2009. október 26., hétfő

Három szó

Olvasás, írás, tanulás. Ebből lehet sommázni, hogy mi is van. Valamint a ház körüli teendők.
Lemondás, máshol kimondás.

2009. október 25., vasárnap

Tessék vigyázni, az ajtók zárulnak!

Az elmúlt héten teljesen el lett terelve a figyelmem, hogy mindjárt itt a november. Némi félsz kavarodott fel bennem emiatt, de leterítettem egy pokrócot s az örvény elült.
Másban bízom, másban hiszek.
Végül az beömlő vízre nagy nehezen sikerült rácsuknom az ajtót. Se ki, se be! So shall it be!


2009. október 24., szombat

ohh, for heaven's sake

A szünet még közel sem kezdődött el, nekem már is sikerült megszabadulnom az októberi pénzem maradékától. Halmokban állnak az asztalomon a könyvek, mind arra vár, hogy elolvassam őket. Többsége kötelező s ahogy Zsombor mondta: állati okos leszek ezzel a töménytelen mennyiségű idegen szóval a hátam mögött, inkább pontosítva fogalmazok, a szókincsemben.

...és csenünk egymástól, nézzük mivé alakul a másik. Tudatosság s rejtegetés. Magabiztosan fogunk mindent, nem ejtünk el semmit. Szándék nélkül.


rets
rets

Szegedi csavargók motzorognak /jelenet/

Történik a Tisza mellett, egy felhős nyári/őszi/tavaszi este.
Czickány megjelenik. Felettébb modoros külseje ellenére ápolatlansága szinte tapintható, folyton azzal henceg, hogy látta Ferenc József temetését, holott csak negyvenéves.


cziczkány – Ápolatlan a nénikéd! Meg mi az má hogy kiskezdőbetűvel írsz engem? Emeld ottan azt ki szépen!
Valaki – Rendben, Czickány! Megfelel?
Czickány – Meg, de nem értem, hogy mi a pokolé’ nem tudtad volna rögtön így csiná’ni? Deviszont több vagyok mint 40. Nem negyvenedik, hanem negyven.
Valaki – Jól van, negyvenkettő. Elégedett vagy?
Czickány – Ja. Oszt' hon vannak a többiek?
Valaki – Nem érzed jól magadat egyedül?
Czickány – Dehogysenem. De akkor mér’ pattintottál elő engemet?
Valaki – Ha csendben maradsz meglátod!

Felgomolyog a színpadra Csevegő. Leplei ellepik, lezseren lifeg lajta rajta. Eltoltam az alliterációt!(Bál laccsolnék!)

Csevegő – Látom megint ideevett a fene! Aztán voltál horgászni?
Czickány – Nem, miafenével?Zajlik a folyó, nem látod?
Csevegő – Mi zajlik rajta?

Czickány sóhajt.

Czickány – Én ugyan nem.
Valaki – Lennél szíves nem beleszólni, hogy mit mondok?
Czickány – Kapd be! Van apród?

Felszelel Cybercsöves. Rövid haján végigsimít, megnézi a naptárát. Magában számolgat. Duruzsol.

Cybercsöves – Tiszteletem az uraknak! A világért sem akarnák zavarni, de pont ma három hete, hogy meghalt a barátnőm. Terhes volt. Elütötték a szerencsétlent, cserbenhagyásosan.
Czickány – Megest Pasolinit nézté’? A csaj a múlt héten még halálra fagyott az utcán. Hogy is van ez, akkor?
Csevegő – Előtte való héten meg az apja ölte meg.
Cybercsöves – Nem is találkoztunk a múlt héten, de még azelőtt se. Azt se tudom kik maguk, én csak cigarettát kérnék alássan.

Cybercsöves szeme elréved, majd mintha álomból ébredne, ráfókuszál Czickányra, majd nagyot húz a -kit tudja honnan előkerült- csavaros kifliből.

Czickány – Engem ugyan ne nézzen ez a ganaj ..hallod ne nézzél! De ha mán idenéztél, akkor adjál belölle!
Valaki - Most nekem beszélsz vagy neki?
Czickány – Nem teljesen mindegy, gyökér?! Na, innentől diktálok. Írjad aztat, hogy most megpedrem a bajuszomat, ami láthatóan nincs, de az elégedettség növesztett rajtam egyet, mert így lehordtalak.

[Valaki ad Czickánynak egy partfis-bajuszt.]

Czickány – Mindjárt más!
Csevegő – Milyen fess letté’!

[szünet]

Cybercsöves – Hallottátok mi lett a Möszkéve’?
Czickány – Persze, leugrott onnan e!

[Rámutat a hídra.]

