Érdemes elmosolyodni

Vannak pillanatok, amikor érdemes elmosolyodni. Ilyen volt a ma délutáni 15:45-től 15:46-ig tartó időintervallum. Van nekünk az egyetemen egy hallgatói szerveződésünk, akik minden félévben átlagosan kettő, jobb -rosszabb - esetben három összeröffenést készítenek elő, amit tanult volt kollega annyival méltatott, hogy még arra sem érdemes, hogy az ember tisztességesen leigya magát a sárgaföldig. Ezzel együtt jár az is, hogy ilyenkor műsort adnak elő.

Legtöbbször 20-30 perces pörformansznak lehetünk szem- és fültanúi, a legutóbbit én bojkottáltam. Ennyit elöljáróban.

A fenn említett időpontban arra lettem figyelmes, hogy a fali újságon egy plakát díszeleg, amiben ez a csoport arra hívja fel az ügyeskezű fiatalokat, hogy adjanak be pályaműveket. Erre önkéntelenül el kellett, hogy mosolyodjak. Állati kíváncsi vagyok, vajh milyen irományokat kapnak. A beküldési határidő most vasárnap, szóval aki ilyesmire adná a fejét, ne habozzon, de kiemelném, hogy csak SEMMI szofisztikáltság, bonyolult megfogalmazás, mert az az egyetemista gyomrát megfekszi. Éppen eleget olvas ilyesmit, nem kell még szegény ott is ilyesmi háborgatni.

(Ha nekem nem sikerült, igaz, csak "adaptáció"ban jelent meg az egész ostobaságom, akkor nosza ragadj tollat te is, pajtás!)

Emiatt húzódott a szám sarka a fülem közelébe. Kárörvendő disznó vagyok.

Power of Metal @ Budapest

Nagyon vártam az estét, ugyanis több olyan banda lépett fel, akiket már szerettem volna megnézni élőben.
Elsőkörben az amcsi Symphony X és a dán Mercenary mozgatott volna meg, de a csomagban ott lapult még további három banda, amelyek közül kettő szintén érdeklődésre adott okot. Egyik az újra összeállt, kilencvenes években turnézó, pszichedelikus prog legenda, a Psychotic Waltz, a másik pedig a mostanában progban nagyokat alkotó Nevermore.

Demonlord @ Garaboncziás

Először lépett fel a Demonlord Szegeden. Elsődlegesen azért mentem, hogy kicsit visszahozzam a tizenhat-tizenhét kori élményeimet. Talán ahogy ez lenni szokott, még köszönőviszonyban sem volt a kettő.

Az estét a Libra kezdte. Jól játszottak, bár az tény, hogy a nagy heggesztésen - szerintem - nem csak a fuvolával lehetne lazítani, hanem néhány szólóval illetve azzal, hogy értjük a szöveget.

Talán tíz óra is elmúlt már, mire mindent bepöttyentettek a DL-nál, kezdődhetett a fellépés. Idén adtak ki egy új korongot, a várakozásaim alatt teljesített. Nagyszerű lett volna más néven kiadni, mintsem rombolni a már kialakult státuszukat. Tizenhat számból mindössze öt szám szólt az első két albumról, mely kamaszkorom meghatározó lemezei, ötöt a Hellforgedról, a többi mind új szám volt. Értetlenül szemléltük az egészet, leszámítva talán azt a tényt, hogy csak lemezbemutatóval álltunk szemben.

Így, Demonlordból nem kérek.

Psycho Mutans @ Garaboncziás

Restellem, de el vagyok maradva a blogolással. Amit azonban írhatok, hogy jövő hét szombaton költözöm. Végre!
Több, mint egy hónapja volt már a fellépés, amiről írni szándékozom, talán nem akkora baj mégis, hogy megteszem, ha késve is.

A pécsi Psycho Mutants (bár lehet, hogy most már egybeírják?!) zenéjére akkor kaptam rá, mikor közelebbi ismeretségbe kerültem az alt-countryval. Röviden, nem most. Néhányszor jártak már Szegeden, én kétszer vagy háromszor láttam őket itt, egyszer pedig még AzFeszten volt hozzájuk szerencsém.


Második korongjuk lemezbemutatóját - Tango With Me - tartották a Garaboncziásban, egy 80-as partival karöltve. Utóbbinak nem nagyon örültem, bár a Johnny Cash szám közvetlenül a fellépésük előtt, határozottan jót tett a hangulatomnak.
Korábban is játszottak már új nótákat, például a Tango with me-t, amire klipp is készült.

Túl sokat nem érdemes beszélnem arról, hogy milyen volt. Tetszett, mint mindannyiszor, ahányszor van szerencsém látni őket. A basszusgitáros csóka jófej volt, felismert, még az általam először látott fellépésükkor lepacsiztunk.
A továbbiakban beszéljenek a képek!