Kátai projekt I.

Kátai Tamásról a szegedi undergroundban jószerével csakis szuperlatívuszokban beszélnek. Elsősorban a Gire-ral összefüggésben emlegetik, néhányan a szólólemezét, az Erika szobáját is hallották, még kevesebbek előtt ismeretes a Thy Catafalque című zenei kirándulás s a legelenyészőbb azok száma, akik őt úgy ismerik, mint kötettel rendelkező költőt.
2003-ban jelent meg magánkiadásban a Távolodó, távolodó című kötete, melyből összesen száz példány látott napvilágot.

Tamással szeptemberben beszéltem azzal kapcsolatban, hogy mit szólna ahhoz, hogy ezt a 62 oldalt digitalizálom. Az ötlet tetszett neki, így most időt is tudok szakítani rá, hogy elkezdjem.

Játék

Néha nem akarok hinni a fülemnek. Különösen akkor, ha valamelyik apai ágon rokonom van az hallgató zónán belül. Olyanokat mondanak, hogy a hajam égnek áll. Ilyenkor legcélravezetőbb az alkalmi süketség, mert az esetenkénti felháborodás sem elegendő arra, hogy beláttassam a beszélővel, hogy mekkora szamárságot beszél.

Voltaképpen ez is a felháborodás bizonyos formája, kellően XXI. századi. Ennyit a bosszankodásomról.

Úgy képzeltem el az
igazi szerelmet, mint a
művészi tökéllyel ki-
szívott tajtékpipát,
mely hosszas használat-
tól nyeri el valódi
ízét és értékét.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Tehermentesen

Az eltelt hétben nem nyomorgattam magamat, amit azért nagy dolognak könyveltem el. Nem bosszantottam magamat kifejezetten semmilyen dologgal. Rest voltam.

Azonban akarva-akaratlan rászaladtam probléma-gócpontokra. Megtanultam kis dolgoknak is örülni. Írtam egy Life.cfg-t, azon pontok szerint alakítom a napjaimat. Nem torkolom le magamat, azért mert keveset csináltam meg egy nap.

Megnyugodtam, kifújtam magam, még a fennálló körülmények ellenére is.

A félelem, hogy Orsolyát elveszítem,
kioltotta a közönyt. Éreztem,
ahogy súlyosbodom, megtöltő-
döm valami jóval. [...]
Újra tudtam, hogy voltaképp
boldog vagyok.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Alpine MusicSafe Pro teszt

Zenészként már sokszor fordult velem elő az, hogy egy-egy buli vagy próba után erősen zúgott a fejem. Nem nyugtatott az a gondolat sem, hogy zenésztársaim is ugyanezt érzik, és simán beletörődnek az egészségük károsodásába. Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy ha valaki ilyen körülményeknek van kitéve, akkor maradandóan romolhat a hallása!

Nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy sérüljön a hallás. Elegendő az is, ha az ember szeret koncertekre, klubokba, vagy esetleg olyan szórakozóhelyekre járni, ahol valamilyen formában zene szól! Legyen az akár egy koncertterem hátsó sora, vagy akár egy átlagos egyetemi szórakozóhely.

Suprise, suprise

Sohsem lehet tudni, hogy hol érhet meglepetés. Számomra kissé meglepő volt ez s talán, ha nem lenne annyi időm nézegetni FB-on, akkor el is siklott volna felette a figyelmem.

Nem tudom, hogy "leépítés" volt vagy éppenséggel "vírus", de határozottan szó nélkül maradtam, mikor megláttam.

Seprés volt, bár nem abban az értelemben

Leállamvizsgáztam, azonban a záróvizsgám nem sikerült, így nem kaptam diplomát.

