Néhány mondat jelenlegi egyetememről

Kiírhatnám már a címben, hogy ELTE, de nem akartam, a google úgyis idetalál. Sokan kérdezik, volt tanárok, volt csoporttársak, hogy milyen, hogy érzem magamat stb.

Többségüknek úgysem fogom soha megmondani, amit most le fogok róni, viszont megtalálható lesz, nem mintha bárki is keresné majd, ha meg igen, akkor csak tessék.

Az első talán, amit észrevétlenül, de megtanultam, hogy milyen mélységesen tájékozatlan vagyok. Mennyire eltörpül a tudásom azok mellett, akik engem tanítanak. Ez a második félévre tudatosodott bennem. Mondjuk olyan nevek mellett, mint Nádasdy Ádám vagy Schein Gábor, az ember óhatatlanul is csökkent értelműként tekint magára. Ergo egy alázat fejlődött ki bennem, valamint az fészkelte be magát a fejembe, hogy ezt a tátongó tudásbeli szakadékot nem tudom áthidalni, bármennyire is megfeszülök.

A másik a szerénység, amit ragozhatunk, hogy mennyire, de, ami rám is fért. Irtózatosan nagy pofám volt Szegeden s ez bizonyos, retrospektív módon, tunya magabiztosságot kölcsönzött nekem. Így második félév vége felé szem előtt tartom, hogy fogjam be a pofámat, ne szóljak bele, mert úgysem tudom a választ, találgatni, ahogy Nádasdy mondaná, MA-n már nem illik. Így megy ez.

Ennek okán fejlett szégyenérzet generálódott bennem, amit tetéz az, hogy minden tennivalóm határidejét csúsztatom, céltalannak tetszik az egész, mint valami részeg ténfergő a sétálóutcán. Voltak örömök, amiket kamatostul leböjtöltem s még le fogom böjtölni.

Új évre kívánom

Vizsgaidőszak

Két év után ismételten vizsgázni megyek az egyetemre. A furcsaság talán annyi, hogy nem vet szét az idegesség illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzak, nem úgy, mint korábban. Zsibog a fejem, a hasam közérzete sem a legmegfelelőbb, mégis megyek. Az idegesség jegyeit produkálom, de nem úgy, mint korábban.

Valamint a low self-esteem is beköszönt még tegnap este, így megy ez.

A Híd-kör

Amióta először publikáltam, azóta tagja vagyok a Híd-körnek. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor meg sem kérdeztek, hogy szándékomban áll-e belépni. Betettek, én meg csendesen hallgattam.

Habár tulajdonképpen bőven lenne okom emiatt zajongani. Egyrészt amiatt, hogy gyakorlatilag semmi, értsd szó szerint, semmi, közöm nincs az újvidéki magyar tanszékhez. Még csak nem is végeztem magyar szakon. Leszámítva azt a néhány kurzust, amit mégis. De ez legyen az én dolgom. Mindenesetre semmiképpen sem nevezhető olyan tudásnak, amit ott kaptam, amit magyarszakos hallgatók kapnak. Tetejébe az egésznek már messze nem élek Vajdaságban. Itt most el lehet mondani, hogy kár vagy nem. Ez az egész szempontjából részletkérdés.

Ami azonban nem, hogy kezdem elunni a dolgot. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyobb az esélyem, így csoportosan kitűnni. Valamint beletettek a június-júliusi dupla számba, ahová csak kezdőket - minden pejoratív felhang nélkül - válogattak be. Azonban egy kellemetlen megérzés számomra az, hogy egyáltalán semmi keresnivalóm sincs a Hídban. Viszont azon is gondolkodom, hogy megunom az egész szélmalom-harcot s szögre akasztom az egész hangszeresdit.

Komolyan ezen jár az agyam. Habár tudom, hogy akkor igen rendesen ki fog siklani az életem. Ugyanakkor messze nem garancia, hogy ha folytatom, akkor nem fog. Egy dolog hétszentség, hogy semmi időm sincs az egészre jelenleg. Hozzátenném, hogy kellemesen megsértődtem két szövegem visszadobásán, semmi intenció nincs bennem, hogy elkezdjek azokkal vacakolni, lévén értelmetlen.

