2009. május 11., hétfő

Páni félelem

Ott ültem kipirult arccal hallgatva, hogy a többieknek milyen jól sikerült. A tanár külön elmondta, hogy senkinek sem sikerült rosszabbul illetve egy embernek, kettőnek vágta ki végül a helyes számot, de mindent egybevetve eredményesek voltak a Final-ök.

Ostoba bizakodás kezdett megszületni bennem, hogy én is, ezúttal elértem a bűvös 51%-os határt. Egy frászt!

Rámtört az az érzés, amit akkor éreztem, amikor a jogon voltam. Mi keresnivalóm van itt? Megint - nagy valószínűséggel - elpazaroltam néhány évet az életemből a semmiért.

Mert az, szinte biztosra vehető, mint a 2x2, hogy átmenni nem fogok. Akármennyit tanulok.

Ismét félresiklottam, rossz helyen vagyok.
Tiszának mennék, de tudok úszni.

1 megjegyzés:

Blue Lotus írta...

no :(
ne add fel ilyen könnyen...
figyeld meg akkor sikerül majd, mikor nem is tanulsz rá :)
mint én a szil szigón, mikor negyedjére csak heccből elmentem, és másnap ott állt a nevem a szóbeli listán...80-ből a 12 között.....na akkor kaptam agyfrászt:P
a tiszával ráérsz még, majd hegyalján ;)