Oscar 2009

Igen, kismillió ilyen bejegyzés lett internet-szerte. Ez miért különb? Nem az, pusztán szeretném kifejezni azt az örömömet, hogy a Benjamin Button bukfencezett egyet. Tehát:

Legjobb film:
Gettó milliomos
Benjamin Button különös élete
Milk
Frost/Nixon
A felolvasó

Legjobb rendező:
Danny Boyle (Gettó milliomos)
David Fincher (Benjamin Button különös élete)
Ron Howard (Frost/Nixon)
Gus Van Sant (Milk)
Stephen Daldry (A felolvasó)

Legjobb férfi főszereplő:
Sean Penn (Milk)
Mickey Rourke (A pankrátor)
Frank Langella (Frost/Nixon)
Brad Pitt (Benjamin Button különös élete)
Richard Jenkins (A látogató)

Legjobb női főszereplő:
Kate Winslet (A felolvasó)
Meryl Streep (Kétely)
Anne Hathaway (Rachel Getting Married)
Angelina Jolie (Elcserélt életek)
Melissa Leo (Frozen River)

Legjobb férfi mellékszereplő:
Heath Ledger (A sötét lovag)
Josh Brolin (Milk)
Robert Downey Jr. (Trópusi vihar)
Phillip Seymour Hoffman (Kétely)
Michael Shannon (A szabadság útja)

Legjobb női mellékszereplő:
Penélope Cruz (Vicky Cristina Barcelona)
Viola Davis (Kétely)
Amy Adams (Kétely)
Taraji P. Henson (Benjamin Button különös élete)
Marisa Tomei (A pankrátor)

Legjobb forgatókönyv:
Courtney Hunt (Frozen River)
Mike Leigh (Hajrá boldogság!)
Martin McDonagh (Erőszakik)
Dustin Lance Black (Milk)
Andrew Stanton and Jim Reardon (WALL•E)

Legjobb adaptált forgatókönyv:
Eric Roth & Robin Swicord (Benjamin Button különös élete)
John Patrick Shanley (Kétely)
Peter Morgan (Frost/Nixon)
David Hare (A felolvasó)
Simon Beaufoy (Gettó milliomos)

Legjobb animációs film:
WALL-E
Kung Fu Panda
Volt

Legjobb idegen nyelvű film:
Entre les murs (Laurent Cantet, Franciaország)
Libanoni keringő (Ari Folman, Izrael)
Revanche (Gotz Spielmann, Ausztria)
A Baader Meinhof csoport (Uli Edel, Németország)
Departures (Yojiro Takita, Japán)

Legjobb dokumentumfilm:
The Betrayal (Nerakhoon) (Ellen Kuras és Thavisouk Phrasavath)
Encounters at the End of the World (Werner Herzog és Henry Kaiser)
The Garden (Scott Hamilton Kennedy)
Man on Wire (James Marsh és Simon Chinn)
Trouble the Water (Tia Lessin)

Legjobb vágás:
Benjamin Button különös élete
A sötét lovag
Frost/Nixon
Milk
Gettó milliomos

Legjobb operatőr:
Tom Stern (Elcserélt életek)
Claudio Miranda (Benjamin Button különös élete)
Wally Pfister (A sötét lovag)
Chris Menges és Roger Deakins (A felolvasó)
Anthony Dod Mantle (Gettó milliomos)

Legjobb rövidfilm:
Auf der Strecke (On the Line) (Reto Caffi)
Manon on the Asphalt (Elizabeth Marre és Olivier Pont)
New Boy (Steph Green és Tamara Anghie)
The Pig (Tivi Magnusson és Dorte Hogh)
Spielzeugland (Toyland) (Jochen Alexander Freydank)

Legjobb rövid dokumentumfilm:
The Conscience of Nhem En
The Final Inch
Smile Pinki
The Witness - From The Balcony of Room 306

Legjobb animációs rövidfilm:
La Maison en Petits Cubes (Kunio Kato)
Lavatory - Lovestory (Konstantin Bronzit)
Oktapodi (Emud Mokhberi és Thierry Marchand)
Presto (Doug Sweetland)
This Way Up (Alan Smith és Adam Foulkes)

Legjobb filmzene:
Alexandre Desplat (Benjamin Button különös élete)
James Newton Howard (Defiance)
Danny Elfman (Milk)
A.R. Rahman (Gettó milliomos)
Thomas Newman (WALL-E)

