Futnak a felhők, szállnak a szélben, át az időkőn mint a mesében

Ezzel a Kátai Tamás idézettel lehetne kezdeni a bejegyzést. Két soron következő pályázatra is szeretnék küldeni anyagot, ehhez már meg is kezdtem az anyaggyűjtést. Az egyikre képeket kell majd beadnom fekete-fehérben. Sokat agyaltam, hogy mégis milyen kép legyen, végül a Memento Mori képnél maradtam. (Az alant lévő kép nem az.) A másik novellapályázat. Kicsit a körmére nézek a címben is megnevezett novellámnak, javítgatom, ha szükséges, majd beadom.


Csütörtökön Viative-n és Antimatter-en voltam Garaboncziásban. Szeretném bejelenteni, hogy régen hallottam ennyire unikumnak számító zenekart. Post-os csoszogások, pszichedeliába oltott női ének, guruló durvulások. Mindeközben a háttérben vetítés. Elengedtem magamat, sodort a szétmálló hangerdő.

Hullám
fogantatás
ösvény
örvény
tekintet
ablak
vihar
szél
homok
robbanás
oszlop
menet
kiforgatott
spirál

Antimatter szinte elment mellettem. Nem volt hangulatom a szippogásra.

Leszedem az egészet