Valaki – Ne a távolabbira mutass te szerencsétlen grafitkopás, hanem a közelebbire!
Czickány – Nono, azé’ ne gorombáskodjunk!
Cybercsöves – Dehogy ugrott, lökték, láttam. Te lökted le!
Csevegő – Én?!
Cybercsöves – Dehogy te! Ez!
Czickány – Én?!
Cybercsöves – A faszomat má’...
Valaki - Cenzúra nincs.
Cybercsöves – Kuss! Pont te voltál az!
Csevegő – Én tegnap találkoztam Möszkével! A Mars téren lébecolt, nem tűnt vizihullának.
Czickány – Pedig nagy kár azé’ a szép dromedár emberé’!
Valaki – Honnan adok én neked a szádba ilyen szavakat?!
Czickány – Nekem ne nyú’káljál a számba! Hékás!
Cybercsöves – Tanakodjuk csak ezt meg!
Czickány – Nosza!

Összedugják a fejüket.

Cybercsöves – Tudod midet dugd össze!
Csevegő – Megvan bikficek!
Czickány, Cybercsöves – Na?
Csevegő – Mondja meg Valaki!
Czickány, Cybercsöves – De ki?
Csevegő – Mondom, Valaki!

[Czickány, Cybercsöves kezdenek kifogyni a béketűrésből.]

Czickány, Cybercsöves – Baszod, elmondod vagy csak ugratsz minket?

[Valaki röhög a háttérben.]

Valaki – Hogy tudnék röhögni, ha éppen beszélek?!
Czickány – Én mondom nem kóser ez így! Ez a valaki a bolondját járatja velünk.
Cybercsöves – Ki ölte meg a Möszkét? Te Csevegő, nem asz’ontad, hogy tegnap belefutottál a Mars téren?
Csevegő – Állítottam én ilyet? Ki ez a Möszke egyáltalán?
Czickány – Az anyád keservit, az előbb erről lafatyoltá’!
Valaki – Csínján a szavakkal, a végén leültetek mindenkit!
Czickány, Cybercsöves, Csevegő – Azt próbáld meg!

[elkezdik Valakit lökdösni]

Valaki – Fejezzétek be! Mit akartok tenni?
Czickány, Cybercsöves, Csevegő (együtt) – Amit már régen meg kellett volna tennünk! Elteszünk láb alól! Csak az utunkban vagy!

[elkezdik ütlegelni Valakit, jajveszékelés]

[Besétál a rendező.]

Halló Mindenség! A helyzet az, hogy kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam hát megmondani az igazat.

Vége van.

2009. október 19., hétfő

Az én országomban mindig esik

Eszméletlen! Alfonz már szinte kiabál velem, hogy le kell ülnie a géphez. Új levéltárcát akarna írni. Nos, egyelőre nem fog. Hülyeségnek tartom, hogy csak azért akarjon írni, mert egész nap esett.
Különben is, az eső előbb vagy utóbb eláll. Legtöbbször utóbb.
Előtte azonban hosszasan áztatja a talajt, ragadós és cuppanós anyagot terítve le.

Drága Jutkám,

Örülnék, ha várnál egy kicsit a sorodra! Hamarost befejezem ezt, addig törpöld ki, hogy miért is írsz megint Jutkának.

Mi az, hogy régen nem írtál már neki?! Talán sűrűn ír vissza? Emlékeim szerint rendre elmaradnak a válaszok, holott te kötöd az ebet a karóhoz, hogy nyílvánvalóan a posta nem hozza. Még címed sincs! Ha volna, talán küldene, de így, mindettől mentesen nehezen fogja neked bárki is kézbesíteni.

Elvonult. [Szerkesztés: Közben elkészültem, megnézed?]

A viharfelhők még nem, mégis van egy olyan halvány derengés ami arra emlékeztet, hogy jobb lesz nemsokára.

menne már haza :]

ki menne már haza?:D

a füles:D

áhh, értem...vagyis nem bántál vele jól

nem erről van szó, hanem honvágya van; egyébiránt lehet, h valóban egyedül volt a gyertya és a 'kötelező' olvasmányom közt

ohh, szerencsétlen

2009. október 18., vasárnap

Egy mozgalmas hét után

Ezen a héten többszörösen is el voltam halmozva feladattal, kikapcsolódással, elintéznivalóval. Kezdve azzal, hogy szombaton Goth Bálon bemutattuk az Ad Astrat, továbbítva és bonyolítva a helyzetet azzal, hogy két irodalmi estre is mentem valamint két folk punk koncert is elő volt irányozva.
Kedden történt az első említésre méltó esemény, beszélgetés Krasznahorkai Lászlóval. Murphy az odajutásomat megnehezítette, nem jött a busz, mert miért is jött volna?!, ezért tíz perc késéssel tudtam csak megjelenni a Móra koliban.

