Volton vadultam

Idén is megnyitom a fesztiválozós élményeimmel kapcsolatos posztok sorát. Elsőként az idei Voltról lesz szó. Hosszasan nem kellene ecsetelgetni a dolgokat, röpke hatórás vonatút után sikerült eljutnom Sopronba, majd némi telefonos értetlenkedés után - amit én idéztem elő - sikerült összefutnom Nóriékkal. Nulladik napra érkeztem meg, hogy legyen sátorhelyem vagy -ünk. Többek már hamarabb érkeztek, mint mi, foglaltak nekünk helyet.

Itt az volt a jó, hogy ismeretlenként léphettem be a közösségbe s nem volt kötelezettség-érzetem, hogy elmélyedjek csak amennyire jólesik. Feszengés nélkül szemlélhettem, ahogy összekapnak, zsémbelnek egymással mások, míg én jól érzem magamat, addig a pontig, hogy néhány halk kérdést vagy kijelentő mondatot tegyek afelé vagy afelől, hogy mi volna ha esetleg ezt vagy azt másképp csinálna az adott illető.

Otthon hagytam az útra elkészített kajámat és a hideg ásványvizet, hatórás út után ugyancsak kopogott a szemem az éhségtől, első dolgunk tehát az volt, hogy lecuccoltunk majd megkerestük a kajás standot. Az árak itt valamivel magasabbak, talán 20 vagy 30 forinttal, de ötszáz forint alatt semmit nem lehet kapni. Csapolt Soproni négyszázhúsz, dobozos sör - igaz, hogy Heineken - ötszáz. Találtunk a fesztivál közepén egy hamburgerest, igaz némi árlistavizsgálat után, ott ettünk egy-egy hamburgert és gurítottuk le - azt hiszem - az első fesztiválsörünket. Az este továbbiakban azzal telt, hogy rockdiszkóban táncikáltunk önfeledten, tisztára mint anno az általános iskolában, igaz itt jóval, de jóval színvonalasabb muzsikák öntötték el hallójáratainkat.

Első nap:
Kissé szédelegve ébredtünk, illetve hogy pontosan fogalmazzak, eltartott egy ideig, amíg mindenki összekaparta magát annyira, hogy menetkész állapotba kerüljön és le tudjunk menni Sopronba reggelizni. Általánossá vált ez az elkövetkező néhány nap során. Reggeli kimaradt, ebéddé vált.

Ez azonban nem zavart senkit. Siettünk vissza Hadházira és Kőhalmira. (Megjegyezném, hogy én a képek elenyésző részén vagyok csak rajta - hála az égnek -, így ne nagyon keressetek vagy ha mégis szeretnétek, akkor konzultáljatok a FB fiókommal.)
Mire véget értek a Dumaszínház előadásai megnézhettem, hogy mi illetve kik játszanak az első napon. Elsőként a Twist nevű magyar zenekart néztem meg, őket is azért, mert utánuk játszott a Hollywoodo, akiket kíváncsian vártam már. Az MR2 Akusztik anyaguk nagyon tetszett, így tűkön ültem, hogy vajon játszani fogják-e azokat a nótákat, amiket megszerettem dugatlan formában. Visszatérve az előbbi együttesre, annyi maradt meg, hogy a HS7-es Krisztián énekelt, négyes felállásban játszottak, háttérben pedig Jodorowsky Vakondja ment.
A Taxidermiában szereplő énekes, Trócsányi Gergő vezette Hollywoodoo-t először láthattam színpadon, elvárások nélkül vártam az élményre. Illetve egy olyan elképzelés mégis motoszkált bennem, hogy régóta játszanak együtt, hát rossz nem lesz. Ezekre emlékszem: Kívánj tízet, Erdő, Karmolok, harapok, Jó reggelt-tel zártak, a Forog a kerék bánatomra kimaradt.


Ez után táncolgattunk egy kicsit Vad Fruttikra is. Speciel én nagyon nem kedvelem ezt a hokedli bölcsész zenét, de a társaság miatt ott pattogtam én is.
Látszik ugye, hogy élvezem?! ;+)
Miután kiörömködtem magamat, megnéztem a Zubolyt. Tavaly láttam őket AzFeszten, akkor csak félórányi volt engedélyezett, most ezt pótoltam. Tetszettek az új nóták is, bár a harmóniákat és melódiákat kölcsönözték, de legalább nem átallották bevallani. (Csík zenekar és Quimby)

Valami oknál fogva - gyanítom a közösségi élmény megélése -, de minden racionális elképzelésemnek ellentmondva ott maradtam az OTP Junior Színpadnál és belenéztem a Kiscsillagba, Lovasi agymenésébe. Az agyam az "az én szívem rántott hús" sornál dobta le az ékszíjat s ágyba parancsolt.

