Top 10 2011-ben

Az a meggyőződésem, hogy a 2011-es év nagyszerű volt zenék tekintetében. Ha az ember nem tud más támaszt találni, akkor mindig nyúlhat a füles után, ami elrepíti, repteti őt, elfelejtve búját, baját vagy éppenséggel hatványozza örömét.

In Treatment

Gabriel Byrne plays the leading role of a new American drama series of HBO an adaptation or rather a remake of an Israeli series BeTipul. His acting makes the character of Dr. Paul Weston authentic. The series is about a psychologist who is counselling with completely different individuals throughout a week. He sees four patients, on Friday he has to undergo the same treatment he usually gives others at the end of the first week.

The Body Farm

Yesterday a new BBC crime drama series kicked off. I was startled first noticing that the whole series will be about body farms. After coming around the idea, I was curious which perspective would the makers choose. Obviously, they may have chosen another, a more fascinating point of view to present the notion of body farms, but they have focused rather on the investigation part of the story.

Dirk Gently

BBC Four has decided to adapt Douglas Adams' Dirk Gently's Holistic Detective Agency. However, as I looked for some comparative opinions about the the book and series, I concluded they had nothing in common. I did not read the previously mentioned novel, but I did read The Salmon of Doubt and I have to admit that I did not have any kind of expectation toward these series. Except I know Douglas Adams, thus I prepared for something funny.

To Whom it may concern

Quite honestly, it was never my intention to do away with this blog. The name itself grew on me, the stories that I may have forgotten now light has to be shed on them to figure out what was the original meaning.

The triggering event faded away, still I decided to remove my laments over the matters of life and most of my visitors may not give a fig whether I draw my eternal breath or not.

This is besides the point, what is important is the following I will carry on my writings about films, music, series and book.

Have a nice day!

Ps.: I have opened another blog for that matter, ask after it in comments! See you around. Before I forget I have to remind myself that there is a post, that has been recently updated so to say. Enjoy!

Grand récit

The rest is silence.

Mész és festék a körmöm alatt

Az elmúlt majd' két hétben a hangulatom a hokedlin ücsörgött s azon törte magát, hogy akár csak egy arasznyit is felemelje az alfelét erről az alacsony ülőalkalmatosságról.

A testem lassú léptekben, de kezd felzárkózni, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az agyam kimenőt ad a kérdéseknek. Legalább úgy tűnik, hogy átmeneti sikerrel vészelem át a késztetéseimet, hogy írjak.

Kedden mit láthatott, halvány fogalmam sincs. Látszódhatott rajtam az eltelt egy hónap, feltételezem.

Arra a megállapításra jutottam újfenn, hogy akadnak dolgok, amik csak más jelenlétében oldódnak fel igazán. A héten is bámultam, hogy mi történt, de sokat nem tudtam vele kezdeni.

Talán nem kellene zavartatnom magam amiatt, hogy jön-e ide vagy sem. Nem fog.

Tegnap nagyon hiányoztál.

The age of tranquillizers

Újabban megint nem tudok végigaludni egy éjszakát. Visszafogytam 66 kilóra. Ami valahol mókás, csak 19 évesen voltam utoljára annyi, azóta pedig eltelt 6 év. S a konklúzió az, hogy nem, nem mókás.

Hiába eszem, nem esik jól, eszem, mert különben összecsuklanék, mint egy bábu. Erőt körülbelül annyit merít belőle a szervezetem, ami a mindennapi vegetáláshoz kell, tehát plussz erőt nem ad. Most az ebédnél megszállt az a gondolat, hogy rosszul vagyok az evéstől, nem akarom folytatni, mert csak rosszabb lesz.

Az egész testem feszes volt már, mint húr, ha pattan, s elborzadva figyelem, ahogy az egész leépül, mert pillanatok alapján működik, nem hosszú távon. Nem érdekli, hogy nekem erre még szükségem lehet, nem bosszantja az, hogy tíz nap múlva nekem bizonyítanom kell. Nem, nem.

