Mesterséges köldökzsinór

Ott álltak az ajtóban. Egymásra néztek, a férfi értetlenül, a nő megadóan.
- Nincs értelme, hogy beszéljünk!
- Úgy gondolod?
- Úgy. Hülye vagy, amiért ezt teszed. - mondta, aztán kilépett a kapun az éjszakába.

Egy kis humbukk

A Rák a legsebezhetőbb karakter. Elég egy durva szó, egy rossz hangsúly, egy meggondolatlan fricska, s ő, miként egy csiga, szarvait behúzza, és valósággal eltűnik a világ szeme elől. Keménnyé, rideggé, megközelíthetetlenné válik. Láthatatlan lelki csigaháza páncélként veszi körül.

Kevés embert enged közel magához, ám azok szinte korlátlanul (ki )használhatják határtalan segítőkészségét, gondoskodó hajlamát. A Rák számára a világ kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődik, akiktől nem kell tartania, akik rászorulnak vagy akikre rászorul. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták és aki neki csalódást vagy fájdalmat okozhat.

A belül dédelgetett sérelmek, fájdalmak teszik a Rákot hajlamossá az önsajnálatra, s arra való képtelensége, hogy segítséget kérjen, a nyafogásra és a duzzogásra. Kedvenc szava a negatív értelemben használt "úgyis" és "úgysem". Lelkében folyvást két bizonytalan körvonalú árny bolyong: a bűntudat és a szégyen kísértete. Problémái megfogalmazhatatlan, alaktalan magmaként forognak, fortyognak benne, s tökéletesen letisztult megoldásuk is hirtelen-váratlanul bukkan fel a zavaros mélységekből, mint Boticelli fésűskagylón álló Vénusza.

Számára a legmegnyugtatóbb hely az otthona, a családi kör. A Rák itt pompásan érzi magát. Szívesen béleli ki lakását olyan tárgyakkal, amelyekből a múlt levendulaillata árad. Amennyiben körülményei nem alkalmasak otthonteremtésre, a biztonsági zóna határát saját maga köré is megrajzolhatja. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság lengi körül, s ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Egészen más módja az önvédelmének, amikor páratlan humorérzéket fejleszt ki magában. A lényeg ezúttal is az, hogy senki ne szegezhesse neki a kérdést: " Na de komolyan - meséld már el, tényleg mi van veled?"

A külvilágban a Rák csak hallgat és nyel. Nyeli a keserűséget, az indulatot, a jogos panaszt, a sérelmeket - egy ideig. Aztán, mikor már csordultig telt a pohár, az egészet egy váratlan, hisztérikus, törős-zúzós rohammal egy közelálló nyakába zúdítja. Nyersesége, brutalitása ilyenkor a Cro Magnon-i ősöket idézi. Szegény áldozat - szülő, házastárs, gyerek - legtöbbször teljesen vétlen mindabban, aminek ilyenkor a levét issza. E kiborulás után a Rák végtelen megkönnyebbülést (és titkos, mardosó önvádat) érez - nem úgy a másik, aki kénytelen újraértelmezni a szelíd és visszafogott Rákról alkotott képét.

A Rák pozitív esetben nem rejti el melegséget sugárzó, gondoskodó, segítőkész énjét. Társának, barátainak mindig készséges támasza, vigasza. Hozzá mindig mindenki haza érkezik. Otthonában forró teát, de még az utcán, futólag is legalább egy meleg pillantást kap tőle az ember.

Sok fejfájást okoz azonban környezetének, ha negatív tulajdonságai kerülnek előtérbe: indokolatlan féltékenysége, túlérzékeny sértődékenysége és végletes zárkózottsága. Gyámoltalansága, önállótlansága is szélsőséges formákat ölthet. A legjobbat akkor tesszük, ha nem feszegetjük a Rák titkait, s nem tartjuk őt érzelmi bizonytalanságban.

