2010. március 30., kedd

Mert már a túlélésre...

játszom, nem pedig arra, hogy jól érezzem magamat. Eddig is észben tartottam, hogy előfordulhat ez a verzió is, de úgy gondoltam, hogy ez a 'worst-case-scenario'. És mondhatjuk, hogy shit happens.

A részletek valóban 'kurva-mindegy'-ek. A mai este konlúziója, hogy nem érdemes beszélni, nem érdemes megfogalmazni, hogy mi van, mert nem értik. Nem fogják fel, hogy az alkalmazásról ne is beszéljek. Bagatell dolgoknak tűnnek, nem azok.

Komolyan azt gondolja akárki is, hogy én feleslegesen nyitom ki a számat és adok 'használati-utasítást' magamhoz. Itt tartok sajnos. "Ha ezt mondod, ezt reagálom, ezért és azért."

Én sajnos még elhiszem, hogy a szavaknak hatalma van, ha kimondok valamit, annak van/lesz foganatja, nem a légüres teret terítem tele széndioxiddal.

Fájdalmas azt látnom, hogy messze nincs így. Fájdalmas vajon a másiknak, hogy nem érti azt, amiről beszélek? Talán. Számomra azonban mégannyira fájó, hogy nem értenek engem. Igen, most húzható még egy rovátka, hogy 'Forest-előadta-a-nagymonológját', de talán el kellene gondolkodnom, hogy ismételten bennem van a hiba.
Én okozok fájdalmat neked? Szerinted engem mennyire tölt el fájdalommal, hogy nem tudsz engem megérteni? Hogy a kezedbe adom a megoldást, de végig kell néznem, ahogy szerencsétlenkedsz, sőt még asszisztálnom is kellene, mert ha nem, hát én vagyok az a gyökér, amit most emelt ki az ásó a földből.

És azért nem nézek a szemedbe, hogy
ne vedd észre az
árvaság szellemét az enyémben.


A Bin-Jipnek köszönöm a felejthetetlen koncertélményt.

2010. március 26., péntek

A Cock and Bull Story - Bikatöke

251 éves posztmodern. Nyílvánvalóan elment az eszem, hogy ilyeneket le merek írni. Azonban nem csalás, nem ámítás. Valóban erről van szó.

A The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman című 1759-ben először megjelent majd az azt követő hét kötet valóban hőn szeretett posztmodernünk jellegzetességeit viseli. Laurence Sterne regényfolyama minden tekintetben kiemelkedő alkotása volt korának. Magát az eredetit még nem olvastam, röpke 500 oldal, ha valaki bele akarna tekinteni a fentebbi linken megteheti, de a filmet elnézve feltételezhető, hogy az alma nem esett messze a fájától, tehát narratív szintek egymásra simulásáról, megcsavarásáról beszélhetünk. Megfigyelhető a stream of consciousness (tudatfolyam vagy minek fordították?) valamint a saját magára való reflektálás megjelenése, mint új elemek az elbeszélésben, ami nem került terítékre egészen a XX. század elejéig. A főszereplő először csak a harmadik kötetben jelenik meg, mint felnőtt önmaga, lép színre, ha úgy tetszik, mégis a megelőzőeket is ő beszéli el születése előttről.

Maga a mozi egyszerre játszódik jelenben - igaz akkor is két kettős helyzetben - illetve a múltban, amikor a regény játszódik.
A jelen időben két dolog zajlik, az egyik maga a filmforgatás. A másik a filmbeli szereplők élete, ahogyan forgatnak mindezeket rögzíti egy második kamera. Tényleg gondolkodóba ejt, hogy akkor most igazából melyik is a film? Az-e amelyiket a filmbéli forgatócsoport forgat avagy az-e amelyiket mi, mint nézők láthatunk? Film a filmben. Érdekes, de talán nem is volna muszáj elkülöníteni a kettőt, bár szervesen nem illeszkednek össze időben, a színészek ugyanazok még ha más szerepekben is.

A főszereplő, Steve Coogan három arcát is láthatjuk. Övé a címszerep, Tristam Shandy, ő alakítja Tristram apját, Walter Shandy-t, és megjelenik mint Steve Coogan, a színész. Mindezt a metamorfózist akár egy jeleneten belül is láthatjuk. Rizsporos paróka fel, Walter, le, Tristram, kibújni a XVIII. századi gúnyából: Steve Coogan.

Korabeli kritikák meglehetősen megoszlottak a regénnyel kapcsolatban. Samuel Johnson, akiről tudjuk a Fekete Vipera óta, hogy egy elviselhetetlen, "dagadt, hájfejű trotli" (ez másik részből van, mindegy) volt ennyiben emlékezett meg az ügyről: Semmilyen furcsaság nem fogja sokáig húzni. Nem fogja kiállni az idők próbáját. Ugyanakkor az olyan nagy nevek a kontinensről, mint Voltaire vagy Goethe nagyon elismerően nyilatkoztak a regény írójáról és magáról a műről. Hangsúlyozták humorban gazdag voltát, ami a filmben is helyet kap.

Maga a film egy mockumentary. Első találkozásom volt ezzel a műfajjal. Hosszú konklúziót kár volna vonni belőle.

Néhány megemlítendő dolog még:
Mr. Dylan aka Bernard L. Black ugyanabban a karaktertípusban tetszeleg, mint a Black Books-ban. (amiről hamarosan kanyarítanom kellene egy írást)
Stephen Fry- szintén három karaktert alakít

2010. március 23., kedd

Ez megteszi a maga hatását

Talán nem én vagyok az egyetlen, s olyan agyilag elképzelten, kisebb fordulatszámon pörgő processzorral megvert humaniod, aki ha ígérnek valamit, akkor a következő alkalommal aszerint cselekszik, viszonyul, próbál értelmezni. Ez hatványozottan igaz, ha valami számára érdekfeszítő történik.

A probléma akkor jelenik meg, ha nem igazán úgy folynak az események vízcseppjei, ahogyan azt ő elképzelte. Bár ez túlságosan merev kijelentést tartalmazó mondat volt, hadd magyarázzam el! Ha az illető folyamatosan az intellektualitást szajkózza, akkor - feltételezhetően - joggal várnám én azt el, hogy a beszélgetéseink ilyen irányt vegyenek s ne süllyedjenek bele az ostobaság oly' hívogató televényébe.

Nem fogok idézni, mindenesetre megkérdeztem, hogy miért van ez az állandó posvány-iringálás. Igazat adok neki abban, hogy a kelleténél gorombábban adtam elő magamat. Eredmény: sértett elrohanás.

Én úgy gondolom, hogy ha valamit ígérnek, akkor esetlegesen nem olyan meglepő, ha azt a másik megkérdezi, hogy miért nincs úgy.

"ezek a keresztények, Isten óvjon bennünket,
rém hogy mekkora disznók" /Salman Rushdie/

2010. március 14., vasárnap

El Topo - A vakond

Úgy hírlik kultmozi. Azt beszélik nehezen érthető. Tartják róla azt is, hogy mérföldkő a filmtörténetben. A magasságokba repítik, holott csak egy piszkosul nehezen megfogható film?

Alejandro Jodorowsky 1970-ben készült alkotásáról ezeket is el lehet mondani. Meg lehet fogni azonban úgy is, hogy az egész film egy átfogó s kifeszülő szimbólumrendszer, amit át- és átsző az a sajátságos mexikói hangulat, mely a film sajátja. A rendező egyúttal főszereplő, jelmeztervező, forgatókönyvíró, látványtervező, zeneszerző. Igazi 'csináld-magad' pasas. Kis költségvetéssel dolgozott, ami nem hátrány, gondoljunk csak a Pasolini életmű egyes darabjaira.

Nem véletlenül hoztam összefüggésbe az olasz rendezőt és Jodorowsky eme művét. Szimbólumhasználatuk hasonló; mélyen gyökeredzik a Bibliában. Tetten érhető még a hármas felosztás. A Salò hármas egysége itt is megjelenik. Lebontva a mexikóira: I. Prophets, II. Psalms, III. Apocalypse.

Az egész alapvetően roppantul morbid. Western környezetben egy olyan jellegű mészárlás, konvencióktól való elszakadás - szó szerint szembe hugyozza őket - eleddig még nem fordult elő, legalábbis a hagyományos értelemben vett vadnyugati történeteknél.

Linkfal:
Port.hu
Youtube


Egyéb
A lábat mélyen fetishizálják a szereplők. Sok blaszfém jelenettel is találkozhat a néző:

Egy papot felöltöztetnek Szűz Máriának, Vakond komédiásként szamárháton megy be a városba.
Az orosz rulettezők a templomban; a buzgón hívő embereket s azokat átejtő lelki vezetőt gúnyolják a film alkotói.

Bibliai utalások, amiket egy ülés során össze tudtam kaparni:
4 evangélista - 4 túlélő pap
Pásztorok, bárányok folyamatosan jelen vannak.
Eli Eli lama sabachthani is elhangzik.
Stigmák jelennek meg a főszereplőn.
Egy kis apokrif is ~ Júdás meglökte Jézust kecske képében, ahol később a Megváltót a római katona megszúrta a kereszten. Ugyanezen a helyen lövi meg az egyik nő Vakondot.
A bújkáló 'szekta' felfogható akár a kumráni törzsnek is.

2010. március 13., szombat

Valami itt maradt az előző évből

elmehetsz a sunyiba, az tény h másokkal csevegtem és csevegek
most mi is a probléma

mostanáig, de akkor is kitartottam 11ig, holott, teljesen agyhalott vagyok
(már kezdődik, komolyan, mint egy mese...)
sztem élvezed és direkt csinálod
a vége mindig az, h én leszek tahó :D
nem
h meghallgathasd újra meg újra

és mi van ha visszamondom?

kár volna
nos megfontolom a dolgokat
amennyiben
na gyerünk kérdezz rá

tehát, amennyiben?
én csak akkor vagyok hajlandó efféle programban részt venni, ha így értelmezzük a dolgokat
mert amennyiben nem ilyen felállás volna az nekem kényelmetlenül érintené a lelkivilágomat

[snitt]

én állati óvatosan közlekedem, többnyire észre sem vesznek, mert így akarom
mert értékes ember vagy és ezért nem akartam hagyni h "elkallódj"

Talán naivságra vall

Azt ugye te sem képzeled, hogy a tegnapi beszélgetés második fele azt csak úgy spontánul jött? :]

Tessék nézni a dátumot, kicsivel vagyok csak elcsúszva.

Nem akarom, hogy a dolgok ismétlődjenek. Ha tovább követem a sémát, akkor hamarosan boldog (?) leszek(?).

2010. március 11., csütörtök

Amikor lenyelek egy mosolyt

Nem tudom elképzelni, hogy hova torkollik mindez, amit jelenleg csinálunk. Nincs kedvem egy áprilisi déja vu-höz. Hogy az utána lejátszódó mizériát fel se emlegessük. Valóban ennyire ciklikusan kellene működnie az emberi szervezetnek?

Próbálom lerázni a nyerget, kiköpni a zablát, de mindig válaszolok. Drótkefe nem használ. Ahhoz képest, hogy "beszéd-embargót hirdetek meg most"ot játszott tegnap éjjel egykor, még a huszonnégy órahosszát sem sikerült kitartania.

(23:12) na kapsz durván fél órát h kiengesztelj amiért olyan durván elbántál velem!

Ugyanakkor, hogy a címhez való kapcsolódás is helyén legyen, tapasztaltam, hogy állati nehezen lehet lenyelni egy mosolyt.

2010. március 10., szerda

Agora - Egy új vallás felemelkedése és egy régi halála


Alejandro Amenábar legújabb filmje, Rachel Weisz főszereplésével az ókori Alexandriába repít bennünket nézőket. A történet az első női matematikus, Hypatia életével foglalkozik, ugyanakkor nyomon követi a kereszténység felemelkedését, útját az egyeduralom felé.

Kezdetben a Kelet-Római Birodalom kulturális központját, Alexandriát láthatjuk mikor még egyik hiedelemvilág sem kerekedett felül a másikon. Hypatia az universitáson tágítja a fejeket, a neo-platonista szemlélet jegyében. Először a pogányok között robban ki a patália, hogy mégis mit képzel ez a zsidó szekta, kereszténység, hogy becsmérelni kezdik az ő isteneiket. Nyilvános pogrom robban ki a két felekezet között. A politeisták bezárkóznak a könyvtárba védekezésül, támadásuk ellentámadásba ment át a monoteisták részéről. Érdekes ahogyan a keresztények kihagyják a zsidókat a vérengzésből. A jelenet később megismétlődik, igaz más kontextusban. Ezúttal azonban a szektából kinőtt báty az, aki szítja a harag parazsát.

Hüpatia ennyiben hagyja a dolgot - Euklidész legelső tétele: Ha két dolog egyenlő egy harmadikkal, akkor azok mind egyenlőek egymással.

Nem állhatom meg szó nélkül, de a könyvtári jelenet számomra nem volt teljesen hiteles. Akkoriban nem volt elterjedve a néma olvasás, ergo az lett volna a minimum, hogy a könyvtár látogatók mormognak maguk elé, de legalábbis maguk elé beszélve olvasnak, ne adj ég, fennhangon teszik ezt.

Kifejezetten izgalmas, hogy a főszereplő valóban élő személy volt, habár vajmi keveset tud róla a történelemtudomány. Szünesziosz szintén azok közé a szereplők közé tartozik, aki felbukkan és valóban hatott a történelemre. Oresztész, mint római patrícius veszi ki részét a szereplőgárdából, az ifjú egyház korabeli vezetője Kürillosz igen nagy befolyással van az események alakulására.

Van egy szubjektív vonala is a narrációnak, de az elhanyagolható, ráadásul még torzítja is a valódi történéseket. Számomra inkább tűnt hollywoodi húzásnak, semmint szervesen illeszkedő résznek.

Linkek
Imdb
@ Youtube

2010. március 7., vasárnap

Veretes cím - Kollázs

Erőnek erejével nem megy. Már erőlködni sincs kedvem, ha nem jön, hát nem jön.
Akkor néhány részlet, hogy milyen is vagyok mostanság:

Az egy dolog h igyekszem az agyadra menni, de ez igen aljas húzás h letörölsz az ismijeid közül.../bőg/ hátjó!
pláne h így álltál a dolgokhoz
Kedves és bűbájos András drágaságom!
de te szörnyen galád és lator és gaz és himpellér emberke lévén
Nem harapok nagyot. :D
(na persze te nem ilyen választékos nyelven szólaltál fel)

és fölhorzsoltam a térdecskémet. és fáj. szóval megírhatod neki (térdemnek) részvétedet!
tündérhercegkisasszony
jólvan nem vájkálok a kis érzékeny lelkivilágodban, majd máshol lyuggatom...:D vagy majd egy érzékeny pillanatodban hipnotizállak és kiszedem belőled ezt egyéb kompromittáló adatokkal egyetemben! muhahaha
na kibe? vagy te már öregnek számítasz és rágósnak? akkor kihagyom és friss husi után keresek:D
a térdemnek most van szüksége istápolásra, vagy különben megsértődik. és duzzogni fog, és az jobban fog fájni. és ezt te nem akarhatod.
vagy csak engem töröltél, nem teljesen értem ezt a hibernálás momentumot... ne vedd bóknak ám, pusztán önzésből mondom, mert igénylem az intellektuális társaságot, és ezt se vedd bóknak de azt hiszem többé kevésbé beleférsz ebbe a kategóriába...szóval...
most tessék feltakarodni FB-re és akkor ott könnyebben tudunk kommunikálni, mert szeretnék vkivel vitatkozni, vagy csak piszkálni, de akit van lehetőségem az most épp nincs jó hangulatban.
úgyhogy kapsz egy őszinte mosolyt:) pff remélem nem vetted be ezt a nyálas dumát
te bárdolatlan fatuskó!
nahát mekkora egy gyökér vagy h nem kommunikálsz másokkal!
micsoda csalódás
sejthettem volna h vidéki vagy
hát egészséges állapotodban sem vagy túl szórakoztató, de így
és mert így tudom ápolni a lelkivilágodat és segítek a gyorsabb felépülésben
ápolni a lelkivilágomat?

te?
igen én
lesz folytatás is ha kivárod
igazából nem rád haragszom hanem magamra mert minden bizonnyal nem érzékeltem hol a határ és ezért szeretnék elnézést kérni de azért én igényt tartok a társaságodra ha ez nem ütközik morális v más akadályokba a te szemszögedből
örülök neki, egyre azonban megkérlek a gyümölcsözőbb folytatás érdekében
ne faggass, azzal csak azt éred el, h goromba leszek

nepofázz, hallgassad
mi az, h ne pofázz?

nem, hanem a másfél hónapja tartó befordultság ellenére
hm akkor nem épp a legjobbkor kezdtelek zaklatni:D mindig is jól időzítettem


nem érdekel
se egyik, se másik
mindig ezt csinálod
figyelj csak, nem látom értelmét, hogy "házaspárasdit játszunk"
ahhoz képest elég jól alakítod a nemtörődöm érzéketlen "férjet"
remélem tudod h ez kurvára bántó volt
de én kérek elnézést ha megbántottalak az egész eddig viselkedésemmel
ismerem magamat annyira, h tudom, h mik a hibáim, eddig még nem sikerült olyanra tapintanod, amit nem ismerek
kíváncsi vagyok, mint te is
hogy meddig lehet feszíteni a húrt nálam?
hát gratulálok
pontosan eddig
ügyes fiú
kétlem, h elértem volna a határt
nem a legvégsőt, de a legkülsőt igen na mind1
hálisten h ez nem élőszóban történt
^o)
mert akkor nem biztos h tudnám kontrollálni magamat olyan téren h mit reagálok
ennyi+egy bambi
igen, jól érzed h most neked kell földobni egy témát ami kiengesztelőleg hathat
ehelyett megkérdezem, miért?
azontúl, h ez volna a norma
ja, hát ha a "hallgatás"-t jobban preferálod úgy legyen meg a te akaratod
azt magyarázd el nekem, h miért akarsz egyáltalán beszélni velem? s most nem kifejezetten a rosszindulat beszél belőlem
megmondjam mi az egyik hátulütője az emberi létnek, az h túl sokat agyal, kombinál akkor is ha valami jó történik és ahelyett h élvezné, elfelejt élni mert rohadtul mindent meg kell magyarázni
de
elmondom miért beszélek veled
azért mert jólesik intellektuális emberekkel kommunikálni, és te különösen belesorolható vagy ebbe a kategóriába, nagyon művelt vagy és széleskörű a tudásod (najó nem tudom mennyire még nem feszegettem a határaid ilyen téren). és persze a baráti köröm is ebbe a kategóriába tartozik, de új ilyen személyiségű embert megismerni mindig érdekes, legalábbis azért ha más más a nézőpontunk akkor abból mindenféleképpen bővítheti az ember a rálátását a világra
hát valahogy így
értem
így jobb?
valamicskét
hát nekem kurvára nem, de ez mellékes persze és örvend a lelkem ha sikerült némelyest kielégíteni igényeidet
nem ne haragudj ezt inkább visszavonom
ez nem volt egyértelmű?
de, mindenképpen
kamu, akkor nem kérdezted volna meg és nem rúgtál volna belém
akkor meg miért kérdezted?
hogy lássam mit reagálsz
természetesen csuklóból hazudok
h miért, az már más kérdés
sejtettem mr.pokerface
naigen, könnyű a pókerarc mögött lebzselni főleg ha másikon sikerült egy kis rést ütni

ha az az egyszerű kérdésem úgy kihozott a sodrodból, akkor mi lesz ezután még?!

Jelenleg így fest a kollázsom. Majd ragasztok még rá, ennek még közel sincs vége.

2010. március 5., péntek

Pushing Daisies 2. évad - Halottnak a csók

Egyszer már górcső alá vettem ezt a sorozatot, itt lehet elolvasni az első benyomásaimat.

Annyit ezúttal nem szándékozom írni, mint ott, inkább csak a lényegre szorítkoznék. A Halottnak a csók beleesett a forgatókönyvírók sztrájkjának periódusába, ennek rendje és módja szerint a második kör már eléggé heterogén lett, ami a színvonalat illeti.

Az első lényeges változás, hogy hőseink kimozdulnak az Emerson Cod-Halottasház-Pie Hole szentháromságból és világot látnak. Kezdetnek említhetnők Olive kolostorba vonulását /Nunnery angolul, so say hello to Mr. Shakespeare/. Anélkül, hogy spoilerezést követnék el, előadom, hogy szőke szereplőnk két titokkal vonul a magas hegyek közé. Továbbá érdekes az, hogy ez a nyelvi kettősség is megjelenik, ha éppenséggel nagyon vaskalaposan nézzük a történetet.

Nem tudom felidézni, hogy szerepeltek-e az első évadban népmeséből átemelt elemek, azonban itt felbukkannak. Undorítóak a halálnemek. Morbid ellentétet képeznek a sorozat atmoszférájával. Akad egy visszatérő karakter is, ami szintén üde meglepetés volt.


Summa summárum

Még mindig úgy hiszem, hogy egy felettébb szórakoztató sorozat a Pushing Daisies, dacára annak, hogy a befejező tizenharmadik epizód után, az emberben temérdek kérdőjel marad.