Ahogy ment az esőben, a keze ügyében volt az esernyő, igaz csukva. Nem nyitotta ki. Meg kellett éreznie milyen az, amikor ott van, ám mégsem. Kinyithatta volna. Nem tette.
Én pedig szépen lassan megtanulom, hogy nem szabad önzőnek lenni és az az érzésem, hogy diétázni fogok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése