Új címkét szeretnék kezdeni, hogy egy kissé érdekesebbé varázsoljam ezt a parázna kriptát. A filmek mellett elkezdem a sorozatokról való épületes elemzéseimmel bombázni a kíváncsi olvasót.Először sokat törtem rajta magam, hogy melyik kortárs sorozatot tegyem ki az elemzés gyötrelmeinek végül első szárnypróbálgatásomhoz a kellő légáramlatot a Pushing Daisies nevű amerikai sorozatban leltem meg.
A történet:
Adva van egy kis srác, aki felfedezi, hogy vissza tudja hozni az élőlényeket a halálból. A dolog azonban kap egy csavart az író jóvoltából s egy olyan megkötést élvez ez az adottság, ami rögtön meg is határozza szereplőnk további sorsát. Képességére úgy eszmél rá, hogy kutyusát - golden retriver - elüti egy kamion, ő pedig sírva odamegy majd megérinti a testet. Digby - így hívják a négylábút - felpattan, majd izgatottan fut vissza az út mellé. Később ugyanaznap, édesanyja pitesütés közben szívrohamot kap, távozik az élők sorából. Ned újonnan felfedett tulajdonságát latba veti, hogy anyját visszahozza a másvilágról. Elhatározást tett követi, azonban kisvártatva - egy perc múlva - a szomszéd fickó feldobja a talpát. Ekkor döbben rá hősünk, hogy a szemet szemért, fogat fogért elv mennyire érvényes még manapság is.
Azonban Nednek volt egy barátja/szívszerelme a szomszéd kislány, Charlotte, akinek a papája most holtan fekszik. Egy halál nem elég egy napra, ezért mikor Ned anyukája mikor jó éjt puszit ad csemetéje homlokára ő is örökre lehunyja szemeit. Ezt a leckét Ned örökre megtanulta.
Másnap a temetésen a kisfiú kap egy szájra puszit szíve választottjától, ezzel örökre beírva magát a fiú szívének belső felületére. Útjaik elválnak, a fiút elviszi édesapja a házból, Chuck egyedül marad nénjeivel.
A jelen:
Húsz évvel a fentebb vázolt incidens után, Ned egy jól menő sütizde a Pie Hole tulajdonosa és főcukrásza. Társul egy magándetektívvel, akivel úgy csinálják meg a szerencséjüket, hogy Ned visszarepíti egy percre az életbe a már eltávozottakat, hogy elregéljék nekik, hogy mitől haltak meg, majd bezsebelik a nyomravezetőnek járó jutalmat. Ez nagyon hatékonyan működik egy bizonyos pontig. Ez a határvonal akkor jön el, mikor Ned azzal szembesül, hogy a koporsóban Chuck fekszik s egyből rátör a nosztalgia ördöge. Dilemmáját nem tudja feloldani, enged a csábításnak. Nem küldi vissza a halálba egyetlen szerelmét.
A történetet innentől kezdve nem mondom el, felesleges volna lelövöldözni az összes ülő poént.
A sorozat közepéig meg voltam győződve, hogy a karakterek képtelenek fejlődni, újdonsággal szolgálni, sémájukon átlépni. Azonban a második felében az első évadnak kellemes meglepetés ért. Lassú, ám dicséretesnek és ígéretesnek mondható jellemvonás mélyítésen estek át karaktereink az író grafitjának jóvoltából.
Van valami bősz-romantikus abban, hogy a főszereplő nem tud fizikai kapcsolatba lépni a hősnővel. Többször a lovagregények borostyánnal körülfuttatott várkastélyai jutottak eszembe.
Alapjában véve ez egy zárt világ, egy ékszerdoboz. Nem szűrődik be a világ zaja, néha olyan érzésem volt, mintha egy Tim Burton által rendezett sorozatot néznék némi rózsaszín cukormázzal leöntve. Annyira elvarázsolt, néhol szürreális illetve maga az ötlet - igaz, nála elvontabb cselekménnyel és karakterekkel lehetne találkozni - annyira adja az összehasonlítást, hogy számomra s az egyszerűség számára lehetetlen elkerülni.
Érdekes szóvá tenni még a narrátort, ahogy előadja a történteket. Legtöbbször - mivel mindentudó narrátor - ő az, aki tudósít a szükséges háttér információkról, kezünkbe adja a megoldás süteményét, nekünk pusztán annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk majd jóízűen elfogyasszuk. Talán butaság, de az a részletesség - tökéletes kormeghatározás - amit elővezet a néhai Kurt Vonnegutot juttatja eszembe, regényei közül is a Breakfast of Champions-t.
Mindkét alkotótól meríthetett a sorozat írója, de azzal, hogy könnyen fogyaszthatóvá tette - értsd nagyobb hangsúly van az érzelmi oldalon, mint a nyomozáson; suta történetvezetés, következetlen egymásutáni jelenetek - félig sírba tette. Én amondó vagyok, hogy ha nem okvetlenül ezt az oldalát domborítják ki, akkor klasszikussá is érhetett volna.
Summárum
Az első kilenc rész után tetszik a sorozat, a maga bugyutaságaival, romantikájával egyetemben.
Linkház:
Imdb
Wiki magyarul // Wiki angolul
Youtube intro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése