Sajnos nem úgy történt, ahogy Orsi gondolta. Kevés ember van az angol szakon, akitől tartok. Természetesen az egyik kaptam opponensnek. Judihuj!
Elég kemény menet lesz január tizenkilencedikén.
Mindazonáltal pedig nem vagyok kreatív, mint azt a bejegyzés címe is jelzi. Egy most egy ilyen periódus.
2010. december 25., szombat
2010. december 24., péntek
Befejeztem a BA-t, ha jól sejtem
Minden véget ér egyszer, befejeztem a BA-t, jövő héten, amilyen gyorsan csak tudom, el akarom intézni az Abszolutóriumot. Nem ilyen jegyeket szerettem volna - tudom, "bután" vagyok maximalista - de ez egy utolsó elköszönés lett volna a szaktól. Remélhetőleg csak jövő szeptemberig.
Az Academic English 2-re való anyagot már letöltöttem, kicsomagoltam - tisztára, mint egy ajándék -s ma még neki is fogok.
Boldog karácsonyt!
2010. december 23., csütörtök
Szagest pt.II
Hosszas taglalásba nem fogok kezdeni, előzetesét elregélem azoknak, akik szeretnék hallani, egyébiránt nem egy nagy kaland. Inkább fókuszálnék arra, hogy mit is láthattam, hallhattam azon az estén.
Ahogy figyeltem - már amikor, bár volt néhány epizód, amire irányítottan nem figyeltem -, akkor az alapötletet azt megtartották. Az alapötlet az én verziómban annyi volt, hogy adott egy egyetemista, aki a szakestjén berúg, kiüti magát s összefut az angol, egy helyen az amerikai irodalom néhány alakjával. Mindez megspékelve intertextusokkal valamint nyúlásokkal az angol humor bödönéből mélyen merítve.
Ami megmaradt s figyeltem is rá, az tetszett. Ami azonban fájt, az az, hogy a babérokat learatták helyettem. Áginak hálás voltam, hogy leült velünk (Orsival voltam) dumálni.
Jó néhány elteltével annyira pirinyónak tűnik az egész esemény, kiváltképpen annak fényében, ami azóta történt velem, hogy el is feledkeztem róla.
Ahogy figyeltem - már amikor, bár volt néhány epizód, amire irányítottan nem figyeltem -, akkor az alapötletet azt megtartották. Az alapötlet az én verziómban annyi volt, hogy adott egy egyetemista, aki a szakestjén berúg, kiüti magát s összefut az angol, egy helyen az amerikai irodalom néhány alakjával. Mindez megspékelve intertextusokkal valamint nyúlásokkal az angol humor bödönéből mélyen merítve.
Ami megmaradt s figyeltem is rá, az tetszett. Ami azonban fájt, az az, hogy a babérokat learatták helyettem. Áginak hálás voltam, hogy leült velünk (Orsival voltam) dumálni.
Jó néhány elteltével annyira pirinyónak tűnik az egész esemény, kiváltképpen annak fényében, ami azóta történt velem, hogy el is feledkeztem róla.
Két hét múlva
Nem tudom, hogy említettem-e, de leadtam a szakdolgozatomat, még huszonkilencedikén kora délután. Meg kell csinálnom három, hátramaradt tantárgyamat - ebből már kettőt abszolváltam - s végül jön az Academic English 2 vizsga, sóval, borssal, minden jóval valamint nádi hegedűvel, hogy ha a delikvens tüsszög, csengjen legalább a füle, ha a prímás hamisan rántja a vonót.
Feszt feszül bennem az ideg, az elmúlt három hétben két nap, pontosabban délután volt, amikor kicsit ki tudtam kapcsolódni. Múlt pénteken a Harry Potter újabb epizódját néztük meg Orsival. Nem hagyott maradandó nyomot.
Nincs karácsonyi hangulatom, nem is volt, tegnap délután, vizsga után eszméltem csak rá, miután elköltöttem cirka hetvenezer forintot, hogy hoplá, ma már huszonkettedike van, holnapután szenteste.
Orsival azon tanakodtunk, hogy vajon kit kapok opponensnek. Mindkettőnknek volt egy álláspontja, aminek részletezésébe nem mennék bele, annyi azonban biztos, hogy jobban örülnék, ha az ő változata valósulna meg, még ha kicsit tartok is az egésztől, mert úgy gondolom, hogy ha valakivel az ember jóban van, annak nehezebb bizonyítani, de ez feltételezhetően csak az én ostobaságom.
Már töröm a fejemet, hogy miként osszam be az időmet februártól, terveim, ötleteim már vannak, hogyan s miként töltöm el az időt. Számomra nem tűnik haszontalannak. Ámbátor, ezt mások nem egészen biztos, hogy így látják.
Temérdek könyv vár arra, hogy leüljek vagy lefeküdjek mellé, felüssem s elkezdjem olvasni. A jelenlegi Neil Gaiman-Terry Pratchett páros alkotta könyvét falom lassacskán befelé, olyannyira megtetszett a kettejük által összevarrt világ, hogy a polcon található másik Terry Pratchett-tel is szemezek, igaz utóbbi angol.
Ezt lehetséges, hogy nem kellene kihagyni az elmúlt hét eseményeiből, hogy vettünk Szegeden egy lakást. Oda fogok idővel eltakarodni, ha végre minden el lesz intézve. Ha jót akarnék magamnak, akkor nem adnám ki albérletbe s nem azért mert kicsi.
Feszt feszül bennem az ideg, az elmúlt három hétben két nap, pontosabban délután volt, amikor kicsit ki tudtam kapcsolódni. Múlt pénteken a Harry Potter újabb epizódját néztük meg Orsival. Nem hagyott maradandó nyomot.
Nincs karácsonyi hangulatom, nem is volt, tegnap délután, vizsga után eszméltem csak rá, miután elköltöttem cirka hetvenezer forintot, hogy hoplá, ma már huszonkettedike van, holnapután szenteste.
Orsival azon tanakodtunk, hogy vajon kit kapok opponensnek. Mindkettőnknek volt egy álláspontja, aminek részletezésébe nem mennék bele, annyi azonban biztos, hogy jobban örülnék, ha az ő változata valósulna meg, még ha kicsit tartok is az egésztől, mert úgy gondolom, hogy ha valakivel az ember jóban van, annak nehezebb bizonyítani, de ez feltételezhetően csak az én ostobaságom.
Már töröm a fejemet, hogy miként osszam be az időmet februártól, terveim, ötleteim már vannak, hogyan s miként töltöm el az időt. Számomra nem tűnik haszontalannak. Ámbátor, ezt mások nem egészen biztos, hogy így látják.
Temérdek könyv vár arra, hogy leüljek vagy lefeküdjek mellé, felüssem s elkezdjem olvasni. A jelenlegi Neil Gaiman-Terry Pratchett páros alkotta könyvét falom lassacskán befelé, olyannyira megtetszett a kettejük által összevarrt világ, hogy a polcon található másik Terry Pratchett-tel is szemezek, igaz utóbbi angol.
Ezt lehetséges, hogy nem kellene kihagyni az elmúlt hét eseményeiből, hogy vettünk Szegeden egy lakást. Oda fogok idővel eltakarodni, ha végre minden el lesz intézve. Ha jót akarnék magamnak, akkor nem adnám ki albérletbe s nem azért mert kicsi.
"A magyarok mindig a szabadság illúziójáért harcoltak,
a lengyelek mindig a szabadságért"
/Szabó Magda/
a lengyelek mindig a szabadságért"
/Szabó Magda/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
