laughing Morphinist: Heiden Fest @ Diesel Klub

A megérkezésem Pestre teljes mértékben simán ment, mint ahogyan Fényrizsék s Zita megtalálása. Egy közeli borozóba mentünk el hörpinteni valamit, mielőtt kilátogattunk a Diesel Klubba. Magunkba csepegtettünk némi szőlőlét, végül Burger King-be mentünk, hogy a zavaros lötty felszívást nyerjen némi hamburgerben. Itt könnyes szemmel búcsút vettünk Zitától, ő már nem tartott velünk Heiden Fest-re, másnap ugyanis Haggard lesz ugyanott s ő arra hivatalos.
Maga a hely kinn van a Népligetben a Planeárium mellett. Először az a benyomásom támadt, hogy nem leszünk sokan, lévén a sok fa eltakarta a bejáratot. Később rádöbbentem, hogy teljesen más a helyzet. Hosszú, a klubot két oldalról körbeölelő sor kígyózott mikor mi is beálltunk. Kisvártatva megpillantottam a szarvasi különítmény illusztris tagját, Sutyit, akit hangos 'Szevasz Sutyi!'-val köszöntöttem. Belépésünk zökkenőmentes volt, a biztonsági őrök kevésbé voltak szigorúak, mint a PeCsában.
Rögtön a cd-ket és pólókat áruló pult felé vettük az irányt, igaz Fényrizst győzködni kellett egy kicsit, de végül engedett a szorításnak s először átballagtunk a labirintuson, aminek folyosóit kissé szűkre méretezte tervezője. Vörösre pingált falak, megannyi tükör keresztezte utunkat, ami alapján az az érzése támad az embernek, hogy optikailag sokkal nagyobb a hely. A leányzó, akinél vásároltunk, külföldi volt, így enyhén rozsdás nyelvtudásomhoz folyamodtam, hogy megértessem magam vele. Két darab, ropogós ezer forintért magamhoz vehettem az új Primordial CD-t, a To the nameless Dead-et. Kisvártatva rájöttem, hogy még egyszer szeretnék könnyíteni pénztárcám tartalmán, így egy póló is a táskámba vándorolt. Közben Alan (Primordial énekes) is felbukkant, gyorsan aláírattam vele a vadiúj hanghordozót.
Az áprilisi Pagan Fest-től eltérően most nem volt magyar zenekar a porondon, így a svéd Månegarm kezdte meg a közönség hergelését. Meglepőnek tűnhet, hogy 1995 óta játszanak, kiadtak a kezükből jónéhány anyagot mégis ők adták meg a kezdőlökést a bulisorozathoz. Felületes ismeretség fűz a csapathoz, így megállapítani nem tudom, hogy milyen teljesítményt nyújtottak. Alaposan megéljenezték őket, a közönség általi dicséretből nekik is jutott bőséggel. Utolsó nótában az Equilibrium énekes, Helge is a színpadra lépett, erősítvén a vokális teljesítményt.
A szünetben folyékony kenyeret vettünk magunkhoz. A pult ellipszis alakban található a bejárattól balra. Valószínűleg felkészületlenül érhette az ott dolgozókat a roham, ami a Månegarm kiszabadult a teremből. Négyen dolgoztak összesen, egy srác volt még, aki próbálta összeszedni az üvegeket, poharak, de úgy tűnt nem végzi a leghatékonyabban a munkáját, többször is eltört üvegek ropogó hangját lehetett megneszelni a beszélgetések füstje alatt. Mentségére fel lehet hozni, hogy nagyon sokan voltak, nehezen lehetett közlekedni a folyosókon. Itt valahogy futottunk bele Daniba és Tysson-ba, akikkel aztán többször szúrkáló megjegyzéseket tettünk néhány együttesre.
Második fellépő a finn Catamenia volt. 2003-as korongjukat, a Chaos Born-t van szerencsém birtokolni is. Az azóta eltelt időben feléjük sem néztem, ez gyakorlatilag betudható annak, hogy változott az ízlésem. Több tagcsere is érintette őket, mióta 2005 nyarán láttam őket a Kék Yukban. A volt Sin of Kain énekes méretű gitáros-énekes csóka előszörre furcsán hatott haj nélkül, az előző bulijukon még hosszú hajjal lépett a deszkákra. Többségében az új, VIII - The Time Unchained című nótacsokorból adtak elő.
Az ő zenebonájuk alatt vette kezdetét az a tendencia, hogy más brigádok tagjai felvonulnak s elkezdenek valamit ökörködni. Eleinte ez nem zavart, későbbiekben (lsd. Primordial) azonban bosszantó, sőt, idegesítő volt. Én elhiszem, hogy pogánykodás, ökörködés, turné utolsó állomása, de akkoris!
Harmadik csoportosulásunk, a német Equilibrium volt. Itt csúcsosodott ki a hülyeség. Alapvetően egy mulatósabb, hangulatilag kevésbé szigorú bandát képzeljetek el, ahol öt ember örömzenélget. Már a koncert kezdetén a töpszli, csinos basszeros lány közölte, hogy a dobosuk kórházban van. (Megjegyzem, hogy 22 éves, de kinéz tizenhatnak...) Visszakanyarodva. Ez a négy ember alsóneműben lépett fel. Hölgyeményünkön azért rajta maradt a felső, bár a bugyi a helyén volt. Nem kis örömére az első sorban álló férfi közönségnek. Bár rutintalansággal nem lehet vádolni, keveset állt nekünk háttal. Mindkét album dalai felcsendültek, talán a legnagyobbat a klipesített Blut im Augen szólt illetve elmaradhatatlan himnusz, a Met. Utóbbinál egy dobos is rásegített a dübörgésre. Amit hallhattam az tökéletesen profi zenészekről árulkodott.
Az alsónemű bemutató után, a svájci Eluveitie vonult fel. A Kirder testvérpár elhagyta a zenekart néhány hónapja, de az együttes lendületét ez nem törte meg, máris új arcokkal ismerkedhettünk meg. A malíciózus megjegyzések zápora őket is utolérte. Dani nyitotta a sort, mikor kijelentette, hogy ők most Dark Tranquillity-t játszanak? Azt válaszoltam, hogy nem, de zeneileg nem állnak messze tőle. Következő megjegyzés szintén tőle jött, hogy ki van festve az énekes szeme. Erre felhívtam a figyelmét arra, hogy a vokalista Chrigel Glanzmann egy az egyben Mikael Stanne (DT nótafa), csak előbbinek rasztája van, utóbbinak viszont nem. Rátérve a muzikális élményre. Sokkal jobban szóltak, mint áprilisban. Bár néha hegyeznem kellett a fülemet, hogy minden hangjegyet kivegyek, de ez már az én plafont súroló maximalizmusom. Az est meglepetése itt ért. Simon O'Laoghaire (Primordial dobos) színpadon termett s tekerő kísérettel előadta a Spancill Hill-t (tradicionális ír népdal), amit később Alan is támogatott a hangjával.