Szövevényes az egész történet, aminek a végén persze én jöttem ki szarul.
12-én elmentem záróvizsgázni, délelőtt volt két része, délután a harmadik.
Dél körül elengedtek bennünket ebédelni. Kaja közben check-oltam az e-maileket, mert időszerű lett volna, hogy megkapjam az értékeléseket a szakdogámra. Meg is jöttek.
Olvasom az opponensi véleményt, a nő megvágott, 7/20-at kaptam nála, a konzulensem 18/20-at adott. Elég rendesen összecsináltam magamat, hogy most ilyenkor mi van. Visszamentem nagy adag gyomorideggel megírni a harmadik részt. Egy csoporttársam mondta közben, mert erről dumáltunk, hogy ki milyen jegyeket kapott, hogy ilyenkor van 3. olvasó is. Nekem az nem jött meg.

Unalmas post pt. XII-XIV

Hamarosan megtudom, hogy mi lett az AEII eredménye illetve érdeklődök afelől is, hogy miként fog majd kinézni a védésem...
Meglepetés, úgy hiszem, nem történt.

Unalmas post pt. XII

A pánik, ami tegnap eluralkodott rajtam átváltozott. Nem rettegéssé, sokkal inkább szkepticizmussá. Kaptam egy harmadik véleményt s ennek olvasása közben az bújkált bennem, hogy az egész izzadságszagú. Kicsit olyan, hogy ha már produkálok egy tizenegy pontos különbségű értékelést, akkor a harmadik személy lőjje be a kettő közti számintervallumot, aztán kalap-kabát.
Borzasztóan rosszul - talán? - nem jártam, a pasas elsőben tanított szemináriumon, azonban kétlem, hogy emlékezne rám. Meglőtt zenerajongó, ennek fényében intézte hozzám kérdéseit. Mielőtt elfelejteném, 12/20 lett az értékelése.
S komolyan megfordult a fejemben, hogy van-e értelme - ezek után kiváltképp - továbbtanulni, dacára a bátorításoknak. Tudom, minden kezdet nehéz etc., ugyanakkor ekkora pofára esést is régen produkáltam már.

Ps.: Jah, valamint hármast kaptam AEII szóbelire.

Unalmas post pt. XI (ami nem is annyira unalmas)

A mai napot kissé ambivalensnek könyvelhetem el. Írtam egy aránylag jól sikerült Academic English II-t, leszámítva az Essay Writing-ot, hogy miért arra mindjárt ki is térek. Megvettem az új Rushdie könyvet, megjöttek az Anyám által rendeltek is. A hírt ebéd után olvastam, haza engedtek bennünket ebédelni, tehát a Use of és a Reading egybe volt tartva, külön az Essay Writing-tól, ami egykor vette kezdetét.

Igazándiból sok mindenre gondoltam, de erre nem. Sohsem jutott eszembe, hogy megbukhatok. Megtörtént, az opponensem megbuktatott. "Zagyva, nem tudományos, átláthatatlan, nem logikus felépítésű, nem jó forrásokat használ, nem jók az igeidők, alany-állítmány egyeztetés nem jó" stb. Sorolhatnám, amíg be nem telik az oldal. Gyakorlatilag semmi pozitívumot nem talált a lekörmölt harminc oldalban, ami azért valljuk be szép teljesítmény tőlem, hogy képes voltam huszonnyolc oldalt halandzsázni. Ez 7/20-ra volt elég.

Talán komikus, talán szándékos, de a témavezetőm ilyen arányban húzta fel. Ő megdicsért, hogy úttörő vagyok, nem vicc, komolyan kiemelte, hogy mennyire jó, hogy a MP's FC-t ilyen perspektívából elemzem. Bár a címmel nem tudott mit kezdeni. Enyém -> How to Recognise Different Parts of Homosexuality, MP's FC epizódrész cím -> How to Recognise Different Parts of the Body
Ez 18/20-ra volt elég.

Egy szónak is száz a vége, holnap belátogatok a tanszékre s meglátom, hogy mit tudok tenni ennek érdekében.

Unalmas post pt. IX & X

Tegnap a Phrasal Verb-ös könyvemet néztem át, sajnos a teljesség igénye nélkül, azonban ráakadtam egy igazi gyöngyszemre:
let off - to allow gas to escape from your bottom Szép eufémizmus, nemde? Példamondat: There's an awful smell in here. Who's let off?

Ma leadtam az Abszolutóriumot, visszaadtam Übü papa kalandjait a könyvtárba. A tanulás azonban nem állhat meg, jelenleg is azon iparkodok, hogy befejezzem a könyvet még délelőtt.

Unalmas post pt. VII

Péntek van, még négy nap, ha úgy vesszük, bár legyen inkább három. Reggel kissé ügyetlenül ébredtem, furcsa érzések, megfigyelések csuszolódtak ide-oda a gondolataimban.
Délelőtt tanultam tisztességesen, de kora délután bementem Szegedre, mert jöttek volna megnézni a nagyobbik lakást, mellékelten megjegyzem nem jöttek. Potyára vixeltem ki a mosdókagylót a fürdőszobában.
Később belemélyedtem még egyszer a könyvbe, de már csak darabosan, egy leckét mégis meg tudtam csinálni. Holnap és vasárnap lesz az igazi hajrá. Nagyon nem szeretnék olyat álmodni, mint ma hajnalban. Édes jó Istenem!

Unalmas post pt. VI

Tegnapi nap sem telt el eredménytelenül. Tökéletesen felpaprikáztam magamat azon, hogy látszólag az a huncut két pont elérése piszok nehéz hadművelet. Nem sikerült teljesítenem, rendesen el is kenődtem emiatt. Orsi próbált meg vigasztalni, de eléggé pokróc módon válaszolgattam neki.
Este Choofie-nál megittunk egy sört, aztán rágyújtottunk a whiskey-kóla kombóra. Hazafelé elvágódtam a jégen, nyugtázva ezzel a napi mozgásadagomat.
Rendesen felpörögve ültem le a gép elé, kész szerencse, hogy ezt nem úgy írom. Jól felhergelve nekiestem Orsinak MSN-n. Szégyellem magamat emiatt.

Hajnal ötkor, azért tudom, hogy ötkor, mert kimentem inni illetve kiengedtem a macskát, pedig azt álmodtam, hogy idegösszeroppanásom volt. Pulz utca, hurrá!

Unalmas post pt. V

Újabb nap, újabb teleírt oldalak. Még hat nap.
Más. Tegnap feltettem iWiW-re apróhirdetésnek a lakásban a nagyszobát, ma délelőtt már írtak is. Pénteken jön megnézni az illető.
Ismételten más. Ma egy éve, hogy megírtam a listámat. S van egy olyan meglátásom, hogy nem először bámultam az ottani vakolatot.
Kísért a múlt. Szeretnék el sem köszönni a kapufélfától, csak egyszerűen megrándítani a vállamat, magam mögött hagyni az egész eddigi életet s közben ez szólna. Azután pedig azon töprengenék, hogy miként szabadulhatnék magamtól.

Mára be kell fejeznem a blogolást... úgy hiszem. Itt kártékonykodom.

Unalmas post pt. IV

Azazhogy, talán annyira nem is unalmas. Akár felfoghatnám az egész történetet humorosan is, de a kedvmutató jelenleg a negatívban ácsorog, ennek eredményeként pedig meglehetősen hűvösen kezelem a következő történetet:


Egyfelől jó dolog, hogy még azok a csoporttársak sem tudnak rólam jószerével semmit, akik felvettek FB-on. Másfelől kiábrándító az a tény, hogy ennyire antiszociális vagyok.

S hogy mit csinálok egész nap? Gyakorlom azt, ami esélyes, hogy elő fog fordulni AC2-n.

Unalmas post pt. III

Sajnos el vagyok maradva a posztokkal, sok ücsörög talonban, azonban, amint vége mindennek, megírom őket. Addig is leírom, hogy végre sikerült a mai napra meghatározott mennyiséget, nyolc oldal Use of English-t, teljesítenem.
Nem nagy kaland, de eszméletlenül fárasztó. Szinte természetes, hogy akadtak megakasztó tényezők. Ez így szokott lenni.