laughing Morphinist: Dombos Fest 2009

Kezdő széllökésnek avagy bevezetésnek talán annyit illene megemlítenem, hogy a tavalyi fesztivál kimaradt a naptáramból, lévén Londonban tartózkodtam. Az idei évben csütörtökön indult útjára (július 2) a szinte Falu Nappá nemesedett fesztivál. A honlapjuk állandó tájékoztatást adott a fellépőkről.

Az első éjjel számomra elmaradt, csak pénteken érkeztem a helyszínre. Elmondottak alapján igazi, első nap alakult ki, elkövetett csoportos barázdasággal a boros pincékben és erőteljes koordináció zavarokkal, melyek apránként megmutatkoztak az este további részében. A hivatalos megnyitó este nyolc órakor történt meg, utána Lajkó Félix bírta jajongásra hegedűje húrjait. Következő fellépő a szentendrei Söndörgő együttes volt.
Utánuk a Ferenczi György és a Rackajam zenélt. Róluk annyit ildomos tudni, hogy Petőfi verseket zenésítettek meg, elnyerve az érdeklődésemet.
Éjfélkor pedig a Tudósok hempergette meg a porban az arra még érdemeseket. Beavatták a hallgatókat Dávid Ibolya titkos életébe.

Péntek:

Korán kikocogtam a helyszínre, kíváncsi voltam, hogy mit ad elő Grecsó Krisztián és Karafiáth Orsolya. Az író-olvasó találkozó a Kisszínpadon folyt, talán kevesek szeme láttára és füle hallatára. Maga a beszélgetés nem hagyott messzemenő emlékeket bennem, kivéve talán azt a pillanatot, amikor Orsi kijelentette, hogy a neki küldött szerelmes leveleket a későbbiekben sajátjaként használja fel. Miután lejöttek a deszkákról néhány szót váltottam velük. Orsiről többet tudtam, mint Krisztiánról. Megkérdeztem tőle, hogy szokott-e még telefonba röfögni. Természetesen, válaszolta s néhány hang erejéig ezt be is mutatta. Azért tovább kíváncsiskodtam, hogy még mindig Szabó Magdát tartja-e példaképének. Persze, miért, hülyeség? A kérdés második fele meghökkentett egy kicsit, de válaszomban biztosítottam róla, hogy szó sincs ilyesmiről, hanem egyszerűen érdeklődöm, hogy azóta a Desszert interjú óta mennyiben változott az ízlése, elképzelése a dolgokról. /"Egy csendes bolond a jámborabb és kevésbé közveszélyes kategóriából. Elviselhető ember."/
Krisztiánnal való beszélgetés kimerült annyiban, hogy a Bárka felől érdeklődtem, vajon ott dolgozik-e még. Van egy olyan érzésem, hogy egy arasznyit félreértett. Egyből arra tért ki, hogy nyugodtan küldhetek kéziratot a folyóiratnak, biztosan válaszolnak. Közben nagy igyekezettel tüntette el a sajtos-tejfölös lángost, amit majszolt. Mosolyogva azt feleltem, hogy egyelőre nem gondolkodtam ilyesmin, de köszönöm az ötletet. És elvégre ha kicsit átrázom a Háy János kritikát még talán van is esélyem. Gere is azt mondta...

A Nagyszínpadon Bárdos Deák Ági próbálta előadni kortárs költők megzenésített verseit előadni. Kemény István egy sanzonnal keresztezett verse után, lemondóan legyintve s halkan kuncogva oldalogtam hallótávolságon kívülre. Nézelődve a Hálón, rájöttem, hogy egyértelműen én vagyok a süket, ez a hölgy ugyanis egy underground legenda.

A szegedi Sheket-ről már sokat áradoztam, írtam, firtattam. Számomra a Bigyó-tangó vitte el a pálmát, érdekes volt még az ún. klezmer metal, a Black Wedding. A porrugdosásra mindig kapható a közönség ismételten bizonyította, hogy a határon túl is találhatóak képviselői. Szerencse, hogy füvesítve volt a színpad előtti őrjöngő.

Az est élő fellépőinek sorát Bognár Szilvia és csapata zárta. Autentikus népzene, nagybőgővel, hegedűvel, síppal és dobbal.

