Néni, nem ad egy ci-gi?!

Alig értem haza negyedikén délután Voltról, másnap kora délután már mehettem is tovább Pécsre. Kissé szerencsétlen csillagállásnak néztem elébe, kiváltképp így, hogy fél, legnagyobb jóindulattal is, csak egy nap állt rendelkezésemre, hogy ki-és bepakoljak, összeszedjem a fekete holmijaimat, majd felpattanjak Choofie-ékkal a Szeged felé tartó buszra, hogy később a kettőkor induló pécsi járatot elérjük.

A vicc az, hogy olyan mértéktelenül nem voltam fáradt, mint amire számítottam, sőt vasárnap este furcsa élményt nyújtott az ágy. Nulladik napra is lenéztünk, gondolván arra, hogy ha ennyibe került a bérlet - 5990 Ft -, akkor minden kétséget kizáróan tömve lesz a camping. Hat magasságában értünk be a baranya megyei székhelyre, ekkor Bandi érdeklődött, hogy hol és merre vagyunk, ők már benn vannak, mi több, már a sátort verik le. Mindenen áthaladva hamar megtaláltuk őket, csak Bandi útbaigazítási módszere nem a legpontosabb.

Éhesek és szomjasak voltunk, felvándoroltunk Kökénybe, ahol a helyi becsületsüllyesztőben oázisra találtunk, de nem csak mi. A kocsma tömve volt óbégatással, csaholással, énekszóval, mi letelepedtünk kinn, még ekkor nem volt olyan borzasztóan hideg éjszakánként, erről-arról beszélgetve töltöttük el az időt, míg kicsivel éjfél után megindultunk vissza a szálláshelyre. Idefelé láttunk gyros-ost. Hajnal egykor némi sör és pálinka után az ember éhes. Rendszerint nagyon éhes, így bementünk a házhoz, ahol lehetett gyros-t kapni. A jóemberek, aki közül az egyik kiszolgált, a másik ott téblábolt, mindketten ötven és hatvan között lehettek, erőteljesen spiccesek voltak, de nagyon szépen, egy hangos szó nélkül szolgáltak ki bennünket. A kótyagosságuk abban nyilvánult meg leginkább, hogy mikor kinyitották a hűtőt majd' beleestek.
Korrekt adag korrekt árért. /400 Ft/
Ez volt a nulladik nap, egyéb említésre méltó dolog nem történt.

Első nap:
Ekkor jobban alámerültünk alkoholban oldódó mivoltunknak - azonban túlzásokba ekkor sem estünk -. Az idő nappal pokollá tette az életünket, konkrétan 35 fok volt, mi pedig egy katlanban voltunk, ahol nem volt árnyék. A sátor korán, fél nyolc, nyolc körül kidob, megmaradni nem igen lehetett a vászon háromszögekben. Legalább Volton akadtak fák, amik árnyékot adtak. Kuci és Mara barátnői érkeztek ma. Illetve nagy szerencsémnek könyvelhetem el, hogy a völgyben nincs térerő.
A legelső banda, akiket megnézünk a Veil of Sin volt.Meggyőződésem volt, hogy korai Tristania-t fognak játszani, valahol mintha ilyesmit olvastam volna róluk. Mindenesetre nem voltak rosszak, ügyesen játszottak. /Kritika/



Ezt a képet azért illesztettem be, mert a gitáros itt úgy néz ki, mint Choofie. Röhögcséltünk is rajta. :+)
Az Alcoholra nem voltunk kíváncsiak, közben elkezdett szemerkélni az eső. Lődörögtünk ide-oda, vártuk, hogy valaki olyasvalaki lépjen színpadra, aki érdeklődésünkre számot tarthat. A lányok jóval hét után érkeztek, kimentünk a bejárat elé, hogy megvárjuk őket, segítsük cipelni a csomagokat, de az eső, a hideg és a türelmetlenség engem beparancsolt, így kötöttem ki a Rockerek.hu-n. Csejtey nevű black csapat színvonalasan darálta a közönségnek a dalait. Arcfestéssel, mintha űrporral lettek volna leszórva úgy zenéltek. Choofie megjegyezte, hogy jó értelemben emlékezteti őt a korai Dissection-re. Számomra is maradandót alkottak, hosszú számaik egyáltalán nem voltak unalmasak, azok gyorsasága a középtempó és az igazán gyors közt váltakozott. Állati feszesen játszottak, két gitár, basszusgitár, dob felállásban.

