AzFeszt leszámoló

Idén harmadszorra ugrottam neki, hogy az agyam szakítószilárdságát próbára tegyem. Ezúttal már rezgett a léc. Ha úgy vesszük, el is tört, lévén az utolsó napról eljöttem.

Augusztus 19, szerda

A négy és fél órás utazás kimerítő volt. Kellemes meglepetésben volt részem, mert a vonatállomástól a fesztivál helyszínére ingyenes buszjárat ment. A busz ezt az ingázást napi tizenkétszer tette meg óránként. A legnagyobb leküzdendő probléma mindig azzal volt, hogy vajon felférünk-e.
Első nap még nem volt akkora mozgolódás zenei fronton, engem egyedül a Paddy and the Rats érdekelt. A Nagy Színpadon tízórás kezdettel az Enter Shikari játszott, utánuk pedig az Anti-Flag Amerikából.
A miskolci csapat éjfél után kezdte meg a zenélést a Kemping színpadon. Képeket nem csináltam, inkább buliztam, ez a jelenség a későbbiekben megfigyelhető majd a Russkaja, Volbeat esetében is. De ezekről majd később.

Augusztus 20, csütörtök

Délelőtt többnyire mászkáltam a fesztivál területén, tapasztaltam, hogy milyenek a körülmények. A Tér-Kapcsolat színpad adott otthont a tehetségkutatónak, ezért ott már egy óra után indult a muzsikálás.

Öt órakor indult a program a Nagy Színpadon, az Óriás koncertjével. Az IHM basszusgitáros itt énekel és gitározik. Nekem olyannak tűnt, mintha a háromlemezes banda indie-t játszana. [Audendum: Gogzi világosított fel, hogy "az óriás hamarabb megvolt egyedi petinek mint az ihmbe kerülés."]Kacifántos fogalmazás, egyszerűnek tűnő zene, ám mégis erőteljesen gondolkodóba ejtő. (fát dönteni) Ahogy az oldalukat elnézegettem egy arasznyi komolyság nem szorult beléjük, de bánja kánya. Nem hiszem, hogy SZIN-en megnézem őket. Ettől függetlenül az agyilag beborult bülcsészek kajolni fogják annyi szent! Ha nem elég az egyetemista rockzenekarok bohóckodása, akkor itt az új generáció, az Óriás. Talán a leghelyénvalóbb jelző a petyhüdt.

Reményemet azonban egyből összeszedtem, amikor a Kaukázus lépett a deszkákra. Tévedés ne essék, tőlük sem vártam komolyságot, mégis meglepődtem, hogy mennyire érdeklődőek a világ dolgai iránt, legyen szó akár közelről, akár távolról. Az MR2 orrvérzésig játsza a számaikat, ezért a Teszkó, Anglia, Szalai Éva nóták már nekem is ismerősen csengtek. Furcsamód, mégsem ezek ragadtak meg a fülemben, hanem a globális felmelegedést is érintő daluk, a Pingvin. /Bár ezt talán annak is be lehet tudni, hogy egy kellemes kis szólóval indul./ Nótáikat magadévá tudod tenni az hivatalos oldalukon.


Háromnegyed nyolckor indított a Firkin a Kemping színpadon. Őket már emlegettem egyszer, a károgásom ellenére kíváncsi voltam az élő fellépésükre. Kicsit módosítanám a korábban leírt véleményemet. Lemezen valóban nem egetrengetőek, azonban a zene ereje meggyőzőnek bizonyult már az első hangok után, hogy nagyon jó koncertnek nézünk elébe. Állandóan mozogtak, a fuvolás hol jobboldalt, hol baloldalt bukkant fel. A koncert felétől folyamatos volt a pogó. A buli után megvettem a bemutatkozó anyagukat, a Firkinfull of Beer-t.



Számsorrend:
1. What's Left of the Flag
2. Whiskey
3. Seven Deadly Sins [Flogging Molly cover]
4. The Galway Races
5. Blood For Blood
6. The Irish Rover
7. Eileen 'Og
8. Drunken Sailor
9. Rebels Of The Sacred Heart [Flogging Molly cover]
10. Fuck The British Army
11. Finnegans Wake
12. Within A Mile Of Home [Flogging Molly cover]
13. Bitchin' in the Kitchen /Toura loura lie;/
14. Drunken Lullabies [Flogging Molly cover]
15. Swagger [Flogging Molly cover]
16. Tobacco Island [Flogging Molly cover]
17. Firkinfull of Beer
18. ráadás: Devils Dance Floor [Flogging Molly cover] elmaradt

Összesítésnek talán elég annyi, hogy I am lookin' forward to meetin' you again, you bastards!

Firkin galéria

Az Isten Háta Mögöttbe belenéztem, még hallhattam a Jósolni bélből utolsó taktusait. Aztán valami rapelésbe kezdtek bele [audendum: Élettér-Elmélet], amit egy kis ideig hallgattam, majd otthagytam őket. Akit érdekelne az, hogy miről szövegel Palika, annak ez kánaán lesz.

Átrohantam Raunchyra. Dániából jöttek, először léptek fel nálunk. Modernebb, mindent bele, amit hallgatnak a tagok metál zene, nem rossz. Egyetlen számukat ismerem, még 2004-ből. Azóta nem tudom, hogy hová fejlődtek, haladtak, egyáltalán tettek-e le valamit is az asztalra. De arra tisztán emlékszem, hogy tetszett akkor amit hallottam. Amint odaértem az általam ismert Watch Out-ot döngették.