Szombat:

Ezen a napon az első említésre és megnézésre érdemes dolog a Michael Jackson emlékműsor volt. Az ünnepséget Tóth Evelin és Karafiáth Orsolya vezette. Fél kilenc körül állt fel az Escola de samba-Sambansa ütős-együttes, melynek sorait Raczka erősíti. Poliritmia, dinamizmus és profi kiállással tudnám őket jellemezni. A tömeg véleménye kinyílvánítása gyanánt követte a menetelőket s tapsviharral buzdította őket játékra.

Néhány pszeudo-bölcsész odáig is elmerészkedett, hogy a pőre ritmusra egy-két kört csináljon maga körül, amit táncnak aligha lehet nevezni, legfeljebb annak erős karikírozásának.

A KLB trio fúziós zenéje árasztotta el a Nagy Színpadot. Kedvelem az ilyesmit, azonban számomra furcsán hatott élőben az ilyesfajta dallamköteg. Szólózásaik nem voltak unalmasak, azonban továbbra is fenntartom azt, hogy inkább otthon hallgatok ilyesmit, ha már.

Sötét volt már, mikor Raczkáék ismételten felvonultak, körbeállták a tüzet és úgy engedték szabadjára a ritmust. Néhány tűzzsonglőr ott téblábolt körülöttük, az Escola de samba-Sambansa vezetője ezt zokon vette, lévén nincs elég helyük. Végül kiegyezéssel arrébb tántorgott az a néhány meteorozó és a brazilok zavartalanul folytathatták révülésüket.

Ezen a napon került színpadra az Anima Sound System. A legtöbb fesztiválozónak nem kell bemutatni őket. Régebben népzenét is adtak a rengeteg elektronikus alap mellé, most azonban, ahogy kivettem, nem ezt a vonalat viszik tovább, inkább a trip-hopos, elszállósabb, bulira kiélezett társaság vált a csapatból. Legjobban a kopasz pasast hiányoltam, aki két éve Zentán azt az indiai jellegű dalt énekelte.
Korán meguntam ezt a típusú zajongást, ezért hazaballagtam.

Vasárnap:

A Kerekes Band indította a hét utolsó napját. Úgy tűnt, nem rólunk fogják mintázni a "fú de remek közönség"et. Félig odafigyelve követtem végig az előadásukat. Viszont a ruhák, amikben színpadra léptek, egy képzeletbeli hajbókolást mindenképpen megérdemelnek.

Ismét lement már a nap, amikor Lovasi újabb agyszüleménye színpadra lépett. Nevesítve: Kiscsillag. Egyesíti magában mindazt, ami miatt néhanapján szégyenérzet fog el, hogy bölcsész lettem. Hülye szövegek: "Az én szívem rántott hús" és újonnan meg kell állapítanom, hogy a hideg visszafelé csorog a gerincemen ha Lovasi énekel. Zeneileg nem láttam eltérést a többi standard-nek nevezhető egyetemi rock zenekar között.

Július 10, péntek:

Az eltelt egy héten a szabadkai könyvtárban dolgoztam, kerestem némi pénzt a fesztiválszezonra.
Péntek volt, esőre állt és mi el akartunk menni otthonról. A tervezett goa buli nem ígérkezett a legjobbnak, azonban ha az ember egy csöppnyi faluban van, akkor ne válogasson. Így felkerekedtünk s kimentünk a helyszínre, a Hegyalja utcába. Menet közben találgattuk vajon a huszat vagy a harmincat is megközelíti-e a jelenlévők száma. Filmet is rendeztek erre az eseményre a szervezők. Kellően előmelegítette, feltüzelte az érdeklődőket az esti sámántáncra. Számomra olyannak tűnt az egész, mintha David Attenborough akarna Pink Floydot hallgattatni velünk. Azonban egyedül maradtam a véleményemmel. Vacsorát is készítettek az összegyűltek, igaz inkább csak magában rotyogott a kondér, nem követte senki sem figyelemmel, hogy ég-e alatta a tűz. Tisztán, kifenve és kikenve nekiláttam fát vágni s tüzelni. Előtte egy srác csinálta, de ő elment fűszerért, hogy mégis valami ízt adjunk a bográcsban fortyogó zöldség paprikásnak. A végeredmény meglepően jól sikerült.

Július 11, szombat:

A Juhász banda és az Árgyélus hívogatta táncra a maroknyi megjelentet. Többen azért táncra is perdültek.

Július 12, vasárnap:

Távozóban.

Vasárnap a kishegyesi csata százhatvanadik évfordulójára emlékeztek a helyiek. Magyarországról hagyományőrzők érkeztek, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a szabadságharc utolsó győzelméről. /egy kis olvasnivaló/