Diaszpóra

Hétfőn volt az első szerb órám. Otthon egyelőre nem akarok róla beszélni. Ami azonban furcsa, legalábbis így elsőre, hogy akarna beszélgetni velem a srác, azonban azt válaszoltam neki, hogy az szókincs nélkül elég nehézkes valamint lomtalanítás van s le kell vinnünk Fényrizzsel egy kanapét, amit nem fogunk használni, így ha nem bánja, akkor kereket oldok. Kifizettem neki az órát, majd eljöttem. Lassan majd neki kell állnom biflázni az anyagot, amit adott.

Másnap a délszláv diaszpóra egy másik jövevényével futottam össze ezúttal egy irodalmi esten. Igaz, nem hozzám beszélt, hanem csoporttársammal. Habár a bemutatkozás még ment.

A hetek pedig telnek, ha nem is olyan gyorsan, mint azelőtt. Bár hiányolom a nyarat, minden kellemetlen lerészegedése ellenére. Jó volt kicsit a fenekemen ülni. Egyébiránt most furcsa, hogy háromszögbe mászkálok, néha ebbe még belejátszik otthon is. Sok.

A tegnapi SamHain fesztről kicsivel később fogok pötyögni valamit.

Szpottok

Gondoltam, leírom, hogy ki mindenkit láttam az elmúlt majd' tíz napban. Amolyan celeb lista vagy mifene.

Az Ektomorf volt dobosát

A Sacra Arcana énekesét

a HS7 gitárosát

a The Idoru gitárosát, nem a Szalkai Tibit

a Subscribe-ból Attist

illetve ma délután Pierrot.
Update: Gaobr a Watch My Dying énekest.
Máté Gábor az Astorián.

Jah, múlt héten pedig Nádasdy Ádámmal lifteztem.

Apropó, hamarosan lesz valamicskével értelmesebb poszt is, azonban egyelőre ez vagyon.

Szomszédoktól nem messze

Pittypalatty! Azt számolgattam ma délután, hogy mennyit költök Rukkolás könyvek postázására s rájöttem, hogy lassacskán öt rugó körül járhatok. Ma be tudtam iratkozni két könyvtárba is. Amúgy már vannak előadásaim. Eleddig túl sok vizet nem zavartam/-tak, viszont sikerült egyet brillíroznom a Literature részen, aminek külön örülök. Villantam egy kicsit, habár éppen azon törtem a kobakomat, hogy majdnem két éve, hogy hozzá sem szagoltam ezekhez a dolgokhoz. Tegnap délután, mielőtt elindultam volna Szegedre, összeszedegettem a lezárásra, megírásra váró szövegeimet s meglepődtem, hogy mennyivel el vagyok maradva. Amint össze tudok harácsolni egy kis időt, azonnal neki is fogok dolgozni. Remélhetőleg még ma estefelé.

Egy maréknyi álompor a pesti kockák között

Éppen időszerű, hogy leüljek s hányjak ide valamit. Több, mint egy hónapja semmit sem írtam ide. Azóta meglehetősen sok minden történt. Felköltöztem Pestre, Gazdagrétre. A Regős utcában lakunk, tiszta folk metál, nem?!

A felköltözésem történetét később fogom megírni, de le akarom írni, mert úgy hiszem, hogy tökéletesen bemutatja, hogy milyen volt a nyaram, az összes hajtű-kanyarával egyetemben. Az eddig eltöltött két napom Pesten rohangálással telt. Elég sokat ki kellett fizetnem többségében feleslegesen, ha egy kicsivel is fineszesebb vagyok, akkor legalább 2000 Ft-ot megspórolhattam volna. Tanulópénz.

Mára el tudtam intézni a helyi bérletet, holnap nekiveselkedem a diák intézésének. Többnyire azonban a Rukkolás könyvek miatt szaladoztam ide-oda. Az első átadást majdnem lekéstem, mert rossz helyen szálltam le a Mexikói úton. Bementem egy helyre kérdezősködni, hogy merre találom a Kis Földalatti végállomását, mert egy órára oda kell érnem. Erre a pali annyit mondott, hogy az "messze van, nagyon messze, nem érek oda." Nem tántoríthatott el ez a savanyú pofa, így megindultam befelé a Mexikói úton, majd röpke tíz perc gyaloglás után el is értem a célt. Ziháltam kicsit, de elértem minden probléma nélkül. Konklúzió: ami egy pestinek messze van, az lehet a vidékinek egy rövidebb séta.

Később már flottul ment a könyvek átadása, így túl sok problémába nem ütköztem. Habár még tanulom Pest közlekedés-hálózatát, úgy érzem, hogy eleddig elég jól teljesítek. Igaz, néha rossz irányba indulok meg, amikor a kijáratot kell keresni. Ez még előfordul, de remélem, hogy nem sokáig.