Hétfő

Szeretem a hétfőket. A lakásban csend van mikor belépek, az állott levegő nyújtózik egyet miután kinyitom az erkélyajtót. A Tisza ott van a lábaim alatt. Festeni sem lehetne megkapóbbat.

Ennyit a negédes mondatokról. Takarítanom kell, megtettem. Nem ténferegtem az utcákon, nehogy kikiáltsanak a csőszkunyhóból, hogy "Maga meg mit piszmog ott? Nincs jobb dolga? Vegye észre az embereket!"

Modortalanok, hogy nem hagyják, hogy teljesen szende mosollyal ügessek fel s alá a Dóm előtt vagy éppen a Sasfészek előtt.

Mindenki fontosnak látja saját magát. Lelkük rajta. Elvégre az egészséges lelki fejlődéshez kell, hogy fontosnak tűnt legalább a saját értékeid szerint, nah meg Önmagad előtt legyen kialakult és szilárd énképet[d].

Mulier taceat in ecclesia

(nem, nem vallom, csak Nietzsche-t olvastam)