Elaludtam a wc-n, LoL!

X. Nyári Ifjúsági Játékok Zenta, 2009. Az első fesztivál az idén, ahol megfordultam s remélhetőleg nem az utolsó.

Szépszámú csapat gyűlt össze a Délvidék legnagyobb bulijára. A szokásos ismerős-páros mellé (Raczka, Bada) több új, eddig ismeretlen ember is csatlakozott valamint tavalyról a szegedi klánból is akadtak visszatérők, Kuci és Pötty személyében.
Egy apró karakter-rajzot vázolok a résztvevőkről.

Raczka: az állandó nőügyeletes. A 'hová-tűnt-az-unisex-papucsom' díj tulajdonosa, ezenfelül rasztakészítő, sörfogyasztó, Tiszát átúszó és eltűnő mester.
Igaz, utóbbi mindenkire alkalmazható.

Bada: Murphy elsődleges kegyeltje, ha valami nem tud pöccenésre működni, az általában nála szokott először jelentkezni. Szintén rasztagyáros, rendőr kedvenc és önjelölt masiniszta.

Kuci: apró lány, Pötty barátnője. Arról tudod felismerni, hogy a hangja olyan, mint a légi sziréna s ő szeretné bemondani áramszünet esetén a mikrofonba, hogy elment az áram. Később ezt hangos beszélőre cserélné, miután felhívjuk figyelmét, hogy a mikrofon is árammal működik. Némi fekete tea elfogyasztása után Vérkucivá változik és nyakra támad. De erről a történetről majd a megfelelő helyen.

Pötty: Kuci barátja, a többiek Jézusnak hívták, lévén a hivatalos bemutatás elmaradt. Idén új útlevéllel érkezett a Játékokra, amit annyival kommentált, hogy 'hamis a kis amish'. Ez a kelleténél többet is megsúg a képről.

Következzenek az eddig ismeretlen karakterek!

Here: BME-re járó gépész hallgató, fesztivál-bohóc, nyelvújító, hivatalos kabalája mindenféle és -fajta szesznek, bűzlő és közlekedő zajhalmaz. A kutyáskodás kifejezés megalkotója emellett pedig kifogyhatatlan történetgyár. Hegyaljáról érkezett.

Tukán: szegedi politológus, az igazi nevét nem tudtuk meg. Mindenben osztozott Herével, cigaretta, sör, vigalom. Eleinte ódzkodott a kutyáskodástól, azonban a második éjjel elmúltával gond nélkül aludt kinn a sátor előtt egy hálózsákban.

Kinga: orvosira jár Szegeden, Heréjékkel a buszon ismerkedtek meg. Barátnőjével és csoporttársával, Annával érkeztek. Meglepődésemre volt egy közös ismerősünk, akire most hely hiányában nem térnék ki.

Anna: orvostanhallgató a Napfény városából. Róla többet is megtudtam egy Tisza melletti üldögélés alkalmával.

Benkó: Here unokatestvére, Újvidéken koptatja a padot. Többségében ő volt az, aki a telephelyen maradt minden alkalommal. Talán elmondható róla, hogy a legkevesebbet aludt mindannyiunk közül.

Koki: a hegyesiek közé tartozik, vele legtöbbször reggelente, kelésnél futottam össze.

Mikola: Pöttyékkel érkezett Pestről. Meggyőződése volt, hogy engem állandó búskomorság tart markában, a napok előrehaladtával rájött, hogy ez messziről nincs így.

Ariel:mielőtt az olvasó kerek szemmel pislogna, hogy ez milyen identitású személy, beszúrtam egy linket a zavar elkerülésére. Származásának útjára számomra nem derült teljes világosság, azonban annyi biztos, hogy köze van Pécshez, Pesthez, Szabadkához és az utolsó nap ünnepelte születésnapját. Amolyan lilavérű, ahogy ő helyezte el magát a számegyenesen. Ez hülye értelmezésekre adhat okot, azonban ő magyarázattal is szolgált: "Lilavérű az, aki kékvérű volt s kezd visszatérni a vörös vérhez." Emelett bújkál benne a francia arisztokrákra jellemző vonás is, ezt alátámasztja az is, hogy a nyelvét alig észrevehetően hozzácsattinja a szájpadlásához beszéd közben. A legfontosabbat kihagytam, ő szervezte a rasztázást.

Az állandó meleg, kialvatlanság - ügyesen, egy diszkósátor mellé táboroztunk - és a semmittevés rányomta bélyegét a délelőtti órákra. Délutánonként azonban megélénkült a társaság és szétspricceltek a szél rózsájáról levelet szedni. A fellépők listáját meg lehet tekinteni a fentebb található linken.

Kedd:
Nulladik nap délelőttjén érkeztünk, mindenki a bejárat előtt ácsorgott, jobbára értetlenül s arra várva, hogy beengedjék. Kiderült, hogy mínusz egyedik nap után egy teremtett lélek nem maradhatott a kerítés túlsó oldalán, ezért a biztonságiak kiparancsoltak mindenkit. Félórás sorbanállás következett, majd rákerült a kezemre a világos barna szalag, mely azt volt hivatott jelezni, hogy van érvényes belépőm illetve a zentaiak számára, hogy ahhoz a csőcselékhez tartozom, aki szétveri évente egyszer a városát. Este kizárólag a Dalriada érdekelt. A féktelen tombolásban sikerült egy ficamot is begyűjtenem, a hét további részében jobb lábra bicegtem is egy kicsit. Puffogásra is volt lehetőségem, mert a Szentföld kimaradt a felhozatalból. Beatrice-t már padról néztem. Meglepett, hogy Dsida Jenő egyik legismertebb versét is feldolgozták, a Psalmus Hungaricus-t.

