Igazándiból semmi meglepő nem történt. Ahogyan négy évvel ezelőtt a rövidebbet húztam, úgy most is. Ahogy akkor megérdemeltem, úgy most is. Ahogy a BA-n szívtam, úgy most is az MA-n.
Ezen alapjáraton semmit nem változtat bizonyos részletek közötti eltérés. Inkább azon kéne tanakodni, hogy miért szenvedek még mindig ezzel, amikor teljesen világos, hogy nem igazán nekem találták ezt ki.
Éreztem, hogy valami nincs rendben, már a legutolsó néhány napban szokatlanul nyugodt voltam és nem igazán készültem fel arra, hogy elég rendesen pofán leszek verve rögtön a célszalag előtt. Azonban ez történt. Egy apró figyelmetlenség, 230 ezer forint mínusz, egy lezáratlan dologgal több és a lelkemben felfúvódó elégedetlenség azzal, amit elkövettem eddig.
Egy-két embert leszámítva senkinek sem fogok beszélni erről. Egyáltalán nem hiányzik az, ami volt a BA-n.
És még mondják, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba...
