Ghost Brigade, Orphaned Land, Amorphis @ Diesel Klub

Már az év elején megtudtam, hogy ismételten lesz Orphaned Land koncert Magyarországon. Nagyon jónak ígérkezett az őszöm, köszönhetően a DT-nek illetve nekik. Az izraeli csapatra cirka öt évet vártam, kettőezeröt nyarán játszottak a Primordiallel, akkoriban nem merültem még el a Mabool-ban annyira, hogy félelem nélkül fel merjek menni Pestre megnézni őket, az sem mellékes, hogy akkoriban azt sem tudtam, hogy mi fán terem a Primordial.


A rendezvénysorozat Forging Europe Tour 2010 Pt. II. néven futott a Last.fm kalendáriumában. Elsőre kicsit drágálltam a jegyárat, végül vállvonogatva, de kifizettem az összeget. A Diesel Klubban eleddig mindig jó volt a hangosítás, annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a lábdob néhol hangosabban szólt a kelleténél.
Az est fellépői:



A fellépőket ismertem, talán a főbanda - Amorphis - volt az, amire legkevésbé voltam kíváncsi, jószerével minden évben megfordulnak valamelyik magyar klubban.
A finn Ghost Brigade nyitotta az estét, fél nyolc után el is kezdték a zenélést, szokatlan ez a pontosság. Szigorú harmincöt-negyven perces blokkot játszottak, válogatva megjelent két korongjukról. Sűrűn és hozzáértően hangszerelt, lassú, melankolikus doom metál muzsikát játszanak, váltogatva a hörgést és a dallamos éneket. Talán élőben jobban ütött a csapat, mint lemezen, utóbbi esetben néhol monotonnak hatnak. Szó sincs arról, hogy mosolyt csaltak volna az arcomra, csak meglepve tapasztaltam, hogy mennyire átüt zenéjükön a sludge iránti szeretetük illetve a hangzásviláguk kialakításában milyen fontos szerepet játszik. Nem is csoda, hogy később, mikor kijöttek "pacsizni" a rajongókkal, egyikükön High on Fire, másikukon EyehateGod póló volt. Előadásuk kifejezetten tetszett, azonban tűkön vártam már a közel-keletieket.

S végül színpadra léptek. Ők. Akiket vártam. Az izraeli Orphaned Land. A The Never Ending Way of ORwarriOR annyira nem talált az elemembe, valahogy nem találtam meg azokat a fogódzókat, amik a Mabool-on voltak. Nem kerül be az évvégi top akármennyibe, nagy valószínűség szerint. A számlistát is megtaláltam. Öt nótát vezettek elő a korábbi albumról, a maradék négy az újra koncentrált. A sajnálatos az, hogy akkora átütő erőt nem éreztem, mint amekkorát vártam. Ez betudható a turné okozta fáradságnak vagy az általam felállított horribilis elvárásoknak. Mindenesetre jól játszottak, de nem kiemelkedően. Sajnáltam is, hogy mindössze ötven percet játszottak.

Az egyik szám alatt a gitáros, Yossi Sa'aron felpattant az előttem magasodó hangfalra s ott ropta jókedvű táncát gitárjával a nyakában.

Úgy éreztem keveset játszottak, akár zenélhettek volna kétszer ennyit is, belefért volna, elvégre '91 óta vannak a színtéren. Mindezektől függetlenül hatalmas élmény volt látni az egyik kedvenc zenekaromat. A buli után váltottam néhány szót a másik gitárossal s megjegyeztem neki, hogy igazán járhatnának erre gyakrabban.



Látható, hogy Kobi Farhi énekes a promófotózás során berögzült fehér leplében énekelt. A többieken nem volt kalap s a leplek is elmaradtak ezúttal. Rutinosan tartották markukban a közönség figyelmét, ha lankadni tetszett a figyelmünk rögtön énekeltettek, ugráltattak bennünket. A Norra El Norra élőben csodálatos, bár nagyon hiányoltam a női éneket, mint az egész koncertjükről.

@ Youtube:
Ocean Land
Norra El Norra
Sapari --> új sláger

Amorphisnak csak egyetlen albumát ismerem, az Elegy-t. Számlista, kedvenc szám, amit nem játszottak ezúttal.