Őszből lepárlódott gondolat

Szeptember elején engedtem meg magamnak azt a mondatot, miszerint "helyre áll a rend". Vitatható, hogy akkor megtörtént-e, ami azonban biztos, hogy majdnem öt hónap elteltével kezd úgy is tűnni, hogy ez a mondat belekapaszkodott a valóságba és nem hajlandó elengedni. Érvényesülni akar.

Más.

A szombati Dalriada bulija egészen egyszerűen addig tágította a tűréshatáromat, amíg meg nem állapítottam, hogy utoljára néztem meg őket saját bulin. Jobban jártam volna, ha maradok egy kicsit tovább a Múzeum körút antikváriumainak környékén.

Piknik a gödör partján

Nézd, ez a gödör, ez a múlt. Ebből előmászhat mindenféle rémisztő dolog. Megállhatunk mellett enni, de tovább kellene haladnunk és fogunk is.

Kettőnk gödre más, azonban világos, hogy egyikbe se mászna bele újra a tulajdonosa. Tüskék, kavicsok, egy helyen leszakadt partszakasz, kiszáradt vízmosások, összecsomózódott száraz hínártelepek szürkéllenek, türemkednek ki.

Az egykori buja növényzet felett egy lebegő hajtánnyal tudunk közlekedni, le-lemutatva a mélybe, hogy az ott éppen micsoda. Kaydanovskiy sziluettje rávetül a jármű aljára, nem tud áthatolni rajta.

Várnunk kell, míg te is, én is el tudjuk fordítani a tekintetünket gödreinkről.