Ő azt érzi és látja, hogy az egész idegpályarendszerem egy merő csőd. S hiába nyugtató tea ide vagy oda, a kezem meg-megremeg, a gyomrom összefonnyad. Ilyenkor már csak a fohászra futja.

Fvck yov, April!

Egyszer fenn, egyszer lenn, tartja a mondás. Ha úgy tetszik, Isten adta, Isten elvette.

Az április hónap az elmúlt két évben mindig arról szólt, hogy valami változás állt be az életemben. Az utóbbi két év a pozitív oldalát villantotta meg a változásnak.

Phrases, key terms of Septem

CookieMonster. szeretlek. Sütibaba illat. Cider. Túrórudi. Mesél az erdő meséskönyv-sorozat. Macska. Kávé. Ez de "szar" volt. Jóízű nevetésed. Az érzés bennem, hogy van ki miatt mosolyogni. Kiegészítjük egymást. Szóviccek. Resistance Group. The IT Crowd. Ursus. Mentás milka. Sport tuning. Esti mese. Méz és hajnali teák. Who nose? She knows it. Paradicsomos spagetti. Retek,retek,retexis. Főzünk egy jó kocsonyát és megnézünk egy karatés videót. Perec. Szundi-vekker. Szikra. Csillagom. Grumpy bear.

Soha nem gondoltam, hogy a
barna és a fekete mennyi
színt fog vinni az életembe.

Septem

A múlt héten adtam inni az egereknek. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy mi lehetett az oka.

Adore & admire

Nagyon régen volt alma nagyságú a gyomrom. Legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy egy lelki folyamat ilyen mértékű hatással bír majd az egész biológiai rendszeremre.

Csütörtök óta nem tudok normálisan aludni. Hánykolódom, ha egy kicsit elcsendesedem, egyből eszembe jutnak a mondatok. A félelmetes az, hogy ezek nekem is egytől egyig megjelentek. Vizualizáltam mindahányukat. De ez se akkor, se most nem segít/segített.

Az evéssel is gondjaim vannak. Érzem, hogy ennem kell, mégsem tudom rávenni magamat, hogy egyek. Nem látom értelmét. Szövegelni könnyű, ám amikor benne vagy fülig, az piszok szar.

A nyelés nehezemre esik. Gombóc van a torkomban, s mindez azért. Nem tudok nyelni, mikor magam elé idézem, ahogy elindulnak a vízgombócok a szeméből, kipréseli magából a bánatot, melynek a fő felelőse ott ül előtte. Haszontalannak érzem magamat.

Nem akartam, hogy elmenjen, hogy kimenjen az ajtón.

Édes Istenem, adj már csendességet.

LEVEGŐT!

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Hóka teendők

Szombaton eljutottunk végre odáig, hogy a két rekamiét felvitettük a lakásba. Továbbá fúrtunk és faragtunk. Felkerültek a törölközőtartók, a fogmosópohár, a pipereszekrény valamint az előszobában a fogas és a kötelezően mellérendelt tükör. Utóbbi kettő ferde lett, majd kijavítjuk.

Hazaesve Pestről lefárasztott, nem aludtam ki magamat, habár ez nem szállásadónk - utólag is köszönjük - hibája. Állandó az ezt csináld, azt intézd el, nap végére kellően leeresztek, dolgozni sincs kedvem. Legalább annyit elértem, hogy egy pályázatra leadtam egy prózai művet. Nagyon örülnék, ha kihoznának nyertesnek. Azonban nem hiszem, hogy ez lehetséges. A pénzem vészesen fogy, a teendők csak gyarapszanak, nem látom az egésznek a végét. A távolban ácsorgó nyár nem különösen kecsegtet semmivel, diák nem lévén kiváltképpen. Ötleteim lennének, hogy mennyi fog belőle megvalósulni, halvány ötletem sincs.

Valamint bosszant az az általam generált ostobaság, hogy igyekszem mindenkinek megfelelni, ugyanakkor ezen iparkodásomnak nem túlságosan látom eredményeit. S most, hogy jöttem hazafelé, rájöttem, hogy nem szeretek felnőttnek lenni. Így esett le nálam a húszfillér.