Ha csinálom is tovább, hallgatok most hosszan. Nagyon hosszan. Felejtsenek el! Jobb lesz nekik is, nekem is. Addigra a legtöbbjük irodalmi karriert írhat le, mire én megnyugszom annyira, hogy megint ezzel foglalkozhassak. Másrészt, teljesen felesleges írnom. Nem generál semmit, kalap szar. Pardon, még az sem, mert attól legalább szaros lesz a fej, az irományaimtól még az sem.

Habár biztosan sokat lendítene a dolgon az, ha végre megtalálnám az identitásomat. Mert az, hogy a fentebb felsoroltak közül egyik sem vagyok, az talán-talán világossá vált. 

Diaszpóra

Hétfőn volt az első szerb órám. Otthon egyelőre nem akarok róla beszélni. Ami azonban furcsa, legalábbis így elsőre, hogy akarna beszélgetni velem a srác, azonban azt válaszoltam neki, hogy az szókincs nélkül elég nehézkes valamint lomtalanítás van s le kell vinnünk Fényrizzsel egy kanapét, amit nem fogunk használni, így ha nem bánja, akkor kereket oldok. Kifizettem neki az órát, majd eljöttem. Lassan majd neki kell állnom biflázni az anyagot, amit adott.

Másnap a délszláv diaszpóra egy másik jövevényével futottam össze ezúttal egy irodalmi esten. Igaz, nem hozzám beszélt, hanem csoporttársammal. Habár a bemutatkozás még ment.

A hetek pedig telnek, ha nem is olyan gyorsan, mint azelőtt. Bár hiányolom a nyarat, minden kellemetlen lerészegedése ellenére. Jó volt kicsit a fenekemen ülni. Egyébiránt most furcsa, hogy háromszögbe mászkálok, néha ebbe még belejátszik otthon is. Sok.

A tegnapi SamHain fesztről kicsivel később fogok pötyögni valamit.

Szpottok

Gondoltam, leírom, hogy ki mindenkit láttam az elmúlt majd' tíz napban. Amolyan celeb lista vagy mifene.

Az Ektomorf volt dobosát

A Sacra Arcana énekesét

a HS7 gitárosát

a The Idoru gitárosát, nem a Szalkai Tibit

a Subscribe-ból Attist

illetve ma délután Pierrot.
Update: Gaobr a Watch My Dying énekest.
Máté Gábor az Astorián.

Jah, múlt héten pedig Nádasdy Ádámmal lifteztem.

Apropó, hamarosan lesz valamicskével értelmesebb poszt is, azonban egyelőre ez vagyon.

Egy maréknyi álompor a pesti kockák között

Éppen időszerű, hogy leüljek s hányjak ide valamit. Több, mint egy hónapja semmit sem írtam ide. Azóta meglehetősen sok minden történt. Felköltöztem Pestre, Gazdagrétre. A Regős utcában lakunk, tiszta folk metál, nem?!

A felköltözésem történetét később fogom megírni, de le akarom írni, mert úgy hiszem, hogy tökéletesen bemutatja, hogy milyen volt a nyaram, az összes hajtű-kanyarával egyetemben. Az eddig eltöltött két napom Pesten rohangálással telt. Elég sokat ki kellett fizetnem többségében feleslegesen, ha egy kicsivel is fineszesebb vagyok, akkor legalább 2000 Ft-ot megspórolhattam volna. Tanulópénz.

Mára el tudtam intézni a helyi bérletet, holnap nekiveselkedem a diák intézésének. Többnyire azonban a Rukkolás könyvek miatt szaladoztam ide-oda. Az első átadást majdnem lekéstem, mert rossz helyen szálltam le a Mexikói úton. Bementem egy helyre kérdezősködni, hogy merre találom a Kis Földalatti végállomását, mert egy órára oda kell érnem. Erre a pali annyit mondott, hogy az "messze van, nagyon messze, nem érek oda." Nem tántoríthatott el ez a savanyú pofa, így megindultam befelé a Mexikói úton, majd röpke tíz perc gyaloglás után el is értem a célt. Ziháltam kicsit, de elértem minden probléma nélkül. Konklúzió: ami egy pestinek messze van, az lehet a vidékinek egy rövidebb séta.

Később már flottul ment a könyvek átadása, így túl sok problémába nem ütköztem. Habár még tanulom Pest közlekedés-hálózatát, úgy érzem, hogy eleddig elég jól teljesítek. Igaz, néha rossz irányba indulok meg, amikor a kijáratot kell keresni. Ez még előfordul, de remélem, hogy nem sokáig.

Egy kevésbé valódi bécsi kirándulás

Talán átok az egészen. Lehetséges, hogy nem is kellene külföldön tanulnom. Nem tudom. Mindenesetre az tény, hogy egyre inkább azt fontolgatom, latolgatom, hogy vajh megéri-e nekem elmenni külföldre tanulni. Mert jószerével most már biztos, hogy Pestre nem vesznek fel. S akkor ismételten maradt Szeged. Ami egyfelől jó, másrészről meg kicsit uncsi. Viszont félig-meddig kitaposott ösvény. Nem akarnék abba a hibába esni, mint Apám, hogy elkényelmesedik s elvagyok, nézegetem a köldökömet.

Szerda délután felmentem Pestre. Már ekkor gyanút foghattam volna, hisz felmenetelkor mögöttem egy ortodox zsidó, előttem egy oroszul beszélő mama éppen egy találkát mondott le magyarul, mert Törökországban lesz az említett időpont. Whatever. Beértem a Nyugatiba, irány a nemzetközi pénztár. Egy órát várakoztam, mire a pénztárhoz jutottam. Előzőleg, mikor Anyámmal mentem körülbelül az egész 5 perc volt. De az este jó volt Zsóval. Sokat beszélgettünk, elmentünk egy Pótkulcs nevű helyre, ahol ezresért ihattam három deci fehérbort. Hisz én olyan vastag vagyok...

Azonban a grillezett zöldségek leöntve sajttal felettébb felségesek voltak, szó ami szó. Hazafelé menet Tesco, egy üveg Irsai s irány hozzá, azt iszogattuk, majd 11 körül nyugovóra tértem.

Másnap kilenc óra tíz perckor indult a vonat Bécsbe. Hamarabb kiértem, összefutottam Ancsával és az unokatestvérével a Keletiben. Mintha kicsit hasonlított volna Ágira. Legalábbis mentalitásban. Vonatra fel. Győrig minden klasszul ment, Angela Carter regényében fuldokoltam. Itt azonban változás állt be a történetben. Kisült, hogy előzőleg elütöttek valakit. Mint utóbb megtudtam nem csak az borzolta a fedélzeti legénység idegeit. Kerülő úton jutottunk el Bécsbe, így sikerült kettő és fél órás késést összeharácsolni.

Fél háromra értem fel s hezitáltam, hogy mit csináljak. Volt másfél órám a visszafelé induló vonatig. Taxiba pattantam s kiadtam, hogy ide meg ide. A hab a tortán az volt, hogy egy szerb pali vezetett, aki félig süket/vak volt. Mindazonáltal elvitt a köröndre, ahol nagykövetségi házak százai voltak, mégsem leltük meg, amit kerestem. Megelégeltem valamint lassan negyed négyre járt az idő, így azt mondtam a pasasnak, hogy vigyen inkább vissza a Westbahnhof-ra. Ott végre ehettem egy szendvicset, ittam vizet. Jócskán lelombozódva, elszontyolodva szálltam fel. Két marokkal szórtam a pénzt, mindhiába. Kezdtem elátkozva érezni magamat. Mintha a Balkán visszahúzna, vagy tudom is én...

Szégyenszemre kulloghattam haza, semmit sem elérve.

A Dalai Láma születésnapja

Boldog születésnapot a Dalai Lámának!:]

Egy valódi bécsi kirándulás

Tegnap Bécsben voltunk, találkoztunk Kathy-vel, alant majd látható róla s Anyámról egy fotó. Szombat kora délután utaztam fel Pestre, Zsuzsival találkoztunk s beültünk a Starbucksba kávézni. Eléggé eltelt rajtunk az idő, majdnem két óra hosszán keresztül beszélgettünk. Régen láttam s úgy érzem, hogy magamhoz képest meglehetősen sokat beszéltem.

Power of Metal @ Budapest

Nagyon vártam az estét, ugyanis több olyan banda lépett fel, akiket már szerettem volna megnézni élőben.
Elsőkörben az amcsi Symphony X és a dán Mercenary mozgatott volna meg, de a csomagban ott lapult még további három banda, amelyek közül kettő szintén érdeklődésre adott okot. Egyik az újra összeállt, kilencvenes években turnézó, pszichedelikus prog legenda, a Psychotic Waltz, a másik pedig a mostanában progban nagyokat alkotó Nevermore.

Kátai projekt I.

Kátai Tamásról a szegedi undergroundban jószerével csakis szuperlatívuszokban beszélnek. Elsősorban a Gire-ral összefüggésben emlegetik, néhányan a szólólemezét, az Erika szobáját is hallották, még kevesebbek előtt ismeretes a Thy Catafalque című zenei kirándulás s a legelenyészőbb azok száma, akik őt úgy ismerik, mint kötettel rendelkező költőt.
2003-ban jelent meg magánkiadásban a Távolodó, távolodó című kötete, melyből összesen száz példány látott napvilágot.

Tamással szeptemberben beszéltem azzal kapcsolatban, hogy mit szólna ahhoz, hogy ezt a 62 oldalt digitalizálom. Az ötlet tetszett neki, így most időt is tudok szakítani rá, hogy elkezdjem.

Alpine MusicSafe Pro teszt

Zenészként már sokszor fordult velem elő az, hogy egy-egy buli vagy próba után erősen zúgott a fejem. Nem nyugtatott az a gondolat sem, hogy zenésztársaim is ugyanezt érzik, és simán beletörődnek az egészségük károsodásába. Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy ha valaki ilyen körülményeknek van kitéve, akkor maradandóan romolhat a hallása!

Nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy sérüljön a hallás. Elegendő az is, ha az ember szeret koncertekre, klubokba, vagy esetleg olyan szórakozóhelyekre járni, ahol valamilyen formában zene szól! Legyen az akár egy koncertterem hátsó sora, vagy akár egy átlagos egyetemi szórakozóhely.

Papírra vetve

Megfoghatatlan érzés, amikor felemelnek a kánonba. Talán ez túlzás, de mégis így éreztem a pillanatot, amikor kinyitottam az októberi Hidat. Ott voltak az egy évvel ezelőtti írásaim nyomtatásban s egy olyan folyóiratban kaptak helyet, ami 1934 óta jogfolytonosan (?) működik.

Már szerda van, jövő keddig szünet van, azonban dolgozom s őrlöm magamat azon, hogy vajon minden zökkenőmentesen fog-e lemenni a végső vizsgákon. Hátra van még 10 oldal a szakdolgozatból, valamint az, hogy tökéletesen gatyába rázzam illetve felkészülés a vizsgákra. Nem arról a háromról beszélek, amik kötelezőek, inkább a záró-, államvizsgákról.

Esőtáncos

Mézer Janót nagyon régóta ismerem, kettő-ezerhét őszén ismerkedtünk meg a HódStock fesztiválon. Mielőtt útjára bocsátotta volna ezt a formációt, megkérdezett, gondolom másokat is, hogy a saját neve alatt szerezzen zenét vagy keressen egy hangzatos nevet. Én akkor az Esőtáncost javasoltam neki.

Három év telt el azóta, sok hordalékot tett le s vitt el a Tisza Szegedről. Egy tárlatot hoztam létre abból a kevés képből és egy Janó által írt versből, melyet meg is zenésített az együttessel.

Üvegcse

Érezd még
zöld és kék
minden mit hoztál

Erdőízű tested lángján
máglyád is voltál

Száz új kép
lopta szét
lelked szűz báját


Szunnyadt vágyú testem lángján
égetted fáját

Egyszer rég
láttam még
megszürkült hamvát

Porból porba feltámadni
tündöklő hangját

Vérző tél
elmentél
tavaszt váró tánc


Foltos rongyaim közt élve
hercegnősdit játssz…

Elveszítve szép
arcod emlékét
üvegcsébe rejtem,
törd hát szét

Hajnal szakadtán
elfeledlek tán
hajszál gyenge karból
elhullván

Nem lelkendezem annyira Lukács Györgyért...

de ez a beszélgetés félelmetes.

Már halálos beteg volt [Lukács György], amikor Illyés Gyula találkozott vele. Látván a filozófus szellemi frissességét, megkérdezte: „Mi tartott meg ilyen elevenségben, ilyen hitben?" A válasz: „Az tart meg, hogy nincs benső életem. Mindennel foglalkozom, csak a lelkemmel nem foglalkozom soha." (ÉS)

A Móricz Zsigmond fordította passzust nem találtam

1.	És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3.	Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4.	Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5.	Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6.	Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7.	Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat.
8.	Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.
9.	Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10.	És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11.	És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12.	És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.
13.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14.	Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.
15.	És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

Ez. 36:1-15

Pushing Daisies 1. évad - Halottnak a csók

Új címkét szeretnék kezdeni, hogy egy kissé érdekesebbé varázsoljam ezt a parázna kriptát. A filmek mellett elkezdem a sorozatokról való épületes elemzéseimmel bombázni a kíváncsi olvasót.
Először sokat törtem rajta magam, hogy melyik kortárs sorozatot tegyem ki az elemzés gyötrelmeinek végül első szárnypróbálgatásomhoz a kellő légáramlatot a Pushing Daisies nevű amerikai sorozatban leltem meg.

A történet:

Adva van egy kis srác, aki felfedezi, hogy vissza tudja hozni az élőlényeket a halálból. A dolog azonban kap egy csavart az író jóvoltából s egy olyan megkötést élvez ez az adottság, ami rögtön meg is határozza szereplőnk további sorsát. Képességére úgy eszmél rá, hogy kutyusát - golden retriver - elüti egy kamion, ő pedig sírva odamegy majd megérinti a testet. Digby - így hívják a négylábút - felpattan, majd izgatottan fut vissza az út mellé. Később ugyanaznap, édesanyja pitesütés közben szívrohamot kap, távozik az élők sorából. Ned újonnan felfedett tulajdonságát latba veti, hogy anyját visszahozza a másvilágról. Elhatározást tett követi, azonban kisvártatva - egy perc múlva - a szomszéd fickó feldobja a talpát. Ekkor döbben rá hősünk, hogy a szemet szemért, fogat fogért elv mennyire érvényes még manapság is.
Azonban Nednek volt egy barátja/szívszerelme a szomszéd kislány, Charlotte, akinek a papája most holtan fekszik. Egy halál nem elég egy napra, ezért mikor Ned anyukája mikor jó éjt puszit ad csemetéje homlokára ő is örökre lehunyja szemeit. Ezt a leckét Ned örökre megtanulta.
Másnap a temetésen a kisfiú kap egy szájra puszit szíve választottjától, ezzel örökre beírva magát a fiú szívének belső felületére. Útjaik elválnak, a fiút elviszi édesapja a házból, Chuck egyedül marad nénjeivel.

A jelen:

Húsz évvel a fentebb vázolt incidens után, Ned egy jól menő sütizde a Pie Hole tulajdonosa és főcukrásza. Társul egy magándetektívvel, akivel úgy csinálják meg a szerencséjüket, hogy Ned visszarepíti egy percre az életbe a már eltávozottakat, hogy elregéljék nekik, hogy mitől haltak meg, majd bezsebelik a nyomravezetőnek járó jutalmat. Ez nagyon hatékonyan működik egy bizonyos pontig. Ez a határvonal akkor jön el, mikor Ned azzal szembesül, hogy a koporsóban Chuck fekszik s egyből rátör a nosztalgia ördöge. Dilemmáját nem tudja feloldani, enged a csábításnak. Nem küldi vissza a halálba egyetlen szerelmét.



A történetet innentől kezdve nem mondom el, felesleges volna lelövöldözni az összes ülő poént.
A sorozat közepéig meg voltam győződve, hogy a karakterek képtelenek fejlődni, újdonsággal szolgálni, sémájukon átlépni. Azonban a második felében az első évadnak kellemes meglepetés ért. Lassú, ám dicséretesnek és ígéretesnek mondható jellemvonás mélyítésen estek át karaktereink az író grafitjának jóvoltából.

Van valami bősz-romantikus abban, hogy a főszereplő nem tud fizikai kapcsolatba lépni a hősnővel. Többször a lovagregények borostyánnal körülfuttatott várkastélyai jutottak eszembe.
Alapjában véve ez egy zárt világ, egy ékszerdoboz. Nem szűrődik be a világ zaja, néha olyan érzésem volt, mintha egy Tim Burton által rendezett sorozatot néznék némi rózsaszín cukormázzal leöntve. Annyira elvarázsolt, néhol szürreális illetve maga az ötlet - igaz, nála elvontabb cselekménnyel és karakterekkel lehetne találkozni - annyira adja az összehasonlítást, hogy számomra s az egyszerűség számára lehetetlen elkerülni.

Érdekes szóvá tenni még a narrátort, ahogy előadja a történteket. Legtöbbször - mivel mindentudó narrátor - ő az, aki tudósít a szükséges háttér információkról, kezünkbe adja a megoldás süteményét, nekünk pusztán annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk majd jóízűen elfogyasszuk. Talán butaság, de az a részletesség - tökéletes kormeghatározás - amit elővezet a néhai Kurt Vonnegutot juttatja eszembe, regényei közül is a Breakfast of Champions-t.

Mindkét alkotótól meríthetett a sorozat írója, de azzal, hogy könnyen fogyaszthatóvá tette - értsd nagyobb hangsúly van az érzelmi oldalon, mint a nyomozáson; suta történetvezetés, következetlen egymásutáni jelenetek - félig sírba tette. Én amondó vagyok, hogy ha nem okvetlenül ezt az oldalát domborítják ki, akkor klasszikussá is érhetett volna.

Summárum

Az első kilenc rész után tetszik a sorozat, a maga bugyutaságaival, romantikájával egyetemben.


Linkház:
Imdb
Wiki magyarul // Wiki angolul
Youtube intro

Ígéret szép szó...

Kedves látogatóim!

Feltehetően tudjátok, hogy az Ad Astra-nál dolgozom szerkesztőként. A mondanivalóm pusztán annyi volna, hogy az első promóciós számunkat itt tudjátok letölteni!

Kellemes olvasgatást! Visszajelzéseket, jókívánságokat, levélbombákat szívesen várok!

Eternal Damnation & KerecsenSólyom @ Garaboncziás Borozó

A Garaboncziás Borozó bemutatta:

Eternal Damnation

és
KerecsenSólyom

Szeptember 12, szombat Szeged. A mezőberényi, melodikus black-death metal-t játszó Eternal Damnation lépett elsőként színpadra. Klasszikus felállásban játszottak (két szólógitár, basszusgitár, dob, ének), ahol mindkét héthúrosnak kellő feladat jutott a ritmizálásban és a szólók terén, ugyanakkor a bőgő és a dob sem veszett el a hangorkánban. Az elhangzott nóták többsége feldolgozások volt (Misfits /úgy tűnt, hogy itt a Metallica feldolgozását vették inkább alapul/, Amon Amarth).

A 2004-ben alakult szimfonikus folk metált játszó, eleinte csak projektként működő csapat itt, a Garaboncziásban adta bemutatkozó koncertjét, lévén a tagok többsége helyi illetőségű. A jelenlegi felállás idén kezdett véglegesen körvonalazódni, ami a következőképpen néz ki:

Alkonyat - ének, doromb, csörgő, sámándob, szövegek
Thypad - dob, háttérvokál
Choofie - szólógitár, háttérvokál
Gabriel - basszusgitár, háttérvokál
Bogi - billentyű
Snorre - gitár
Marci - furulya, mandolin, háttérvokál

Ide, ide, jó vitézek!

S gyűltek...

Az Aquileia Ostroma album dalai ismertek voltak már a myspace segedelmével, így a banda magabiztosan látott neki a zenélésnek.
Dúsan hangszerelt dalaik előadása nem vetekedhetett a felvett anyagéval, lévén több mint hét ember rögzítette, ámbátor semmilyen hátulütőt vagy hátrányt nem lehetett felfedezni a kisebb létszám miatt, sőt!
A feltüzelt közönséggel remekül kommunikáló s őt megszólító frontember vezette brigád azonnal bele is vetette magát a Mondák könyvébe.

Számlista:

1/ Aquileia Ostroma
2/ Hősök Mulató Mezeje
3/ Kerecsen
Átvezető (énekelgetés) amolyan közönségtüzelés
4/ Keve ostora
5/ Csatába
Visszataps
6/ Ensiferum - Hero in a Dream (cover)
Visszataps
8/ Csatába
Visszataps
9/ Kerecsen



Mind az összegyűltek, mind a zenészek teljes átéléssel, átszellemüléssel adták át magukat a muzsikának. Az intenzitás ömlött a színpadról, nem csoda hát, hogy teljesen elcsigázva de jókedvvel fejezték be a kicsivel több, mint egy órára nyújtott debütáló koncertet.


- Fotók
- Myspace
- Az általam készített képek

A banda következő fellépése október 22-én lesz, Budapesten a Crazy Mamában!