Második nap:
Csütörtökön több csapat is volt, ami izgalomra adhatott okot. Ezen a napon jutott egy kis irodalom is a kobakomba. Ötórai kezdettel a Civil Zónában a Kalligram folyóirat főszerkesztője, Mészáros Sándor és szerkesztője, Kukorelly Endre vezette a beszélgetést. Háromnegyed hét után a Converse-be mentem, érdekelt mit művel a Subscribe. Nem ismeretlen számomra élő előadásaik dinamizmusa, elmeroggyantsága. Ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat. Circle pit közepébe jött le a két gitáros a színpadról és ott zúztak el egy számot, míg a többi jómadár fenn a deszkákon pattogott. (Olvasd el a magyar verziót, én padlóztam!)


Fogadkoztam, hogy elmegyek Ossianra is, végül Parov Stelar megakadályozott ebben. Előtte érdemes megemlíteni, hogy ezen a napon fektettünk be némi alkoholos nedűbe többen, így Irie Maffia-n már nagyon kellemesen éreztem magamat. Csápolás, ugrálás, nagybetűs örömködés, mindezt a vodka narancs szponzorálta. Köszönjük!
Parov Stelarra elmúlt ez a csökkentett delírium, de a jókedvem megmaradt, ugyanakkor állati sokan táncoltak az OTP előtt.
Amiket hallani szerettem volna és táncolni, azokat elcsíptem. Zseniális ötlet volt a századfordulós tánczenéket elektronikus alapokra pakolni, mindezt megspékelni élő énekesnővel és szaxofonnal.

A tavalyi évben lemaradtam a Dalriada turnéról, most lehetőségem nyílt kicsit távolabbról szemlélni az új dalokat és a Fajkusz bandával gyarapodott felállást. Hangzásra egy szavam sem lehetett, ragyogóan hallottam mindent, egy új dalt is előadtak, Hajdútánc címmel, ami az októberben megjelenő Ígéret albumon lesz rajta. A játszott nótákon vitatkoznék, de elégedetlenül nem távoztam, de a Zách Klárának örültem volna. De ami késik, nem múlik.







Harmadik nap:
Péntekre belerázódtam a fesztivál menetébe, beállt a napi rutin, mit mikor kell csinálnom és hogyan. Fél ötkor fogott zenélésbe a Bin Jip. A tündéri Harcsa Veronika vezette négyes különös egyveleget játszik. Elektronikus alapokra gitározgat Gyémánt Bálint, ezt egészíti Kaltenecker Zsolt progresszív rockot is megszégyenítő billentyűszólói és Harcsa Vera éneke. Tündéri ez a nő, ahogyan mosolyog, bemozdul a felcsendülő zenére, kis egyberuhájában és sárga cipellőjében. Másodjára láttam őket, először JATE-ban léptek fel, közvetlenül a második koncertjük volt. Októberben jön a debütáló lemez.





The Idoru-ék voltak a következők, akiket megnéztem. A Fonogram díj átvétele után után, nem követtem figyelemmel őket, annyit tudtam, hogy jelentős személyi cseréken ment keresztül a csapat. Nekem tetszett amit műveltek, főleg ez a tesiszerelés mutatott keményen rajtuk, bár erre is kaptunk magyarázatot a frontembertől.

Ezen a napon történt, hogy magamba öntöttem a kelleténél több szeszt. [...] Azt megjegyezném, hogy koncertek után mindig a Converse sátorba mentünk bulizni.

Negyedik nap:
Palikáék zörgésével indult a szombati napom. Volt VHK szám (Aláírhatatlan történelem). Ismét melege volt az énekesnek.
Én személy szerint átkozottul fáradt voltam már ezen a napon. Örültem, hogy nem tettek be semmi olyasmit, amit mindenképpen meg akartam volna nézni.
Soulflyba nosztalgia gyanánt belehallgattam, de a Chaos. Ad-n kívül ismerős számot nem véltem felfedezni, de feltételezhetően én vagyok a botfülű ehhez a muzsikához.

(Marc Rizzo!!)

Este még belekukkantottam Dub FX-be. A tag egyébként nem egyszerű, lásd videó. Nem néztem végig, erőt vett rajtam a fáradtság illetve annak a tudata, hogy másnap hat órát fogok vonatozni.

Egy elmaradhatatlan történet:
Kontextus - Srác és lány jártak kicsit több, mint egy évet, de már nem.
Lány: Ez a francia saláta pezseg. Visszaviszed a Sparba?
Srác: És mit mondjak? Csókolom, a volt barátnőm azt mondta, pezseg. Ja, és nem vagyok papucs!

Köszönöm Nórinak, Zitának, Daninak, Bálintnak, Zsuzsinak és Petinek a felejthetetlen négy napot!