Lack of Credibility

Ismételten egy kellemes, csontban is zsibogó buli után vagyok. Tegnap a 10 éves Subscribe zenekar és a Road lépett fel a Garaboncziásban. Az két bemelegítő együttest lekéstem. Gyors üdvözlés az ismerősöknek, azonban az egyik, már nem szomjas egyén odatántorog elém, hogy azt hallotta, hogy ő szar alak s meg van győződve arról, hogy akitől ezt hallotta az nem hallhatta mástól, mint tőlem.

Átláttam a helyzet, hogy kinél görbült meg a dolog. Ki pirította meg a valótlanság sárízével. Valóban meséltem a viselt dolgairól, amikor padlón volt, de az igazat. Kibeszéltem őt a hát mögött - öntötte rám vádjait. Megértettem vele, hogy szó sincs erről, elmeséltem az illetőnek, hogy mi volt Szegeden, amíg ő távol volt. Szerintem ezek a történetek némi alkoholban oldva olyan elegyhez vezetnek, aminek a vége az, hogy összerúgjuk a port s én elvesztem a szavahihetőségemet.

Számtalanszor panaszkodtam arra, többeknek is, hogy a spanyolfal-jelenség egy megkeserítője az emberi kapcsolatoknak. Hazudnék, ha úgy tennék, mintha én nem csinálnék ilyesmit. Mindenesetre próbálom kerülni. Több-kevesebb sikerrel, mint a mellékelt ábra mutatja.

Szóval, akinek ruhája, ruházkodjék s szégyellje magát, én meg ismételten állíthatom a mércémet, hogy kinek, mit, mikor mondok el.

Egy újabb illúzióval kevesebb...

Az Én Bakonyom

Megnyugvással töltött el az otthon eltöltött két nap. Összehasonlíthatatlan volt bármelyik alkalommal amikor otthon voltam.
Megszabadulva ráértem. Le kell még szállítanom egy másik kritikát is, de sebaj. Összerántom.
Nick Cave-et is befejeztem, nemsokára tükröt tartok a véleményem elé.

Shrugs

Bevettem a tablettát.

Az én Parti Nagy "kritikám"

Latolgatás

Az anyag később visszakerül a helyére.

Estve

Tegnap este azon morfondíroztam, hogy mit csinálok, miért, mire fogok kilyukadni vagy esetlegesen evickélni. Tetűnek éreztem magamat, mint aki valami rosszat csinált. Aprópénzből felépített hegy alját kezdték egyesével kirugdosni a gondolatok, én már csak arra eszméltem, hogy ücsörgöm a képzeletbeli alsó lépcsőfokon s jár az agyam, rettegem, hogy mikor csusszan ki alólam ülőalkalmatosságom.

Hallani fogom a robajt, ahogy összedőlök, lezuhanok, de nyakam nem szegem, legfeljebb nagyon-nagyon megütöm magamat. Gurulni fogok, pattogni át árkokon, siklani a latrinában. Vagy már ott vagyok? Sanszos, hogy igen.
Meg-megállít az előremenetelben, befurakodik a fejembe, gondolattá formálja magát s arra kényszerít, hogy csak vele foglalkozzam, elnyom mindent.

Nem ír.

Flogging Molly - Float

Drink away the rest of the day,
Wonder what my liver would say,
Drink, It's All you can.

Blackened days With their bigger gales,
Blow in your parlor to discust the day,
Listen it's all you can.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you need, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built...

Secret tired of luck to save,
Jump the river from the ball and chain,
Breath... it's all you can.

Rambling years of lousy luck,
ya miss the smell of burning turf,
Dream it's all you can.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you Built, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built... you built to keep afloat.

Singled out for who you are,
Takes all types to judge a man,
Feel its all you can.

Fill your sense with biggest ears,
Hide behind their their own worst fears,
Live it's all you can.

It's all you can
It's all you can... do.

No matter where i put my head,
I wake up feeling sound again,
Breath its all you can.

Tomorrow smells of a lester cade,
Reach the bowls but glooming frame,
Be thankful it's all we can.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you Built, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built... you built to keep afloat.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you Built, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built... we all built to keep afloat.

It's a ripe old age,
It's a ripe old age,
It's a ripe old age,
Thats what I am.

A ripe old age,
A ripe old age,
A ripe old age,
Ahhh...

A ripe old age,
A ripe old age,
A ripe old age,
Thats what I am.

A ripe old age,
A ripe old age,
A ripe old age,
Thats what I am.

Normálisnak lenni

Ma délután megjelent nálam két régi ismerős, elhívtak kávézni. Némi hezitálás után belementem, már február elején eldöntöttük, hogy hosszú idő után összeülünk, de közbeszólt egy programom, ezért lemondtam.

Itt volt a lehetőség a pótlásra, hát éltem vele. Többségében csak fecsegtünk, ki mit csinál, ki mit tud a többiekről, hova járnak, mikor végeznek. A személyes témák taglalása kimerült a "Mi a helyzet a nőkkel?" kérdéskörben.
Az igazat megvallva, még élveztem is a dolgot, ahova mentünk vasárnapi pangás volt, jóformán üres a bár, néhány párocska ücsörög bentebb vagy a helyi elit néhány prominensebb képviselője néz be néhány jó szóért.

Hazaérve szíven ütött, hogy mennyire normálisak. Míg én nem. A különbözőségek, az eltávolodás árkokat vájt közénk, de úgy, hogy ha az egyik partján állsz, nem látod a másikat. Rádöbbeni erre, kegyetlen felismerés volt. Tudni, hogy ők normálisak, te pedig nem. Nem csak a korábban már emlegetett problémáim miatt, hanem teljes egészében. Normálisak.

ízlelgetem egy kicsit miután kiejtettem. Normálisak. Ők. Nem én. Kész az oppozíció. Felállt a kettőség. Nincs ténfergés.

Valaha is visszajutok a másik oldalra?