Birth of Cthulhu

Kíváncsian belefüleltünk a Moby Dick-be - mintha a Lélekromboló torpedó is felcsendült volna -, lepakoltuk a feleslegeset, ami nálunk volt, majd az Aetherius Obscuritas-t hallgattuk. A külcsín ezúttal sem maradt el, ismételten black-ről van szó, ők azonban nem győztek meg.

A többiek kapacitáltak, hogy átmenjünk Ossian-ra, én kardoskodtam amellett, hogy én olyasmit nem hallgatok józanul, azonban győztek, végignéztük Endrééket.
Choofie-val kamaszkorunk emlékeire való tekintettel visszasereglettünk Casketgarden-re. 2003 piszok régen volt, belegondolni is furcsa, hogy mi minden történt azalatt a hét év alatt. Persze, többször láttuk őket ezalatt, de az elmúlt négy évben talán egyszer vagy egyszer sem. A kihagyás ellenére, várakozással telve vártuk a mosonmagyaróvári bandát a színpadra. Hihetetlenül jól szóltak, lemezminőségben. Páratlan volt a dinamizmusuk is, bár éjfélkor kezdtek s KeszkitPista kissé részeg volt már, de zseniális volt. Minden albumról toltak nótákat, a harmadik, legutóbbi korongot kevesebbet hallgattam.

Rockmaraton Live Footage:
Sulphur Breath Laughter
Open The Casket
Heartwork (Carcass cover)
Alone As God
Song Of Tears
Why the Vultures Cry?

Második nap:
Ez a nap a punk jegyében telt, ennek örömére csapatunk úgy döntött, hogy magába dönt némi szeszt és ellátogatunk Harkányba fürdeni. A hazafele út volt azonban mókás. Hét óra után lehettünk már, ment le a dombok között, szép volt. Bandi kitalálta, hogy csináljunk néhány pozőr képet. Egy aránylag elhagyatott kocsiúton vezetett az utunk be az arborétumba. Egyszer-egyszer elment egy autó. Még az elején jártunk a fotózásnak, mikor megszólaltam, hogy minket sem néznek hülyének. Maroknyi ember masírozik az út szélén, kezükben szatyrok s megállnak merev-hősies pózba fagyva s várják, hogy a vaku elkattanjon. Szerencsétlenségemre pont akkor ment el egy kocsi mellettem, amikor ezeket a szavakat kimondtam. A kereszteződésben megáll, visszatolat. Nem is vettem észre, csak mikor már hallom, hogy egy ismeretlen hang ércesen megszólít, hogy mit mondtam. Nem tudom, válaszoltam. Neki címeztem-e azt, amit az előbb hangosan kimondtam? Nem, egymást között beszélgetünk. Végigmért, majd egy "Na, azért" pillantással elgurult. Majd mindnyájan megállapíthattuk, hogy nem csak ő gurult el, hanem más is.
Ettől eltekintve minden ügy és baj nélkül feljutottunk a sátrainkhoz. Zenekarcsere volt, a német Varg jött a görög Rotting Christ helyére. Gyalultak is böcsülettel, azonban egyetlen egy nótafoszlány sem maradt meg a fülemben, ami furcsa, elvégre viking/pogány/folk metált játszó együttestől elvárnám, hogy emlékezetessé tegye a zenei mondanivalóját.


Néhányan visszavonultak, azonban én és Mara két barátnője azon az állásponton voltunk, hogy kár volna veszni hagyni ezt az estét, ha már kellően rákészültünk délután, akkor folytassuk a szeszfogyasztást és kikapcsolódást. Aránylag korán - hajnal háromkor - támolyogtunk a sátrakhoz.

Harmadik nap:
Csütörtök, Keeper of Dreams. Marci, Kerecsen első gitárosának jelenlegi bandája, tekergetős death/thrash metált játszanak.

Megvártam a kaposvári Morpheus-t ezután. Meglepődtem, mert két énekessel álltak fel. A másik, vendégénekes(?) Nahi volt a Wisdomból. Két albumuk van meg, az elsőt még a kecsói Metalsarokban vettem, nem mostanában. Jó volt hallani, ahogy erőteljesebben szólalnak meg a nóták.