Érdemes elmosolyodni

Vannak pillanatok, amikor érdemes elmosolyodni. Ilyen volt a ma délutáni 15:45-től 15:46-ig tartó időintervallum. Van nekünk az egyetemen egy hallgatói szerveződésünk, akik minden félévben átlagosan kettő, jobb -rosszabb - esetben három összeröffenést készítenek elő, amit tanult volt kollega annyival méltatott, hogy még arra sem érdemes, hogy az ember tisztességesen leigya magát a sárgaföldig. Ezzel együtt jár az is, hogy ilyenkor műsort adnak elő.

Legtöbbször 20-30 perces pörformansznak lehetünk szem- és fültanúi, a legutóbbit én bojkottáltam. Ennyit elöljáróban.

A fenn említett időpontban arra lettem figyelmes, hogy a fali újságon egy plakát díszeleg, amiben ez a csoport arra hívja fel az ügyeskezű fiatalokat, hogy adjanak be pályaműveket. Erre önkéntelenül el kellett, hogy mosolyodjak. Állati kíváncsi vagyok, vajh milyen irományokat kapnak. A beküldési határidő most vasárnap, szóval aki ilyesmire adná a fejét, ne habozzon, de kiemelném, hogy csak SEMMI szofisztikáltság, bonyolult megfogalmazás, mert az az egyetemista gyomrát megfekszi. Éppen eleget olvas ilyesmit, nem kell még szegény ott is ilyesmi háborgatni.

(Ha nekem nem sikerült, igaz, csak "adaptáció"ban jelent meg az egész ostobaságom, akkor nosza ragadj tollat te is, pajtás!)

Emiatt húzódott a szám sarka a fülem közelébe. Kárörvendő disznó vagyok.

Power of Metal @ Budapest

Nagyon vártam az estét, ugyanis több olyan banda lépett fel, akiket már szerettem volna megnézni élőben.
Elsőkörben az amcsi Symphony X és a dán Mercenary mozgatott volna meg, de a csomagban ott lapult még további három banda, amelyek közül kettő szintén érdeklődésre adott okot. Egyik az újra összeállt, kilencvenes években turnézó, pszichedelikus prog legenda, a Psychotic Waltz, a másik pedig a mostanában progban nagyokat alkotó Nevermore.

Demonlord @ Garaboncziás

Először lépett fel a Demonlord Szegeden. Elsődlegesen azért mentem, hogy kicsit visszahozzam a tizenhat-tizenhét kori élményeimet. Talán ahogy ez lenni szokott, még köszönőviszonyban sem volt a kettő.

Az estét a Libra kezdte. Jól játszottak, bár az tény, hogy a nagy heggesztésen - szerintem - nem csak a fuvolával lehetne lazítani, hanem néhány szólóval illetve azzal, hogy értjük a szöveget.

Talán tíz óra is elmúlt már, mire mindent bepöttyentettek a DL-nál, kezdődhetett a fellépés. Idén adtak ki egy új korongot, a várakozásaim alatt teljesített. Nagyszerű lett volna más néven kiadni, mintsem rombolni a már kialakult státuszukat. Tizenhat számból mindössze öt szám szólt az első két albumról, mely kamaszkorom meghatározó lemezei, ötöt a Hellforgedról, a többi mind új szám volt. Értetlenül szemléltük az egészet, leszámítva talán azt a tényt, hogy csak lemezbemutatóval álltunk szemben.

Így, Demonlordból nem kérek.

Psycho Mutans @ Garaboncziás

Restellem, de el vagyok maradva a blogolással. Amit azonban írhatok, hogy jövő hét szombaton költözöm. Végre!
Több, mint egy hónapja volt már a fellépés, amiről írni szándékozom, talán nem akkora baj mégis, hogy megteszem, ha késve is.

A pécsi Psycho Mutants (bár lehet, hogy most már egybeírják?!) zenéjére akkor kaptam rá, mikor közelebbi ismeretségbe kerültem az alt-countryval. Röviden, nem most. Néhányszor jártak már Szegeden, én kétszer vagy háromszor láttam őket itt, egyszer pedig még AzFeszten volt hozzájuk szerencsém.


Második korongjuk lemezbemutatóját - Tango With Me - tartották a Garaboncziásban, egy 80-as partival karöltve. Utóbbinak nem nagyon örültem, bár a Johnny Cash szám közvetlenül a fellépésük előtt, határozottan jót tett a hangulatomnak.
Korábban is játszottak már új nótákat, például a Tango with me-t, amire klipp is készült.

Túl sokat nem érdemes beszélnem arról, hogy milyen volt. Tetszett, mint mindannyiszor, ahányszor van szerencsém látni őket. A basszusgitáros csóka jófej volt, felismert, még az általam először látott fellépésükkor lepacsiztunk.
A továbbiakban beszéljenek a képek!

(El)Havazás

Nem voltam túlságosan léha a héten.
Hétfőn volt az első KRESZ oktatáson, megcsináltam a fényképeket, valamint az orvos alkalmasnak nyilvánított. Valahonnan ismerős volt a pacák. Másnap délelőtt elintéztem minden számlát a Vedres utcával kapcsolatosan, lemondtam a Roosevelt téri lakásban lévő mobilinternetet, szerda ismételten Szegeden ért, kihagytam a német órát, helyette Kreszen ültem.
Csütörtökön nem mentem KRESZ-re, reggel voltam fodrásznál, délután pedig Essay Writing-on.
Szerdáról csütörtökre és csütörtökről péntekre nem aludtam többet 6-6 óránál. Tegnapról mára legalább kialudtam magamat.

Öröm-görcs

Kiváltó szituáció: /megjegyzem, végre ki tudtam magam aludni; fél tizenegytől háromnegyed kilencig húzni a lóbőrt az tetemes mennyiség nálam/

Reggelihez készülődöm, sőt már az első kenyeret majszolom, mikor betoppan öreganyám. Félgúnyosan, bár meg mernék kockáztatni, hogy némi humor is bújkált a hangjában, odaveti nekem a kérdést: Jól vagy? Mintegy körmönfontan jelezve azt, hogy számára nyílvánvaló, hogy én tegnap szeszt fogyasztottam, mi több, tudni véli, hogy én másnapos vagyok.
Erre annyit löktem oda válasz gyanánt: Nem vagyok másnapos, ha erre gondolsz.

Ezzel megelégedett s kiment a konyhából.
Szeretem a rokonaimat.

Én nem hiszem, hogy normális vagyok

Egy idő óta csak a saját elképzeléseimnek hiszek. Na jó, beismerem, csak annak hiszek. Akárki, akármit hajtogat, nem hiszek neki. Még akkor sem, ha jóhiszeműen mondja. Abban az esetben különösen nem.

Feltételezhetően fel fogok fúvódni, mint valami marha a lucernától s szétszaggat a belső feszültség. Ugyanis az jön. Amikor amiatt igyekszem összepréselni a gondolataimat, hogy elkerüljem azt, hogy akár egy is kiszökjön s galibát okozzon nekem, szégyenszemre, ott már igen-igen elütötték a huszonöt órát. Se baj. Jön a régi nóta. Ezúttal azonban nem fogom azt mondani, hogy ne, ne adjon.

Egy telefon, de feltehetőleg csak márciusban lesz foganatja.

Hogy mit fogok mondani? Mindent, hogy szakadt a gát, elöntött a víz s az iszaptól megfulladtam, mert így volt helyes, nem tudtam úszni. Holott ez nem igaz, tudok úszni.

Szorosra kell(ene) zárnom a számat, orromon venni a levegőt.

Egy tetű vagyok.

Mielőtt teljesen kétségbeesne mindenki, a cím a Kibédi Ervin dalból jött, de tecsőn nincs fenn.

Murphy visong

Úgy tűnik, hogy a mai nap Murphy rendesen kihúzta a lábam alól a talajt. Ma 10 és 12 között szerelők jártak nálunk. Pista elment, nekem szintén volt dolgom, otthagytam nekik a kulcsomat, mondván, hogy ha végeztek csak dobják be a postaládába.

Ez így elgondolva nem is olyan problémás. Azonban Mr. M. csak bele kell, hogy köpjön a már amúgy is zavaros levesembe. Miután hazaértem, Anyám közli, hogy másnap reggel kora délelőtt érkezik a bútor az új lakásba, vegyem már át. Jó, német után irány Szeged. Háromnegyed tíz volt, mikor felcsengettem nálunk, bízva abban, hogy van otthon valaki. Nem volt. Telefon egy, nem vagyok otthon, telefon kettő, nem vagyok otthon. Fantasztikus! Kizártam magamat úgy, hogy miattam csinálták az ágyat. Valahol magamat okolhatom a hanyagságomért, hogy nem szóltam senkinek, hogy jövök vissza.

Másnap elbandukoltunk Orsival a Somogyi könyvtárba. Ott kapásból legomboltak rólam 200 forintot, még jó, hogy fizetem a tagdíjat és az ideit már be is fizettem, azon a jogcímen, hogy a napi jegy. Halkan mormogom csupán, hogy az éves bérlet 650 forint. Le kell vonnom ismételten a konzekvenciát.

A két nap folyamán állandóan viaskodtam magamban. Ha rossz irányba terelődtek a gondolataim, elképzeléseim, akkor ráripakodtam magamra, bár ebben a verbális "lesújtásban" nem voltam olyan hatékony, mint esetlegesen más dorongolásában.

Köszönöm, hogy levetted a rendszeres olvasást.

Jó volna, ha nem csak
a negatív tulajdonságaidat
tartanád számon, hanem
a pozitívakat is.

Teljes a bolondok háza

Fel s alá rohangálok, mint akinek ráléptek a farkára. Ezt intézd el, ennek vigyél szerződést, amannak kéne ruhaszárító, de ezt vagy amazt a pénzt hogyan intézzük el, hányan fizessük! Küldd el az előzőeknek a számlát, fogadd a bútort szállítókat! A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, nem tudom számba venni, mennyi mindent kellett/kell majd megcsinálnom.

Mindennek tetejébe jön a német, heti három alkalommal három órában, aminek egyenes következménye, hogy a ledarált agyamat bedobom a párnám alá, hátha reggelre megszilárdul. Jövő héttől indul a "Szerezz jogosítványt!". Valamint múlt héttől elkezdtem ismét egyetemre járni, látogatásaimmal az Essay Writing című kurzust tisztelem meg. Az egyetlen előnye, hogy senkit sem ismerek személyesen, legfeljebb köszönőviszonyban vagy még abban sem vagyunk.

Előre látom már, miként fogok viaskodni az ütközések pókhálójában, hosszasan töprengve azon, hogy melyiket hagyjam el az adott hétre. Kanyarban van a Kátai projekt is, neki is kellene szedelődzködni, ugyanakkor a Rushdie fordítás előkészületeiből is már csak az esszé elolvasása van, mielőtt hozzálátok a fordításhoz.



Ebben most van valami ironikus...

Kayo Dot Szegeden

A Kayo Dot egy amerikai avant-garde zenei társulat. Zenéjüktől kivert a víz, mintha János jelenései materializálódtak volna hangokká, robajjá. Ezt hivatott - talán? - felerősíteni a sok fúvós hangszer.
Számomra ezért hagyott maradandó élményt, ha nem is kellemeset.

Kátai projekt II.

A munka fordított mintát mutat. Tamás megkért, hogy a Távolodó, távolodóból vegyünk ki néhány verset. Mint mondta, azokat már nem érzi annyira erősnek.

Beleegyeztem, övé az ultima manus, nem pedig az enyém.

Ma délután átküldte a verseket. Huszonhárom oldal. Akad közte próza is, habár jobbára verses formájúak. Néhány visszaköszön a Gireból vagy T.C.-ból.

