2008. december 21., vasárnap

Sommázat 2008

1. Enslaved – Vertebrae

Ha jobb lett volna a 2008-as évem, talán a Volbeat állna előrébb, de visszapillantva okkal lett ez a korong a dobogós. Mégis milyen? Ami a neve, csigolya s gerincvelő. Benn van, átsző, irányít, hol élesebben lüktet s fáj, hol pedig gyengéden pulzál a hátadban. Ilyen lett az Enslaved idei albuma s a egyben a legjobb is ebben az évben.

2. Volbeat – Guitar Gangsters and Cadillac Blood

Leírhatatlan élmény volt látni ezt a csapatot színpadon, pláne Szigeten, külön kiemelném, hogy nagy valószínűség szerint a legjobb koncertélményem volt az a nap. Flogging Molly, Volbeat, Kulture Shock triász megtette a hatását. Külön kedvencem erről a nagylemezről az alig kettő perces Back To Prom című szösszenet. S jönnek februárban ismét, ott a helyem! Nagyszerű muzsika!

Forever and ever, even today and after
I kept our picture forever
Back in the late 50's we went to the prom and kissing
But you went home with Tom Ripley

Throw the guy a meat bone, put him on a train
That's the way it should end
Living the outskirts, to 40 miles away
Where the lonely road ends

Forever and ever, even today and after
I still believe you can hear me
Believer, deceiver, the question lies beneath the
Letter I wrote you in late May

Throw the guy a meat bone, put him on a train
That's the way it should end
Living the outskirts, to 40 miles away
Where the lonely road ends
Where the lonely road ends
Where the guitar gansters sings

3. Starofash – The Thread

Amikor az árnyak vonósnégyesei játszanak s minden kimozdul a helyéből, akkor megérted, hogy mit is alkotott Ihriel, Ihsahn felesége. Kicsit recseg, mint egy bakelit. Garm is közreműködik a lemezen, ami tovább emeli az értékét a szememben. Utaltam már rá, korábban.

4. Mike Patton - A Perfect Place

Ha a fekete és vörös keveredik s hangokat öntenek belőle egy kicsit noir-szagú gengszter filmhez, akkor kap életre Mike Patton amerikai zenei zseni agya s megalkotja az ehhez tökéletesen passzoló muzikális aláfestést. Hadd lám, mennyire mondtam igazat!

5. Flogging Molly – Float


Annak ellenére, hogy még nagyon régen, mikor még hűséges Offline olvasó voltam, bukkantam rá erre az együttesre, azóta töretlen a kapcsolatunk. Még egy dokumentum dvd-jük is itt pihen a polcomon. Ír folk-punkjuk nagyon kedves nekem, általuk több remekbeszabott bandát találtam meg. Illetve részt vettek azon a bizonyos Szigetes bulin, ha pontos akarok lenni, akkor kiemelem, hogy ők készítették elő azt a hosszú, felejthetetlen élményt. Ígéretüket re mélem megtartják, visszatérnek hamarosan! As Dave King said: We are fucking coming back! My response: I will wait for you, you bastard! (with a rusty Irish accent)

6. Through Your Silence - Whispers To The Void
Ezek az olasz arcok jöttek és taroltak, szántottak, beledöngöltek a földbe. Meg voltam róla győződve, hogy a Deadlock idei kiadványa fog irgalmatlanul leverni mindenkit melodikus death metal színtéren, de az ördögöt! Ezek a csókák úgy tolják a műfajt, mint régebben talán az AtG, mostanság pedig a Dark Tranquillity. Van egy kanálnyi The Haunted is bennük, egy arasznyi metalcore, de szerencsére nem sok, sőt észre sem veszi az én patikamérleg agyam, ami kifejezetten jelezni szokott, mikor metalcore kerül terítékre. Bömbölde a javából, Deadlock, megjött a trónkövetelő!\w/

7. To-Mera – Delusions


Június elsején láttam őket a Pain of Salvation előtt az A38-on, kellemes összeröffenés volt, sokan sem voltak, megérte menni, azonban szálka így is van bennem. Julie pedig élőben is csinos.

„...Lefeküdt a pamlagra, ellazult, fáradtnak látszott. Az álom azonnal elragadta. Veríték verte ki, befordult a fal felé, szívverése felgyorsult, önkéntelen mozgások szakították meg pihenését. Úgy tűnt alszik, ébersége azonban nem múlt még el.

Alámerült a nyugtatólag ható alvásba, mégis nyugtalanság vett rajta erőt. Felriadt a hirtelen, mindent elárasztó fényre. Kéz érintette homlokát, Anyja lesöpörte a rakoncátlan hajfürtöt az arcáról. Nem álmodsz többet rosszat! – ígérte és ujjbegyével felszárította a kisfiú könnyeit. Bátorítólag végigsimított a gyermek nedves karján. A fiú feltekintett. Anyja arcát látta, mely még mindig azt a melegséget hordozta magában, amit sok-sok évvel ezelőtt. Szarkalábai azonban eltűntek.
Gyengéden megfogta a fia kezét és magával vonta a ház többi része felé. Az ebédlőben nagy zongora állt, amelyen apja játszott azokon a vasárnap délelőttökön, mikor esőre állt az idő. Halkan – mintha - fel is hangzottak volna azok a dallamok, amik az édesapja keze alól futottak ki. Elcsigázottá vált, leült egy székre. Vezetője mellé állt s dúdolta a vasárnap délelőtt melódiáját. A nagy, barna szemek a remény szikráját szórták felé. Mégis, nem tudott felnőni apjához. Felpattant és elfutott édesanyja mellől.