Mindezektől eltávolodva közeledett az est, számomra igazán fontos zenekara, a Primordial. Fényrizs állandó jelleggel, ha találkozunk, az orrom alá dörgöli, hogy ő már többször látta őket. Levonultam a második sorba a gépemmel együtt s reménykedtem, hogy nem lesz pogó. Gyanúm beigazolódott. Az ágaskodó emberi kézerdőtől azonban nehézkesen tudtam csak fotózni. Ekkor léptek a színpadra a szemeteszsákok. Észrevehető volt, hogy Nemtheanga (Primordial dalnok) elkívánja őket a pokolba, hogy megzavarták az előadásukat. Mégis mindent megtett azért, hogy átadja nekünk az Üzenetet. Fohászkodott, buzdított, hergelt, közönségbe kétszer is beugrott. Mindenki egy emberként állt mellé s üvölte kísérte őt ebben a menetelésben. Számlistát elhoztam, jelenleg Szegeden van, amint alkalmam lesz rá, megosztom veletek. A zenélésük csúcsa egyértelműen az As Rome Burns 'Sing, sing, sing to the slaves!' című része volt.

Számsorrend:
Empire (D) [Empire Falls]
Gallows [Gallows Hymn]
Sons [Sons Of The Morrigan]
Rome (D) [As Rome Burns]
Golden [Golden Spiral]
Coffin [Coffin Ships]
Gods [Gods to the Godless]
Heathen [Heathen Tribes]

Utolsónak került elő, a föld alól, a Finntroll. Egyik ámulatból a másikba estem, mikor ráeszméltem, hogy bemenni alig tudtunk a koncertterembe. Ücsörögve, sört és vizet kortyolgatva hallgattuk végig a masszát. Mit értek ez alatt? Ismételten eltolták a hangosítást, mint ahogyan tették ezt 2006-ban, a pécsi Rockmaratonon. Nem is vártuk végig, a Trollhammeren-en a ruhatárhoz léptünk s kivettük a beadott dolgainkat.
Summa summarum? Van. Egyrészt az, hogy két zenekarért legközelebb meggondolom, hogy vállalkozok-e ilyen léptékű kirándulásra. Másrészt, akiket vártam, nagyszerűen teljesítettek, azonban egy apró tüske még mindig van bennem, ez azonban legyen az én problémám.
Köszönet illeti a szervezőket, hogy lehetővé tették a magyar közönségnek, hogy láthassuk ezt a turnésorozatot.

Képek (képekre kattintva meg tudod indítani a letöltést!)

Manegarm