Legjobb betétdal:
Down to Earth (WALL-E)
Jai Ho (Gettó milliomos)
O Saya (Gettó milliomos)

Legjobb látványterv:
Benjamin Button különös élete
Elcserélt életek
A hercegnő
A szabadság útjai
A sötét lovag

Legjobb hang:
A sötét lovag
Vasember
Gettó milliomos
WALL-E
Wanted

Legjobb hangvágás:
Benjamin Button különös élete
A sötét lovag
Gettó milliomos
WALL-E
Wanted

Legjobb kosztüm:
Ausztrália
Benjamin Button különös élete
A hercegnő
Milk
A szabadság útjai

Legjobb smink:
Benjamin Button különös élete
A sötét lovag
Hellboy II: Az aranyhadsereg

Legjobb vizuális effektusok:
Benjamin Button különös élete
A sötét lovag
Vasember

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy távolodom. Távolodsz. Menthetetlenül. Rezzenéstelenül.

Mozsárban a főtt tarhonya

Felültem egy kicsit. Először reggel, később pedig a nap folyamán. Nem történt semmi egész nap. Befejeztem a A test angyalát. Nem vertem a fejemet a falba, pedig illett volna. Mégsem tettem. Fura szerzet.

A gyógyszereket egy időre elfelejthetem. Kaptam egy szép nyomtatványt ezzel kapcsolatban, jól elteszem majd a fiókba, hogy ne lehessen megtalálni. Különös tekintettel az illetékteleneknek.

Már a gombok nyomogatása is nehezemre esik. Mi több, pottyan. Hull...

Pocskondia

Egy női csizma talpára

Hazafelé bandukolván, szemem vándorolván
női tompor látványán alélván
kaján vigyor csusszan át szájam sarkán.

Halad előttem a hölgyemény
siet, ehhez kétség sem fér,
de, billeg az építmény.

Csalinkázik lábbelijében
csálén csámpázik tova.

Bábeli zavaromban
a következőre jutottam:

Cicuskáim, tipegni szép s megkapó
topogni az szokott, ki hadaró
sietséggel távozni óhajt.

Reménykedve hintem az intet
míg a cimborákkal ittuk a pintet.


A már emlegetett vers. Példakép: Lőwy Árpád

Futnak a felhők, szállnak a szélben, át az időkőn mint a mesében

Ezzel a Kátai Tamás idézettel lehetne kezdeni a bejegyzést. Két soron következő pályázatra is szeretnék küldeni anyagot, ehhez már meg is kezdtem az anyaggyűjtést. Az egyikre képeket kell majd beadnom fekete-fehérben. Sokat agyaltam, hogy mégis milyen kép legyen, végül a Memento Mori képnél maradtam. (Az alant lévő kép nem az.) A másik novellapályázat. Kicsit a körmére nézek a címben is megnevezett novellámnak, javítgatom, ha szükséges, majd beadom.


Csütörtökön Viative-n és Antimatter-en voltam Garaboncziásban. Szeretném bejelenteni, hogy régen hallottam ennyire unikumnak számító zenekart. Post-os csoszogások, pszichedeliába oltott női ének, guruló durvulások. Mindeközben a háttérben vetítés. Elengedtem magamat, sodort a szétmálló hangerdő.

Hullám
fogantatás
ösvény
örvény
tekintet
ablak
vihar
szél
homok
robbanás
oszlop
menet
kiforgatott
spirál

Antimatter szinte elment mellettem. Nem volt hangulatom a szippogásra.

Leszedem az egészet

Szorongás

Beléptem, végigdaráltam a 45 percet, majd rákérdeztem, hogyan is sikerült a teszt. Azt felelte, hogy magas szorongást mutatott ki. Hozzátette, hogy az államilag finanszírozott keretszámot leszolgáljuk s keres nekem egy magánban dolgozót a jövőre nézve.

Valamint a továbbiakban máshoz is el kell majd mennem. Be is mutatott neki. A leghajmeresztőbb az egészben az, hogy miután bementem az egyetemre, az érzés eltöltött, sőt eluralkodott rajtam. Annyira, hogy ki kellett mennem a mosdóba leöblíteni az arcomat. Borítékolható volt, hogy keményen meg kell majd dolgozni minden egyes apró lépésért.

Viszont a kezdet kezdetén így remegni, nem tudom, hogy kifejezetten szerencsés-e.

Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy lehetséges volna-e az, hogy találtam egy olyan embert, akit nem akarok otthagyni. Ha el is mennék, biztosan visszamennék hozzá. Az is előfordulhat, hogy az élmények újszerűsége és frissessége úgy leteremtett, hogy nem tudnék mit kezdeni a dologgal?


