Agora - Egy új vallás felemelkedése és egy régi halála

Alejandro Amenábar legújabb filmje, Rachel Weisz főszereplésével az ókori Alexandriába repít bennünket nézőket. A történet az első női matematikus, Hypatia életével foglalkozik, ugyanakkor nyomon követi a kereszténység felemelkedését, útját az egyeduralom felé.

Kezdetben a Kelet-Római Birodalom kulturális központját, Alexandriát láthatjuk mikor még egyik hiedelemvilág sem kerekedett felül a másikon. Hypatia az universitáson tágítja a fejeket, a neo-platonista szemlélet jegyében. Először a pogányok között robban ki a patália, hogy mégis mit képzel ez a zsidó szekta, kereszténység, hogy becsmérelni kezdik az ő isteneiket. Nyilvános pogrom robban ki a két felekezet között. A politeisták bezárkóznak a könyvtárba védekezésül, támadásuk ellentámadásba ment át a monoteisták részéről. Érdekes ahogyan a keresztények kihagyják a zsidókat a vérengzésből. A jelenet később megismétlődik, igaz más kontextusban. Ezúttal azonban a szektából kinőtt báty az, aki szítja a harag parazsát.

Hüpatia ennyiben hagyja a dolgot - Euklidész legelső tétele: Ha két dolog egyenlő egy harmadikkal, akkor azok mind egyenlőek egymással.

Nem állhatom meg szó nélkül, de a könyvtári jelenet számomra nem volt teljesen hiteles. Akkoriban nem volt elterjedve a néma olvasás, ergo az lett volna a minimum, hogy a könyvtár látogatók mormognak maguk elé, de legalábbis maguk elé beszélve olvasnak, ne adj ég, fennhangon teszik ezt.

Kifejezetten izgalmas, hogy a főszereplő valóban élő személy volt, habár vajmi keveset tud róla a történelemtudomány. Szünesziosz szintén azok közé a szereplők közé tartozik, aki felbukkan és valóban hatott a történelemre. Oresztész, mint római patrícius veszi ki részét a szereplőgárdából, az ifjú egyház korabeli vezetője Kürillosz igen nagy befolyással van az események alakulására.

Van egy szubjektív vonala is a narrációnak, de az elhanyagolható, ráadásul még torzítja is a valódi történéseket. Számomra inkább tűnt hollywoodi húzásnak, semmint szervesen illeszkedő résznek.

Linkek
Imdb
@ Youtube

Veretes cím - Kollázs

Erőnek erejével nem megy. Már erőlködni sincs kedvem, ha nem jön, hát nem jön.
Akkor néhány részlet, hogy milyen is vagyok mostanság:

Az egy dolog h igyekszem az agyadra menni, de ez igen aljas húzás h letörölsz az ismijeid közül.../bőg/ hátjó!
pláne h így álltál a dolgokhoz
Kedves és bűbájos András drágaságom!
de te szörnyen galád és lator és gaz és himpellér emberke lévén
Nem harapok nagyot. :D
(na persze te nem ilyen választékos nyelven szólaltál fel)
és fölhorzsoltam a térdecskémet. és fáj. szóval megírhatod neki (térdemnek) részvétedet!
tündérhercegkisasszony

jólvan nem vájkálok a kis érzékeny lelkivilágodban, majd máshol lyuggatom...:D vagy majd egy érzékeny pillanatodban hipnotizállak és kiszedem belőled ezt egyéb kompromittáló adatokkal egyetemben! muhahaha

na kibe? vagy te már öregnek számítasz és rágósnak? akkor kihagyom és friss husi után keresek:D
a térdemnek most van szüksége istápolásra, vagy különben megsértődik. és duzzogni fog, és az jobban fog fájni. és ezt te nem akarhatod.
vagy csak engem töröltél, nem teljesen értem ezt a hibernálás momentumot... ne vedd bóknak ám, pusztán önzésből mondom, mert igénylem az intellektuális társaságot, és ezt se vedd bóknak de azt hiszem többé kevésbé beleférsz ebbe a kategóriába...szóval...
most tessék feltakarodni FB-re és akkor ott könnyebben tudunk kommunikálni, mert szeretnék vkivel vitatkozni, vagy csak piszkálni, de akit van lehetőségem az most épp nincs jó hangulatban.
úgyhogy kapsz egy őszinte mosolyt:) pff remélem nem vetted be ezt a nyálas dumát
te bárdolatlan fatuskó!
nahát mekkora egy gyökér vagy h nem kommunikálsz másokkal!

