Meglepő dolog látni ahogyan egy személy tükröződni tud egy másikban. Valahogy a feledés halványan derengő tengere csobban meg akkor, amikor ilyesmit felfedezel. Egyetlen apró momentum jut csak az eszedbe. Az, amikor rámutattál valamire és a másik befogadta azt, feltétel nélkül.
Kár, hogy én ilyesmire alkalmatlan vagyok.
Gyermek vagyok csupán, aki felfelé mutogat a polcra, a tárgy szélét látja, de kezébe nem foghatja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nem hinném ;)
elég hidegrázó lenne a tendencia ha pont a magadfajták lennének erre képtelenek.
csak azt tartsd észben hogy az összes "fura" ember ugyanezt érzi. a fura lányok is ;()
egyszerűen hagyj fel azzal h mentségeket meg kibúvókat keresel magad számára.
Megjegyzés küldése