Rák játszmák

Rák játszmákA legismertebb Rák játszma az "Ó, én szegény", amelyről könyvespolcnyi irodalom szól, ugyanis ez képezi alapját az érzelmi zsarolás szinte valamennyi válfajának. Ennek sajátos változata a "Mimóza", amelyben a Rák lépten-nyomon könnybe lábadó szeme jelzi, milyen otromba és közönyös is vele szemben a külvilág. Ha megkérded, mi baja, azt feleli: "semmi", s ettől fogva kedvedre találgathatod, mivel is járhatnál leginkább a kedvébe. Egy idő után észreveszed, már mással sem foglalkozol, csak azzal, hogyan adhatnál neki több figyelmet és törődést. A Rák ily módon vonja lépésről lépésre totális kontrollja alá a környezetét. E helyzetben ugyanis (mivel a Rák begubózása ellehetetleníti a kommunikációt) nem adódik lehetőség semmiféle kompromisszumra.

A Drámaháromszögben leírt "Mentsetek meg" játszma Sárkánya a mindennapokban a Zord Szülői Ház, a Zsarnok Társ vagy a Méltatlan Körülmények álarcában jelentkezik.

Említésre érdemes még a "Madárfióka" játszma . Ebben a Rák leány a magatehetetlen fióka szerepében elvárja, hogy egy férfi építsen neki fészket, bélelje ki pihe-puha tollakkal, etesse-itassa, dédelgesse mindaddig, míg a végén jól belé nem csíp, és könnyes szemmel a fejére nem olvassa: ő tehet róla, hogy nem tanult meg repülni. E jelenet általában egybeesik az ügyeletes Megmentő felbukkanásával, aki vagy (harminc alatt) romantikus Harley Davidsonján, vagy (ötven fölött) keleti tárgyakkal telezsúfolt házában kínál új és szabad életet a szökevénynek. A románc azonban hamar véget ér, ugyanis kiderül, a felkínált szabadság csupán illúzió, a Megmentő pedig kőszívű, így a leány csöbörből vödörbe esett, s most kétségbeesetten kéri újbóli bebocsáttatását az elhagyott fészekbe. Ezek után mindössze annyi változik, hogy mivel e kaland igazolást ad neki az önsajnálatra és a végeérhetetlen duzzogásra, azon nyomban lefelé görbül a szája, valahányszor egy chopper berregése vagy egy szitár pengése üti meg a fülét.

Rák sorskönyvek

A Rák az élet-forgatókönyvét - alapvető attitűdjéből adódóan - leginkább vesztes típusúra írja. Kivételt képeznek ez alól a "Családi kocsi" és a "Mátriárka" sorskönyvek. Az elsőben a frissen házasult pár Rák tagja vesz (vagy rábeszéli hitvesét, hogy vegyen) egy hatalmas, egyterű limuzint, hogy "majd elférjen benne a család". És valóban, a házaspár addig meg nem áll, amíg zsivajgó gyermekekkel meg nem tölti az azóta már sátras utánfutóval is kibővített családi járművet. E sorskönyv otthonmaradós változata a "Mátriárka". Ez olyan Rák nőkre íródott, akik nem szívesen távolodnak el a saját házuk küszöbétől, ezért elsősorban a konyhából és a veteményes kertből kívánják irányítani a családjuk életét.

Vesztes típusúnak tekinthető a "Mama szoknyája" , amelyben a Rák szülött sehogyan sem képes megválni anyuska reggeli sajtos omlettjétől és apuska esti sportösszefoglalóitól. Mivel azonban e forgatókönyvben az összes szereplő alapjában véve elégedett, és azt is kapja, amit kíván, ezért csupán akkor tekinthető e változat vesztesnek, ha korábban a főszereplő a fent vázoltaknál nagyobb ívű magánéleti terveket szövögetett.