Textures. Az ismeretlen csapatok dömpingjéből ők voltak az egyetlenek, akiknek zenéjükbe belehallgattam, mielőtt elindultam volna. Holland poliritmikus sikálás. Nem győztek meg.
Két gitár, basszus, billentyű, ének, dob felállás ígéretesnek tűnt, hogy maradjak. Amit kaptam nem tettem zsebre. Monoton, kakofónikus brutalitás, amit egyszer-egyszer megszakított a pasas éneke. Mintha diót daráltak volna 220 kilóméter/órás sebességgel. Talán majd máskor.



Zselenszky dugatlanul. Török-Zselenszky Tamás az Eleven Hold énekes-gitárosa volt 2007-ig. Félig a sátorból hallgattam az EH szösszeneteket, azokat legalább ismertem.

Augusztus 21, péntek

Belátogattam a városba. Elsősorban a református templomot kerestem fel és a fa harangtornyot, ami erdélyi székely mesterek keze nyomát viseli magán.

A Kemping Színpadon fél hatkor kezdett a Sheket. Ezúttal két táncossal dobták fel produkciójukat. Tetszik, hogy nem ragadtak le a "kimegyünk-zenélünk-ráadást-adunk-majd-lejövünk-a-színpadról" mentalitásnál. Érdeklődve várom a késő őszre beharangozott nagylemezt.


A fiatalokat a pécsi Psycho Mutants váltotta. Életigenlésből és csűrdöngölésből átkúsztunk a sötét felére az életnek. Töprengések, kesergések füstölögtek elő az elképzelt, közép-ausztrál vityillóból. Fehér Jézussal gurguláztunk és néztük a lemenő napot. Szemünk összeszűkült, de nem a portól...
A harmonikás srác - Jehann - az utolsó nótánál a nyakába akasztotta a gitárt, Zoli énekelt. Csak tudnám mi volt...



Számlista:
1 - Balázs
2 - Go Go (Go Go Go!)
3 - Orfű (Orfű Swing)
4 - Get Me Out (Get Me Out)
5 - Jesus (Jesus on the Moon)
6 - Tangó
7 - Spanyol (Somewhere in Mexico)
8 - Psycho
9 - Western (Western Devil) elmaradt
10 - R'n'R 2 ?

Majd tepertem át Russkajára. A tavalyi SZIN óta többször is hallgattam őket. Amolyan tökéletes fesztivál zene címszóval. Nem hazudtolták meg magukat ezúttal sem. Újfenn fülig porosan jöttem ki a tombolás után. Az énekes egy cirlepit-hez hasonló mókát mutatott a közönségnek. Előadta, hogy náluk, otthon Oroszországban az emberek a traktor elől futnak - egyből mondta a spanyol analógiát a bikával -. Fényrizs, SZIN-en megyünk traktorozni! :]


A Replika nagyon elnyújtotta az akusztikus programját, viszont a Lélek útját hallhattam élőben, úgy ahogyan azt az Acoustica-ra feltették.

Ezzel megcsúszott a Zuboly is, sajnos. Ezt azért mondom ilyen sajnálkozva, mert amióta ismerem ezt a formációt azóta szerettem volna látni őket. Dióhéjban talán arról, hogy miért érdemel figyelmet:

A Zuboly turmixgépében opera, operett, popslágerek, hiphop, beatbox-ritmusok, jazz-elemek, népdalok, szájharmonika- és falevél-szólók (!!), nagybőgő, groteszk, népi hagyomány és a modern nagyvárosi folklór kavarog körbe-körbe – a végeredmény pedig élvezetes és lebilincselő.

A hihetetlen az volt számomra, elsősorban, hogy a lemezt teljes egészében hozták. Sajnos csak félórán keresztül tudtam őket figyelni, mert tízkor már a Volbeat kezdett a Nagy Színpadon.

A falevél-szóló

Zuboly galéria

Volbeat mesterhármast sikerült elérnem. A hangosítást viszont iszonyatosan eltolták, a lábdob iszonyatosan hangos volt. Talán féltek, hogy a nyírségi erdő betyárjai ellopják a hangerőt?

Ettől eltekintve újat nem tudok mondani róluk. Ezúttal Slayer-blokkot illesztettek be, nem Mayhem-et vagy Cannibal Corpse-ot. Valamint felmérgeltek, hogy nem hoztak CD-t.

A Yava már javában játszott, mikor ismételten a Kemping Színpad felé vettem az irányt. Még az első felállással láttam őket valamikor 2007 őszén, azóta bőven történt személyi változás a csapat háza táján. Mestyán Ádám kilépett s egy új énekesnővel bővült a tagság. Ádám helyére természetesen találtak más embert. A gitár és a koboz/lant többször hamisan szólalt meg, ezt szóvá is tették, de sietve hozzá is tették, hogy ilyen az igazi punk zene.

Yava galéria

Sohsem voltam core-os. Divatnak tartottam/tartom, annak dacára, hogy nagyon sok minőségi produkció készül ebben a műfajban. S ha néhanapján vaskalaposságomat félre tudom tenni, akkor keresgélek itt. A Darkest Hourt se digitálisan, se más formában nem fogyasztottam még, de a kíváncsiságom úrrá lett rajtam s hajtva a vágytól, hogy valami hamisítatlan amerikait láthassak átgaloppoztam a Nagy Színpadhoz. Amit láthattam azt nem felejtem el hamarjában. Őrült módjára rohangáltak fel s alá, egy pillatnyi időre sem álltak meg. Ugráltak, headbangeltek, gitárt tekertek. Közben aki még nem kapott epilepsziás rohamot annak végül sikerült. A stroboszkóp állandóan járt, fények cikáztak sárgán, pirosan, kéken.
Az egész egy energiabomba volt, ami köpködi a fémszögeket mindenfelé.

Számomra itt ért véget a fesztivál. Aki az utolsó napra is kíváncsi lett volna, az keresgéljen máshol. Én így láttam s éltem meg az egészet.