Készülődés

Egyrészt a két éves hiatus után megtörténő vizsgaidőszakomra. Szedegetem össze a tanulnivalókat, nyomtatom őket, köttetem őket. Sok, baromi sok. Van bennem félsz.

Meg szokás szerint elkente a számat az a rengeteg dolog, amit olvasok, látok, tapasztalok. Félek attól, hogy nagyon nem fogok felérni ennyi mindennel. De még a közelébe sem jutok. Hiába iparkodom. Szóval így.

Minél többet gondolkodom rajta, járom körbe a témát, annál rosszabb. Legalábbis felületén nézve. Igyekszem magamat győzködni, hogy jól döntöttem és a hosszútávú terveim tükrében ennél jobbat aligha hozhattam volna, mégis fájdogál, hogy nem vagyok Szegeden. Nincsenek ismerős arcok, kár lenne tagadni, hisz miattuk menekültem el Szegedről, most azonban mégsem vetném el azt, hogy akármelyikükkel összefussak. S talán még azt is megmerészelném tenni, hogy a szemükbe nézzek. Habár, ezt kétlem. Tudjuk be az előző mondatot, a felindultságomnak.

Ostoba egy dolog ez a honvágy, ki kellene találnom valamilyen módot, hogy túllépjek rajta. Feltételezem, azzal kellene kezdenem, hogy nem a lakásban rohasztom el az agysejtjeimet, hanem máshol. Igaz, végeredmény tekintetében nem sok különbséget lehetne észlelni, de [spanyolviasz]az odavezető út[/spanyolviasz]. Tele vagyok kétséggel, hogy jól döntöttem-e. Mind a rövidtávú jövőm tekintetében, mind pedig a hosszútávú jövőmet tekintve.

Mindenesetre makacsul ellenállok, ki tudja, még meddig s iparkodok magamba némi jókedvet önteni az egész jelenlegi életem viszonylatában.

Még egy dolog, természetes, hogy vannak jó dolgok is. Nem szép tőlem, hogy úgy tűnik, hogy időről időre megfeledkezem róluk.

Gondolatébresztő magamnak

Volt egy zh-m a múlt héten. Jószerével csak mutatóba készültem rá, komolyan leülni és tanulni rá, azt nem tudtam. Akármi fontosabb volt. Másrészt meg soha sem leszek nyelvész. Ezt tudom magamról. Igazából nem is kellene, hogy meglepetésként érjen, ha hozzászámítjuk, hogy két éve nem írtam zh-t valamint semmiféle tudásbeli megmérettetésen nem vettem részt. Így olyan eredményt sikerült produkálnom, hogy az nem is létezik. Szó szerint.

Magyarán mondva oly' elborzasztó eredményt sikerült produkálnom, hogy arra osztályzóim nem tudtak pontot adni. Mindegy-nek nem mindegy, azonban az biztos, hogy az "első", "visszatérő" vizsgaidőszakomra nagyon alaposan fel kell készülnöm, ha nem akarom elpuskázni az előttem álló esetleges lehetőségeket.