Az íróval egy régi barátja, tanárom, Szörényi László társalgott. A főtéma - legalábbis amíg jelen voltam - az újonnan megjelent regénye volt, a Az utolsó farkas. Egy rövidebb jellemzés a műről:

"A farkasokban csodálatos jellem dolgozik…"

Egyetlen, tökéletes rendszerű, gyönyörű mondat, amelyből megrázó erővel és szépséggel bontakozik ki a kor szelleme, az emberi magány és egy drámai történet - ez az összetéveszthetetlen "Krasznahorkai-elbeszélés". A kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának remekműve, kitűnő ajándékkönyv a szerző és az irodalom rajongóinak.

Az est további részén nem vettem részt, kényelmetlen volt így is másfél órát ücsörögni a hideg padlón, mert mire odaértem már nem volt ülőhely. Viszont az alapján, amit hallottam az érdeklődés gyümölcse megérlelődött bennem. Szívesen meghallgatnám újfent, igaz, más körülmények közt.

Szerdán szembe kellett néznem azzal az eshetőséggel, hogy Firkinen berúgok. A csapat nagyon kellemesen odatette magát, ahogy azt Azfeszten is tették.

A közönségen érződött, hogy veszik a lapot, sok volt a hózentrógeres, kockásinges, tornacipős egyén. Olyannyira jól sült el a buli, hogy jobb felkarom még mindig be van kékülve, zöldülve. Ki kellene már nőnöm az ilyesmiből!

Csütörtökön ismételten a kultúra nyugodtabb oldalának farvizén csalinkáztunk. Darvasi László Virágzabálók című könyvének ősbemutatójára mentünk el a Grand Caféba. Meglepődtem, mert mikor megérkeztünk, ez háromnegyed hét magassága volt már, s találtunk üres asztalt. A teát és a málnaszörpöt kézbe véve indultunk a moziterem felé, ahol végighallgattuk az eszmecserét Grecsó Krisztián és Darvasi közt. Nem győzöm majd leróni a köszönetemet Anitának, amikor azt ajánlotta, hogy ha jó kortársat akarok olvasni, akkor mindenképpen Darvasi legyen az.



Ahogy hazafelé sétáltunk, megálltunk a színháznál. (előzőekben)


Péntek az élőzene jegyében telt. A miskolci Paddy and the Rats lépett fel a Garaboncziásban, a helyi Atomtorta társaságában. Az összesereglettek többsége teljesen más stílusból került ki, mint a szerdai közönség és ez meg is látszott a koncerten tanusított habitusukon is. Ahogy Marci fogalmazott: "Lehet, hogy Paddy and the Rats-en többen vannak, de Firkin-en minőségibb volt a közönség!"
Ettől a bosszantó körülménytől eltekintve nagyon klassz volt a muzsikájuk! Hívtak, igaz Firkin-ék is, hogy menjek fel huszonegyedikén az I. Irish Punk fesztiválra a Tűzraktérbe.



Szombatra tökéletesen eljutottam arra az álláspontra, hogy az a kevés gyakorlat adta tunya magabiztosság átjárt a közeledő irodalmi esttel kapcsolatban. Ennek ellenére tisztában voltam a korlátainkkal s azzal, hogy a ráfordított idő és az előadás minősége közt egyenes arány fog fenn állni. Nem is csalódtam!
Késtem a próbáról, a gyomrom fel-lemászkált, mert roppantul ötletesnek találta ezt, hogy pont amikor legjobban szükségem volna a hidegvérre és a higgadtságra, akkor hagy cserben. Ami persze ki is ütközött rajtam. Hétre írtak kezdést mindenhová, apróbb időbeli csúszás után megkezdhettük az estét. Sejtettem, hogy korai a hét órára kitrombitált indítás, azonban bíztam abban, hogy ha más nem, akkor az ismerősök, barátok megnéznek bennünket. Külön erre az alkalomra íródott egy jelenet is valamint nyomtatásba került 31 darab folyóirat. (Előbbit közzéteszem majd nagy valószínűség szerint, sőt némi sajátos értelmezést is adok majd neki.)
Utóbbit úgyszintén, amint fenn lesz az oldalon.

Basszus, régóta izgultam ennyire! Zsuzsi, nagyon köszönöm a bátorító szavakat, nagyon jól estek!

A kritikáknak úgyszintén örültem, mind Herbert, mind Zsuzsi részéről.
Amint véget ért az előadás a legénység lelépett, én pedig próbáltam a bennem felgyülemlett izgalmakat oldani. Rengeteg, mostanában keveset látott jóbarát, ismerős bukkant fel. Egyetlen zenekart /October, Drugzone, Autumn Twilight - Janóval az utolsó nótában -/ nem néztem meg, ez az este másról szólt. Öröm volt tényleg!

S éreztem, hogy hónapok óta először boldog voltam, őszintén és igazán! A szöveg purista jellege szándékos.


A,E,E,Á
Let's try the consonants!

