2008. december 30., kedd

Calamity teller

I am shivering. By envy. I need isolation. Complete. And I will face with my dreads. I am prepared.
I have to be prepared. Soon. It will come.
I am green. They deserved. I do/did not. And I am Harold's hurted knee. I get over it. As soon as I reached the door.

2008. december 21., vasárnap

Sommázat 2008

1. Enslaved – Vertebrae

Ha jobb lett volna a 2008-as évem, talán a Volbeat állna előrébb, de visszapillantva okkal lett ez a korong a dobogós. Mégis milyen? Ami a neve, csigolya s gerincvelő. Benn van, átsző, irányít, hol élesebben lüktet s fáj, hol pedig gyengéden pulzál a hátadban. Ilyen lett az Enslaved idei albuma s a egyben a legjobb is ebben az évben.

2. Volbeat – Guitar Gangsters and Cadillac Blood

Leírhatatlan élmény volt látni ezt a csapatot színpadon, pláne Szigeten, külön kiemelném, hogy nagy valószínűség szerint a legjobb koncertélményem volt az a nap. Flogging Molly, Volbeat, Kulture Shock triász megtette a hatását. Külön kedvencem erről a nagylemezről az alig kettő perces Back To Prom című szösszenet. S jönnek februárban ismét, ott a helyem! Nagyszerű muzsika!

Forever and ever, even today and after
I kept our picture forever
Back in the late 50's we went to the prom and kissing
But you went home with Tom Ripley

Throw the guy a meat bone, put him on a train
That's the way it should end
Living the outskirts, to 40 miles away
Where the lonely road ends

Forever and ever, even today and after
I still believe you can hear me
Believer, deceiver, the question lies beneath the
Letter I wrote you in late May

Throw the guy a meat bone, put him on a train
That's the way it should end
Living the outskirts, to 40 miles away
Where the lonely road ends
Where the lonely road ends
Where the guitar gansters sings

3. Starofash – The Thread

Amikor az árnyak vonósnégyesei játszanak s minden kimozdul a helyéből, akkor megérted, hogy mit is alkotott Ihriel, Ihsahn felesége. Kicsit recseg, mint egy bakelit. Garm is közreműködik a lemezen, ami tovább emeli az értékét a szememben. Utaltam már rá, korábban.

4. Mike Patton - A Perfect Place

Ha a fekete és vörös keveredik s hangokat öntenek belőle egy kicsit noir-szagú gengszter filmhez, akkor kap életre Mike Patton amerikai zenei zseni agya s megalkotja az ehhez tökéletesen passzoló muzikális aláfestést. Hadd lám, mennyire mondtam igazat!

5. Flogging Molly – Float


Annak ellenére, hogy még nagyon régen, mikor még hűséges Offline olvasó voltam, bukkantam rá erre az együttesre, azóta töretlen a kapcsolatunk. Még egy dokumentum dvd-jük is itt pihen a polcomon. Ír folk-punkjuk nagyon kedves nekem, általuk több remekbeszabott bandát találtam meg. Illetve részt vettek azon a bizonyos Szigetes bulin, ha pontos akarok lenni, akkor kiemelem, hogy ők készítették elő azt a hosszú, felejthetetlen élményt. Ígéretüket re mélem megtartják, visszatérnek hamarosan! As Dave King said: We are fucking coming back! My response: I will wait for you, you bastard! (with a rusty Irish accent)

6. Through Your Silence - Whispers To The Void
Ezek az olasz arcok jöttek és taroltak, szántottak, beledöngöltek a földbe. Meg voltam róla győződve, hogy a Deadlock idei kiadványa fog irgalmatlanul leverni mindenkit melodikus death metal színtéren, de az ördögöt! Ezek a csókák úgy tolják a műfajt, mint régebben talán az AtG, mostanság pedig a Dark Tranquillity. Van egy kanálnyi The Haunted is bennük, egy arasznyi metalcore, de szerencsére nem sok, sőt észre sem veszi az én patikamérleg agyam, ami kifejezetten jelezni szokott, mikor metalcore kerül terítékre. Bömbölde a javából, Deadlock, megjött a trónkövetelő!\w/

7. To-Mera – Delusions


Június elsején láttam őket a Pain of Salvation előtt az A38-on, kellemes összeröffenés volt, sokan sem voltak, megérte menni, azonban szálka így is van bennem. Julie pedig élőben is csinos.

„...Lefeküdt a pamlagra, ellazult, fáradtnak látszott. Az álom azonnal elragadta. Veríték verte ki, befordult a fal felé, szívverése felgyorsult, önkéntelen mozgások szakították meg pihenését. Úgy tűnt alszik, ébersége azonban nem múlt még el.

Alámerült a nyugtatólag ható alvásba, mégis nyugtalanság vett rajta erőt. Felriadt a hirtelen, mindent elárasztó fényre. Kéz érintette homlokát, Anyja lesöpörte a rakoncátlan hajfürtöt az arcáról. Nem álmodsz többet rosszat! – ígérte és ujjbegyével felszárította a kisfiú könnyeit. Bátorítólag végigsimított a gyermek nedves karján. A fiú feltekintett. Anyja arcát látta, mely még mindig azt a melegséget hordozta magában, amit sok-sok évvel ezelőtt. Szarkalábai azonban eltűntek.
Gyengéden megfogta a fia kezét és magával vonta a ház többi része felé. Az ebédlőben nagy zongora állt, amelyen apja játszott azokon a vasárnap délelőttökön, mikor esőre állt az idő. Halkan – mintha - fel is hangzottak volna azok a dallamok, amik az édesapja keze alól futottak ki. Elcsigázottá vált, leült egy székre. Vezetője mellé állt s dúdolta a vasárnap délelőtt melódiáját. A nagy, barna szemek a remény szikráját szórták felé. Mégis, nem tudott felnőni apjához. Felpattant és elfutott édesanyja mellől.

Rohant, zihált, a fájdalom belemarkolt a húsába.

Megtorpant, emlékek bukkantak fel. Le-lecsordul egy-egy perc, ahogy a régi élmények közt kormányozza figyelmét. Egymás után jöttek felszínre az elfedettség homályából. Hol gyorsan, hol lassan, ám többnyire gördülékenyen. Hangok szállingóztak alá. ’Őrizze meg a szépséget, mi ezek közül való.’ Átlépett egy küszöböt, a bűntudat termébe érkezett. Fejét meghajtotta, a tett nagyobb volt, mint amit be lehetett volna vallani. Feltekintett bíráira. Majd a padlót tanulmányozta. Beszélni akart, szólásra nyitotta száját. Vicsorított. Jelentéktelennek érezte a saját szempontját, vállat vont. Töprengésbe merült.
Újra a szobájában volt. Labdák, fakockák körötte. Játszani kell, játssz! Régebben nehezebbek voltak azok a kockák. A labda is kisebbnek tűnt. Elgurította s utánaszaladt. Felemelve a karját tapasztalta, hogy eléri az asztalt, sőt még lábujjra sem kell állnia ehhez a mutatványhoz. Örömében körbe-körbenyargalászott a kis területen.

Elesett, beverte a térdét. Az ablakon keresztül nyári szellő fújt be. Álárnyékok vetődtek a függönyre. Véglegesen búcsút kell mondani. Hosszasan gyalogolt az előtte fekvő folyosón. Helyet foglalt a padlón és morfondírozni kezdett.

Dallamok kúsztak elő a sarokból merengése alatt. Elcsúsztak. Disszonáns hangok kerítették hatalmába figyelmét. Két hang szüntelenül váltakozott. Felébredt. Újra kezdődik az alakoskodás. Azonban ami történt mindig vissza fogja csábítani.” (innen)

8. Yava – Folcore


Mi kutyánk kölke, lehetne legyinteni, de kár volna, nagy kár. A több volt VHK-s tagot is felvonultató Yava az idei évben adta ki debütalbumát. Tavaly láttam őket, még Folk'n'Troll-on s azóta érdeklődve lestem a myspace-es oldalukat, hogy mikor várható hanghordozó. S elérkezett a pillanat. Sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a decemberi lemezbemutatóra, biztosan jó volt, de a kötelesség előrevalóbb, mint a szórakozás. Koboz, síp, gitár, basszusgitár, progresszív dobolás (hiába, Szabó Kristóf tud), női-és férfi ének váltogatása. Inkább punk-osabbnak, sőt, hardcore-osnak nevezném az összképet, mint ahogyan ők is. Sok szerencsét, jertek le Szegedre!

9. Orange Tulip Conspiracy - Orange Tulip Conspiracy

Ha hallgatom, úgy érzem magamat, mint Magnum ("Tudom mire gondolnak és igazuk van.") mikor belsd-zik s kiül a birtok napernyői alá nézni a sirályokat.

10. Eksi Ekso - I Am Your Bastard Wings

Úgy tűnik a tavalyi kérésem, miszerint nyitottabb legyek zeneileg teljesült. Meglepőnek hathat, hogy én, aki kézzel-lábbal szoktam hadakozni a post-dolgok ellen egy post-rock debütkorongot választok be a top 10-embe. Felötlik a kérdés, hogy miért? Mert más. Nem alszol el rajta, van benne húzás, igaz nem olyan, mint akármelyik fentebbi alkotásban, de jelen van. Ausztráliából érkeztek, mindazonáltal s egyből elcsípték ezt a helyezést.

Innentől vannak azok az előadók, akik lemaradtak a top 10-ről, de ugyanolyan sokat, ha nem többet, hallgattam őket, mint a fentebbi csapatokat.

11. Equilibrium - Sagas


Demójukat 2003-ban adták ki, a lemezüket már hallgattuk Choofie-val. Emlékszem írta, hogy szedjem, mert lajosozás van benne. Természetesen a Met-re tessenek gondolni, ha ez szóba kerül, esetlegesen. De nem fog. Júliusban mindenki várta a folytatást, az előzetes Blut Im Augen erősre sikerült. Csalódás ezúttal elmaradt, annál inkább volt a novemberi fellépésük, amit elbohóckodtak. Metségükre fel kell hogy hozzam, hogy alsógatya ide, alsógatya oda bitang jól adták elő élőben a számokat.

12. Forefather - Steadfast

A ködös Albion szolgál otthonául a két férfinak, akik 1997 óta szállítják egyre magasabb színvonalú black metal alapú lemezeiket a közönségnek. Mi is ebben a különleges?
A helyzet az, hogy Wulfstan hangjának karaktere, férfias, mély tónusa és a gitárok gyönyörű harmóniái olyan elegyet alkotnak, amely visszarepít a IX. századba.

2008. december 20., szombat

2008. december 18., csütörtök

Hunter S. Thompson

Gonzo: Alex Gibney Interview


Kezdem értékelni a Félelem és Reszketés Las Vegasban-t valahogy másképpen.

2008. december 16., kedd

Who tha heck is Fernando?



Na ki bukkan fel? Hát, persze, hogy ő:

2008. december 14., vasárnap

Silence!Naughty lady of the night

Emlékek

Furcsa s rég elfeledett dolgok, emlékek is előkerülhetnek, ha az ember a szekrényében matat. Ma reggel egy üres füzet miatt túrtam szét a szépen összerakott halmokat, mikor is egy alkalmasnak tűnő darabot kinyitottam. Első oldalon üzenet várt a volt barátnőmtől, Sajttól.

Kedves Forey!


Először is CSÓKOLOM!
Másodszor, köszönöm, h itt vagy nekem!


Jó lenne ha a méregpálinkáddal valakit mást mérgeznél.../Minden elismerésem azé, aki Forey-ra bízza a pia beszerzését!!/
Az esti kérdésedre a válaszom:
- Azért szeretek veled aludni, mert te vagy az egyetlen ember aki nem kelt fel és rugdos arrébb mert nem fér el! :-)



Ui.:
Taxy-nak karácsonyra venni kell egy gnómzokni!

2005.okt.15.
hajnali 11:54

Há, bú:-)

Sajt

Örülök, hogy megtaláltam, pláne, hogy pont most. Rám fért egy kis töltés.

2008. december 13., szombat

Episztola Újvidékre

Drága Jutkám,

Kezdem valószínűsíteni, hogy egyre inkább az a titka a velem való kapcsolattartásnak, hogy nem találkozunk túl sűrűn, sőt az igazat megvallva nagyon ritkán. Úgy tűnik néha, hogy elvesztettem teljes emberi jellemzőmet s egy mechanikusan mozgó, válaszolgató, intelligenciától mentes robot vált belőlem, pont úgy idomítva lábhoz, ahogyan azt a szükség éppen megkívánja. Az energiaátalakítás már korán sem térül meg, a befektetett energiám s elszakadt idegszálaim nem nyernek új kötést. A távoli messzeségből mindig könnyebb szemlélni valamit, mint amikor ott állsz előtte s a kérdés felvetődik benned, hogy melyik oldalán is állsz a rácsnak. Dilemmák, örökös dilemmák. Felemlegetem többször is azt a nézetet, miszerint a vadállatot csak a saját, természetes környezetében érdemes megfigyelni. Viszont semmilyen körülmény rá nem szoríthat arra, hogy beköltözz mellé, kivéve egy esetet, amihez a mai napig szkeptikusan állok. A karóról rég lecsúzlizták a varjút. Bicebócát pedig mostanában senki sem akar, a nagy áldozatok ideje lejárt.

Töpörödött lettem. Kesztyűs kezemmel mazsolázgatom az értelmes gondolatokat, elképzeléseket azok közül, amelyek éppen foganatosítani akarják magukat a fejemben. Nem könnyű a beleragadt gyökereket tépkedni. A gyökér ragaszkodik-e jobban a talajhoz vagy fordítva. Ezzel a döntéssel kapcsolatban is fenntartásaim vannak.

A hazafele tartó utat végigseppegtem. Leszálltam a buszról, nem fogadott senki. Rádöbbentem, hogy ha szükségem lenne valakire, egyedül maradok.

2008. december 9., kedd

Got it, simply and purely!

2008. december 5., péntek

The Curious Case of Benjamin Button

Avagy David Fincher ismét megcsinálta. Hihetetlenül érdekes történet a XX.századi író, F. Scott Fitzgerald tollából. Történet dióhéjban via Wiki.
Alig várom, hogy láthassam, komolyan, lebilincselő lesz.

@ imdb
Trailer 1 //Trailer 2.

Végre érdemes lesz betenni a lábam a moziba, ismételten. De jó, de jó, de jó!^^

Life isn't measured in minutes, but in moments

2008. december 3., szerda

Indukció

Először furcsának gondoltam, ha asszociációban felmerül a nevem, pláne ha nem pejoratív kontextusban. Ha jobban utánagondolok nem is annyira terhes ez, mint amilyennek elsőre tűnik. Trehányságomnak köszönhetően mehetek hétfőn ismételten vizsgázni Use of-ből. Ez ugyan némi akadályt jelent, de majd csak megbirkózom vele.

Ezerrel készülök még csak lelkileg, hétvégétől azonban már gyakorlatilag is a vizsgaidőszakra. Döglött kutya leszek, mire végetér. Hogy szakadjon alá! Kiszámoltam, 19 kreditet kell még felvennem pluszban, hogy utolérjem magamat a kreditmennyiség tekintetében. Három félévre elosztva az annyit tesz, hogy hat vagy hét kreditet többlet, ergo 36 illetve 37.
Szép féléveknek nézek elébe. Seráfütty! (oder irgendwas)

2008. november 27., csütörtök

Latrinának használtuk a templomot...

Nem szószerint, de elhangzott George Orwell Hódolat Katalóniának című munkájában a fentebbi mondat. S hogy ez most miért időszerű?
Mert, megelevenedik a spanyol front. Hála az égnek ebbe (még) nem hatoltak be a tengertúli földi kutyák.


George Orwell spanyol polgárháborús részvételéről forgat filmet a Tűzszekerek rendezője.

George Orwellnek a spanyol polgárháborúban szerzett tapasztalatairól forgatja következő filmjét a brit Hugh Hudson. A Tűzszekerek rendezője a marrakesi nemzetközi filmfesztiválon jelentette be, hogy új filmjének alapjául az angol író Hódolat Katalóniának című könyve szolgál, amelyben elbeszéli spanyol polgárháborús élményeit.

Már húsz forgatókönyv-változat készült, csak ki kell választani a megfelelőt. A rendező-producer elmondta, nem gondolkodott még a szereposztáson, mert a forgatáshoz szükséges pénz még nincs együtt.

Orwell 1937 januárjától júniusig tartózkodott Spanyolországban. A Partido Obrero Unificación Marxista (POUM) munkásmilícia tagjaként harcolt az aragóniai fronton, ahol a torkán megsebesült egy mesterlövész golyójától, majd leszerelt. Sikeresen kerülte el a letartóztatást a POUM elleni, barcelonai hajszában, és elmenekült Spanyolországból.

2008. november 22., szombat

Escape

It looks like that I am successful in escaping. No, I am not mentioning you, I am talking about somebody else.

2008. november 21., péntek

Egyébiránt

Heiden Fest bejegyzés tökéletesítve, I. szegedi Goth Bál képei feltéve. és különben pedig hűha, hűha, hűha. ^^

2008. november 18., kedd

Most

The Heart asks Pleasure -- first --
And then -- Excuse from Pain --
And then -- those little Anodyness
That deaden suffering --

And then -- to go to sleep --
And then -- if it should be
The will of its Inquisitor
The privilege to die --

[eltanultam...]
(Emily Dickinson poem 1736)

*******
How to invent a heart
When from him she was created
There grows nothing but scars
from a fractured bone
in the image of snakes
all hearts stand alone
and are yet so closely linked
loneliness

Always ahead, always in front
This imbalance, this ever spinning wheel
It preccedes us
We march its trail
Find More lyrics at www.sweetslyrics.com
Always ahead, always in front
One can drink another's cup of poison
but his lot non may win
one act play

And then, when the thread is cut
the maggots feast on the heart
with no discrimination of it being
empty or filled, lived or lied
Never too much
Never too little
Always enough
verse ends
(Star Of Ash - Crossing Over)

Remegem háttal ülök a tábortűznek...