Hallatlan az eddigiek fényében, de a megoldás nem kitelezhetetlen, amennyiben létezik rá orvosság.

Modoros, nem érdekes valaki, vöröskeretes szemüvegben fekete lencsékkel

Megtaláltam az új öndefiníciómat. Meglátásom szerint találó. Legalábbis addig biztosan, amíg nem eszelek valami jobbat. /Jobb, mint a szoci vagy az eszi a kefét kifejezéseim!/

A délután folyamán összekoldultam egy versbe szedhető élményt, de nem teszem fel, mert a laptop töltője Szegeden maradt, kímélem a gépet, legalább most. Andris azt indítványozta, hogy ha rég volt a november, akkor menjek fel pénteken a Dieselbe Dalriada-ra. A frászba is már, három egymást követő hétvégét töltsek Pesten? Mi történik velem? Ennyi pénz nincs sehol sem.
Mókát félrelökve, mennék én szívesen, de az anyagi helyzet jelenleg nem olyan. Beleférne a keretbe, de felruccani Pestre nem a legolcsóbb szórakozások egyike.

Apropó, jó lenne megtudni, hogyan is került a jobb szemem fölé az a kaparásnyom...

Mindjárt hat

Visszás dolgok maradtak bennem egy fontos beszélgetés után. Hogy hogyan szűrte ki az agyam, pont ezt a mondatot, nem tudom, de egész reggel és kora délelőtt ez echózott a gondolataimban. "megmutatom neki, miről maradt le eddig"

A másikból pedig annyi, "imádom elkapni a nyelvemmel a hópelyheket".

Elmentem ma a megrendelt Karinthy kötetért s véletlenül előrejött a helyes antikváriumos lány is, akinél megrendeltem még pénteken a könyvet. Ráköszöntem, valahogy meglepettnek tűnt, hogy felismertem. Rámnézett, mosolygott. Leszegtem a tekintetem, nem néztem a szemébe.

Savvy

A hétvégén sikerült megjárnom a pocsolyában való dagonyát és a lelket simogató csendességet és nyugalmat is. Először azt képzeltem, hogy a fülem piros lesz, mintha forró kavicsokra szorítanám. Ez a képzelgés tévesnek bizonyult.
Néha elképesztő, hogy mennyire eljárnak az agyamban a gondolatok a valóság mellett.

Hollótoll hullt alá, én néztem. Láttam, ahogy földet ér. Ide-odafújdogálta a szél, ficergett, nyugtalannak tetszett, amennyiben lehet ilyet mondani egy tollról. A pihés tollak keveredtek a felső, durvább sűrűségű hosszabb szálakkal így létrehozva magát a kültakarót a madáron. A gazdáját nem láttam. Elhagyta vagy csak leejtette. Talán nem is ez a fontos. Memento? Fordulat?


Szép volt, ha nem is mondtam. Nagyszerű volt, ha nem is mondtam. Köszönöm a meghívást, ha nem is mondtam. Gyönyörű voltál, ha nem is mondtam.

Csilicsali Csalavári Csalavér

Volbeat @ Diesel

Tegnapi pesti lődörgésem apropója fenti csapat megjelenése volt kishazánkban. A csak szuperlatívuszokban áradozó nyári koncertbeszámolóm után, kétség sem férhetett ahhoz, hogy ismételten megnézem őket. Ellentétben egyesekkel.
No mindegy, az legyen az ő baja, hogy nem jött. Az előtte megtartott iszogatás jó volt, nagy-nagy köszönet érte a szervező leányzónak. Még szorultunk is, még ha eleinte kénszag terjengett a levegőben, de nagyszerű volt, jól éreztem magamat. És a mályva pedig egy virág, nem pedig szín.

Amikor a Diesel Klub lépcsőire tettük a lábunkat, feltűnt, hogy a nagy tömegnek most híre-hamva sincs, ellentétben a novemberi Heiden Festtel, ahol egy röpke negyedórát kellett ácsorogni, mire bejutottunk. Beléptetésünk után csodálkozva állapítottam meg, hogy a hely tömve van. Meglepetésem akkor kerekedett igazán ki, mikor a dán csapat feljött a színpadra. Fényrizs, nincs szerencséd, a póló még mindig 4000 forint, így nem vettem neked semmit.

