Kezdetben egy magyar csapat uralkodott a színpadon, Angertea, ilyen kajbálós progresszívnek nevezett zajhalmazt gereblyéztek össze, többeknek tetszett, nekem kevésbé, helyette a vaku nélküli képkészítéssel próbáltam szenvedni, kevés sikerrel:S
Következő fellépő a francia Demians volt, akik miatt megjelentem aznap este.
Jól játszottak, bár némi színpadi rutin elkéne még, véleményem szerint. 50 perces volt a műsoruk, arra is jutott idejük, hogy egy teljesen új nótát is eljátszanak, ami sokkal gördülékenyebb volt, mint a lemezen szereplők, ez azért lehetséges, mert ezt már nem egy személy írta, hanem többen is segédkeztek benne.
Viszont jót tenne a színpadi kiállásuknak egy élő billentyűs csatasorba állítása.
Ismerősök jöttek oda, hogy milyen jó volt élőben is a csapat. Egyet kellett hogy értsek velük, elvégre 2008 eddigi legjobb debütalbumát írta meg a gall csapat.
Az Anathema megváratta kicsit a rajongókat s a fülem tövét már megcibálták a gonosz manók, ezért az "Ana-thema, Ana-thema" kiabálás helyett "Bétéká, bétékát!" hallottam, a vicc az, hogy az egyik ismerős szintén erről számolt be.
A kétórás Anathema koncert felét a közönség soraiban fényképezve, mászkálva töltöttem, másik felét a pult mellett ücsörögtem, mert az jól esett, néha egy pattogósabb számra beoldalogtam.
Summa summarum: nekem mint laikusnak is meggyőző volt az angol zenekar előadása, akkor kétség sem merülhet fel akörül, hogy mit nyújtottak egy rajongónak
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése