Egy árva szót sem írtam ide. Néha úgy éreztem, hogy kellett volna, csak aztán rájöttem, hogy ha fizikailag nem is vagyok fáradt, szellemileg borzasztóan le vagyok merülve. Január végén volt a HUSSE konferencia, az jól sült el, mindenki dicsért, hogy milyen ügyesek vagyunk. Volt tanáraim hüledeztek, hogy mit keresek én az ELTE-n. Sokat beszélgettem velük, jól esett a bátorítás.
Aztán február közepétől elindultak a szürke hétköznapok. Papírforma szerint dolgoznék, de nem dolgozom, mert nincs vendég a hostelben. Nem tudnám eldönteni, hogy melyik a jobb. Az azonban biztos, hogy jól jönne az a pénz. Mindegy, ennyire azért nem kéne tényleg anyagiasnak lennem.
Voltam Pozsonyban a Híd Kör színeiben. Hétvégén pedig otthon voltam, szintén Hidazni.
Igazából a kilátástalanság az, ami megesz apránként vagy az, hogy valami beindult s nekem mennem kell vele.
