A hét végigvonszolta magát rajtam, igaz csak nagysokára. Nap nap utáni tanulásnak mondott időeltolás. Füllentek, természetesen tanultam, leszámítva azt az egy igen fontos és említésre érdemes dolgot, hogy állandó fáradtság matatott bennem és reggel kilencig képtelen voltam életet inhalálni magamba, akármennyire is igyekeztem.
Dacára a korai lefekvésnek és korai kelés, biológiai órámnak nem igazán van ínyére ez a változás. Vérnyomásom a bolondját járatta velem gyakorlatilag minden áldott nap, különös tekintettel azokra a huszonnégy órákra, amikor vizsgáztam. Ez a mai nappal csúcsosodott ki.
Az az érzésem, hogy hobbiból átmegyek nőbe...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése