Samhain Feszt

Tizenegy napja, hogy volt a fenn említett össznépi folk metál összeborulás. Talán az első az, ami szembetűnt, hogy határozottan kevesen voltak. Négy évvel ezelőtt még a PeCsában kapott volna helyszínt az ilyen nagyságú rendezvény.

Azonban elég a múltból, térjünk a lényegre. Délután három (sic!) volt a kezdési időpontja az első együttesnek. A legelső kettő fellépőt (Ankh, Tales Of Evening) annak rendje s módja szerint le is késtem.

A Club 202-ről annyit érdemes tudni, hogy korábban WigWam névről lett átkeresztelve a jelenlegire. A világítás eleddig is rossz volt az én gyengébb kaliberű gépemnek, így a kezdeti próbálkozás után, hogy fényképezzek, feladtam. Nem érdemes. Elmosódott, rossz beállítású képekkel nagyon nem megyek semmire.

A Niburta dübögött a színpadon. Nem sikerült őket behangolni, a hangzás olyan is lett. Következő csapat pedig Bandiék voltak. Továbbra is tartom azon elképzelésemet, hogy mind ez, mind pedig a januári színpadra állás hakni volt. Ennek tetejébe jöttek különféle morgások, hogy Gubi és Choofie levágatták a hajukat. Erről lehetne egy egész posztot kanyarítani, talán ha lesz időm meg is csinálom, azonban visszakanyarodva elmondhatom, hogy az első sorban pattogva nem volt borzasztó a hangzás. Ezután a Virrasztók lépett fel. A klub hátuljában tökéletesen úgy tetszett, mintha dobozban játszanának. Erőtlen és puffogó hangzást sikerült összeókumlálni.

A magyar muzsikusok közül egyedül a Dalriada maradt főműsoridőre. Így az ír Darkest Era telepedett meg a színpadon. Hogy mennyire gender tudatosak, azt mi sem jellemzi jobban, mint két lány jelenléte a csapatban. Amikor odaléptem a két gitároshoz és szóba elegyedtem velük, nem sokat kerteltem, hogy miért jöttem a bulira. "Miattatok." Mi a jó bennük? Az a tény, hogy szemtelenül fiatalok s iszonyat energikusak; hogy olyan precizitással adják vissza a Primordial hangulatát heavy/doom metálba oltva, hogy leesik a fejem. Nagyon klassz bulit vártam. Annyira meggyőztek, hogy az utolsó forintjaimat összekaparva vettem meg a korongot. Bár a pultos lány megkérdezte, nem akarok-e pólót is, erre csak azt tudtam mondani, hogy nincs rá keret.

Számlista: 

1. An Ancient Fire Burns

2. On the Crest of Doom

3. Heathen Burial

4. To Face the Black Tide

5. Poem to the Gael

6. The Last Caress of Light

7. The Morrigan

Megkaptam amire vágytam, akár haza is oldaloghattam volna. Mégsem tettem. Igaz, nem a stílus iránti elkötelezettségem bírt maradásra, sokkal inkább a társaság. Bele-belenéztem az Arkonába és a Dalriadába. Igaz, utóbbi tízes skálán 4 és 6 között tett le az asztalra. A cseh Silent Stream of Godless Elegy nagyon jó death-doom keveréket játszott egy leheletnyi gothic-kal, amolyan régi Tristania stílusban. Viszont hulla voltam, így irány haza.