A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öröm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öröm. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 29., kedd

400. poszt


Sok év, mindenféle nyavalygások közepette eljutottam a 400. posztig. Éljen!
We need you to hope again!

2013. október 10., csütörtök

Alfonz meg nem jelent CV-je

Az életem olyan, mint egy pikareszk regény. Philadelphia, Szabadka, Budapest, Kishegyes, Újvidék, Szeged vagy Kistelek s esetleg Kuala Lumpur, Petra és Bagdad. Voltam újságíró, bölcsész, jogász.

2013. október 7., hétfő

FSE & Úzgin Űver

Varázslat, csoda, öt vonal közé csúfolt életerő, jókedv.

2013. június 10., hétfő

Pénz

Régen kaptam honort. Úgy értem valójában. Mert előzőleg volt egy, ami elkeveredett a szerbiai banki átutalások miazmájában, így nem kaptam kézhez. Most Magyarországon kaphattam némi pénzt a munkámért. Jó lenne, azért, ha valamivel gazdagabb lenne a kultúra, hogy röpke egy évet keljen várni a munka gyümölcsére. Ha másmilyen gyümölcse nem is, de legalább ez meglegyen.

2013. január 6., vasárnap

2012. július 11., szerda

Dombos Fest 2012

Alfonz Hegyesen járt s erről számolt be a Tiszatájonline-on:

Én hogyan éreztem magamat? Néha kutyául, néha pedig nem. Az azonban szent igaz, hogy ez minden volt, csak nem pihenés. Előfordult, hogy enni sem volt időm, mert annyira haladnom kellett mind az írással, mind azzal, hogy eleget teszek annak a kérésáradatnak, ami felém ömlött, hogy ide gyere, oda gyere, ezt csináld, azt csináld. Piszkosul fárasztó.

Feltételezhetően ideszúrok még majd néhány keresetlen mondatot, amint időm adódik rá, ami jelenleg luxuscikk.

2012. június 25., hétfő

Egy valódi bécsi kirándulás

Tegnap Bécsben voltunk, találkoztunk Kathy-vel, alant majd látható róla s Anyámról egy fotó. Szombat kora délután utaztam fel Pestre, Zsuzsival találkoztunk s beültünk a Starbucksba kávézni. Eléggé eltelt rajtunk az idő, majdnem két óra hosszán keresztül beszélgettünk. Régen láttam s úgy érzem, hogy magamhoz képest meglehetősen sokat beszéltem.

2012. március 3., szombat

2012. január 10., kedd

God smiled upon me

I had a preety solid idea what a miracle is. But what actually happened to me is nothing short of a miracle. The institute has a policy in which rules are laid so there will be no mix up. I read when it came out, but I believed that it works as the AE1 does. If one has an unsuccesful part of the exam, then one has to retake it. However, after one could not deliver the satisfying level then one has to retake the whole exam.
Yesterday, I went in to sit all part of the AE2 exam. Today one of my teachers told me that I only had to sit the Essay Writing part since that was my unsuccessful part. I was quite startled to say the least, but I managed to pull myself together and to say thank you.
The moral of the story would be the following: Always read the policy and hope for the best!

I know I promised that I am not going to write here any personally related post but I cannot miss this. My apology!

2011. december 31., szombat

Top 10 2011-ben

Az a meggyőződésem, hogy a 2011-es év nagyszerű volt zenék tekintetében. Ha az ember nem tud más támaszt találni, akkor mindig nyúlhat a füles után, ami elrepíti, repteti őt, elfelejtve búját, baját vagy éppenséggel hatványozza örömét.

2011. március 16., szerda

Power of Metal @ Budapest

Nagyon vártam az estét, ugyanis több olyan banda lépett fel, akiket már szerettem volna megnézni élőben.
Elsőkörben az amcsi Symphony X és a dán Mercenary mozgatott volna meg, de a csomagban ott lapult még további három banda, amelyek közül kettő szintén érdeklődésre adott okot. Egyik az újra összeállt, kilencvenes években turnézó, pszichedelikus prog legenda, a Psychotic Waltz, a másik pedig a mostanában progban nagyokat alkotó Nevermore.


2011. március 13., vasárnap

Psycho Mutans @ Garaboncziás

Restellem, de el vagyok maradva a blogolással. Amit azonban írhatok, hogy jövő hét szombaton költözöm. Végre!
Több, mint egy hónapja volt már a fellépés, amiről írni szándékozom, talán nem akkora baj mégis, hogy megteszem, ha késve is.

A pécsi Psycho Mutants (bár lehet, hogy most már egybeírják?!) zenéjére akkor kaptam rá, mikor közelebbi ismeretségbe kerültem az alt-countryval. Röviden, nem most. Néhányszor jártak már Szegeden, én kétszer vagy háromszor láttam őket itt, egyszer pedig még AzFeszten volt hozzájuk szerencsém.


Második korongjuk lemezbemutatóját - Tango With Me - tartották a Garaboncziásban, egy 80-as partival karöltve. Utóbbinak nem nagyon örültem, bár a Johnny Cash szám közvetlenül a fellépésük előtt, határozottan jót tett a hangulatomnak.
Korábban is játszottak már új nótákat, például a Tango with me-t, amire klipp is készült.

Túl sokat nem érdemes beszélnem arról, hogy milyen volt. Tetszett, mint mindannyiszor, ahányszor van szerencsém látni őket. A basszusgitáros csóka jófej volt, felismert, még az általam először látott fellépésükkor lepacsiztunk.
A továbbiakban beszéljenek a képek!

2011. február 7., hétfő

Kátai projekt II.

A munka fordított mintát mutat. Tamás megkért, hogy a Távolodó, távolodóból vegyünk ki néhány verset. Mint mondta, azokat már nem érzi annyira erősnek.

Beleegyeztem, övé az ultima manus, nem pedig az enyém.

Ma délután átküldte a verseket. Huszonhárom oldal. Akad közte próza is, habár jobbára verses formájúak. Néhány visszaköszön a Gireból vagy T.C.-ból.

Jó tudni, hogy nem tette félre az írást.

2011. január 31., hétfő

Kátai projekt I.

Kátai Tamásról a szegedi undergroundban jószerével csakis szuperlatívuszokban beszélnek. Elsősorban a Gire-ral összefüggésben emlegetik, néhányan a szólólemezét, az Erika szobáját is hallották, még kevesebbek előtt ismeretes a Thy Catafalque című zenei kirándulás s a legelenyészőbb azok száma, akik őt úgy ismerik, mint kötettel rendelkező költőt.
2003-ban jelent meg magánkiadásban a Távolodó, távolodó című kötete, melyből összesen száz példány látott napvilágot.

Tamással szeptemberben beszéltem azzal kapcsolatban, hogy mit szólna ahhoz, hogy ezt a 62 oldalt digitalizálom. Az ötlet tetszett neki, így most időt is tudok szakítani rá, hogy elkezdjem.

2010. november 22., hétfő

Ghost Brigade, Orphaned Land, Amorphis @ Diesel Klub

Már az év elején megtudtam, hogy ismételten lesz Orphaned Land koncert Magyarországon. Nagyon jónak ígérkezett az őszöm, köszönhetően a DT-nek illetve nekik. Az izraeli csapatra cirka öt évet vártam, kettőezeröt nyarán játszottak a Primordiallel, akkoriban nem merültem még el a Mabool-ban annyira, hogy félelem nélkül fel merjek menni Pestre megnézni őket, az sem mellékes, hogy akkoriban azt sem tudtam, hogy mi fán terem a Primordial.

2010. október 15., péntek

Setét Csendességben Álmatlanul hánykolódom

Ha tudtam volna 2007-ben, amikor elmentem a Folk'n'Troll fesztiválra s előtte, utána csendesen szitkozódtam, hogy miért volt előtte egy nappal ugyanott Dark Tranquillity, akkor inkább utóbbira mentem volna el. Kiváltképpen, hogy elkövetkező három évben nem is jönnek Magyarországra. Bár akkoriban még zöldfülű voltam az egész D.T.-hez, mostanra beérett.

2010. szeptember 29., szerda

Heidenfest 2010 - Duhajkodó trollok

Nem először fordul meg nálunk az ilyen jellegű folk metál nagycirkusz. Először 2008 tavaszán, majd abban az évben még egyszer láthattunk rikoltó népi hangszereket a színpadon, mégpedig novemberben.

2010. szeptember 18., szombat

Dilihopp avagy egy Nobel békedíjas esti mesemondó

Mindenkinek vannak berögződései, az enyéim általában negatívak. Felülkerekedni ezeken az igazi győzelem, amikor két vállra fekteted saját magadat s mosolyogsz ezen, de nem magadban.
Az elmúlt munkahetet sikeresnek könyvelhetem el, tekintve, hogy betoppant a hír, hogy októberben megjelenek a Hídban. Hosszasan nincs kedvem most szavakat pörgetni, mert piszmogásnak tűnik számomra. Sok minden vár rám még a mai nap, és már negyed öt.

Örömmel tölt el, hogy sikerült rákfenét okoznom. Türelem, odafigyelés, pontos időbeosztogatás, ütemterv-készítés.


Én, a Nobel békedíjas esti mesemondó

2010. július 14., szerda

Néni, nem ad egy ci-gi?!

Alig értem haza negyedikén délután Voltról, másnap kora délután már mehettem is tovább Pécsre. Kissé szerencsétlen csillagállásnak néztem elébe, kiváltképp így, hogy fél, legnagyobb jóindulattal is, csak egy nap állt rendelkezésemre, hogy ki-és bepakoljak, összeszedjem a fekete holmijaimat, majd felpattanjak Choofie-ékkal a Szeged felé tartó buszra, hogy később a kettőkor induló pécsi járatot elérjük.