Jó tudni, hogy nem tette félre az írást.

Kátai projekt I.

Kátai Tamásról a szegedi undergroundban jószerével csakis szuperlatívuszokban beszélnek. Elsősorban a Gire-ral összefüggésben emlegetik, néhányan a szólólemezét, az Erika szobáját is hallották, még kevesebbek előtt ismeretes a Thy Catafalque című zenei kirándulás s a legelenyészőbb azok száma, akik őt úgy ismerik, mint kötettel rendelkező költőt.
2003-ban jelent meg magánkiadásban a Távolodó, távolodó című kötete, melyből összesen száz példány látott napvilágot.

Tamással szeptemberben beszéltem azzal kapcsolatban, hogy mit szólna ahhoz, hogy ezt a 62 oldalt digitalizálom. Az ötlet tetszett neki, így most időt is tudok szakítani rá, hogy elkezdjem.

Játék

Néha nem akarok hinni a fülemnek. Különösen akkor, ha valamelyik apai ágon rokonom van az hallgató zónán belül. Olyanokat mondanak, hogy a hajam égnek áll. Ilyenkor legcélravezetőbb az alkalmi süketség, mert az esetenkénti felháborodás sem elegendő arra, hogy beláttassam a beszélővel, hogy mekkora szamárságot beszél.

Voltaképpen ez is a felháborodás bizonyos formája, kellően XXI. századi. Ennyit a bosszankodásomról.

Úgy képzeltem el az
igazi szerelmet, mint a
művészi tökéllyel ki-
szívott tajtékpipát,
mely hosszas használat-
tól nyeri el valódi
ízét és értékét.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Tehermentesen

Az eltelt hétben nem nyomorgattam magamat, amit azért nagy dolognak könyveltem el. Nem bosszantottam magamat kifejezetten semmilyen dologgal. Rest voltam.

Azonban akarva-akaratlan rászaladtam probléma-gócpontokra. Megtanultam kis dolgoknak is örülni. Írtam egy Life.cfg-t, azon pontok szerint alakítom a napjaimat. Nem torkolom le magamat, azért mert keveset csináltam meg egy nap.

Megnyugodtam, kifújtam magam, még a fennálló körülmények ellenére is.

A félelem, hogy Orsolyát elveszítem,
kioltotta a közönyt. Éreztem,
ahogy súlyosbodom, megtöltő-
döm valami jóval. [...]
Újra tudtam, hogy voltaképp
boldog vagyok.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Alpine MusicSafe Pro teszt

Zenészként már sokszor fordult velem elő az, hogy egy-egy buli vagy próba után erősen zúgott a fejem. Nem nyugtatott az a gondolat sem, hogy zenésztársaim is ugyanezt érzik, és simán beletörődnek az egészségük károsodásába. Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy ha valaki ilyen körülményeknek van kitéve, akkor maradandóan romolhat a hallása!

Nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy sérüljön a hallás. Elegendő az is, ha az ember szeret koncertekre, klubokba, vagy esetleg olyan szórakozóhelyekre járni, ahol valamilyen formában zene szól! Legyen az akár egy koncertterem hátsó sora, vagy akár egy átlagos egyetemi szórakozóhely.

Suprise, suprise

Sohsem lehet tudni, hogy hol érhet meglepetés. Számomra kissé meglepő volt ez s talán, ha nem lenne annyi időm nézegetni FB-on, akkor el is siklott volna felette a figyelmem.

Nem tudom, hogy "leépítés" volt vagy éppenséggel "vírus", de határozottan szó nélkül maradtam, mikor megláttam.

Seprés volt, bár nem abban az értelemben

Leállamvizsgáztam, azonban a záróvizsgám nem sikerült, így nem kaptam diplomát.