Átpattyogtam a Planet Noir színpadhoz, feltételeztem a műsorfüzet alapján, hogy a Bridge To Solace fog majd játszani. Búcsúturnén vannak, nagyon szerettem volna őket látni. Ehelyett, amikor belépek a rosszul szellőztetett sátorba az IHM ácsorog a színpadon, Palika éppen mutogat valamit. Szívesen néztem őket végig, ismételten volt Aláírhatatlan történelem. /Akit esetleg érdekelne, annak mondanám, hogy megtaláltam a tavalyi Fekete Zajos koncertjét a VHK-nak itt./




Az indiai Kryptos zenekart hallhattam héttől. Sötétebb, malíciózusan megfogalmazva gonosz heavy metált döngettek, egy kis thrash-sel. Choofie-nak csak annyit mondtam, hogy tortaszeletelő metált játszottak, amikor kérdezte, hogy milyen volt.


Következő Blaze Bayley volt. A paliról annyit kell tudni, hogy több mint tíz éve a Vas szűzben énekelt, azóta komolytalanabb szövegekkel bombázza a nagyérdeműt saját magáról elnevezett bandájából. Zeneileg rendkívül jól, már-már dallamos death-be hajló zenével találkozhattunk.



Hosszabb szerelgetés, hangolás következett, a deszkákon a Dalriada csapata. Nem sokban tértek el a Volton prezentált nótáktól, aminek nagyon örültem, az a Zách Klára Arany ballada volt.

Úgy tűnt mintha a hangzás a bolondját járatta volna a fülemmel, mert pokoli kása volt, ami megostromolta a fülemet. Ismételten játszották a Hajdútáncot, két nappal később, Primordial előtt fültanúja lehettem egy beszélgetésnek, melyben Laurát Angela Gossow-hoz hasonlítják. /Arch Enemy énekesnő/Az én szememben ez erősen nevetségesnek tűnt, egyrészt mert az AE is akkor kezdte elveszteni az erejét, mikor Angela-val a második korongot csinálták, a Wages of Sin még tetszett, másrészt amit Laura előadott az inkább sértette a fülemet, semmint hozzáadott volna a muzikalitás élményéhez.
A finn Ensiferum jött a magyarok után. Volt egy törés a fellépésükben, elment közben az áram. Nos, ez EPIC FAIL volt a szervezők részéről. Nem tudom, miként lehetséges az, hogy egy tízéves fesztiválon elvegyék az áramot. Nem először zajongunk ott, a ráadásul a legközelebbi település tíz perc gyaloglásra van. Persze születtek olyan elméletek, miszerint "nem fizették be a számlát", "a punkoknak nem tetszett az Ensiferkó" stb. Akármi volt az oka az áramkimaradásnak, lehűtötte rendesen a kedélyeket. Játszották az Abandoned, Deathbringer from the Sky, Twilight Tavern, Tale of Revenge, Old Man, Into Battle és az ominózus 'hallhatatlan' baki


Negyedik nap:
Ezen a napon gyorsan ránk esteledett. Bandi, Bori, Choofie elmentek. A többiekkel Pécsett mászkáltunk. Az akkor kattintott képeket egy másik bejegyzésben teszem majd közzé. Nem is néztünk meg semmit, talán az újjáalakult Sear Bliss-től láttam két nótát.

Ötödik nap:
Többnyire ökörködtünk, kimentünk a tóhoz, leheveredtünk a fűbe, beszélgettünk, ugrattuk egymást. WMD-re befúrtam magamat. Korai, még demós korszakban született számokat is játszottak. Piros pont. /Húsmágnes EP, Rendszerhiba EP/
Következett az, ami miatt igazából lehúztam ezt az öt napot. Primordial. A lábam reszketett, libabőrös voltam, amikor kijöttem. Kizárólagosan csak a legjobbakat tudom elmondani.








A nótázás után aláírattam velük a To the nameless dead-et. Kezet fogtam mindegyikükkel, a balkezes gitárossal beszélgettünk kicsit a Drudkh-ról. Szóba jött, mert olyan pólóban ült le dedikálni. A későbbiek folyamán összefutottunk még Alannel, dumáltunk is.