2009. október 12., hétfő

Ha a szeneszsák legurul a hegyről

Hétvégén el voltam. Hetvenkedtem, szégyellem is magamat emiatt.

Lazulnak a csavarok ezen a tákolmányon. Még meg tudom őket húzni.

2009. október 8., csütörtök

Különleges...

Eternal Damnation & KerecsenSólyom @ Garaboncziás Borozó

és
KerecsenSólyom


Szeptember 12, szombat Szeged. A mezőberényi, melodikus black-death metal-t játszó Eternal Damnation lépett elsőként színpadra. Klasszikus felállásban játszottak (két szólógitár, basszusgitár, dob, ének), ahol mindkét héthúrosnak kellő feladat jutott a ritmizálásban és a szólók terén, ugyanakkor a bőgő és a dob sem veszett el a hangorkánban. Az elhangzott nóták többsége feldolgozások volt (Misfits /úgy tűnt, hogy itt a Metallica feldolgozását vették inkább alapul/, Amon Amarth).







A 2004-ben alakult szimfonikus folk metált játszó, eleinte csak projektként működő csapat itt, a Garaboncziásban adta bemutatkozó koncertjét, lévén a tagok többsége helyi illetőségű. A jelenlegi felállás idén kezdett véglegesen körvonalazódni, ami a következőképpen néz ki:

Alkonyat - ének, doromb, csörgő, sámándob, szövegek
Thypad - dob, háttérvokál
Choofie - szólógitár, háttérvokál
Gabriel - basszusgitár, háttérvokál
Bogi - billentyű
Snorre - gitár
Marci - furulya, mandolin, háttérvokál

Ide, ide, jó vitézek!

S gyűltek...


Az Aquileia Ostroma album dalai ismertek voltak már a myspace segedelmével, így a banda magabiztosan látott neki a zenélésnek.
Dúsan hangszerelt dalaik előadása nem vetekedhetett a felvett anyagéval, lévén több mint hét ember rögzítette, ámbátor semmilyen hátulütőt vagy hátrányt nem lehetett felfedezni a kisebb létszám miatt, sőt!
A feltüzelt közönséggel remekül kommunikáló s őt megszólító frontember vezette brigád azonnal bele is vetette magát a Mondák könyvébe.

Számlista:

1/ Aquileia Ostroma
2/ Hősök Mulató Mezeje
3/ Kerecsen
Átvezető (énekelgetés) amolyan közönségtüzelés
4/ Keve ostora
5/ Csatába
Visszataps
6/ Ensiferum - Hero in a Dream (cover)
Visszataps
8/ Csatába
Visszataps
9/ Kerecsen



Mind az összegyűltek, mind a zenészek teljes átéléssel, átszellemüléssel adták át magukat a muzsikának. Az intenzitás ömlött a színpadról, nem csoda hát, hogy teljesen elcsigázva de jókedvvel fejezték be a kicsivel több, mint egy órára nyújtott debütáló koncertet.


- Fotók
- Myspace
- Az általam készített képek

2009. október 4., vasárnap

Naplászat

Zsikiék elutaztak, Nani hazament. Egyedül maradtunk. Megfáztam.
És élvezem, ahogy elönt a munka.

2009. október 1., csütörtök

Merítmény

Reggeli időpontokban félhülyén nem szabad kimennem az utcára. Pláne abban a helyzetben, hogy nem ellenőrzöm teljesen az agyammal, hogy kijön szembe, ismerem-e vagy sem, de integetek neki. Legtöbbször a válasz igenlő, de akkoris.

...felpúpozta a hátát, félellipszis görbült végig rajta, hunyorgott. Torka kormosabb részéből szakadoztak le a hangfüggönyök. Először csak rezesen hallatszódott, később erőre kapott s a nyelőcsöve teljes hosszábban pattogott a méreggel telt magánhangzó zacskó. Feljutott a szájába, a kapu kinyílt. Feltört. Haragosan szólt és fájdalmasan.

A gazda egy ideig figyelte a morgó kandúrt, majd elvette tőle a tálat.

Cselekvésképtelen lett. Letették, evett belőle. Visszavették. Talán ha karmolna a jussért? Csak a karma szakadna bele.
A kék tálka... A köré szórt piros falatkák...

A kandúr megnyalta a száját, majd elkezdett mosakodni.

Tegnapi könyvtári bambulásom eredménye az lett, hogy egy - talán ismeretlen, ilyenkor mindig rossz érzés fog el - lány elkezdett integetni felém. Visszaintegettem.
Jelenleg azt a problémát szajkózom, hogy elmenjek-e Félegyházára Dalriada-ra.

I'd rather cut my head off with a razor blade and put it into a Halloween candy bag than have a look at it again.

Leégtél?
Nem, hámlik az orrom, nem iszom elég vizet.