Szövevényes az egész történet, aminek a végén persze én jöttem ki szarul.
12-én elmentem záróvizsgázni, délelőtt volt két része, délután a harmadik.
Dél körül elengedtek bennünket ebédelni. Kaja közben check-oltam az e-maileket, mert időszerű lett volna, hogy megkapjam az értékeléseket a szakdogámra. Meg is jöttek.
Olvasom az opponensi véleményt, a nő megvágott, 7/20-at kaptam nála, a konzulensem 18/20-at adott. Elég rendesen összecsináltam magamat, hogy most ilyenkor mi van. Visszamentem nagy adag gyomorideggel megírni a harmadik részt. Egy csoporttársam mondta közben, mert erről dumáltunk, hogy ki milyen jegyeket kapott, hogy ilyenkor van 3. olvasó is. Nekem az nem jött meg.

Unalmas post pt. XII-XIV

Hamarosan megtudom, hogy mi lett az AEII eredménye illetve érdeklődök afelől is, hogy miként fog majd kinézni a védésem...
Meglepetés, úgy hiszem, nem történt.

Unalmas post pt. XII

A pánik, ami tegnap eluralkodott rajtam átváltozott. Nem rettegéssé, sokkal inkább szkepticizmussá. Kaptam egy harmadik véleményt s ennek olvasása közben az bújkált bennem, hogy az egész izzadságszagú. Kicsit olyan, hogy ha már produkálok egy tizenegy pontos különbségű értékelést, akkor a harmadik személy lőjje be a kettő közti számintervallumot, aztán kalap-kabát.
Borzasztóan rosszul - talán? - nem jártam, a pasas elsőben tanított szemináriumon, azonban kétlem, hogy emlékezne rám. Meglőtt zenerajongó, ennek fényében intézte hozzám kérdéseit. Mielőtt elfelejteném, 12/20 lett az értékelése.
S komolyan megfordult a fejemben, hogy van-e értelme - ezek után kiváltképp - továbbtanulni, dacára a bátorításoknak. Tudom, minden kezdet nehéz etc., ugyanakkor ekkora pofára esést is régen produkáltam már.

Ps.: Jah, valamint hármast kaptam AEII szóbelire.

Unalmas post pt. XI (ami nem is annyira unalmas)

A mai napot kissé ambivalensnek könyvelhetem el. Írtam egy aránylag jól sikerült Academic English II-t, leszámítva az Essay Writing-ot, hogy miért arra mindjárt ki is térek. Megvettem az új Rushdie könyvet, megjöttek az Anyám által rendeltek is. A hírt ebéd után olvastam, haza engedtek bennünket ebédelni, tehát a Use of és a Reading egybe volt tartva, külön az Essay Writing-tól, ami egykor vette kezdetét.

Igazándiból sok mindenre gondoltam, de erre nem. Sohsem jutott eszembe, hogy megbukhatok. Megtörtént, az opponensem megbuktatott. "Zagyva, nem tudományos, átláthatatlan, nem logikus felépítésű, nem jó forrásokat használ, nem jók az igeidők, alany-állítmány egyeztetés nem jó" stb. Sorolhatnám, amíg be nem telik az oldal. Gyakorlatilag semmi pozitívumot nem talált a lekörmölt harminc oldalban, ami azért valljuk be szép teljesítmény tőlem, hogy képes voltam huszonnyolc oldalt halandzsázni. Ez 7/20-ra volt elég.

Talán komikus, talán szándékos, de a témavezetőm ilyen arányban húzta fel. Ő megdicsért, hogy úttörő vagyok, nem vicc, komolyan kiemelte, hogy mennyire jó, hogy a MP's FC-t ilyen perspektívából elemzem. Bár a címmel nem tudott mit kezdeni. Enyém -> How to Recognise Different Parts of Homosexuality, MP's FC epizódrész cím -> How to Recognise Different Parts of the Body
Ez 18/20-ra volt elég.

Egy szónak is száz a vége, holnap belátogatok a tanszékre s meglátom, hogy mit tudok tenni ennek érdekében.

Unalmas post pt. IX & X

Tegnap a Phrasal Verb-ös könyvemet néztem át, sajnos a teljesség igénye nélkül, azonban ráakadtam egy igazi gyöngyszemre:
let off - to allow gas to escape from your bottom Szép eufémizmus, nemde? Példamondat: There's an awful smell in here. Who's let off?

