400. poszt

Sok év, mindenféle nyavalygások közepette eljutottam a 400. posztig. Éljen!

We need you to hope again!

Panaszhalma

Gyűlik a szar apró kupacokban az ajtóm elé. Elmaradt kötelességek, kertek alatt osonó elégedetlenkedések, duzzogó és orrot vakaró oktalan percek. Ebéd után dühöngés csak úgy magamnak, miután az ördög szépen elsutyorogta, hogy mi fog hamarosan történni.

So it goes as it did earlier.

S hogy a szar a palacsintában kellőképpen folyós legyen, az álnevemet röpke két nap alatt kétszer rontják el. Egyszer a szerkesztő, másszor pedig egy ismerős, akivel ki tudja hány évet lehúztunk.

Viszont megírom az ezer szót, ha törik, ha szakad.

U jebote

Azért annyira nem, csak kicsit, ha lehet ilyet mondani. 1-2 hónapos szünet szövegek közt. Tavaly óta nagyot ferdült a világ a Tiszatájonline-nal. Meglepődtem. Akkor egyelőre parkolópályára áll a harmadik rész. Talán névnapomra kijöhet. Meglátjuk, mit mondanak rá. Mindenesetre az alatt az idő alatt megírok még egy-két novellát.

Csak győzzem erővel.

"Akármikor :)"

Szinte mint a mesében. Aztán nem, mégsem. Így sem vagyok hangulatilag egy top játékos mostanában s kicsit-kicsit beszélgetéseket játsszatok le a fejemben, amiben az egyik résztvevő mindig én vagyok. Máskor képregénybe csöppenek és puszta ököllel töröm a falat, megreped, de továbbra is áll. Soha sem dől le, akármennyit ütöm, verem.

Az sem segít különösebben, hogy két napig négy fal közt vagyok, sőt az még rosszabbá teszi. Emlékeztet az első szegedi lakásra.

És csak betöröm a falat és betöröm a falat.

Én vagyok az az ember, aki kimegy az erdőbe gondolkodni s tépelődni, majd mikor kiér elkezdi rugdosni a lehullott faleveleket.

Tudás

Tudtam, hogy el fogok jutni ebbe a stádiumba. Amikor a saját értékemen kezdek el gondolkodni illetőleg a következő lépést fontolgatva azon kapom magamat, hogy szépen ásom alá azt, ami úgy Isten igazából nincs is, tehát a pozitív önképemet.

Hiába van minden elméletileg úton, az ebben a pillanatban nem segít. Megnéztem a A Hetedik Pecsétet, ami egyrészről gyávaság részemről, hogy nem a Hit-trilógiát kezdtem el újra, másrészt igencsak árulkodó a hangulatomat illetően.

És nem, semmi sem nyugtat meg.

Valentine

Not a red rose or a satin heart.

I give you an onion.

It is a moon wrapped in brown paper.

It promises light

like the careful undressing of love.

Here.

It will blind you with tears

like a lover.

It will make your reflection

a wobbling photo of grief.

I am trying to be truthful.

Not a cute card or a kissogram.

I give you an onion.

Its fierce kiss will stay on your lips,

possessive and faithful

as we are,

for as long as we are.

Take it.

Its platinum loops shrink to a wedding ring,

if you like.

Lethal.

Its scent will cling to your fingers,

cling to your knife.

Carol Ann Duffy

Távolsági adóvevő tányér

Buta cím, mégis azt hiszem, helyes megállapítást takar. Tegnap ahogy felmentünk Normafára s közben az elmúlt hónapok eseményeit meséltem, az ötlött fel bennem, hogy ez milyen normális. Két ember, akinek tele van a hócipője az életével, fogja magát, elmegy a hegyek közé, fák alá, cserjék mellé, levelek fölé és beszélget.

Hiába adtam elő sokadszorra a nagy monológot, mégis az az érzés keringett bennem, ahogy jöttünk le a 21A-val a hegyről, hogy valamit otthagytam. Fenn maradt a kilátóban vagy lefújta rólam a szél. Vagy egészen egyszerűen szembesültem azzal a valóságnak mégiscsak megfelelő dologgal, hogy másnak is vannak gondjai, esetenként összetettebbek, mint az enyém.

Hol rá figyeltem, ahogy telefonál, hol pedig a felhőket bámultam, ahogy megkarcolja őket egy-egy lombkorona. Mexikóit ettünk, aztán ki-ki a maga útjára.

Hazaérve aztán buggyant bennem az egész dolog és egész este fel-lehordoztam a tekintetemet, hogy megértsem, hogy mit is éltem meg.

Lehet, a kapott üzenet is hozzájárult.

Lehet az, hogy Bíborékkal kell foglalkoznom. Ahogy figyelem a fiú mondatait, előtűnik az aprólékosság, a test szeretete, a robbanó érzelmek, a túlfeszítettség és a mély víz.

Will Shakespeare says

Mostanában nem posztolok Tumblr-re, ezért jön ide mindenféle lom.

No tree, it is said, can grow to heaven unless its roots reach down to hell. /Carl G. Jung/

Really?

Have you ever tried therapy?

Alfonz meg nem jelent CV-je

Az életem olyan, mint egy pikareszk regény. Philadelphia, Szabadka, Budapest, Kishegyes, Újvidék, Szeged vagy Kistelek s esetleg Kuala Lumpur, Petra és Bagdad. Voltam újságíró, bölcsész, jogász.

Szétvert ököl

Nincs mit rajta szégyellni, eszképista vagyok. Egy állandó menekülő, aki vélt és valós dolgok tudatában, máshol aligha létezhetnek, lásd fenn a cím, érzi szükségét annak, hogy eltávozzon mindenkitől. Mert ez eleddig működött. Vagy legalábbis látszólag működött. Vagy működtettem. Vagy akartam működőképesnek látni.

S az a helyzet, hogy a jelenlegi szituáció egy vihar előtti csend. Tudom, érzem. S Lear király, Macbeth és Hamlet együtt szipákolnának a sarokban, ha sikerrel vennék az akadályt, amit előbb-utóbb nekem kell majd vennem. A bűntudat fogja tizennyolc ágú korbácsát és ver. Miért ver? "Pedagógiából ver", hogy egy klasszikust idézzünk.

S mindaz, ami jelenleg kering a fejemben nem más, mint pajzs, mit a valóság ellenében emelek a magasba, közben pedig belülről öklözöm. Nincs esélyem ellene.

Félek a változástól, félek attól, hogy érzéketlenné válok, félek magamtól. Egyrészt, mert többször azon kapom magamat, ha nem figyelek oda, hogy a szemem mintha örömtől csillogna. Másrészt, mert a peremen, ahol jelenleg egyensúlyozom a múlt és a jövő közt nem tudom eldönteni, hogy a valóságot látom-e vagy a magam valóságát. Valóban igaz, amit látok?

Bolondok, érdekes elsőre "boldogak"at ütöttem

A kimondott igazság, ha nem okoz sérelmet, boldoggá tehet, de ezt a képességet az istenek csak a bolondoknak adták. /Erasmus/

FSE & Úzgin Űver

Varázslat, csoda, öt vonal közé csúfolt életerő, jókedv.

Satuban a fejem. Újból előjött az alvási zavar, az elmúlt héttől pedig a rendszeres fejfájás. Gondolkodom, hogyan lehetne ezektől megszabadulni, ötleteim lennének, azonban először néhány célt el kell érnem előtte. Vagy lehetséges, hogy pont fordítva kellene? Először ezt rendbe tenni és aztán koncentrálni a másikra?

Nem tudom.

Hanyag és semmirekellő vagyok, de terveim vannak. Tartani kellene magamat ahhoz, hogy meg is valósítom őket.