micsoda csalódás
sejthettem volna h vidéki vagy
hát egészséges állapotodban sem vagy túl szórakoztató, de így
és mert így tudom ápolni a lelkivilágodat és segítek a gyorsabb felépülésben
ápolni a lelkivilágomat?

te?
igen én
lesz folytatás is ha kivárod
igazából nem rád haragszom hanem magamra mert minden bizonnyal nem érzékeltem hol a határ és ezért szeretnék elnézést kérni de azért én igényt tartok a társaságodra ha ez nem ütközik morális v más akadályokba a te szemszögedből
örülök neki, egyre azonban megkérlek a gyümölcsözőbb folytatás érdekében
ne faggass, azzal csak azt éred el, h goromba leszek

nepofázz, hallgassad
mi az, h ne pofázz?

nem, hanem a másfél hónapja tartó befordultság ellenére
hm akkor nem épp a legjobbkor kezdtelek zaklatni:D mindig is jól időzítettem


nem érdekel
se egyik, se másik
mindig ezt csinálod
figyelj csak, nem látom értelmét, hogy "házaspárasdit játszunk"
ahhoz képest elég jól alakítod a nemtörődöm érzéketlen "férjet"
remélem tudod h ez kurvára bántó volt
de én kérek elnézést ha megbántottalak az egész eddig viselkedésemmel
ismerem magamat annyira, h tudom, h mik a hibáim, eddig még nem sikerült olyanra tapintanod, amit nem ismerek
kíváncsi vagyok, mint te is
hogy meddig lehet feszíteni a húrt nálam?
hát gratulálok
pontosan eddig
ügyes fiú
kétlem, h elértem volna a határt
nem a legvégsőt, de a legkülsőt igen na mind1
hálisten h ez nem élőszóban történt
^o)
mert akkor nem biztos h tudnám kontrollálni magamat olyan téren h mit reagálok
ennyi+egy bambi
igen, jól érzed h most neked kell földobni egy témát ami kiengesztelőleg hathat
ehelyett megkérdezem, miért?
azontúl, h ez volna a norma
ja, hát ha a "hallgatás"-t jobban preferálod úgy legyen meg a te akaratod
azt magyarázd el nekem, h miért akarsz egyáltalán beszélni velem? s most nem kifejezetten a rosszindulat beszél belőlem
megmondjam mi az egyik hátulütője az emberi létnek, az h túl sokat agyal, kombinál akkor is ha valami jó történik és ahelyett h élvezné, elfelejt élni mert rohadtul mindent meg kell magyarázni
de
elmondom miért beszélek veled
azért mert jólesik intellektuális emberekkel kommunikálni, és te különösen belesorolható vagy ebbe a kategóriába, nagyon művelt vagy és széleskörű a tudásod (najó nem tudom mennyire még nem feszegettem a határaid ilyen téren). és persze a baráti köröm is ebbe a kategóriába tartozik, de új ilyen személyiségű embert megismerni mindig érdekes, legalábbis azért ha más más a nézőpontunk akkor abból mindenféleképpen bővítheti az ember a rálátását a világra
hát valahogy így
értem
így jobb?
valamicskét
hát nekem kurvára nem, de ez mellékes persze és örvend a lelkem ha sikerült némelyest kielégíteni igényeidet
nem ne haragudj ezt inkább visszavonom
ez nem volt egyértelmű?
de, mindenképpen
kamu, akkor nem kérdezted volna meg és nem rúgtál volna belém
akkor meg miért kérdezted?
hogy lássam mit reagálsz
természetesen csuklóból hazudok
h miért, az már más kérdés
sejtettem mr.pokerface
naigen, könnyű a pókerarc mögött lebzselni főleg ha másikon sikerült egy kis rést ütni

ha az az egyszerű kérdésem úgy kihozott a sodrodból, akkor mi lesz ezután még?!