Ma leadtam az Abszolutóriumot, visszaadtam Übü papa kalandjait a könyvtárba. A tanulás azonban nem állhat meg, jelenleg is azon iparkodok, hogy befejezzem a könyvet még délelőtt.

Unalmas post pt. VII

Péntek van, még négy nap, ha úgy vesszük, bár legyen inkább három. Reggel kissé ügyetlenül ébredtem, furcsa érzések, megfigyelések csuszolódtak ide-oda a gondolataimban.
Délelőtt tanultam tisztességesen, de kora délután bementem Szegedre, mert jöttek volna megnézni a nagyobbik lakást, mellékelten megjegyzem nem jöttek. Potyára vixeltem ki a mosdókagylót a fürdőszobában.
Később belemélyedtem még egyszer a könyvbe, de már csak darabosan, egy leckét mégis meg tudtam csinálni. Holnap és vasárnap lesz az igazi hajrá. Nagyon nem szeretnék olyat álmodni, mint ma hajnalban. Édes jó Istenem!

Unalmas post pt. VI

Tegnapi nap sem telt el eredménytelenül. Tökéletesen felpaprikáztam magamat azon, hogy látszólag az a huncut két pont elérése piszok nehéz hadművelet. Nem sikerült teljesítenem, rendesen el is kenődtem emiatt. Orsi próbált meg vigasztalni, de eléggé pokróc módon válaszolgattam neki.
Este Choofie-nál megittunk egy sört, aztán rágyújtottunk a whiskey-kóla kombóra. Hazafelé elvágódtam a jégen, nyugtázva ezzel a napi mozgásadagomat.
Rendesen felpörögve ültem le a gép elé, kész szerencse, hogy ezt nem úgy írom. Jól felhergelve nekiestem Orsinak MSN-n. Szégyellem magamat emiatt.

Hajnal ötkor, azért tudom, hogy ötkor, mert kimentem inni illetve kiengedtem a macskát, pedig azt álmodtam, hogy idegösszeroppanásom volt. Pulz utca, hurrá!

Unalmas post pt. V

Újabb nap, újabb teleírt oldalak. Még hat nap.
Más. Tegnap feltettem iWiW-re apróhirdetésnek a lakásban a nagyszobát, ma délelőtt már írtak is. Pénteken jön megnézni az illető.
Ismételten más. Ma egy éve, hogy megírtam a listámat. S van egy olyan meglátásom, hogy nem először bámultam az ottani vakolatot.
Kísért a múlt. Szeretnék el sem köszönni a kapufélfától, csak egyszerűen megrándítani a vállamat, magam mögött hagyni az egész eddigi életet s közben ez szólna. Azután pedig azon töprengenék, hogy miként szabadulhatnék magamtól.

Mára be kell fejeznem a blogolást... úgy hiszem. Itt kártékonykodom.

Unalmas post pt. IV

Azazhogy, talán annyira nem is unalmas. Akár felfoghatnám az egész történetet humorosan is, de a kedvmutató jelenleg a negatívban ácsorog, ennek eredményeként pedig meglehetősen hűvösen kezelem a következő történetet:


Egyfelől jó dolog, hogy még azok a csoporttársak sem tudnak rólam jószerével semmit, akik felvettek FB-on. Másfelől kiábrándító az a tény, hogy ennyire antiszociális vagyok.

S hogy mit csinálok egész nap? Gyakorlom azt, ami esélyes, hogy elő fog fordulni AC2-n.

Unalmas post pt. III

Sajnos el vagyok maradva a posztokkal, sok ücsörög talonban, azonban, amint vége mindennek, megírom őket. Addig is leírom, hogy végre sikerült a mai napra meghatározott mennyiséget, nyolc oldal Use of English-t, teljesítenem.
Nem nagy kaland, de eszméletlenül fárasztó. Szinte természetes, hogy akadtak megakasztó tényezők. Ez így szokott lenni.