Szeged

Ha meg kellene fogalmaznom, hogy miért hiányzik Szeged, akkor talán a következő beszélgetést mesélném el:

Én: Tanárnő foglalkozik a Vaudeville-lel?

Tanár: i-má-dom. :) 

[...]

Én: lehetséges volna-e majd a jövőben, hogy egy ilyesmiből TDK-zak tanárnőnél?

Tanár: a vaudeville perf. reprezentacioja az irodalomban? 

 [...]

az jó. az ötlet nagyon tetszik. es hat szuksegszeruen akkor ez ilyen multimedialis cucc is, h zene az irodalomban.hihetetlen izgalmas.

[...]

Ez egy csodálatos téma, András, hajrá, tessék rajta kattogni még! :) 

[...]

de jó lesz majd nekünk! kellenek a jó hallgatók. szuper. :) 

[...]

Én: szívesen, én köszönöm a biztatást

Tanár: anytime. OK.

Nos, azóta megfeneklettem, látszólag haladok, gyakorlatban, legalábbis az én elképzelés szerinti gyakorlatban, nem.

Something is entirely wrong for a long-long time.

Címtelen

Nincs megállás. Unalmas, értelmet vesztett mondatok egymás után, alany-állítmány egyeztetés sem megy már. Hogy az elhagyott, rossz helyre tett névelőkről, névmásokról ne is beszéljek. Kihagyásokat, amiket csak az agyam képzel oda, de nincsenek ott. Ezen s más okok miatt fogom minimum egy évre abbahagyni az írást.

Talán

egyszer a kíváncsi látogató hagyhatna egy kommentet. Legalább annyit, hogy besavanyodott szarházi vagyok és nem érdemlem meg, hogy éljek.

Köszönöm!

Néhány mondat jelenlegi egyetememről

Kiírhatnám már a címben, hogy ELTE, de nem akartam, a google úgyis idetalál. Sokan kérdezik, volt tanárok, volt csoporttársak, hogy milyen, hogy érzem magamat stb.

Többségüknek úgysem fogom soha megmondani, amit most le fogok róni, viszont megtalálható lesz, nem mintha bárki is keresné majd, ha meg igen, akkor csak tessék.

Az első talán, amit észrevétlenül, de megtanultam, hogy milyen mélységesen tájékozatlan vagyok. Mennyire eltörpül a tudásom azok mellett, akik engem tanítanak. Ez a második félévre tudatosodott bennem. Mondjuk olyan nevek mellett, mint Nádasdy Ádám vagy Schein Gábor, az ember óhatatlanul is csökkent értelműként tekint magára. Ergo egy alázat fejlődött ki bennem, valamint az fészkelte be magát a fejembe, hogy ezt a tátongó tudásbeli szakadékot nem tudom áthidalni, bármennyire is megfeszülök.

A másik a szerénység, amit ragozhatunk, hogy mennyire, de, ami rám is fért. Irtózatosan nagy pofám volt Szegeden s ez bizonyos, retrospektív módon, tunya magabiztosságot kölcsönzött nekem. Így második félév vége felé szem előtt tartom, hogy fogjam be a pofámat, ne szóljak bele, mert úgysem tudom a választ, találgatni, ahogy Nádasdy mondaná, MA-n már nem illik. Így megy ez.

Ennek okán fejlett szégyenérzet generálódott bennem, amit tetéz az, hogy minden tennivalóm határidejét csúsztatom, céltalannak tetszik az egész, mint valami részeg ténfergő a sétálóutcán. Voltak örömök, amiket kamatostul leböjtöltem s még le fogom böjtölni.

Hülye dolog

Olyan dolog miatt harcolni, amiben nem hiszel. Én például nem hiszek magamban s abban, amit tudok. Mert szent meggyőződésem, hogy nem a tudásom miatt kerültem az ELTE-re, hanem mert egészen egyszerűen s prózaian, szerencsém volt.

Erről ennyit s nem többet.

Később

S talán valahol lehangoló, de már nem is akarok rájönni, visszakerülni a "helyes útra", hanem egyszerűen csak be akarom fejezni az egészet, habár én nem tartom annak, felteszem az egyetlen értelmes s valamirevaló elhatározásom jó ideje.