Vitán felül vesztes típusúak azonban a "Mártír" illetve a "Család mártírja" sorskönyvek. S bár ezek tartalma egyénenként igen változó, a lényegükről címük gyakorlatilag mindent elmond. Az utóbbi forgatókönyv szélsőséges (ám korántsem ritka) változata a "Belső száműzetés", amelynek felvezető, törős-zúzós játszmáit követően a (leginkább férfi) Rák főhős kiközösített és megvetett Robinsonként pergeti élete napjait saját otthonának falai között.

A "Panaszfal" sorskönyv kivitelezéséhez ezzel szemben igazi magányra valamint teljes anyagi és egészségügyi csődre van szükség. Amikor ez - nem csekély erőfeszítések árán - végre bekövetkezik, már semmi nem állíthatja meg a panaszáradatot, amelyet a Rák ezután boldognak-boldogtalannak kéretlenül a nyakába zúdít.

Fotós gyakorlat ötödik hét

Fotós gyakorlat negyedik hét

Egy szál cigarettányi idő

Szelevény feltűrt ingujjban üldögélt az alsó lépcsőfokon, nézte, nézte a hajnalban is szenvelgő utcát. Kíváncsi volt. Miként merül le és bukkan fel az utca a saját piszkában újra és újra. Cigarettát vett elő és karikákat eregetett. Ezek azonban nem voltak a megelégedettség körei. Lepillantott poros cipőjére, melyet annyiszor kínosan ügyelve bokszolt fényesen tisztára. Nem szeretett cipőt pucolni.

Azokra a modortalan emberekre gondolt, akik rendszeresen rálépnek a másik lábára és még bocsánatot sem hajlandóak kérni. Talán mégsem számít modortalanságnak...

Hajnalban munkába induló mosónők ötlöttek a szemébe. Némelyiken még cipő sem volt, ruhájuk ráncai és koszgöröngyei között cipelték azt a rengeteg ruhát, amit a felsőbb osztályok szántak mosásra.

A sarkon részegek kakaskodtak egymással. Elmosolyodott rajtuk. Tisztára, mint Pali. Elfordította fejét a torzsalkodástól. Nem szerette sokáig nézni az ilyesmit.

Cigarettáján utolsót szívott, a padkán elnyomta. Felállt és befordult az ajtón.

Kosztolányi életkép

Hajnal háromkor sietett végig az Andrássy úton. Kezében esernyő, mely még a korábban hullott esőtől vizes volt, másikban aktatáska. Andalgásnak nem volt helye egy pillanatra sem, gyorsan haladt célja felé, a Nyugatihoz. Nyomában még az eső lihegett, az asztaltról felszállingóztak szabaduló rabként a meleg vattacsomói. Homlokán gyöngyözött a veríték, az éjszakai események ejtették gondolkodóba.

A félemeletről Felső- és Alsómogyoródi Mogyoróssy Pál tekintett alá.

Offline

Most circa 10 napig offline leszek. Sört fogok vedelni és meccet nézni, mert az jó! Na peace!

Fotós gyakorlat harmadik hét

Morzsák II.

Körmei alatt a piszok vastagon tarkállott, mintha sírásó volna. Nem járnánk távol az igazságtól, ha ezt az elképzelést tovább tekernénk. Talán szerencsésebb azt mondani, hogy a temetői állás nem volt igazán kifizetődő a számára. A tébolydában is járt egyszer ásni, a betegek folyamatosan almával dobálták, hiába fegyelmezte őket lépten-nyomon az ápoló. Oda sem megy vissza többet tüsténkedni.

Emberünk bérmunkás volt, a szerencsétlenebb fajtából. Soha nem volt elég tennivalója, viszont ami volt, az ahhoz is kevés volt, hogy magának meg tudja keresni a betevő falatot. A tényállás nem tűnt rózsásnak ezen a kora decemberi délutánon, mikor a nap bepillantott - talán a mai huszonnégy óra során utoljára - az ablakon át a szobácskába.

Elhűlve láthatja az olvasó, hogy ebből a műveletlennek és léhűtőnek tűnő személyből hogyan is válhatott azzá ami. Holott a valamikor szépreményű férfi életében a gyökeres változások akkor kezdtek csak kirajzolódni, mikor az anyja végleg becsukta az ablakon a spalettát.

Vérmes volt a szomszédokkal, ám jámbor a fiához.

Móka II.

A kék arc olyan mint Phil Anselmo, de nem?:D

Well, I guess

Fotós gyakorlat második hét

To-Mera és Pain of Salvation

A tegnapi nap volt életem első progressive metal koncertje. Meg kell még említenem, hogy az első 'dolgos' fellépés is, amin részt vehettem, mert nem csak szórakozni mentem, hanem nálam volt masinám is illetve alkalmam is adódott interjút készíteni a Pain of Salvation énekesével, Daniel Gildenlow-val. Ennek az esetnek a megszövegezéséről még később írni fogok, de ezúttal szeretnék csak magára a bulira koncentrálni.

Kezdés nyolc órára volt időzítve, meglepő módon ebben az időpontban meg is kezdte a színpad belakását az angol illetőségű To-Mera. A csapat Julie Kiss vezetésével indította meg a konkvisztát a hallójárataink ellen. Előzetes hallomásokból úgy értesültem, hogy némi fennhéjázás van bennünk. Ennek semmiféle jelét nem tapasztaltam a háromnegyed óra alatt, amíg övék volt a színpad. A megújult legénységből láthattuk az új basszerost és billentyűst. Utóbbi hátul foglalta el pozícióját, ezért elég béna képet sikerült róla készítenem, lévén Júlia fel- s alányargalászott a színpadon. A klippesített Blood-dal kezdtek bele a programba. A későbbiekben eddig megjelent két korongukat prezentálták. A mosolyokból és az állandó mozgásból le lehetett szűrni, hogy élvezik a bulit. Még színpadi ökörködésre is futotta erejükből. Az énekeslány kommunikált is velünk, ezt anyanyelvén tette, lévén veszprémi származású. Néha azonban túltrillázta az éneket, amivel arra késztetett többször is, hogy befogjam a fülemet, zavaró volt, na!

9 órára megtelt az A38 bendője, egy fesztivál közönségét nem érte el a tömeg, azonban tekintve, hogy vasárnap este volt, rétegzene mindkettő, úgy gondolom, hogy a szervezők elégedettek lehettek.
Az est főattrakciója a Pain of Salvation egy Daniel szólózással foglalta el pozícióját. Hatalmas ováció fogadta a bevonuló zenészeket. Sokat játszottak, az általam ismert BE koncept albumról csupán egy dal került terítékre, de bánja kánya, mert a többi nóta vitte a prímet. Egy idekapcsolódó történet: még az elején történt, hogy Daniel gitárhúrja megadta magát, ezért megálltak szám közepén és bánatosnak álcázott hangon kijelentette, hogy bizony nehéz eljátszania a szólót, ha pont az a húr mondta fel a szolgálatot, amelyiket a legtöbbet kellene lefognia. A többiek nem voltak restek és elkezdtek jammelni, amíg a frontember kerít egy új húrt. Visszatértével befejezték a félbehagyott nótát. Rengeteg poén, szóvicc hangzott el, nem volt vérben forgó szemekkel és habzó szájjal kimondott igazságok estéje. Bár meg kell hagyni, hogy néhány helyen túlzásokba is estek. Például az egyik lassú nóta alatt, Daniel azt kérdezte a többiektől, hogy befejezze-e az éneklést.
A másik gityós srácnak is rakoncátlankodott a hathúrosa, így ismételten egy húrral kevesebb lett a színpadon. Azonban ezt is orvosolták.

Mindent egy lapra téve azt az ítéletet hoznám, hogy ha ma is játszanának, akkor is ott lennék, mert egy teljesen joviális együttest ismerhettem meg bennük!