Szerda:
Első nap reggel kicsit túlságosan is korán hullott ránk. Fél ötkor kászálódtam ki a sátorból. Látom, hogy Here feje a sátorban nyugszik, valószínű az elfogyasztott cefre miatt, teste többi része kilóg, térdei ipszilonban merednek a szürke égnek. Így született a kutyáskodás. Később finomítva lett a jelentés. Magába foglalta az ismeretlenekkel való berugást és a földön alvást.
Ariel szerzett egy vízipisztolyt, hogy a szebbik nemet sakkban tarthassuk egy kicsit. A meleg, a fesztiválhangulat legtöbbjükből egy-egy mosolyt csalt elő. Fogadkoztak is, hogy visszajönnek majd. Este az Ossian és a Pokolgép kettőse borzolta acélszívem kerek rock-kerekeit. [Ennél rosszabb, sziporkázónak szánt mondatot is régen írtam le.]

Csütörtök:
A nap igazán csak akkor kezdődött el fejben, amikor lábra kapott a hír, hogy elmarad a Narco Polo. Némi hőzöngés után elszenderedett a kedélyvihar s kivonultunk a raszta központba. Mielőtt elfelejteném: egy tincs egy pohár sörbe került, nehogy a srácokra száradtan köszönjön rá az este. Ennek következménye az volt, hogy rengeteg üres műanyagpohár gyűlt össze a pad körül, ahol dolgoztak.
Depresszió, Quimby - előadtam a Kumbiról szóló történetet is - majd Kowalsky-ék zárták a Nagyszínpad programját. /Mert az igazság olyan, mint a fekete lepke, amit keresel a sötétben../
Mosolyogj!:+**

Péntek:
Valahogy elmúlt belső hajtóerő, a pénztárcám vastagsága rohamosan csökkent, ekkora körülbelül annyi pénzem maradt, hogy hazajöjjek. Valamint a nagyján túlestünk már, sok meglepetés nem ért már. Az estét a Live Act Folk Project nyitotta meg számomra. Jó volt hallani őket, tavaly SZIN-en végül nem léptek fel a Napra előtt, hát itt a pótlás. Átcsordogáltam a Kisszínpadhoz, ahol az Insane döntögette a hangfalakat modern metaljával. Régebben rendszeres vendégei voltak a Depresszió turnéknak, ezért nem voltak számomra idegenek, habár tény, hogy az elmúlt években nem láttam őket s a mostani ízlésem sincs köszönőviszonyban az akkorival. Itt le is horgonyoztam, helyi csapat, a Tiarah aratta le a megérdemelt babérokat. Ez az éjjel Lajkó Félix-szel zárult, azonban a fejem kóválygott a pólómban, ezért eltettem magamat másnapra. Ez volt az első éjjel, hogy nem az eddigi helyen aludtunk. Átparancsoltak bennünket a fák alól, ahol eddig táboroztunk egy famentes övezetbe. Viharjelzést kapott a rendezvény s az egyik helyen egy öles faág zuhant néhány sátorra, személyi sérülés nem történt, hogy ilyen hivatalos szöveg is álljon a sok kacifánt közt.

Szombat:
Ariel születésnapja. Sorra érkeztek hozzá a gratulációk. Számomra mégis az 'unalom langyos lábvize'ként marad meg a nap. Tetőzte a dolgot, hogy néhány percig áram sem volt. Végül este tizenegy magassága meghozta a pörgést, a Honeybeast képében. A behörpölt fekete tea megtette a hatását és a RATM klasszikusára már a magasba lendült minden porcikám. Kuci pedig a magába öntött tea hatására gellert kapott és pattogott, pörgött, mint a felhúzott búgócsiga. Erre rátett a telihold is, így megszületett Vérkuci, aki nyakra támad.

Hazaérkezés:
Reggel ötórai kelést kicsit korainak tartottam még előző nap, végül az történések elnyúlása Kucit látszott igazolni. Felcihelődtünk és útnak indultunk. Útközben Annával is találkoztunk. Elkísért a buszmegállóig. Sokan tolongtak már a váróban, többség a szegedi buszra várt már.
Kisebb intermezzo után megvettük a jegyeket és kivánszorogtunk a peronra. Megérkezett, felszálltunk. Nyolc óra után értünk a határra. Véget nem érő kocsi- és buszsor fogadott. Leszálltunk, átkullogtunk a határokon s várva sorsunkat leheveredtünk a fűbe. Kis idő elteltével jönnek az emberek rajokban. Kérdezzük a vándorlás okát s fény derült arra, hogy busz, miután átjött, egy centimétert nem haladt előre. Nosza, rövid összebeszélés után, felkeltünk s visszamentünk a csomagokért. Összenyaláboltunk mindent, visszatértünk a buszmegállóba. Fél tizenegykor volt csatlakozás Szeged felé. Felszálltunk, csoda, hogy volt nálunk forint, vártuk, hogy bedöcögjünk Szegedre. Nekem újfenn nem volt csatlakozásom, maradtam még fél egyig. Végül negyed kettőre beestem, mint egy darab fa.