Jelenleg így fest a kollázsom. Majd ragasztok még rá, ennek még közel sincs vége.

Pushing Daisies 2. évad - Halottnak a csók

Egyszer már górcső alá vettem ezt a sorozatot, itt lehet elolvasni az első benyomásaimat.

Annyit ezúttal nem szándékozom írni, mint ott, inkább csak a lényegre szorítkoznék. A Halottnak a csók beleesett a forgatókönyvírók sztrájkjának periódusába, ennek rendje és módja szerint a második kör már eléggé heterogén lett, ami a színvonalat illeti.

Az első lényeges változás, hogy hőseink kimozdulnak az Emerson Cod-Halottasház-Pie Hole szentháromságból és világot látnak. Kezdetnek említhetnők Olive kolostorba vonulását /Nunnery angolul, so say hello to Mr. Shakespeare/. Anélkül, hogy spoilerezést követnék el, előadom, hogy szőke szereplőnk két titokkal vonul a magas hegyek közé. Továbbá érdekes az, hogy ez a nyelvi kettősség is megjelenik, ha éppenséggel nagyon vaskalaposan nézzük a történetet.

Nem tudom felidézni, hogy szerepeltek-e az első évadban népmeséből átemelt elemek, azonban itt felbukkannak. Undorítóak a halálnemek. Morbid ellentétet képeznek a sorozat atmoszférájával. Akad egy visszatérő karakter is, ami szintén üde meglepetés volt.


Summa summárum

Még mindig úgy hiszem, hogy egy felettébb szórakoztató sorozat a Pushing Daisies, dacára annak, hogy a befejező tizenharmadik epizód után, az emberben temérdek kérdőjel marad.

Farkasok a hajón!

Kissé tanácstalan vagyok, hogy miként tudnám elmondani a múlt hétvégén megtapasztalt eseményt. Le kell először is szögezni, hogy nem vagyok ortodox Ulver rajongó. Soha nem is voltam az. Leginkább a Kveldssanger volt az, amelyik a legjobban megtalált. Volt egy időszak, amikor lefekvés előtt mindig meghallgattam. Nyugtatólag(?) hatott. Később az kísérletezősebb darabok is előkerültek, úgy mint a Blood Inside vagy a Perdition City. Azonban sohsem volt arra igényem, kényszerem, hogy ezt a felületes kapcsolatot további girbegurba utcákon át a rajongásig vigyem. A William Blake munkásságát feldolgozó korong volt az utolsó a sorban, amit igazán magaménak éreztem, még az új, a Shadows of the Sun sem volt oly' mérvadó, mint az angol költő megzenésítve.

Valahogy kitértem a sok ambient, zongorás tétel elől. Ez azonban a szombati este után mindenképpen meg fog változni.

A kezdő zajokat Csihar Attila szolgáltatta a Void of Voices egyszemélyes hadseregével. Akinek a közeli óhaja az, hogy halljon sámán drone-t, azt csakis biztatni tudok, hogy valahol fusson rá. Engem kellően meghökkentett, amit azonban furcsának találtam az az, hogy néhány kapcsolódási pontot éreztem a VHK-val. Tudom, talán hülyeség, de a szövegből - amit lehetett érteni - ezek a szavak csorogtak bele a fülembe, mint ős, ló, botlás, talán fergeteg vagy görgeteg. Láthatóan a közönség teljesen megbékélt a zene kongásával és búgásával, érdeklődő arcok tekintettek a színpad felé.

Talán a bevezetőben nem hoztam eléggé napvilágra, de a Garm iránti rajongásom még az Arcturustól ered. Elég csak az Edgar Allan Poe Alone című örökbecsűjére gondolni, hogy ott hogyan énekel. Elég az hozzá, hogy azóta lelkesen keresem a Garm project-eket. Tény, hogy nem mindig nyeri el tetszésemet. Tudom, sznob vagyok.

