1972-ben Weöres Sándor életre hívott egy kitalált alakot Kazinczy korának árnyai közül. Nem férfit, nőt. Névvel ruházta fel, tulajdonságokkal öltöztette fel, a kor stílusának megfelelően verselt, nem kis sikerrel s papírra álmodta Countess Lónyayt. Ungvárnémeti Tóth László mint "élő támaszték" jelenik meg a sorok közt, akire Weöres támaszkodik. Barátjának, ágyasának ábrázolja Lónyayt.
Ungvárnémeti Tóth Lászlóról egy kicsit:
Weöres a Három veréb, hat szemmel című könyvében (alcím: Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból) hozza napvilágra korábbi felfedezéseit, amiket korábban tett a Kazinczy korban. A Nárcisz és Psyché dráma (ami a trilógia második része) az ő műve. Meghatározó munkatársa volt Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapjának a Hasznos Mulatságoknak.
Az író a következőképpen nyilatkozik a Psychével kapcsolatban. "Húszéves korom óta, majdnem negyven esztendőn keresztül, sokat foglalkoztam az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején élt magyar poétákkal. Csokonai, Kazinczy, Berzsenyi érdekelt, s a kevésbé híresek, sőt nagyrészt elfeledettek:"
Még egy anekdota, amit muszáj megemlítenem. Úgy tartják Countess Lónyay vette el az ifjú Wesselényi szüzességét ügyesen izgő-mozgó csipőjével. ;] /Megjegyzem a filmben meg is jelenik ez az anekdota./
Irgalmatlanul restellem, de nem tudtam megnézni az összes részt. A másodikat háromnegyed tizenkettőkor fejeztem be, nem volt értelme belekezdeni a harmadik részbe, elvégre másnap már január elseje volt, ami azt jelentette, hogy véget vetnek az ingyen mozizásnak a Nava-nál. Azonban remek s támogatandó ötlet.Lónyay személyében egy olyan nővel szembesülhet a néző, aki jóval megelőzte korát. A klasszicizmusban térdig járunk, nem vált előnyére egy hölgynek, ha nyíltan nimfomániás, könnyűvérű széltoló. Ezeknek tetejébe még poézisre adja fejét. S ezt teszi oly' játszi könnyedséggel, hogy korának irodalmi nagyjait az ujja köré csavarja. Kazinczy nem győzi dicsérni. (Pilinszky János személyesíti meg, nagyon örültem.) A grófnőt egy csinos, fiatal spanyol színésznő alakítja, Patricia Adriani.
Ungvárnémetit egy német színész személyesíti meg, Udo Kier Cserhalmi György hangján. A csavar ott búvik meg, amire a legkevésbé is számítanánk. Bevallom, én azon a meggyőződésen voltam, hogy Cserhalmi játsza majd a magyar költőt, holott a szereposztásban ő a harmadik ebben a szerelmi háromszögben. A részletekért később.
Laci betegségére, a vérbajra már az első mozi korai szakaszában fény derül, ezért is hagyja ott Rédét, ahol tanítóként dolgozott. Lidi (Lónyai) pénzt ad neki a gyógyíttatásra, de elárulja, hogy amióta a sógora a hasára rávert, mert terhes lett tőle, azóta a havi cikluson túl is vérzik.
Harmadik főszereplőnk, a férj, Maximillian von Zedlitz báró, aki megszökteti a grófnőt a zárdából s már azt tervezi, hogy feleségül veszi. Azonban a leendő arának más tervei vannak, útjaik elválnak. Ebben a szerepben tűnik fel Cserhalmi, magyar hangja Garas Dezső. Ez a kettőség egyfajta pikantériát ad az egésznek. Ő szólaltatja meg Nárciszt, aki "beteljesületlen szerelem", azaz Tóth László költő magyar hangja, és hús-vér megjelenésében ő a férj, Zedlitz báró, aki viszont Garas Dezső hangján szólal meg.
Néhány idézet a filmből: "Nagy támadás, kis pukkanás!" (szövegkörnyezet: egy pesti jurátus letámadja Erzsébetet s meg akarja erőszakolni) a többit tessék odaképzelni ;]
"Az Ég csak magát szereti." (szövegkörnyezet: Lónyay korholta Tóth Lacit)
Vélemény: ellentétben a korábban forgatott kosztümös filmekkel, ezen nem érződik semmi ál-millieu, semmi felesleges szirup. Vászonra álmodja a magyarság öntudatra ébredésének kezdeteit, a nehézségeket s az állandó virtuskodást ("Seggedet töröld vele, amice!") A látványvilágra az elmaszatolt képek döntő többsége a jellemző s valahogy disszonáns az egész.
Psyché
Psyché és Nárcisz
Nárcisz és Psyché
Más vélemény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése