónusa és a gitárok gyönyörű harmóniái olyan elegyet alkotnak, amely visszarepít a IX. századba.

13. Demians - Building an Empire

Memories and expectations
All is moving in so similar ways
Small rooms or huge surroundings
There’s no use when you are the missing

I think I’m getting used to – the fear of getting used to you
I think we’re getting used to – the fear of living for two

Follow me here I’m on my way back home or then bury me here or take my hand back stronger…
Follow me here I’m on my way back home, you can bury me here or take my hand back stronger…

14. EtHersens - Ordinary Days

Szintén debütáló lemez a francia EtHersens-től. Progressive metal, kicsit olyasmi, mint PoSt, Green Carnationt s egy jóadag őszi hangulatot mixelnénk össze s öntenék ki.

Kis csokornyi muzsika

Régi blogomon volt egy olyan szokásom, hogy ingyenesen letölthető zenéket mutatok be, ezt a hagyományt nem szeretném megszakítani. Borítóra bökve lehet egyesével leszedegetni a nótákat. Progressive metal Szegedről.

Pogány metal Kanadából.