"Szóljatok, hogy ne felejtsek el levegőt venni!" Ez a mondat szalad ki a számom, amikor megláttam Rygg urat a hajó színpadán. Álltam és csodáltam. Annyit meg kellene jegyeznem, hogy valóban jobb lett volna, ha ülő bulit szerveznek. Előnyösebb lett volna a zene milliője szempontjából. Amíg ki nem ballagtam a gyomorból, addig nagyon ott éltem, lüktettem, habarodtam és csavarodtam, csavarogtam a hangjegyek húrjai alatt. Felnéztem rájuk, az őket lefogó ujjak szorosan ugráltak egyik helyről a másikra, keresték a tökéletes összhangzatot.
Amint kifúrtam magamat a tömegből, elröppent a szemem elől a katarzis árnya. Fények, beszélgetések, zavargások a sorok közt. Közbekiabálások, hangos beszéd. Mindezek eltorzították a második részt. Nota bene, nem tapasztaltam még ekkora bemozdulást egy zongora alapú zenére, mint akkor, abban az egy nótában.

Fotó: 9th

Összegezve az élményt, eltelt azóta néhány hét, kellemes volt, jó volt ezt az ikont látni fenn a deszkákon. A kimaradt Arcturus koncertet nem pótolja. Előtte azt feltételeztem, hogy az élmény jobban rám fog ülni és kísérteni fog.

Néhány apróság:
Új szám (azt hiszem új)
Élő felvétel 1)
Élő felvétel 2)

Munkaterápia

Dolgozz! Jót teszel vele magadnak!

This is the narrative how I became workaholic.

Mert egyszer csak elhatározom magamat.

Aratás

Bűzlöm és szaglom. Orrfacsaróan eregetek. Undor és hányinger kerülget. Véget nem érő gyomorforgató gázok sürögnek fejem körül, hogy bebizonyítsák nem én vagyok az egyetlen, aki érzi.
Szagot fogtak. Egyedülálló módon, de rájöttek, hogy általánosan csend van. Nem mozog a szél, megállt minden, csak benn verik az edényeket, borítják fel az asztalokat, locsolják szét a szeszt, öntik ki a lekvárt és borítják kifelé a savanyúságot. Abból van a legtöbb. Kicsorog a küszöbre, már a kutya sem nyalja fel, érdes nyelvét nem dugja bele s én mindezt dévaj mosollyal nyugtázom. Feketén rám tekint, hunyorog, érez s elkerül.
Dolgoztam. Egész álló héten, jövő héten is fogok. Azért, mert még elhiszem azt az egyszerűen megcáfolható titkot, hogy ha elfoglaltságot keresek magamnak vagy beszélek máshoz, nem hallom. De, még fülelnem sem kell. Minden kongást, átokverte nekicsapódást, üvegtörést észlelek. Hallom, amint megvágja kezét az ollóval, mikor celofánt vág, hogy az emlékeket befőzze. Figyelem, amint tüsténkedik a konyhában, nem próbálom megfejteni mivégre teszi. Tegye.
Arattam, megérett bennem a bűntudat. Nem jobbról balra, hanem fentről lefelé emeltem a kaszát. Végigrántom a növényen, kettéhullik. Vibrál, de már nem is érdekel. Zümmög a fülembe, takarítja fülemből az odanemfigyelés faggyúját. Töri ezt a hermetikus falat, nyüszít, szűköl, keresi gazdáját. Ellökném.
A foszforok illékonyan távoznak belőlem. Nem zavartatom magam. Nincs aki jönne, akit bosszantana. Szimatolás, szuszogás, mély szippantások a körülöttünk lévő légből. Már nem is büdös, inkább cukorka, amit a nyelved alá teszel s addig szopogatod, amíg ott, helyben fel nem bomlik. Mindünket átjár. Kiknél nyikorgós, kiknél recsegős. Hogyan lehet a gáznak hangja? Ha volt szerencséd már párolni valamit lombikban, akkor tudod. Ezúttal azonban hazudok.
Hazudom, hogy nekem jó így. Hazudom, hogy nekem megfelel a helyzet. Hazudom, hogy muszáj ezt elfogadnom. Hazudom, hogy nincs más lehetőség. Hazudnám, ha hazudnám.

Még mindig hazudom az egészet. Nem kell elhinni egy szavamat se, én sem hiszem. Ha elhinném, boldogabb volnék. Ennyi tekervény után semmi hozzászólás nem érkezik. Ahogy mondtam, szélcsend van, csak köröttem állott a levegő. Ezért nem átallottam ezt leírni.

Ennyi morzsa elég is lesz a madaraknak.

Little Ashes - Kis parazsak

Ez a mozi egy éve jött ki, néhány hónappal később, minthogy a Twilight a honi mozitermeket megtöltse sikongatásokkal. Mr. Pattinson ebben a filmben merőben más oldalát csillogtatja. Ez az alkotás a spanyol huszadik század két - egyik irodalmi, másik elsősorban képzőművészeti - jelentős alakjának színre vitelével igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Salvador Dalí és Federico Garcia Lorca életének ezen pontját sokáig homály takarta, a történet szóvá is teszi, hogy csak valamikor a nyolcvanas évek végén derült fény kapcsolatuk minőségére.

Spanyolországban a huszadik század elején is szívósan tartotta utolsó állásait a feudalizmus. Maradványait próbálva igyekezett megtartani azt Rivera diktatúrája által, amit XIII. Alfonz is támogatott. A spanyolnátha járvány már elült, az ország újjáépítésre szorulna, de a kedélyek mégsem csillapodnak.
Ebbe a viharvert állapotba csöppen bele a néző, amikor egy kollégium ablakán látja kitekinteni Garcia Lorcát. Megérkezik egy ismeretlen férfi, kölcsönösen szimpatikusnak találják, dacára annak, hogy a jövevény mókás ruhákban jár, jószerével tudomásul sem veszi, hogy már túl jutottak az emberek a századfordulón. Kettejük életének összefonódását, kettéhasadását követhetjük nyomon a filmkockákon. Jobbára mellékszereplői epizódszerepekre van kárhoztatva Luis Buňuel, holott akármennyire is két nagyformátumú fickó a másik kettő, azért többet is el lehetett volna árulni, nem pusztán sejtetni erről a spanyol rendezőről.

/Az eredeti festmény/

Legnagyobb gondom ezzel a két órával, az az, hogy számomra már túlzottan romantikus illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzam meg az álláspontomat, úgy romantikus, ahogy nem volna szabad. Maga a téma, homoszexualitás, is - számomra - kissé ingoványos téma, annak ellenére, hogy a Wilde-ot és a Total Eclipse-t szemrebbenés nélkül végig tudtam nézni. Itt olyan nevetséges formában tálalják a melegeket, mintha inkább nők volnának, nem pedig olyan férfiak, akik történetesen homoszexuálisok. Feltételezem, nem akart nagyot bukni a rendező, ezért vállalta fel ezt a rózsaszín ajakírt, nem bízott abban, hogy a már fentebb említett színészpalánta neve garancia lesz a mozipénztár előtti tülekedésre. Az igazi egymásra találás kliséhegye - holdfényben találtak egymásra - is további mélyíti bennem ezt az elgondolást.

A mesélés fonala még egész ügyesen lett megoldva, a korabeliség tollával ékeskedő áldokumentumfilm részletek vannak egybegyúrva hangosan olvasott levelekkel, miközben a történet halad.
[SPOILER] Amit azonban fontos kiemelni, az a Magdalena-val való szeretkezés jelenete. Egy szobában van Dalí és Garcia Lorca, éppen a határán vannak hogy felfedjék egymásnak a vonzalmukat, mikor Magdalena kopogtat. Dalí elbújik - kifejezetten ügyetlenül -, Federico beengedi a részeg nőt, aki felajánlja magát neki, majd ledobja ruháit. A férfi kap az alkalmon - némi hezitálás után -, magáévá teszi. Ami az aktus alatt történik, ahogy a két titkon egymásba habarodott fiatalember fikszírozza egymást, az tökéletesen előadja, hogyan lehet meggyalázni egy nőt. Abszolút tökéletes jelenet, a keménysége, a hidegsége ellenére is. [/SPOILER]



Linkház:
Wikipedia

Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, -
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, - megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García!

/Radnóti Miklós - Federico Garcia Lorca/