A kirakodott merch pulttól eltávolodva ismerősökbe botlottam akikkel mentem, aztán elvándoroltam mellőlük, a fényképezésnek és a zenének átadva magamat. Tíz órakkor indult az élőzene s majd másfél órán kereszül tartott kisebb szünetekkel tarkítva. Rendkívül szimpatikus volt a közvetlenség, amit Michael Poulsen tanusított felénk. Sokat járt a szája átvezető és felkonferáló szöveg gyanánt, de ezekből a sorokból inkább a humor, mintsem a hivatalos jelleg szaglott ki. Apránként csepegtette a mókát, az első emlékezetes megmozdulás talán a Mayhem 3 másodperces előadása volt egy erőteljes blastbeat és egy nagyon hangos basszus kíséretében valósult meg. A másik, hogy rendszeresen elértette a guitar stick-et s az első sorokban szorongó lányoktól kérdezte, hogy "Do you want my dick?", amikor valamelyik kérte tőle a pengetőt. Megköszönte, hogy milyen sokan Volbeat pólóban jelentek meg, sőt, az egyik srácnak eljátszotta faterját, adott neki valamennyi pénzt, hogy vegyen rajta magának Volbeat pólót.
A jó muzsikára szomjas tömeg csillapíthatta szomját velük. Egyformán szólaltattak meg dalokat mindhárom korongjukról, bár értelemszerűen az újat taszigálva reflektorfénybe.

Számlista

1. Intro/End of the Road
2. Guitar Gangsters & Cadillac Blood
3. Back To Prom
4. Radio Girl
5. Caroline Leaving
6. Say Your Number
7. Sad Man's Tongue
8. Soulweeper 1+2
9. A Moment Forever
10. Maybellene i Hofteholder
11. Light a Way
12. Wild Rover of Hell
13. Boa
14. Pool of Booze, Booze, Booza
15. Mary Ann's Place
16. I'm So Lonesome I Could Cry
17. The Garden's Tale
18. We

Ráadás:

19. The Human Instrument
20. Still Counting

A dühöngőben forrtak az agyvizek rendesen, ezért a frontember egy kis Jack Daniels-szel kínálta meg a kiválasztott szerencséseket. Az utolsó nótázásra felinvitált három rajongót a színpadra és így adták elő a We-t.

Az utána következő parti igazán felemelő volt, kiváltképpen a Dallas intróval a közepén. asthring és Zero pörgette fel a népet. Eleinte jobbára stoner ment, aztán kezdtek bekapcsolódni az olyanok is, mint Nirvana, Soltész Rezső (rezsó).

Köszönöm azoknak, akiknek jár.

Képek:

Képre kattintva letöltheted a többit is.
Volbeat @ myspace

Narrare necesse est

Végéhez közelekedik az első dolgos hét. Meg kell hogy mondjam, élvezem, hogy a szorítások és kötések lazultak, sőt mi több, oldódtak is. Megvásároltam a laptopot, előbb vagy utóbb netet is csiholok majd az albérletbe, de arra majd csak a jövő héttől lehet számolni.
Kinyitottam a kaput arasznyira, jöjjön be a friss, kinti levegő. A dohot és a port valahogy ki kell söprögetni az állott levegőjű szobából. Amint a fény bekecmergett a küszöbön, a porcicák dorombolni kezdtek. Lassú és csikorgó ajtókitárás következik majd, ami alatt folyamatosan olajozni kell majd a zsanérokat, hogy kevésbé legyen feltűnő.

Annak örülök, hogy fel-felfedezek segítőkezeket. Hadát nem akartam írni, mert az erős túlzás volna. A késő tél és kora tavasz tele lesz mozgalmassággal, aminek örülök. Tengernyi betervezett koncert, egy lehetséges mozizás illetve egy Andy Warhol kiállítás vár még rám.

Az Öreg most sem fukarkodott a kötelező jelleggel elvégzendő feladatok sorával, bejelentette, hogy olvasónaplóra hajazó írásokat kell majd gyártanunk, a eddigi irkafirkák mellé. Érdekes, de néha elönt s akkor sok lesz. Másik, szintén szeminárium, pedig a Szép reguláit vesszük górcső alá, el is vállaltam nagy füttyre az első referálandó anyagot, lehetséges, hogy nem kellett volna. Pénteken, amikor a JATIK-ban matattam az feldolgozandó esszék után, össze is futottam az előadóval, meglepett, hogy többször is megköszöni. Valahogy ez számomra természetes, hogyha valamit elvállalok, akkor alapvető, hogy felkészülök rá.