Végéhez közelekedik az első dolgos hét. Meg kell hogy mondjam, élvezem, hogy a szorítások és kötések lazultak, sőt mi több, oldódtak is. Megvásároltam a laptopot, előbb vagy utóbb netet is csiholok majd az albérletbe, de arra majd csak a jövő héttől lehet számolni.Kinyitottam a kaput arasznyira, jöjjön be a friss, kinti levegő. A dohot és a port valahogy ki kell söprögetni az állott levegőjű szobából. Amint a fény bekecmergett a küszöbön, a porcicák dorombolni kezdtek. Lassú és csikorgó ajtókitárás következik majd, ami alatt folyamatosan olajozni kell majd a zsanérokat, hogy kevésbé legyen feltűnő.
Annak örülök, hogy fel-felfedezek segítőkezeket. Hadát nem akartam írni, mert az erős túlzás volna. A késő tél és kora tavasz tele lesz mozgalmassággal, aminek örülök. Tengernyi betervezett koncert, egy lehetséges mozizás illetve egy Andy Warhol kiállítás vár még rám.
Az Öreg most sem fukarkodott a kötelező jelleggel elvégzendő feladatok sorával, bejelentette, hogy olvasónaplóra hajazó írásokat kell majd gyártanunk, a eddigi irkafirkák mellé. Érdekes, de néha elönt s akkor sok lesz. Másik, szintén szeminárium, pedig a Szép reguláit vesszük górcső alá, el is vállaltam nagy füttyre az első referálandó anyagot, lehetséges, hogy nem kellett volna. Pénteken, amikor a JATIK-ban matattam az feldolgozandó esszék után, össze is futottam az előadóval, meglepett, hogy többször is megköszöni. Valahogy ez számomra természetes, hogyha valamit elvállalok, akkor alapvető, hogy felkészülök rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése