úgy arat. Tartja a közmondás. Ez hatványozottan igaz, ha emberekről van szó. Elérkezettnek láttam az időt, hogy néhány keresetlen szóban megemlékezzem a húgomról.
Előadhatom, hogy ég és föld vagyunk, de az a lehető legkevésbé jellemezne kettőnket. Hiába lépett tinédzserkorba, habitusának fő mozzanatai nem változnak, hacsak nem történik valami radikális, amit erősen kétlek.
Ő az, aki képtelen bármilyen autoritás maga fölé helyezni. Az Atyaistennek is visszaszólna, csakhogy övé legyen az utolsó szó. Ez lehet hallatlanul szórakoztató, mégis ma eltört az Anyjánál valami s nekiment a leányzónak.
Kicsit előreszaladtam, bocsánat. A következőről van elsődlegesen szó: most, hogy középiskolába jár s nem elérhető közelségben van, aminek előidézésében nagyban közrejátszottak szülei, hogy kevesebb gondjuk legyen vele, habár a fedőstory az volt, hogy jobb lehetőségeid vannak odaát, viszont az egész idea visszájára sült el.
Állítása szerint a kollégiumban nem lehet tanulni, mert mindenki hülye vagy debil. Beleértve az igazgatót, felügyelő tanárokat, diáktársakat. Ez egy egyszerű tinédzserkori vagdalkozás, nem is nagyon lenne muszáj túl sok időt pazarolni rá. Azonban. Ha egy olyasvalaki, mint ő, amolyan pszeudo-királykisasszony, bekerül egy ilyen alá -és felérendeltségi viszonyokat felvonultató intézménybe, akkor elszabadul a Pokol. Tekintve, hogy szerintem valójában még szüleit sem ismeri el ún. feljebbvalóinak a botrány, hogy egy ilyen erős szót használjak, borítékolható volt.
Még a másfél hónap hosszú időnek is tűnt. Azonban tény, ami tény, megkapta az első kollégiumi igazgatóiját. A fáma szerint, hangosan hallgatta a zenét. Nem tudom, hogy milyen a szituáció fekvése, azonban meglepne, hogy az előszörre fordult volna vele elő. Elvégre se nem a 19. század elején nem vagyunk, sem pedig nem apácazárdában.
Itthon, ahogy figyeltem, izzott a levegő emiatt. A lány amellett kardoskodik, hogy el akar menni a kollégiumból, nem csak abból, hanem magából, mint intézményrendszerből, szülei nem engedik.
Elcsíptem egy meglehetősen feszült üvöltözést, amiből gyorsan a konyhába menekültem. Miután jól kiüvöltözték magukat, megindult a követség Szegedre.
Egyfelől, nem gondolnám, hogy a víz hibás azért, hogy a kacsa nem tud úszni. Másfelől, az intézmény is gondolhatna arra, hogy elit gimnáziumba járó diákokat nem okvetlenül biztos, hogy üdvös szakmunkásba járó diákokkal egy fedél alatt lakatni, tekintve, hogy előbbieknek feltehetően több az elméleti feladata, míg utóbbiak több gyakorlati tudást kapnak.
Annyiban tudok okoskodó lenni, hogy a szülők hamarabb mérlegelhették volna, hogy előbb-utóbb Frankeinstein szörnye bukkan fel a kezük alól.
