Néhány háttér-információ: a képek szeptember nyolcadikán készültek Szegeden. A gép, amit használtam egy OLYMPUS SP550UZ.
Sokáig tervezgettem ezt a sorozatot, az ötlet még télen született meg, akkor vetettem fel Eszternek is a dolgot, egyből igent mondott. Az eltelt hónapok alatt többször előkerült az ügy, de csak húzódott, halasztódott, míg végül valósággá vált.
Eredeti helyszín a Bertalan-híd lett volna, azonban nem messze ettől találtam egy eldugott játszóteret ami megfelelt az elképzeléseimnek. Ismerem Esztert annyira, hogy tudom, hogy nem fog tudni ellenállni a hintának és a mászókának. Az idő kicsit hűvös volt már ekkor.
Mivel első sorozatról van szó - amit közel sem biztos, hogy folytatok -, gyakorlatnak szántam az egész fényképezést. Előtte soha nem dolgoztam modellel, ezért számomra is újkeletű volt az ilyesmi. Láttam Eszteren is, hogy meg van kicsit illetődve, ezért egy olyan munkamenetet ötöltem ki, ahol egy idő után teljesen elfelejti, hogy fényképezem és képes természetesen viselkedni a lencse előtt. Másrészt én a legtöbb esetben koncerteket, fellépéseket szoktam megörökíteni, ezért könnyebb volt nekem is dolgozni.
Tehát nem okvetlenül pózolásról volt itt szó, sokkal inkább arról, hogy beszélgetünk és nekem folyamatosan kattog a kezemben a gép. (Megjegyzem, hogy cirka kétszáz képet lőttem el, ennek mint majd látható, töredéke került csak fel!) Ezért fedezhetőek fel majd mosódások a képeken .
A kezdeti feszélyezettség (mindkét részről) után azt hiszem sikerült viszonylag jó képeket összehoznom.
Íme a galéria:
Konklúzió: jobban szerettem a közeliket csinálni, mint az egész alakos képeket. Az az érzésem, hogy azok jobbak is lettek. Lehettek volna változatosabbak a pózok, arcmimika úgyszintén.