Rohant, zihált, a fájdalom belemarkolt a húsába.

Megtorpant, emlékek bukkantak fel. Le-lecsordul egy-egy perc, ahogy a régi élmények közt kormányozza figyelmét. Egymás után jöttek felszínre az elfedettség homályából. Hol gyorsan, hol lassan, ám többnyire gördülékenyen. Hangok szállingóztak alá. ’Őrizze meg a szépséget, mi ezek közül való.’ Átlépett egy küszöböt, a bűntudat termébe érkezett. Fejét meghajtotta, a tett nagyobb volt, mint amit be lehetett volna vallani. Feltekintett bíráira. Majd a padlót tanulmányozta. Beszélni akart, szólásra nyitotta száját. Vicsorított. Jelentéktelennek érezte a saját szempontját, vállat vont. Töprengésbe merült.
Újra a szobájában volt. Labdák, fakockák körötte. Játszani kell, játssz! Régebben nehezebbek voltak azok a kockák. A labda is kisebbnek tűnt. Elgurította s utánaszaladt. Felemelve a karját tapasztalta, hogy eléri az asztalt, sőt még lábujjra sem kell állnia ehhez a mutatványhoz. Örömében körbe-körbenyargalászott a kis területen.

Elesett, beverte a térdét. Az ablakon keresztül nyári szellő fújt be. Álárnyékok vetődtek a függönyre. Véglegesen búcsút kell mondani. Hosszasan gyalogolt az előtte fekvő folyosón. Helyet foglalt a padlón és morfondírozni kezdett.

Dallamok kúsztak elő a sarokból merengése alatt. Elcsúsztak. Disszonáns hangok kerítették hatalmába figyelmét. Két hang szüntelenül váltakozott. Felébredt. Újra kezdődik az alakoskodás. Azonban ami történt mindig vissza fogja csábítani.” (innen)

8. Yava – Folcore


Mi kutyánk kölke, lehetne legyinteni, de kár volna, nagy kár. A több volt VHK-s tagot is felvonultató Yava az idei évben adta ki debütalbumát. Tavaly láttam őket, még Folk'n'Troll-on s azóta érdeklődve lestem a myspace-es oldalukat, hogy mikor várható hanghordozó. S elérkezett a pillanat. Sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a decemberi lemezbemutatóra, biztosan jó volt, de a kötelesség előrevalóbb, mint a szórakozás. Koboz, síp, gitár, basszusgitár, progresszív dobolás (hiába, Szabó Kristóf tud), női-és férfi ének váltogatása. Inkább punk-osabbnak, sőt, hardcore-osnak nevezném az összképet, mint ahogyan ők is. Sok szerencsét, jertek le Szegedre!

9. Orange Tulip Conspiracy - Orange Tulip Conspiracy

Ha hallgatom, úgy érzem magamat, mint Magnum ("Tudom mire gondolnak és igazuk van.") mikor belsd-zik s kiül a birtok napernyői alá nézni a sirályokat.

10. Eksi Ekso - I Am Your Bastard Wings

Úgy tűnik a tavalyi kérésem, miszerint nyitottabb legyek zeneileg teljesült. Meglepőnek hathat, hogy én, aki kézzel-lábbal szoktam hadakozni a post-dolgok ellen egy post-rock debütkorongot választok be a top 10-embe. Felötlik a kérdés, hogy miért? Mert más. Nem alszol el rajta, van benne húzás, igaz nem olyan, mint akármelyik fentebbi alkotásban, de jelen van. Ausztráliából érkeztek, mindazonáltal s egyből elcsípték ezt a helyezést.

Innentől vannak azok az előadók, akik lemaradtak a top 10-ről, de ugyanolyan sokat, ha nem többet, hallgattam őket, mint a fentebbi csapatokat.

11. Equilibrium - Sagas


Demójukat 2003-ban adták ki, a lemezüket már hallgattuk Choofie-val. Emlékszem írta, hogy szedjem, mert lajosozás van benne. Természetesen a Met-re tessenek gondolni, ha ez szóba kerül, esetlegesen. De nem fog. Júliusban mindenki várta a folytatást, az előzetes Blut Im Augen erősre sikerült. Csalódás ezúttal elmaradt, annál inkább volt a novemberi fellépésük, amit elbohóckodtak. Metségükre fel kell hogy hozzam, hogy alsógatya ide, alsógatya oda bitang jól adták elő élőben a számokat.

12. Forefather - Steadfast

A ködös Albion szolgál otthonául a két férfinak, akik 1997 óta szállítják egyre magasabb színvonalú black metal alapú lemezeiket a közönségnek. Mi is ebben a különleges?
A helyzet az, hogy Wulfstan hangjának karaktere, férfias, mély tónusa és a gitárok gyönyörű harmóniái olyan elegyet alkotnak, amely visszarepít a IX. századba.

Pusztába kiáltotta: dátum:
Címkék: , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)