Végeredmény

Íme az eredménye. Kellőképpen balfasznak érzem magamat. S ezen nem változtat az sem, hogy a többi jegy milyen lett. Pont elég az, hogy kettőből nem mentem át.

Én, a goth

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen kíváncsi tökfilkó, aki szabadidejének nagy részét azzal töltötte, hogy zenék után rohangált pusztán abból a célból, hogy minél jobban kitágítsa horizontját, művelődjék s mögé lásson a függönynek. Néha eléri ezt, néha nem s megreked a felszínen. December tizedikén történt, hogy barátságot kötöttem a Psycho Mutants nevű pécsi formáció basszusgitárosával s aztán magával a zenével is, miután megvettem első nagylemezüket. Tudni kell rólam, hogy szeretem William Faulknert. Amerikában kerültem vele közelebbi ismertségbe, név szerint a A Rose for Emilyvel.

Ebből a futó kapcsolatból tartós érdeklődés támadt. Magával ragadott a karakterek szilajsága, ugyanakkor a földöncsúszó gyávaság és megalázkodás, az antbellum és a Poszt-Rekonstrukciós éra szaga és bűze. Talán ha nem ismerném ennyire az ő történeteit, akkor nem is ejtett volna ennyire rabul a pécsi srácok hangulata. Mert kétség sem férhet ahhoz, hogy ez HANGULAT. Igen, így nagy betűvel.

A fellépésük előtt már túrtam a netet, hogy a myspace-es dalokon kívül halljak mást is. Rá is bukkantam egy kallódó demóra.(Itt) Feltörő kíváncsiságomat nem tudtam kordában tartani, végig kellett olvasnom a többi bejegyzést is. Kincsekre bukkantam! Csillogó szemekkel vetettem bele magam a kutatásba. El is jutottam Jan Munlyhoz.

[Ez ő.]

További áskálódásomat egy blogban fellelt bejegyzés tovább növelte. Nem is térnék ki nagyon erre southern gothic-country stílusra részletesebben, elvégre amit tudok, az a fentebbi link alatt elolvasható s megérthető.

S miért jó? Mert goth, de nem szomorú, csak keserű. Mint Ambrose Bierce.
Közben igyekeztem magam köré gyűjteni az információkat, hogy mik ajánlottak ebben a stílusban. Kiderült, hogy Denver környékéről származik az egész mozgalom s nem kisebb nevek öregbítik, mint a Woven Hand és a 16 Horsepower.

Tény, hogy én egyiket sem ismerem tüzetesen, csak amit néha Fényrizs elnyürrög vagy olvasok róla valami sznob blogon.

Ez a históriája annak, hogy hogyan lettem goth.

Angertea, Demians, Anathema @ Avalon

Kezdetben egy magyar csapat uralkodott a színpadon, Angertea, ilyen kajbálós progresszívnek nevezett zajhalmazt gereblyéztek össze, többeknek tetszett, nekem kevésbé, helyette a vaku nélküli képkészítéssel próbáltam szenvedni, kevés sikerrel:S

Következő fellépő a francia Demians volt, akik miatt megjelentem aznap este.
Jól játszottak, bár némi színpadi rutin elkéne még, véleményem szerint. 50 perces volt a műsoruk, arra is jutott idejük, hogy egy teljesen új nótát is eljátszanak, ami sokkal gördülékenyebb volt, mint a lemezen szereplők, ez azért lehetséges, mert ezt már nem egy személy írta, hanem többen is segédkeztek benne.
Viszont jót tenne a színpadi kiállásuknak egy élő billentyűs csatasorba állítása.
Ismerősök jöttek oda, hogy milyen jó volt élőben is a csapat. Egyet kellett hogy értsek velük, elvégre 2008 eddigi legjobb debütalbumát írta meg a gall csapat.

Az Anathema megváratta kicsit a rajongókat s a fülem tövét már megcibálták a gonosz manók, ezért az "Ana-thema, Ana-thema" kiabálás helyett "Bétéká, bétékát!" hallottam, a vicc az, hogy az egyik ismerős szintén erről számolt be.
A kétórás Anathema koncert felét a közönség soraiban fényképezve, mászkálva töltöttem, másik felét a pult mellett ücsörögtem, mert az jól esett, néha egy pattogósabb számra beoldalogtam.

Summa summarum: nekem mint laikusnak is meggyőző volt az angol zenekar előadása, akkor kétség sem merülhet fel akörül, hogy mit nyújtottak egy rajongónak

Képek is érkeznek hamarosan!

Közben olvasom, hogy az Avalont bezárták! R.I.P. Avalon!

Bódy Gábor - Psyché trilógia

Kezdeném azzal, hogy kapitális nagy marha vagyok, lévén az elérhetőség utolsó napjának estéjén kezdtem bele ebbe a monumentális filmbe, ami előtt nem volt ehhez fogható a magyar filmtörténetben (ha tévedtem, mea culpa) s ezután sem lesz. Miről van szó?

1972-ben Weöres Sándor életre hívott egy kitalált alakot Kazinczy korának árnyai közül. Nem férfit, nőt. Névvel ruházta fel, tulajdonságokkal öltöztette fel, a kor stílusának megfelelően verselt, nem kis sikerrel s papírra álmodta Countess Lónyayt. Ungvárnémeti Tóth László mint "élő támaszték" jelenik meg a sorok közt, akire Weöres támaszkodik. Barátjának, ágyasának ábrázolja Lónyayt.

Ungvárnémeti Tóth Lászlóról egy kicsit:
Weöres a Három veréb, hat szemmel című könyvében (alcím: Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból) hozza napvilágra korábbi felfedezéseit, amiket korábban tett a Kazinczy korban. A Nárcisz és Psyché dráma (ami a trilógia második része) az ő műve. Meghatározó munkatársa volt Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapjának a Hasznos Mulatságoknak.

Az író a következőképpen nyilatkozik a Psychével kapcsolatban. "Húszéves korom óta, majdnem negyven esztendőn keresztül, sokat foglalkoztam az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején élt magyar poétákkal. Csokonai, Kazinczy, Berzsenyi érdekelt, s a kevésbé híresek, sőt nagyrészt elfeledettek:"

Még egy anekdota, amit muszáj megemlítenem. Úgy tartják Countess Lónyay vette el az ifjú Wesselényi szüzességét ügyesen izgő-mozgó csipőjével. ;] /Megjegyzem a filmben meg is jelenik ez az anekdota./

Irgalmatlanul restellem, de nem tudtam megnézni az összes részt. A másodikat háromnegyed tizenkettőkor fejeztem be, nem volt értelme belekezdeni a harmadik részbe, elvégre másnap már január elseje volt, ami azt jelentette, hogy véget vetnek az ingyen mozizásnak a Nava-nál. Azonban remek s támogatandó ötlet.

Lónyay személyében egy olyan nővel szembesülhet a néző, aki jóval megelőzte korát. A klasszicizmusban térdig járunk, nem vált előnyére egy hölgynek, ha nyíltan nimfomániás, könnyűvérű széltoló. Ezeknek tetejébe még poézisre adja fejét. S ezt teszi oly' játszi könnyedséggel, hogy korának irodalmi nagyjait az ujja köré csavarja. Kazinczy nem győzi dicsérni. (Pilinszky János személyesíti meg, nagyon örültem.) A grófnőt egy csinos, fiatal spanyol színésznő alakítja, Patricia Adriani.

Ungvárnémetit egy német színész személyesíti meg, Udo Kier Cserhalmi György hangján. A csavar ott búvik meg, amire a legkevésbé is számítanánk. Bevallom, én azon a meggyőződésen voltam, hogy Cserhalmi játsza majd a magyar költőt, holott a szereposztásban ő a harmadik ebben a szerelmi háromszögben. A részletekért később.

Laci betegségére, a vérbajra már az első mozi korai szakaszában fény derül, ezért is hagyja ott Rédét, ahol tanítóként dolgozott. Lidi (Lónyai) pénzt ad neki a gyógyíttatásra, de elárulja, hogy amióta a sógora a hasára rávert, mert terhes lett tőle, azóta a havi cikluson túl is vérzik.

Harmadik főszereplőnk, a férj, Maximillian von Zedlitz báró, aki megszökteti a grófnőt a zárdából s már azt tervezi, hogy feleségül veszi. Azonban a leendő arának más tervei vannak, útjaik elválnak. Ebben a szerepben tűnik fel Cserhalmi, magyar hangja Garas Dezső. Ez a kettőség egyfajta pikantériát ad az egésznek. Ő szólaltatja meg Nárciszt, aki "beteljesületlen szerelem", azaz Tóth László költő magyar hangja, és hús-vér megjelenésében ő a férj, Zedlitz báró, aki viszont Garas Dezső hangján szólal meg.


Néhány idézet a filmből: "Nagy támadás, kis pukkanás!" (szövegkörnyezet: egy pesti jurátus letámadja Erzsébetet s meg akarja erőszakolni) a többit tessék odaképzelni ;]
"Az Ég csak magát szereti." (szövegkörnyezet: Lónyay korholta Tóth Lacit)

Vélemény: ellentétben a korábban forgatott kosztümös filmekkel, ezen nem érződik semmi ál-millieu, semmi felesleges szirup. Vászonra álmodja a magyarság öntudatra ébredésének kezdeteit, a nehézségeket s az állandó virtuskodást ("Seggedet töröld vele, amice!") A látványvilágra az elmaszatolt képek döntő többsége a jellemző s valahogy disszonáns az egész.

Sorrend:
Psyché
Psyché és Nárcisz
Nárcisz és Psyché

Más vélemény