Volbeat @ Diesel

Tegnapi pesti lődörgésem apropója fenti csapat megjelenése volt kishazánkban. A csak szuperlatívuszokban áradozó nyári koncertbeszámolóm után, kétség sem férhetett ahhoz, hogy ismételten megnézem őket. Ellentétben egyesekkel.
No mindegy, az legyen az ő baja, hogy nem jött. Az előtte megtartott iszogatás jó volt, nagy-nagy köszönet érte a szervező leányzónak. Még szorultunk is, még ha eleinte kénszag terjengett a levegőben, de nagyszerű volt, jól éreztem magamat. És a mályva pedig egy virág, nem pedig szín.

Amikor a Diesel Klub lépcsőire tettük a lábunkat, feltűnt, hogy a nagy tömegnek most híre-hamva sincs, ellentétben a novemberi Heiden Festtel, ahol egy röpke negyedórát kellett ácsorogni, mire bejutottunk. Beléptetésünk után csodálkozva állapítottam meg, hogy a hely tömve van. Meglepetésem akkor kerekedett igazán ki, mikor a dán csapat feljött a színpadra. Fényrizs, nincs szerencséd, a póló még mindig 4000 forint, így nem vettem neked semmit.

A kirakodott merch pulttól eltávolodva ismerősökbe botlottam akikkel mentem, aztán elvándoroltam mellőlük, a fényképezésnek és a zenének átadva magamat. Tíz órakkor indult az élőzene s majd másfél órán kereszül tartott kisebb szünetekkel tarkítva. Rendkívül szimpatikus volt a közvetlenség, amit Michael Poulsen tanusított felénk. Sokat járt a szája átvezető és felkonferáló szöveg gyanánt, de ezekből a sorokból inkább a humor, mintsem a hivatalos jelleg szaglott ki. Apránként csepegtette a mókát, az első emlékezetes megmozdulás talán a Mayhem 3 másodperces előadása volt egy erőteljes blastbeat és egy nagyon hangos basszus kíséretében valósult meg. A másik, hogy rendszeresen elértette a guitar stick-et s az első sorokban szorongó lányoktól kérdezte, hogy "Do you want my dick?", amikor valamelyik kérte tőle a pengetőt. Megköszönte, hogy milyen sokan Volbeat pólóban jelentek meg, sőt, az egyik srácnak eljátszotta faterját, adott neki valamennyi pénzt, hogy vegyen rajta magának Volbeat pólót.
A jó muzsikára szomjas tömeg csillapíthatta szomját velük. Egyformán szólaltattak meg dalokat mindhárom korongjukról, bár értelemszerűen az újat taszigálva reflektorfénybe.

Számlista

1. Intro/End of the Road
2. Guitar Gangsters & Cadillac Blood
3. Back To Prom
4. Radio Girl
5. Caroline Leaving
6. Say Your Number
7. Sad Man's Tongue
8. Soulweeper 1+2
9. A Moment Forever
10. Maybellene i Hofteholder
11. Light a Way
12. Wild Rover of Hell
13. Boa
14. Pool of Booze, Booze, Booza
15. Mary Ann's Place
16. I'm So Lonesome I Could Cry
17. The Garden's Tale
18. We

Ráadás:

19. The Human Instrument
20. Still Counting

A dühöngőben forrtak az agyvizek rendesen, ezért a frontember egy kis Jack Daniels-szel kínálta meg a kiválasztott szerencséseket. Az utolsó nótázásra felinvitált három rajongót a színpadra és így adták elő a We-t.

Az utána következő parti igazán felemelő volt, kiváltképpen a Dallas intróval a közepén. asthring és Zero pörgette fel a népet. Eleinte jobbára stoner ment, aztán kezdtek bekapcsolódni az olyanok is, mint Nirvana, Soltész Rezső (rezsó).

Köszönöm azoknak, akiknek jár.

Képek:

Képre kattintva letöltheted a többit is.
Volbeat @ myspace