2008. november 17., hétfő

Heiden Fest @ Diesel Klub

A megérkezésem Pestre teljes mértékben simán ment, mint ahogyan Fényrizsék s Zita megtalálása. Egy közeli borozóba mentünk el hörpinteni valamit, mielőtt kilátogattunk a Diesel Klubba. Magunkba csepegtettünk némi szőlőlét, végül Burger King-be mentünk, hogy a zavaros lötty felszívást nyerjen némi hamburgerben. Itt könnyes szemmel búcsút vettünk Zitától, ő már nem tartott velünk Heiden Fest-re, másnap ugyanis Haggard lesz ugyanott s ő arra hivatalos.
Maga a hely kinn van a Népligetben a Planeárium mellett. Először az a benyomásom támadt, hogy nem leszünk sokan, lévén a sok fa eltakarta a bejáratot. Később rádöbbentem, hogy teljesen más a helyzet. Hosszú, a klubot két oldalról körbeölelő sor kígyózott mikor mi is beálltunk. Kisvártatva megpillantottam a szarvasi különítmény illusztris tagját, Sutyit, akit hangos 'Szevasz Sutyi!'-val köszöntöttem. Belépésünk zökkenőmentes volt, a biztonsági őrök kevésbé voltak szigorúak, mint a PeCsában.
Rögtön a cd-ket és pólókat áruló pult felé vettük az irányt, igaz Fényrizst győzködni kellett egy kicsit, de végül engedett a szorításnak s először átballagtunk a labirintuson, aminek folyosóit kissé szűkre méretezte tervezője. Vörösre pingált falak, megannyi tükör keresztezte utunkat, ami alapján az az érzése támad az embernek, hogy optikailag sokkal nagyobb a hely. A leányzó, akinél vásároltunk, külföldi volt, így enyhén rozsdás nyelvtudásomhoz folyamodtam, hogy megértessem magam vele. Két darab, ropogós ezer forintért magamhoz vehettem az új Primordial CD-t, a To the nameless Dead-et. Kisvártatva rájöttem, hogy még egyszer szeretnék könnyíteni pénztárcám tartalmán, így egy póló is a táskámba vándorolt. Közben Alan (Primordial énekes) is felbukkant, gyorsan aláírattam vele a vadiúj hanghordozót.
Az áprilisi Pagan Fest-től eltérően most nem volt magyar zenekar a porondon, így a svéd Månegarm kezdte meg a közönség hergelését. Meglepőnek tűnhet, hogy 1995 óta játszanak, kiadtak a kezükből jónéhány anyagot mégis ők adták meg a kezdőlökést a bulisorozathoz. Felületes ismeretség fűz a csapathoz, így megállapítani nem tudom, hogy milyen teljesítményt nyújtottak. Alaposan megéljenezték őket, a közönség általi dicséretből nekik is jutott bőséggel. Utolsó nótában az Equilibrium énekes, Helge is a színpadra lépett, erősítvén a vokális teljesítményt.
A szünetben folyékony kenyeret vettünk magunkhoz. A pult ellipszis alakban található a bejárattól balra. Valószínűleg felkészületlenül érhette az ott dolgozókat a roham, ami a Månegarm kiszabadult a teremből. Négyen dolgoztak összesen, egy srác volt még, aki próbálta összeszedni az üvegeket, poharak, de úgy tűnt nem végzi a leghatékonyabban a munkáját, többször is eltört üvegek ropogó hangját lehetett megneszelni a beszélgetések füstje alatt. Mentségére fel lehet hozni, hogy nagyon sokan voltak, nehezen lehetett közlekedni a folyosókon. Itt valahogy futottunk bele Daniba és Tysson-ba, akikkel aztán többször szúrkáló megjegyzéseket tettünk néhány együttesre.
Második fellépő a finn Catamenia volt. 2003-as korongjukat, a Chaos Born-t van szerencsém birtokolni is. Az azóta eltelt időben feléjük sem néztem, ez gyakorlatilag betudható annak, hogy változott az ízlésem. Több tagcsere is érintette őket, mióta 2005 nyarán láttam őket a Kék Yukban. A volt Sin of Kain énekes méretű gitáros-énekes csóka előszörre furcsán hatott haj nélkül, az előző bulijukon még hosszú hajjal lépett a deszkákra. Többségében az új, VIII - The Time Unchained című nótacsokorból adtak elő.
Az ő zenebonájuk alatt vette kezdetét az a tendencia, hogy más brigádok tagjai felvonulnak s elkezdenek valamit ökörködni. Eleinte ez nem zavart, későbbiekben (lsd. Primordial) azonban bosszantó, sőt, idegesítő volt. Én elhiszem, hogy pogánykodás, ökörködés, turné utolsó állomása, de akkoris!
Harmadik csoportosulásunk, a német Equilibrium volt. Itt csúcsosodott ki a hülyeség. Alapvetően egy mulatósabb, hangulatilag kevésbé szigorú bandát képzeljetek el, ahol öt ember örömzenélget. Már a koncert kezdetén a töpszli, csinos basszeros lány közölte, hogy a dobosuk kórházban van. (Megjegyzem, hogy 22 éves, de kinéz tizenhatnak...) Visszakanyarodva. Ez a négy ember alsóneműben lépett fel. Hölgyeményünkön azért rajta maradt a felső, bár a bugyi a helyén volt. Nem kis örömére az első sorban álló férfi közönségnek. Bár rutintalansággal nem lehet vádolni, keveset állt nekünk háttal. Mindkét album dalai felcsendültek, talán a legnagyobbat a klipesített Blut im Augen szólt illetve elmaradhatatlan himnusz, a Met. Utóbbinál egy dobos is rásegített a dübörgésre. Amit hallhattam az tökéletesen profi zenészekről árulkodott.
Az alsónemű bemutató után, a svájci Eluveitie vonult fel. A Kirder testvérpár elhagyta a zenekart néhány hónapja, de az együttes lendületét ez nem törte meg, máris új arcokkal ismerkedhettünk meg. A malíciózus megjegyzések zápora őket is utolérte. Dani nyitotta a sort, mikor kijelentette, hogy ők most Dark Tranquillity-t játszanak? Azt válaszoltam, hogy nem, de zeneileg nem állnak messze tőle. Következő megjegyzés szintén tőle jött, hogy ki van festve az énekes szeme. Erre felhívtam a figyelmét arra, hogy a vokalista Chrigel Glanzmann egy az egyben Mikael Stanne (DT nótafa), csak előbbinek rasztája van, utóbbinak viszont nem. Rátérve a muzikális élményre. Sokkal jobban szóltak, mint áprilisban. Bár néha hegyeznem kellett a fülemet, hogy minden hangjegyet kivegyek, de ez már az én plafont súroló maximalizmusom. Az est meglepetése itt ért. Simon O'Laoghaire (Primordial dobos) színpadon termett s tekerő kísérettel előadta a Spancill Hill-t (tradicionális ír népdal), amit később Alan is támogatott a hangjával.
Mindezektől eltávolodva közeledett az est, számomra igazán fontos zenekara, a Primordial. Fényrizs állandó jelleggel, ha találkozunk, az orrom alá dörgöli, hogy ő már többször látta őket. Levonultam a második sorba a gépemmel együtt s reménykedtem, hogy nem lesz pogó. Gyanúm beigazolódott. Az ágaskodó emberi kézerdőtől azonban nehézkesen tudtam csak fotózni. Ekkor léptek a színpadra a szemeteszsákok. Észrevehető volt, hogy Nemtheanga (Primordial dalnok) elkívánja őket a pokolba, hogy megzavarták az előadásukat. Mégis mindent megtett azért, hogy átadja nekünk az Üzenetet. Fohászkodott, buzdított, hergelt, közönségbe kétszer is beugrott. Mindenki egy emberként állt mellé s üvölte kísérte őt ebben a menetelésben. Számlistát elhoztam, jelenleg Szegeden van, amint alkalmam lesz rá, megosztom veletek. A zenélésük csúcsa egyértelműen az As Rome Burns 'Sing, sing, sing to the slaves!' című része volt.

Számsorrend:
Empire (D) [Empire Falls]
Gallows [Gallows Hymn]
Sons [Sons Of The Morrigan]
Rome (D) [As Rome Burns]
Golden [Golden Spiral]
Coffin [Coffin Ships]
Gods [Gods to the Godless]
Heathen [Heathen Tribes]

Utolsónak került elő, a föld alól, a Finntroll. Egyik ámulatból a másikba estem, mikor ráeszméltem, hogy bemenni alig tudtunk a koncertterembe. Ücsörögve, sört és vizet kortyolgatva hallgattuk végig a masszát. Mit értek ez alatt? Ismételten eltolták a hangosítást, mint ahogyan tették ezt 2006-ban, a pécsi Rockmaratonon. Nem is vártuk végig, a Trollhammeren-en a ruhatárhoz léptünk s kivettük a beadott dolgainkat.
Summa summarum? Van. Egyrészt az, hogy két zenekarért legközelebb meggondolom, hogy vállalkozok-e ilyen léptékű kirándulásra. Másrészt, akiket vártam, nagyszerűen teljesítettek, azonban egy apró tüske még mindig van bennem, ez azonban legyen az én problémám.
Köszönet illeti a szervezőket, hogy lehetővé tették a magyar közönségnek, hogy láthassuk ezt a turnésorozatot.

Képek (képekre kattintva meg tudod indítani a letöltést!)

Manegarm


Catamenia

Equilibrium (ezek Amarilla keze munkáját dicsérik)

Eluveitie

Primordial



2008. november 15., szombat

2008. november 12., szerda

All tennisplayers should be hanged!

Tudja, hogy ha kezemben a papiros, akkor nem fogok visszamenni hozzájuk. Nem lesz már rájuk szükségem, mint ahogyan másra sem. Eljön annak is az ideje. Soon...

Ps.: azokat a mohákat és zúzmókat pedig a fenekükbe akasztott kampóval akasszák fel, mert betörtek a BTK-ra. Köszönöm!

2008. november 5., szerda

RIP


1996-2008

2008. november 2., vasárnap

Forest most eloldalog

Forest most eloldalog, mert most eljött az ideje, hogy mindenkit magára hagyjon s egyedül legyen, majd teljesen bepörögjön.

[Szórakozottan szinezgette a notesz lapjait. Várt. Egy lelki nekiiramodás után, gyorsan lejegyzett valamit a papírra, összegyűrte s zsebrevágta.jól fog jönni a közeljövőben...]

2008. október 31., péntek

I. Goth Bál Szegeden

Beesteledett. A sötétség széleit levarrták már mindenhol. A cilinderes, köpenyes várurak érkezésére még várni kellett, azonban néhány vámpírhölgy már megmutatta a foga fehérjét. A beígért időpontok állandó mozgásával nézhetett szembe a rendezőség, viszont ez a hangulaton egyáltalán nem láttatta hatását. A belépőhöz mindenki kapott egy pohár vörösbort.

Kilenc előtt nem sokkal indult útjára a Vampire kártyajáték bemutatása, amit a hely tulajdonosa vezetett elő. Szépszámú figyelő tekintet követte minden mozdulatát a szakértő úrnak. A kialakulástól a jelenlegi helyzetig lehetett figyelemmel követni az események láncolatát s azt, hogy mi a különbség, közös a mi világunk és a World of Darkness kitalált világa között.

Milyennek képzeled egy huszonegyedik századi költő szobáját? Nos, Sebők Maya, Janó és Kuci úgy gondolták, hogy nem sokban különbözik huszadik századi sorstársaitól, ezért egy pakli cigeratta, egy pohár fehérbor, olvasólámpa s megannyi teleírt papír tette teljessé Kátai Tamás elképzelt szobáját. A jelenetfüvér, melynek szem- és fültanúi lehettünk híven ábrázolta Tamás lépegetéseit a költészet avarában. A piros plafonon vörös sziluettek úsztak és kúsztak egymásfelé, többször összefonódtak s szempillantásnyi ideig megelégedtek azzal, amit kaptak. Az indulatok felhorgadtak s lecsillapodtak, meggondolatlanságok ütötték fel fejüket, hogy a megbocsátás később azt szelíden megsimogassa. Az alkotó több korszakából is csendültek fel versek, melyeket megszemélyesített a két főszereplő. A háttérben Tordai Gábor szolgáltatta a muzsikát az Erika szobája című korongról, mely Kátai Tamás néven látott napvilágot.

Ezután az élőzenéé lett a főszerep. Elsőként a szegedi illetőségű Dreamgrave vette birtokba a színpadon. Megmondom őszintén nem ismerem ezt a műfajt. A tagok nagyon ügyesek voltak, különösen a dobosnak a technikássága nyerte el a tetszésemet. (Na meg az Osszilyánozás az elején...) Álltam, hallgattam, nem talált meg.

Éjfél után állt fel a deszkákra a Sentio Ergo Sum. A már kialakult rajongótáborral rendelkező helyi doom metal zenekart többször elérte a végzet fellépésük során. Kezdés előtt hajszálnyival az egyik gitárosnak szállt el az erősítője, később szintén műszaki problémák akadályozták őket abban, hogy zavartalanul átadhassák dallamaikat a közönségnek. A csapat felállása változásokon ment keresztül az elmúlt két hónapban. Szalma Tamás gitáros helyét Choofie vette át, Nyári Dávid billentyűst pedig Zsuzsána váltotta. A megújult legénység teljes erőbedobással vette az akadályt, lévén az új tagok nem először állnak színpadon. A Mézer János vezette banda ismételten lenyűgözte a közönséget, ahogy sodorták, görgették, altatták s felébresztették őket. Az utolsó nótánál Tamás vette kezébe a gitárt. Megéreztem, hogy milyen is az, amikor az ember magabiztosan kijelentheti magáról, hogy „Sentio ergo sum”.

Hálátlan szerepkörben találta magát a pécsi Athalay, amikor kettő óra magasságában elfoglalta az emelvényt. Két lány és három fiú alkotta együttes azonban fittyet hányva a kései órára nagy erőket mozgósítottak s a pódium elé csalták a még talpon maradtakat. Dallamosabb black metaljukat többen is díjazták a jelenlévőkből s dalaik után tapssal jutalmazták a színpadon állókat. Feldolgozás is terítékre került, mégpedig a Dimmu Borgir klasszikusa, a Puritania. Hangzásuk kevésbé volt teátrális mint a felvételeiken, de a szerényebb körülmények között így is becsületükre vált ez a megszólalás.

Summa summarum, a megjelentek közül titkon többen megválasztották a Bál Királynőjüket vagy Bál Királyukat s mosollyal az arcukon tértek haza otthonaikba, nyugtázva egy olyan estét, ahol legközelebb is szívesen teszik tiszteletüket.

2008. október 29., szerda

Őszi szünet Hegyesen és egy kis visszadátumozás




Szokás szerint nem az összes kép, csak néhány a több tucatból. Fényrizs reagálása az egyik kevésbé jól sikerültre: "hbazdmeg o.O"

2008. október 23., csütörtök

2008. október 19., vasárnap

Nagyapám mesélte, hogy nem árt ha beszélgetéseink során letisztázunk néhány fogalmat, nehogy félreértések lássanak napvilágot, mert abból csak a feszültség és galiba származik. Bizony velem is előfordult, hogy ezt az óvintézkedést nem tettem meg már a konverzáció elején s a végére igen csalódott arccal távoztam a helyszínről.

Ha hibbant emberek közlik az emberrel, hogy éppen ráléptünk a félig piros paradicsomára, ezért ő mostantól igen nagy tiszteletben fog bennünket tartani, akkor óhatatlanul is a többség a fejéhez kap, hogy valami oka csak van ennek a kivívott tiszteletnek. Persze botorság lenne azt hinni, hogy meg is tudjuk érteni az egyes cselekvések mögött húzódó logikát. Kísérletezni azonban lehetséges, sőt némiképpen kötelező, ha másért nem, hát a játék kedvéért.

Ilyen meglátásai voltak az én öreg nagyapámnak mielőtt örökre elszenderedett volna egy kórházban egy ólomcseppel borított hajnalon.

Athame, Negură Bunget @ Garaboncziás 10.12.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy sohsem voltam nagy értője a fekete fémnek, de azt készséggel elismerem, hogy vannak olyan csapatok, akik képesek ebből a túljátszott műfajba is hajtást vagy hajtásokat oltani. Eme együttesek mostanság többször is felbukkanak a lejátszómban, nem kevés köszönet illeti azokat a személyeket, akik korábban felhívták rá a figyelmemet. [Igen Fényrizs, ez neked szól, hogy szakadj alá:]] ] Név szerint: Primordial, Sólstafir, Enslaved.

Ezután a kitérő bevezető után rátérnék a bejegyzés tárgyára, a fellépésre. A makói-szegedi származású Athame kezdte meg a színpad s hallójárataink bevételét. Északi black metal hagyományok feltétlen tiszteletének jegyében íródott saját nóták végére
beillesztették a srácok az idén napvilágot látott Burzum feldolgozásukat, a Beholding the daughters of firmament-et. Ennél a pontnál Gabi, a Szenti testvérpár másik bandájából, az Evil's Tears-ből a szólógitáros is a deszkákra lépett s együtt adták elő a nótát. Ezzel zárták programjukat, amit összefoglalva azzal lehetne zárni, hogy a pandamedve smink, a lebegő hajak s a hangba injektált ömlő feketeség a hangfalakból mindenkit magával ragadott s ezzel elnyerve többek megítélése szerint az est fellépője címet. (számsorrendes képre kattintva le tudod szedni a többi képet is!)Itt ki kell, hogy térjek arra a csodára, ami velem történt. Valami oknál fogva életre kelt a kezemben a fényképezőgép, de oly módon, hogy olyan emberektől kaptam pozitív véleményt a kész képekre, akiknek a véleménye fontos a számomra. Köszönöm még egyszer! Tény, hogy a Negură Bunget régen nem játssza ezt a pőre változatát a black metal-nak, mint az előző csapat, azonban nem megkerülendő tény, hogy muzsikájuk mélyen ebben az irányvonalban gyökeredzik. Az ő esetükben többször előfordult, hogy vaku nélkül dolgoztam s meg kell hogy mondjam, hogy még az én magasra állított mércém esetében is volt több olyan kép is, ami megugrotta ezt.

Az apró problémák nem voltak a legkönnyebben kiküszöbölhetőek a zenészek számára. Maga a dob felszerelése félórát igényelt. Szintetizátor, népihangszerek, basszusgitár, két gitár, üstdob s dob alkotta a hangszerek sorát. Zúgva, sodorva haladt minden szám, leginkább egy hol gyorsan vágtató tiszta folyóhoz, hol pedig egy mély, kavargó lassan hömpölygő folyamhoz tudnám hasonlítani. Hibátlan volt a maga nemében, dacára annak, hogy hanghordozón csak egyszer hallgattam őket, élőben valamikor 2004 végén láttam őket a JATE-ban, azóta rengeteget változtak ők is, meg az én ízlésem is. Ha van lehetőséged megnézni ezt a professzionalitás írmagját is magában hordozó csoportot, egy percig se habozz! Vizen fogsz utazni s érezni fogod milyen az, amikor a hang hullámai átcsapnak a csónakon, amiben ülsz vagy éppen finoman folydogálnak s te bele tudod lógatni a kezedet, hogy megérints minden eljátszott hangot. Köszönjük Negura!