Murphy visong

Úgy tűnik, hogy a mai nap Murphy rendesen kihúzta a lábam alól a talajt. Ma 10 és 12 között szerelők jártak nálunk. Pista elment, nekem szintén volt dolgom, otthagytam nekik a kulcsomat, mondván, hogy ha végeztek csak dobják be a postaládába.

Ez így elgondolva nem is olyan problémás. Azonban Mr. M. csak bele kell, hogy köpjön a már amúgy is zavaros levesembe. Miután hazaértem, Anyám közli, hogy másnap reggel kora délelőtt érkezik a bútor az új lakásba, vegyem már át. Jó, német után irány Szeged. Háromnegyed tíz volt, mikor felcsengettem nálunk, bízva abban, hogy van otthon valaki. Nem volt. Telefon egy, nem vagyok otthon, telefon kettő, nem vagyok otthon. Fantasztikus! Kizártam magamat úgy, hogy miattam csinálták az ágyat. Valahol magamat okolhatom a hanyagságomért, hogy nem szóltam senkinek, hogy jövök vissza.

Másnap elbandukoltunk Orsival a Somogyi könyvtárba. Ott kapásból legomboltak rólam 200 forintot, még jó, hogy fizetem a tagdíjat és az ideit már be is fizettem, azon a jogcímen, hogy a napi jegy. Halkan mormogom csupán, hogy az éves bérlet 650 forint. Le kell vonnom ismételten a konzekvenciát.

A két nap folyamán állandóan viaskodtam magamban. Ha rossz irányba terelődtek a gondolataim, elképzeléseim, akkor ráripakodtam magamra, bár ebben a verbális "lesújtásban" nem voltam olyan hatékony, mint esetlegesen más dorongolásában.

Köszönöm, hogy levetted a rendszeres olvasást.

Jó volna, ha nem csak
a negatív tulajdonságaidat
tartanád számon, hanem
a pozitívakat is.