Néha elképesztő, hogy mennyire eljárnak az agyamban a gondolatok a valóság mellett.
Hollótoll hullt alá, én néztem. Láttam, ahogy földet ér. Ide-odafújdogálta a szél, ficergett, nyugtalannak tetszett, amennyiben lehet ilyet mondani egy tollról. A pihés tollak keveredtek a felső, durvább sűrűségű hosszabb szálakkal így létrehozva magát a kültakarót a madáron. A gazdáját nem láttam. Elhagyta vagy csak leejtette. Talán nem is ez a fontos. Memento? Fordulat?
Szép volt, ha nem is mondtam. Nagyszerű volt, ha nem is mondtam. Köszönöm a meghívást, ha nem is mondtam. Gyönyörű voltál, ha nem is mondtam.
Csilicsali Csalavári Csalavér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése